Ezer éve nem jelentkeztem be, iszonyat gyorsan indult a 2020, rengeteg mindent kellett beillesztenünk a napi rutinba. Alig vártam már, hogy jöjjek és elmondjam, hogy az egyik oka annak, hogy nagyon be voltam havazódva, hogy Balatoni nyaraló tulajdonosok lettünk.
Mióta tavaly megkaptam a végkielégítést a Vodafontól, azóta nézegetem a hírdetéseket azzal a céllal, hogy befektetjük egy kis nyaralóba a Balaton környékén, amit mi is ki tudunk használni, de hosszú távon a gyerekeknek is befektetés az életkezdésükhöz. Hosszas keresgélés után megtaláltuk Balatonkenesén a kis parasztházat amire beleszerettem és szerencsére Richard is látta benne a lehetőséget amikor ő is megnézte Karácsonykor.
Így januárban tettem rá ajánlatot, amit elfogadtak és Februárban megtörtént az adás-vételi szerződés, és juhé miénk a ház.
Tele voltunk tervvel, gondolatban mindent elterveztünk, kőművest kerestünk aki ért a vályogházakhoz, képeket nézegettünk a telefonunkon, hogy milyen lehet majd a konyha, fürdőszoba, szabit fogaltunk Húsvétra, terveztük a két hetes lentlétet.

DE. Szinte egyik napról a másikra felfordult a világ. Megérkezett a Korona vírus. Lezárták a határokat, eltörölték a gépeket, kijárási tilalmat rendeltek el, otthonról tanítjuk a gyerekeket mert iskola sincs, wc papírt kajtatunk a boltban, féltjük, hogy mi lesz az állásunkkal, jövőnkkel.
Miközben ma (kb 3 hónappal az első eset után) a világban 30 ezer halott van, Anlgiában 760, Magyarországon 10.

Minden hír erről szól, napról napra éljük az életünk, egybezárva, szüleinkért és gyerekeink jövőjéért aggódva.

Várj meg minket kis Kenesei ház. Remélem minél hamarabb együtt leszünk ott és magunk mögött tudjuk ezt a rettenetet.

• 

• 

• 

• 

• 

Holnap Szilveszter napja és utazunk vissza Angliába. Igen, már vissza, gyorsan jöttünk, mentünk.

3 karácsonyi vacsi, 3 karácsonyfa, 3 ajándékozás, 3 lerogyás a kanapéra este tíz körül. Közben persze repülőtér, repülőùt és holnap vissza. De a zsúfoltság ellenére jó karácsonyunk volt, sikerült rákészülni, lassítani a tempón (kicsit…mondjuk otthon kb 2m magas mosatlan ruha kupac vár és ki tudja milyen és mennyi megíratlan házi feladat).

Ez volt talán az utolsó év amikor még be tudtuk lopni a varázslatot, a hitet, hogy van csoda, hogy jön a Mikulás és meghozza a vágyott ajándékot. Habár résen kellett lenni, mert az iskolában már nagyon mondogatják egymásnak, hogy nincs Mikulás és a szülők hozzák az ajándékot, Benji egyfolytában kérdezgetett és próbált minket rajta kapni, amikor Richarddal egymással beszélgettünk, hogy mi hogy legyen. Elég rossz érzés is, hogy átvágjuk őket végülis. De Brúnó miatt megéri még húzni egy kicsit és Szenteste egy mobil appnak köszönhetően (be lehetett állítani karácsonyi csengettyű hangot lent a nagyszobában) így amíg mindenki a fenti szinten a hálóban öltözött és lent szólt a csengő (ugye ott az alibi, hogy mi nem csengethettünk) még Benji szemeiben is felcsillant a fény és lelkendezve rohant le a lépcsőn, hogy “tényleg van Mikulás, ez most már egyértelmű!” ❤ A két kicsi szintén extázisban követte és annyira aranyosak voltak ahogy együtt ámultak a fa alatt. Az ajándékoknak is nagyon örültek, egyedül a karácsonyi vacsinál volt fujjogás mert ragaszkodtam ahhoz, ahogy Szenteste hal legyen így szinte egyedül kellett megennem a fincsi spenótos lazacot.

