Ma voltunk a dokinál 8 hetes ellenőrzésen, ahol többek között meg is kapta az első két oltását. Szegénykém olyan kis hős volt, szinte meg se nyikkant, és 1 perc múlva már aludt is. Csak most estére jött elő a nyűgösködése, egyfolytában sírt mióta hazajöttünk, csak most 8 körül tudtuk letenni, de szegény még álmában is hüppög. Nagyon rossz nézni, annyira sajnálom és iszonyú erős az az érzés bennem, hogy bárcsak át tudnám venni a fájdalmát. Remélem holnapra minden elmúlik.

Ma meg is mérték, 6200g és 61 cm. Az ennyi idős babáknak csak 9%-a hosszabb és 25%-a nagyobb nála. Azt mondta a doki néni, hogy arányosan nagy darab, és csodálkozott, hogy 90%-ban anyatejet kap, mert szerinte az anyatejes babák nem nőnek ilyen nagyra. Jól esett, és úgy érzem megérte a fáradozást ez a sok fejést, hogy ilyen egészséges. Egyébként minden rendben van vele, csipő, látás, hallás, reflexek stb…És lepisilte a doki néni vizsgáló asztalát 🙂

Hát lehet nem sajnálni? (bár a “Csőrike sírós arca” viccesebb, mint amikor nevet)