Szombaton végre találkozhattunk kicsi Lencsivel, Dénes unokabátyám első kislányával, aki 2,5 hónappal idősebb csak Benjinél, így még születése óta nem láttuk. De most átjött hozzánk az egész család, a két baba tündéri volt, beszélgettünk egy jót és begyűjtöttem Zsuzsitól pár tippet a hozzátáplálással kapcsolatban. Lencsi ugyanis már sok mindent kóstolgat, és nagyon ügyesen eszik és dobálja a lábait oldalra (így fordul meg), remélem Benji eltanult néhány trükköt 😉 Sőt, most hogy belegondolok azóta fogta meg a csörgőjét és rázogatta is! Gyakrabban kéne találkozni….
Egyfolytában őket néztük, és kattogtak a gépek, 8 fej nézett be a járókába (tisztára mint a Jóbarátok egyik epizódjában) és csodálta a két mit sem értő babát:
Először nem értették a helyzetet, különösen Benji tojt be, hogy ki van az ő járókájában, és Jé egy Lááááány!

……..Aztán jobban szemügyre vették egymást….

 

…….aztán kezet ráztak és kibékültek….

…és folytatták a külön életet (Benji próbálta mutatni, hogy közömbös, de Lencsi ismerte a trükköt és vidáman hancúrozott tovább)

 Peti kezében is megfordult Benji, aki kicsit be volt rezelve, olyan kép is van, de mégis inkább a vidámat teszem közzé. Peti legjobb beszólása az volt, hogy beszélgetés közben felkiáltott, hogy “Tudom kire hasonlít!… Olyan, mint a Bud Spencer'”  :-))) Hát végülis jobb, mintha Lagzi Lajcsit mondott volna..
és ilyen szuper pulcsit kapott a Tanti Tantijától, csak még bele kell nőnie egy kicsit..

És az új móka, dolgok emelgetése és nézegetése:

És egy videó Daddynek, mert a telefonom meg elhagytam, és nem tudok képet küldeni (ezúton is üzenem aki megtalálta száradjon le a keze, ha zsebre tette annak ellenére, hogy mosolygó kisbaba van képernyővédőként elmentve és a telefonkönyvből felhívhatta volna az “anyu” bejegyzést)