Másnap úgyis volt nagy pulyka vacsi a Jaynéknél. Plusz sok ajándék és játék/csínytevés az unokatesókkal míg a felnőttek elnyúlva emésztettek.

Másnap hajnalban kelés és irány a repülőtér, délben halászlé és újabb finomságok (fiúknak 5 napig szinte az imádott Leves!). Újabb ajándékok, csocsózás, darts, majd este újabb ejtőzés.

5 nap után sok családi és baráti találkozás után már az utolsó esti bort kortyolgatom, holnap nem hiszem, hogy lesz nagy Szilveszterezés, de az új év első napján remélem sikerül elmenni valahova kirándulni együtt, hogy fitten induljon a 2020 mert nagyon ránk fér a testmozgás….

És ők tudják, hogy mi tudjuk, hogy tudják. Mégis mindannyian úgy csinálunk, mintha igaz lenne, mintha lenne Mikulás.

Bár egyre nehezebb a dolgunk, Benji rákérdez néha, hogy ugye nincs Mikulás? Aztán meggyőzi magát, hogy azért ő mégis hisz, nehogy aztán ne hozzon ajándékot.
Robin követi a Benjit, figyel-fülel, szemfüleskedik, de még lelkesen mutatja a repülőt az esti égen, hogy “nézd ott a Mikulás szánja!”. Szóval ő még hiszi szerintem de megy a bátyja után, nehogy valaki kisfiúnak higyje.

Így idén kihasználtuk még ezt az évet, hogy még mindhárman inkább ártatlanok, megpróbáljuk tartani a varázslatot. Jött a magyar Mikulás is 6-án kis csizmákba, már Benji mutatta lelkesen Robinnak, hogy “Nézd mi van itt, rázd meg a csizmát!”
A kis 24 adventi zsebekbe hoz a karácsonyi manó kis csokikat reggelre, ennek már inkább csak Brúnó örül. Hol is van már amikor Benji rohant le a lépcsőn lelkesen, hogy megnézze, hogy vajon aznap reggel mit talál a kis zsebekben.

Elmentünk egy karácsonyi vonatozásra is, amit itt a városban szerveztek, nagyon hangulatos volt, lehetett mézeskalácsot díszíteni, Mikulásnak levelet írni. Volt éneklő bagoly, rénszarvas és persze volt ott is Mikulás, megkérdezte, hogy mit szeretnének, Brúnó meg volt illetődve még nagyon, Paw Patrol-os kutyát kért, pedig szerintem azt sem tudja mi az, leglábbis itthon még nem néztük ezt a mesét.

Mézeskalács házikót is csináltunk Robinnal (bár szerintem most utoljára, mert miután kétszer szétcsúszott, inkább volt idegőrlő, mint meghitt karácsonyi elfoglaltság……).

Szóval próbáljuk még tartani a varázst egy kicsit, aztán jövőre majd kitalálunk valamit, hogy hogy mondjuk meg a nagyoknak, hogy nincs Mikulás és ne rontsák el Brúnó örömét.
Kár, hogy ilyen gyorsan felnőnek, imádtam a gyerekkori ártatlanságukat
♥ ♥ ♥

Kezdjük kialakítani az új rutint az új állás miatt, elég rohanósak a mindennapok, de ez van (legalább esténként nem kell annyit dolgoznom amióta irodába járok, de a vezetés ide-oda elvesz időt a házi feladatoktól, vacsi főzésből, bevásárlásból így ezek sínylik meg leginkább a munkás hétköznapokat).

Brúnó nagyon sokatt köhögött mostanában, sőt igazából már nyár eleje óta, így eljutottunk vele dokihoz végre és sajna asztmás, kapott kis pipát, amivel este kell fújni ha nagyon köhög. 2 hete meg van és lekopogom, hogy azóta nem volt olyan nagy köhögő rohama, hogy hányjon megint, de a köhögés meg van még mindig. Főleg Jaynéknél és anyuéknál köhög, talán a szőnyegpadló ami kiváltja, nem tudok másra gondolni, ami náluk van nálunk viszont nincs.
Mindenesetre javulóban, és a doki szerint 6-7 éves korára reméljük kinövi.

