Holnap derül ki, már nagyon kíváncsi vagyok a családdal és sok baráttal együtt.
Azonban már régóta nem hagy nyugodni és kikívánkozik belőlem az a téma, hogy miért olyan fontos egyes embereknek, hogy legyen lányuk és fiuk is, és miért tartják egyértelműnek, hogy mi csakis lányt szeretnénk másodszorra. Mintha csak a fiú-lány párosítás alkotná a tökéletes családot, és antidepresszánst kellene kezdene szednem ha holnap az derülne ki, hogy megint fiunk lesz.

Persze mostanában mindenkinek az az első kérdése, hogy tudjuk-e már, hogy fiunk vagy lányunk lesz, és mit szeretnénk, én mindig elmondom, hogy mindegy. Ha itt a társalgás megáll az még ok. De 70%-ban nem áll meg. Jönnek a kommentek: “de biztos lányt szeretnél, az olyan jó lenne, egy fiú, egy lány…” vagy “ó, két fiúval nehéz dolgod lesz” stb stb.
Saját nagymamám is a következőképp állt a dolgokhoz:
“Mit szeretnétek?”
“Mindegy nekünk, tényleg”
“ÓÓÓ, pedig én attól félek megint fiú lesz”
“Nagyi, nem kell félni, tényleg jó lesz úgy is.”
“ÓÓ, nem hiszem én azt, biztos nem mered bevallani, hogy lányt szeretnél! Nekem is úgy volt, az olyan jó, egy lány egy fiú”.
Itt kezdett elszállni az agyam, és jobbnak láttam nem kimondani, hogy “Ok, akkor ha fiú lesz kidobom, vagy örökbe adom, ne félj.” De inkább csendben maradtam és kértem még egy tányér húslevest.

Vagy ott van az egyik ismerősöm aki mesélte, hogy a nővére megint terhes a harmadik gyerekével de “szegénynek” megint fia lesz.
Tényleg ennyire rossz lenne ha valakinek két vagy több fia van és nincs lánya? Veszít valamit? Kevésbé szeretné a gyerekeit? Kevesebbet kapna a gyerekeitől? Nem lenne teljes a család?
Igen, amikor először voltam terhes úgy képzeltem két lányom lesz, és kicsit sokkolt amikor mondták, hogy fiam lesz, és akkor át kellett szoktatnom az agyam arra, hogy fiús anyuka leszek.
És, most, hogy az vagyok semmi hátrányát nem látom, szuper jó fej, aranyos, puszilgat, szeret, de hisztis is tud lenni mint egy lány, vagy néha rossz fát tesz a tűzre, mint bármelyik gyerek. Most már látom, hogy tényleg mindegy milyen nemű egy gyerek, ugyanannyit tud adni nekünk, csak max az autózásba kellett beleszoknom.

A másik része, hogy vajon a másodszorra, többedszerre érkező gyereket miért nem illeti meg az, hogy felhőtlenül, elvárások nélkül várjuk, mint egy első gyereket. Ha érez valamit, mit érezhet, ha én úgy mennék ultrahangra, hogy bárcsak lány lenne, és utána azt gondolnám “nem baj, jó lesz ez is…”

Lényeg a lényeg, hogy holnap kiderül, és egyik esetben sem lesz “baj’ ha fiút vagy lányt növesztek éppen.