Nem tudom ennek köszönhető-e, de ma extra huncut volt, kezdődött azzal, hogy már reggel úgy jött le a nappaliba, hogy “dada” “dada” és húzogatta a vállát Daddyt keresve, de be kellett érnie velem egész nap, mert ma Richard focis napja van és csak másnap látja már.

Ide-oda rohangált, kiborította a kekszes zacskót, megtalálta a habverőt, amit totemként végighordozott a lakáson, kipakolta  a táskám és a pénztárcám, majd  azt mint erkölcs csősz kidobta  a szemétbe…Még szerencse, hogy gombóc készítés innen voltam és nem volt semmi gezemice a szemetesben.

Gombóc készítés közben, megszerezte a cukros zacskót, amit 1 másodperc alatt fejjel lefelé fordított és hipp-hopp a konyhát beborította a sok kis barna cukor szemcse….Így maradjak nyugodt, de 10-ig számoltam, megmostam gezemicés kezem, felsöpörtem (az a szerencséje, hogy segített :-)).

A gombi viszont nagyon csúszott, rengeteget evett…

Azért volt kegyes is hozzám, ami elég vicces, mert a szobájában autóztunk reggel amikor véletlenül átesett az autópályás építőjén, amihez én nem nagyon értek (éppen, hogy az autózást sikerült elsajátítani), mert a Richarddal szokták esténként építeni, de azért tettem egy kisérletett, egymásra tettem őket, igaz, hogy az egyik út nem ért a földig, de most lett ugrató. Ő mellettem állt csendben, figyelt mit csinálok, majd mikor befejeztem, felnéz rám, elgondolkozik, majd 5 másodperc után tapsol egyet. Köszi fiam, hogy azért értékeled a “teljesítményt” :-))

Utána mindent le kellett utaztatni rajta, labdát, kinőtt cipőt, vonatot, majd a távirányítót is…

Szerencsére gyorsan elaludt, és remélem “kis hurrikán” húzza majd reggelig, amikor is játszhat Daddyvel, még anya az ágyban Nők Lapját fog olvasni kólát szürcsölgetve…