El vagyok maradva egy héttel, bár igazából sok minden nem történt. Betegek vagyunk/voltunk mindhárman, így főleg punnyadás volt hétvégén is. Bár Richard tevékenykedett a konyhán (egyre szebb és szebb) ez viszont már rég nem bír hírértékkel.

A meló is nehezebb volt a héten itthon, mint gondoltam, de lehet csak azért, mert a microsoft összes programja összeesküdött ellenem, ráadásul betegen a tűrőképességem sem volt csúcson, így csak remélhetem, hogy Benji nem csak a vau-vau-t nem érti még hanem a cifrábbnál cifrább *****-okat sem.
Mindenesetre újult erővel nézek az eheti csütörtök elé és remélem most a főnök nem kér be sürgős “nem stresszelni akarlak de tíz perc múlva kéne” kimutatást miközben a gyerekem bömbölve éhesen kapaszkodik a hátamon, miközben lefagy az excelem…
Hát ez most ilyen nyafogós poszt lett…
De van itt még múlt hétvégéről kertben kergetőzős és ablakon bekukucskálós kép (felavattuk a szép, zöld gyepet):

 És egy mostani kis breteg:

És ha megszorolunk lehet, hogy kiadom a cirkusznak zsonglőrnek, bár amint elnézem nem lenne túl nyereséges a vállalkozás: