Bizony, rohannak a napok, és sajna eljutottunk a mai napig, amikor Daddynek haza kellett mennie (mert valakinek dolgozni is kell) és mi itt maradtunk még 3 hétig. Ami jó is meg rossz is, jó, mert nekem itt a családom és a barátaim, viszont a másik felem, a Zuram meg nincs :-(.
Úgy döntöttünk a végén, hogy Benji nem jön ki búcsúzni a reptérre, mert így is nehéz, szegény Richard láttam, hogy nagyon nehezen nyelte a le a “gombócot” amikor utoljára megpuszilta és visszanézett rá, Benji meg mit sem értve Rá az Anyu válláról. Most így egyelőre marad a skype és a telefon.

A héten nagyon sok Benji számára új emberrel találkoztunk. Szerdán Andival, Csütörtökön Dórival, pénteken Borival, (sajnos nem minden találkozó lett dokumentálva az utókornak) vasárnap Verával, Jenővel és a gyerekekkel. Így Benji még a Balatont is látta. Az odautat tök jól bírta, végig aludta, egy kb 15 perces kis kitérőt leszámítva, amikoris szörnyű gyanús trotty hangok miatt kénytlenek voltunk az út szélén megállni ahol konstatáltunk, hogy Döbrögi nyakik fosta magát és a legjobb ruháját. A kis ujjatlanjának a háta fehérről a jellegzetes színű sárgára változott, így az a kukában landolt, mert azt még szerintem a Vanish se szedte volna ki. Valamint észrevettük, hogy a felkészületlen anyja nem hozott elég törlőkendőt (hála az égnek a kabátzsebemben téliről maradt csomag zsepinek!), és váltóruát is kinőtte. Égi útmutatás, hogy pont a Veráékhoz mentünk, ahol kis Rudi csak 6 hónappal idősebb, így kaptunk mindent ami kellett.

Szombaton anyu névnapot és a mi második házassági évfordulónkant ünnepeltük a Nosztalgiában egy jó kis ebéddel és sajna a borfesztiválra meg már nem jutottunk el, mert zuhogott az eső. Na sebaj majd Etyeken remélem be tudjuk pótolni.