Hétvégén felkerültek a lakásba a karácsonyi díszek, felraktuk Benji tavaly készített adventi naptárát is. Idén sokkal jobban értékelte, mint tavaly. Amikor felébredt a délutáni alvásból és jött le a lépcsőn rögtön észrevette a falon és nagy “óóóó”-val rá is csodálkozott. Belerejtettünk a 3-as szám alá egy kis csoki macit, amit kivett, megnézett, kezembe nyomott, majd visszanyúlt a zsebbe, hátha van még ott valami. Miután semmit nem talált, bekukucskált még egy-kettőbe, hátha van ott is valami, majd rámnézett, felhúzta a kis vállait, és megállapította, hogy “gone”, miszerint, eltűnt, elfogyott (illetve mindenre ezt használja ami nincs többé, elment, stb).
Ezután észrevette a kis kerámia rénszarvas csengőt, amit nagyon élvezett, hogy hangot ad ki. (Azóta is, ha egyszercsak eszébe jut odafut, megrázza, röhög és mondja, hogy “tingigigi” (ez valami csingilingi féle lehet).
A csoki kismackó, mivel szerencsére nem annyira fogta fel, hogy az csoki, majd vissza-vissza tér holnap meg holnap után más más zsebben, amíg ki nem szimatolja, hogy az egy csoki.. Bár sütöttem karácsonyi kekszet is, majd abból is lesz benne egy-egy nap.