Robinnak a dadogására az új tanára felhívta a figyelmet, így újra felmérték és az új logopédus szerint is memória probléma van a hátterében, nem tudja könnyen előhívni a szavakat, mert rosszul vannak kategorizálva a fejében. Új időpontot kaptunk December 4-re, így meglátjuk mi újat tudnak mondani.

Benji kiskamasz, nagyon próbálgatja a határait, egyre jobban érdekli a felnőttek beszélgetése, egyfolytában kérdezget, beszél, ja és focizik. Mindennel. Papírgolyóval, leesett szivaccsal, gesztenyével….Egyfolytában.

Készülünk a karácsonyra, úgy néz ki, hogy haza is jutunk pár napra, jó lesz megint együtt!

Igazán nem panaszkodhatnak a fiúk idén, hogy nem volt élményben gazdag a nyaralás.

A nagyok 2 hetet töltöttek Magyarországon, rengeteg strandolás, Dunában, Balatonban fürdés, rollerezés, focizás, játszózás, tömérdek lángos, palacsinta és fagylalt bepuszilás.

Majd 10 nap Franciország együtt egy óceán parti lakókocsis kempingben, volt medence, játszósarok, vizicsúszda, ott is rollerezés, no meg a nagy hullámos óceán.

Maga a lakókocsi kicsit szűkös volt és nagyon egymás mellé voltak telepìtve, így a szomszédék beszélgetését, emésztését is lehetett hallani, még szerencse, hogy anyuék voltak azok…

Sikerült elég sok mindent belepréselni ebbe a 10 napba de még így is olyan érzésem maradt, hogy kimaradt valami. Így most megyek és megeszem a vásárfia isteni francia krémes kecskesajtot, hogy az ízek legalább visszahozzák a nyaralás emlékeit…

Megültük Robin szülinapját is, meg volt a foci party, nagyon jól sikerült, jó fej volt a fiú aki a játékokat szervezte a fiúknak(2 lánynak), sok focis ügyességi játèk és meccs amit úgy hozott ki, hogy Robin csapata nyerjen.

Anyuék is megérkeztek, a sulinak is vége lett, beindult a nyaralás. (Már akinek, mert én meg elkezdtem az új állásom ahol elég nagy az elvárás, így fel kell majd kötnöm a gatyát)

Miután 1-én felköszöntöttük a 7 évest ,2-án mentek is haza anyuékkal egy hétre ès én ma csatlakoztam hozzájuk. Tiszta gyerek paradicsom volt egy hétig, strand, horgászás, játszótér, bicajozás, mérhetetlen mennyiségű fagyi, semmi szülői szigor. Na ennek most vége! Mu ha ha!

Viccet félre téve nagyom furi volt egy hétig csak Brúnóval, semmi veszekedés, kakaskodás, Benji/Robin hiányolt minket, néha elpityeredtek a telefonban, de nem sokáig tartott anyuék szerint.

Itt most próbálunk átállni a 20 fokos angol nyárról a 35 fokos magyar nyárra, szuszognak már póló nélkül az ágyban…most egy hétig itt aztán irâny Francia ország és a család egyesítés!

Ahogy beindult Brúnó alvása azon nyomban el is romlott. Mentségünkre legyen mondva, hogy bárányhimlő miatt. Ezt kapta az oviból szülinapjára és nagyon megszenvedi, megszenvedjük.
Nagyon nem emlékszem már, hogy a nagyokkal hogy volt, azt tudom, hogy Robinnak nem volt sok pöttye így nem is vagyok biztos benne, hogy ő volt-e bárányhimlős. Szegény Bruncila viszont jól kipöttyösödött és péntek óta csak egyre több és több van neki, váladékoznak, sebesednek, ő nyűgös így mi is nyűgösek vagyunk, ő nem alszik így mi sem alszunk, ő nem eszik szinte semmit, mi azért igen…

Az elmúlt két éjjel csak vakarózott szegénykém és semmi nem segített, se rázókeverék, se anthisztamin, se szódabikarbónás fürdő, se zabtejes lemosás (mi mindent ki nem próbál az ember kínjában), csak vakarózott, forgolódott, nyűglődött órákon át. Sírt a kis tejcijéért, mert ez az egy amit az alvással köt össze, és nem most volt a szigor ideje, persze, hogy adtuk neki amit kért de érzem én, hogy meg lesz még ennek a böjtje ha jobban lesz….

