Benji az úszóbajnok

Elkezdtünk úszni járni, és csütörtökön meg volt az első óra. Illetve a harmadik, de ugye otthon voltunk, és az első kettőről lemaradtunk.
Nagyon jó volt, Benji gyanakvóan viszonyult a több ezer fürdőkádnyi vízhez, és csak akkor sírt amikor alá kellett meríteni. Egyébként jó hangulatú volt az a fél óra, angol gyerekdalokat énekeltünk (illetve én úgy csináltam mintha az első sor után is tudnám hog folytatódik és csak laláztam…) és ezek alatt kellett csinálni a gyakorlatokat. Benji azt szerette a legjobban, amikor kinyújtott kézzel a hasán kellett húznom a karom közé pedig dobtak egy kis játékot és azt én fújtam felé. Ez teljesen lenyűgözte és elterelte a figyelmét az ismeretlen mélységtől.
Decemberig minden csütörtökön fogunk járni, biztos ha megszokja a nagy vizet talán mosolyogni is fog.
Csak az öltözőben tudtam róla képet csinálni, de itt is látszik milyen deltás úszóbajnok az én fiam! 🙂
(egy speckó eldobható úszópelenkára kellett felhúzni ezt a speckó vízhatlan úszógatyát, amit nem kis erőfeszítésbe telt lehámozni a hurkáiról amikor vizes volt…)

Fürdi előtt és után
Majd hazafelé, ahogy kiléptünk az uszodából, kimerülten, kis csörgöjét szorongtava bealudt

Benji az úszóbajnok” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Hozzászólás a(z) Sandra G. bejegyzéshez Kilépés a válaszból