6 hónap nagy idő…Vagy kicsi? Ezen filózok itt, hogy most lassan vagy gyorsan telt ez a fél év? Régnek tűnik, vagy mintha most lett volna? Furcsa….
Mert rengeteg minden történt velünk, olyan régnek tűnik már pl tavaly ilyenkor, amikor még a hányinger kísértett, és még a régi házunkban laktunk, ez a ház a még a képzeletünkben sem élt. És akkor fél évvel ezelőtt minden megváltozott, beköltöztünk ebbe a kis házba, és jött Ő! Felforgatta 7 éve összeszokott kettősünket. És közhely, de igaz, hogy mindent teljesen átértékelt az érkezése. Az is közhely, hogy nagyon nehéz és fárasztó volt az elmúlt fél év, de nem cserélnék senkivel semmi pénzért.
Nagyon régnek tűnik fél évvel ezelőtt, mikor arra gondolok,  hogy még csak úgy 1-2 hónapja kezdek magamhoz térni, kb mint egy téli álomból ébredő medve aki kezd visszatérni az élővilágba, mert az első két hónap egy vattacukornyi ködként maradt meg, amiből főleg arra emlékszem, hogy baromi fáradt vagyok, és le-fel járkálok egy rajtam alvó Benivel.
De mára kezd kialakulni a személyisége, rengeteget röhög, kajánul kacag, berreg, dumál, ficánkol, nem marad meg egy helyben. Ijedős, minden hangra összerezzen, majd a szemével megkeres és vár, hogy most meg kell-e ijedni vagy sem (kb mint amikor én keresem a szememmel a repülőn a stewardesseket egy nagyobb turbulencia után) majd ha rá mosolygok, hogy minden ok, ő is felnevet.
Egyszerűen imádom. Ilyenkor feledteti azokat a pillanatokat is, amikor nem aludt eleget és emiatt nyűglődik és reklamál, hogy miért nem teszem már az ágyába, csak gyakorlatlan szülőként néha erre csak akkor jövök rá, miután kicseréltem a pelusát, megetettem, játszottunk és ha még mindig nyüszög, na akkor rájövök, hogy biztos fáradt…. Ilyenkor beteszem az ágyába, és lőn, már alszik is.
Egyébként az alvása is teljesen rendbe jött mióta külön szobában alszik. Valamiért néha még mindig felnyöszög éjszaka, de visszaaltatja magát, így általában 9-től 7-ig alszik. Néha 8-ig. Ki gondolta volna?! Nagyon régnek tűnik már az az idő amikor még éjszakánként 5-ször is kelt enni.
Az evésre se lehet abszolút panasz. Haspók. Bár ez nem változott mióta megszületett. Mindent megeszik. Kivéve a krumplit, az valamiért nem kedvenc…
Ma orvosnál is voltunk, és 9400g. A védőnő azt hitte, hogy a 9. hónapos ellenőrzésre jöttünk, meg volt lepődve, hogy csak a 6-ra. Ezzel a súllyal a 93%-os percentilen van, ami azt jelenti, hogy csak az ekkorú babák 7%-a nagyobb nála.
Még mindig nincs foga. (pedig kb 3 hónapja minden nap azt hiszem, hogy na akkor holnap már tuti kibújik)
Megfordult hasról hátra is, de még csak párszor, főleg még mindig “ejtőernyős” szenvedést produkál a hasán.
Ha ezekre a változásokra gondolok, akkor viszont olyan gyorsan telik az idő. Mintha még csak ma lett volna amikor gomb szemeivel rám nézett fél éve 20.12-kor, vagy mintha most nevetett volna fel először, és már kacag!!! Vagy mintha még csak tegnap írtam volna az “1 hónapos lett” bejegyzést. Arról nem is beszélve, hogy már a harmadik zacskónyi kinőtt ruhát pakolom össze!
És még csak fél éves!!! Mi lesz itt még! Mi vár ránk? Nagyon nagyon várom az együtt töltött következő fél éveket, ugyanakkor bárcsak megtudnám állítani az időt, hogy kicsit kiélvezzem a mostani állapotot is, mert el fog rohanni a következő fél év is úgy érzem….