Pedig nem csak alvásban volt előre lépés, hanem szobatisztaság terén is (mondjuk a gyerekre, hogy sozbatiszta vagy csak kutyára?). Nagyon ügyesen pisil a bilibe már egy hete, már csak a kakilást kell megtanulni.
Nagyon sokat beszél, mindent egyedül akar csinálni és persze még mindig kis főnökként dirigálja az életünket.

Beindult a nyári szülinapi szezon is. Benji bowlingozni szeretett volna a barátaival, és megleptük egy Liverpool-i stadion látogatással. Nem is tudom, hogy megvolt csak szeppenve, nem örült vagy csak már ilyen kamaszodó korban van és nem tudja annyira az örömét kifejezni, de már úgy találgatni kell, hogy tetszik-e neki valami.
Bár magát a szülinapját olyan lelkesen tervezgette, folyamatosan mondogatta nekünk, hogy hogy szeretné, hogy meglepjük. Hol legyünk, mit énekeljünk, sőt lerajzolt, kivágott és kiszínezett egy Happy Birthday feliratot és elmagyarázta, hogy hova ragasszuk, hogy meglepődjön ha felébred. 2 oldalas szülinapi ajándék listáról nem is beszélve. Hát így lepje meg az ember a nagyfiát!

Brúnó is betöltötte a 3-at és mint említettem az ovitól bárányhimlőt kapott. Persze tőlünk kapott rendes ajándékot. Már hónapok óta, ha kérdezgettük, hogy mit szeretne, a válasz mindig az volt, hogy egy rózsaszín repülőt vagy rózsaszín rollert. A rózsaszín repülőt megkapta és egy rollert is, de az narancssárga lett (ki tudja meddig tart ez a rózsaszín korszak)
Ő még nagyon tud örülni, mindent magához ölelt, türelmetlenül bontogatott , megszeppenve fújta el a gyertyákat a tortáján…Olyan jó, hogy van még egy kicsink!

Már csak Robin szülinapja van hátra, aki nagyon lelkes, hogy most az ő szülinapjára jönnek anyuék (8 év után először). Tipikus kis középső Robinom, végig asszisztálta a két szülinapot, csak Benji szülinapján kérdezte percenként, hogy az övé mikor lesz és megkért, hogy nyomtassak neki egy kis naptárt, amin át tudja húzni a napokat a szülinapjáig, hogy lássa, hogy mennyit kell még aludni. Így most pipálgatjuk a napokat, hogy ne érezze, hogy mire az ő szülinapjára kerül a sor addigra már kimerültünk (ó pedig sajnos így van). Előre hoztuk a szülinapi zsúrját is, mert ugye pont a nyári szünetre esik a szülinapja, amikor a legtöbb gyerek nyaral, így most ünnepeljük majd szombaton. Ő focis szülinapot szeretett volna, így 10 gyereket és őt elvisszük focizni.
Ő Benjivel ellenben nem ír listát, nem tervez, nem kér, úgy kell javasolni dolgokat neki, hogy vajon mit szeretne. Remélem örülni fog…Nekünk szülőknek ez az öröm, látni, hogy valaminek örülnek úgy igazán…
Meg az ha a legkisebb átalussza az éjszakát…

Benji eltörte a kezét. Már 6 hete és azóta a gipsz le is került de annyi minden összejött, hogy nem volt időm írni.

