Itthon vagyunk, már több, mint egy hete, de nem volt még időm ez elé a “felkurblizós” számítógép elé ülni, hogy bepötyögjem az eseményeket, és mire idejutottam Richard már haza is ment…
Benji kapott egy pólót Tanti Dinától, amin az áll, hogy “Roma, Paris, London – World traveller – Trouble airways”. Szinte találó, csak a városokat kellene átírni arra, hogy Birmingham, Salzbrug, Budapest.
Sőt, most Manchesterből indultunk, mert már nem repül fapados Birminghamből, így a manchesteri Jet2-ra esett a választásunk. Csak hozzáadott plusz 2 óra autózást az utazásunkhoz. Viszont a Jet2-ben nagyon kellemesen csalódtam. Tiszta, színvonalas járat, előre be lehet foglalni a helyünket (plusz pénz nélkül), 22 kg-t lehet felvinni (a többi légitársaság 15-je helyett) ami gyerekkel síelni indulván egy áldás. Fent a gépen tágasabb a hely. Szóval jó, így a Wizzair helyett mi ezzel fogunk szerintem repülni. (a Wizzairt egyébként is bojkottolom mióta nem fizették vissza az eltörölt járatuk jegyét…)
Benjit a múltkori repülő útjához képest jobban le kellett kötni, állandóan izgett mozgott, és már evéssel se lehetett lekenyerezni. Salzburgba Apu jött értünk, onnan még 2 óra és megérkeztünk Tauplitzba. Benji egy angyal volt, de tényleg, hogy így bírta ezt a hosszú kocsiból-ki-repgépbe-be-kocsiba-be-kocsiból-ki utat. A bérelt apartman is szuper volt, és habár csak 4 napot voltunk, sikerült feltöltődnünk. Napközben Tanti vigyázott, játszott, sétált, aludt Benjivel míg mi Richarddal róttuk a pályákat. Napsütés is volt, viszont az utószezonnak köszönhetően ember alig volt így minden klaffolt. (Kivéve Richard bakancsát, ami kicsi volt, így ő persze nyavajgott egy darabig…de hát férfi..) Négy napba sikerült minden besűríteni, gőzgombócot, hüttét, búzasör ivást a napon, hóban, Da vinci kód partikat (hála az apartman gazdájának, hogy ott hagyta ezt a szuper játékot)
Ki tudja a hegyi levegőnek köszönhetően vagy sem (mindenesetre lótrágyazó szezon -ha van ilyen- közepébe cseppentünk) Benji újra végig aludta az éjszakákat, pedig rettentően féltem, hogy sz@r éjszakáink lesznek mivel új helyen alszik, ráadásul egy szobában velünk. De nem! Talán Richard ütemes rinocérosz szuszogása segített, nem tudom.
Ugyanígy féltem a Budapestre tartó 6 órás úttól is, de nagyon jól bírta, 2-szer álltunk meg, 2x aludt, csak az utolsó fél órában volt nyűgös, de akkor már én is…
Azóta eltelt egy hét, élvezzük az itt-létet, Benji a nagyszülőket, én a barátokat, voltunk Füreden is, megölelgettük kis Simont is, és még 2 hét!!! :-)))
Viszont üröm az örömben, hogy otthon felejtettem a fényképezőm kábeljét, így nem tudok felrakni ide képeket míg itt vagyunk (főleg szegény Richard aki most már otthon van…), csak azt a pár képet tudom megmutatni amit a Richard csinált a telefonjával (thanks technika és emailezős telefon!) amik viszont nem a legjobbak, de íme:
Egy boszorka van.....Három fia van.... 
Szia Orsi a mamamiboltból üzeni, ha itthon avgy menj be és megtanít becot profin használni. hogy a reptéren sima ügy legyen.
és ha van időtök felénk is jöhettek:)
KedvelésKedvelés
Köszi Zsófi! Nagyon jó lenne felétek is menni, de ahhoz meg kell szerveznem a “szülő-taxit”, talán hétvégén…
Beco használat megy már, itt Pesten kell is (fene, hogy nem tudnak alacsony padlós buszokat többet beiktatni….)
KedvelésKedvelés
Most látom, hogy Edinát írt ki, de persze ez Dalma…csak az ő gépénél ülök….
KedvelésKedvelés
gondolom sűrű a programotok, de ha bármikor is errefelé jártok a “taxival” gyertek
20/234-9475
van itt soksok gyerek a házban és dzsuvás fekete föld a kertben:)
KedvelésKedvelés