Pedig volt történés bőven….

• Jártunk azóta otthon (de rég is volt már, és mindjárt megyünk újra) 
• Benji és Robin elkezdett úszóleckékre járni vasárnaponként. Furcsa, mert fordítva alakult, mint gondoltam. Azt hittem Robint nem kell majd kérlelni, hogy vízbe menjen, ehhez képest ő az aki sírdogál kezdéskor. Benji először félt, nem akart bemenni a vízbe, de aztán vette a bátorságát, bement, és végig csinálta a fél órát, sőt még bele is ugrált a medencébe a víz széléről!! (:-o) Most a 3. alkalom után már kérdezte, hogy mikor mehet megint, mert szeret úszni. Ki gondolta volna…
• Benjinek az első foga is elkezdett mozogni, emiatt nagyon izgatott. Minden nap többször ellenőrizni kell és tervezi, hogy hogy marad fent este, hogy megvárja és meglesse a fogtündért 🙂 Iskolában nagyon ügyes, megdícsérték olvasásért, írásért, matekot még gyakorolni kell. Szerintem nem érett még rá, hogy olyan absztrakt fogalmakat, mint 2×4 felfogjon, így hagyom inkább. Igazából az iskola se erőlteti. (Jövő héten lesz a 2. szülői, akkor rákérdezek, hogy kell-e valamit gyakorolni)
• Robin egy szeretet gombóc, bújik, napi 100x elmondja, hogy “Szeretlek Mami”, “Szeretlek Daddy” “Szeretlek Mindenki” vagy csak szimplán “Szeretlek Túró Rudi”, mikor mi….Csak sajna már kb. egy hónapja küzködünk a köhögésével, egyszerűen nem tud belőle kilábalni. Mi nem katuk el, így nem fertőző, szerintem a kruppja így ragad le. Esténként nagyon köhög 😦
• Megünnepeltük itt az anyák napját, a gyerekek választottak nekem két kerti műanyag nyuszit virág helyett, szerintük én erre vágytam. Richard mondta, hogy örüljek, hogy ezt kaptam, mert úgy kellett őket lebeszélni az életnagyságú műanyag Snauzerről…
• Farsangolni is voltunk a magyar iskolában, Pán Péter és Hook kapitány voltak. Imádtak beöltözni. Azóta is többször kérik, hogy hagy vegyék fel. 
• Buborékfújóról (név kötelez, lásd alább) pedig kiderült, hogy ő is fiú, így azóta állandóan azt dúdolgatom, hogy “Egy boszorka van, három fia van…..”stb stb 🙂

Buborékfújó, aki majd ül a padon és a dudáját fújja nagyon…

Ebben a sorrendben, és mindkettőt nagyon vártuk. Edward az osztály macija, akire minden héten más vigyáz és dokumentálni kell a kis naplójában, hogy kinél mit csinált. