…volt tegnap, csak annyira gyorsan telnek az órák, és a napok csak úgy elsuhannak, hogy nem volt időm bejegyzést írni.
Pedig hétvégén elkényeztett minket és 5 és fél órát aludt egyfolytában ami számomra is rekord alvás egyhuzamban amióta megszületett. Sajna előre örültünk az előttünk álló hétnek, hogy milyen jó lesz “kipihenten” kezdeni a napot, erre vasárnap és hétfő éjszaka visszatért a régi rend… egy 3-4 órás alvás, felkel, fél óra kaja (nekem plusz 45 perc fejés) majd visszaalszik még 2-3 órára és 7 körül kel, Richard indul dolgozni, és ha szerencsés vagyok ilyenkor még visszaalszik egy két órára. Elég nehéz ez alvás nélküliség, pláne, hogy nekem nagy volt az alvókám mindig is. Már ott tartok, hogy a havi fizum adnám egy 8 óra szünet mentes alvásért. (pedig már a teljes fizum is csak 4 hónapig kapom…) De csütörtökön jön vissza anyu egy hétre, már alig várom.
Viszont mindent feledtető fejlemény, hogy Süni nevet és mosolyog!!! (és nem pukis mosoly…) Sajnos még ritkán, így fényképezővel még nem sikerült elkapni de amint lesz kép felteszem mert nagyon cuki

A hétvégénk egyébként csendesen telt kettecskén, illetve hármacskán. Hétfőn meglátogatott minket Marina és hozott fincsi tortát (ami meglepő módon ütötte a magyar cukik színvonalát), és Benji kapott egy cuki manós sapkás ruhát.
Kedden pedig Richard barátai Rob és Leanne ugrottak át megnézni az új házat, ők már vasárnap megkukkantották Benit és tőlük is kapott kis rucit és egy macis bögrét.
Ma megkísérlem a babakocsis sétát a központba mert kényeztetni szeretném magam valamilyen krémmel a Bootsból.
Hétvégén kapott egy játszószőnyeget mert egyre többet nézelődik, de mint a képen látszik le se sz@rta, inkább minket nézett a fotelben, majd 5 perc után hangos sírással jelezte, hogy “na ebből elég volt, vegyetek fel”