Hogyan is máshogy történt volna, minthogy focizott. Hátrafelé próbált ollórugássa rúgni, vetődött és rosszul esett. A könyöke felett törött el a csont.
Ráadásul pont nem voltam ott. Richard volt hármójukkal, mert amikor Robinnak cserkészete van, nem éri meg hazajönni Benjivel és Brúnóval hanem amikor teheti Richard ott marad a közeli játszótéren, és focizik velük aztán együtt hazajönnek. Richard éppen Brúnót hintáztatta amíg Benji az egyik kis barátjával focizott a parkban, amikor látja, hogy rohan hozzá üvöltve. A kocsi meg 15 perc sétára parkolt, gyorsan elrohant érte amíg a fiújra egy másik anyuka vigyázott, hazafelé hívott, hogy ne induljak jógára, mert baj van… Csak kidobra otthon Brúnót, Robint és rohantak is az ügyeletre. Szegény Benjikémnek tiszta fehér volt a szája és csak azt ismételgette hogy soha többet nem fog focizni.
Ez este f8-kor történt és annyit kellett a kórházban várni, hogy csak hajnal 2-re értek haza. Fekvő gipsszel tért haza, amit egy hét után cseréltek mobilis, könnyű gipszre. Pirosat választott, mert az a Liverpool csapat színe, akiknek szurkol.

A gipszet végülis elég jól viselte (a vége felé túl jól is, mert focizott, ugrált, mintha mindig is gipszben lett volna a keze), egyedül a wales-i nyaraláson nyafogott, mert sok mindenben, amit már régóta várt nem tudott részt venni. Ráadásul Oscar és Robin persze nem hagyta ki a szikla mászást, a sarazást, az úszást, a focizást, így őt sokszor kellett vigasztalni, vagy extra fagyival kárpótolni.
A suliban viszont nem kellett írnia, háziírást is gépelhette, gitárra se kellett járni, a néptáncból is felmentést kapott a magyar suliban (ami mostanában nagyon nem szeretem foglalkozás neki), ráadásul a piros gipsz is szerencsét hozott, mert bajnok döntőt nyert a Liverpool, így voltak pozitív hozadékai is ennek a törésnek.

Fociznia elvileg még 2 hónapig nem szabad, de ember legyen a talpán aki meg tudja állítani!
Úszni is hajtja a versenyszellem, mert Robin amíg a bátyja nem tudott úszni addig ő szinte behozta őt és leúszta az 50m-es távott amire nagyon büszkék vagyunk (amióta úszósulit váltottunk szinte megtáltosodott!)

(Én meg zárójelben jegyzem meg, hogy iszonyat zsúfolt hónapon vagyunk túl, mert gipszes gyerek mellett elkezdtem állásokra jelentkezni, mert csak július végéig van helyem a Vodafonnál, gyorstalpaló tanfolyamokat végeztem, interjúkra készültem miután a gyerekek elaludtak (persze háziírás, teljes munkaidő, helyetteseim betanítása stb mellett), de annyira sikerült rákészülnöm, hogy megkaptam az első állást, amire jelentkeztem.
így induljanak hát a nyári, szülinapos hónapok, és jöjjön az új állás, új korszak, állok elébe!

Le sem merem írni, mert elkiabálom de Brúnó 2.5 év után el kezdte átaludni az éjszakákat, lassan már két hete.Mindenesetre megszenvedtük az átállást de muszáj volt tenni valamit. Voltak áthisztizett éjszakák. Üvöltött, magát megfeszítve követelte a megszokott tejcijét. De kitartottunk annak ellenére, hogy undokan, sértődötten kiküldött minket a szobájából, semmi helyettesítő nem volt jó. Se ölelés, se víz, se puszi…Aztán szép lassan csendesültek a hisztik és elfogadta az ölelést/hátisimit a tejci helyett. Majd az első kiabálás mentes éjszaka utàn (igaz 5-kor kelt a szokásos 7 helyett) kapott autós matricát és büszkén hordta egész nap, hogy ő már egy “big boy”.Az elkövetkező hetekben random módon vagy volt hiszti vagy nem, de inkább nem és a szörpöt elfogadta, gyorsan visszaaludt. Aztán anyuéknál voltunk Húsvétkor (ami irtó tartalmasra és jóra sikerült), ott egy szobában aludtunk és talán ezért de nem kelt fel csak egy éjszaka.Most 2. napja itthon vagyunk és lekopogom de itthon is szépen alszik. Már csak a reggeli kirohanásaival kell valamit kezdeni és szinte már lesz egy kezesbárányunk (ha! Kit áltatok?!)