Nagyon gyorsan telnek a napok itthon, minden napra jut valami, így nem nagyon volt/van időm számítógép elé ülni, pláne, hogy már csak 1 hét maradt a jóból és megyünk haza, ráadásul május elején kezdődnek a munkás napok…próbálok még nem gondolni rá.

Az elmúlt héten voltunk Akasztón veteményest gondozni, ahol már érezni lehetett valami bajnak az előszelét, mert hiába a jó levegő, dédi, nagypapi Őuraságának semmi nem volt jó. Este mikor hazaértünk, kb végig sírt lefekvésig, majd éjszaka is nagyon sokszor kelt. Éreztem én, hogy valami nem stimmel, reggel gyorsan lázat mértünk 38.7!! Kis életében soha nem volt szinte még hőemelkedése sem így irány a doki, aki nagyon rendes volt, mert annak ellenére, hogy Benjinek nincs magyar TB száma és nekem is csak EU-s egészségügyi kártyám, megvizsgálta őt, és még pénzt sem fogadott el. (bárcsak mindenhol ilyen aranyos dokinénik lennének, mint Rákoscsabán). Azt mondta, hogy látja a manduláján, hogy tüszős kicsit és a füle alatt a mirigye be van egy kicsit duzzadva, de erre még nem kell antibiotikum, csak adjak neki Nurofent 3x naponta. Szerencsére 2 nap múlva el is múlt olyan gyorsan, ahogy jött. A Nurofent pedig úgy megszerette ez az édesszájú, hogy amikor már csak közelítek a szája felé a kanállal már becsukja a szemét, és olyan élvezettel nyalogatja le róla, mint egy drogos…és amint elkezdem rácsavarni a kupakot elkezd kalimpálni a kezeivel, hogy még-még…

Voltunk hétvégén Sárbogárdon is meglátogatni Benji 3 hete született kis másod-unokatestvérét Sebestyént. Nagyon tündéri baba! Olyan furcsa volt kézben tartani újra ilyen pici babát. Szinte nem is volt súlya, pedig ő is szép súllyal született! Valahogy már nem is emlékszem, hogy Benji is volt ekkora, Richarddal is beszéltük és ő is így van vele, hogy nagyon nehéz felidézni milyen volt amikor egész picike volt mivel a szemünk előtt változott folyamatosan. Annyira hamar eltelt ez az egy év, mégis olyan nehéz visszaidézni a kezdeti időket…

Vasárnap pedig, mivel jó idő volt elnéztünk a Vadasparkba, Benji az állatsimogatót még élvezte de bent a séta alatt már eltörött a mécses, mert sajna pont alvásidőben értünk oda, viszont valahogy most nem tudott elaludni a babakocsiban (hogy miért is nem vittem magammal a hordozót?!!). Így kénytelen voltunk rövidre fogni a vaddisznó nézegetést és beültünk a Szép Ilonkába, ami régen a családi helyünk volt, és most olyan szépen felújították, hogy muszáj voltunk kipróbálni és nosztalgiázni kicsit. Sajna az ételek viszont jobbak voltak régen…

A héten még Benji nélkül is el tudtam szabadulni, kétszer be a városba barátnőzni, iszogatni. Voltam shoppingolni és futni is, mert hiányzik az otthoni torna.
Egy szó, mint száz telnek a napok de nagyon….

Két képet elküldtem emailen a mobilomról drága roaming pénzért, de muszáj, hogy Richard is lássa, aki szegény már nagyon hiányolja egy szem csemetéjét…

Az új nagypapitól kapott kukásautóval…

“Jaaaaj, vigyetek innen!!”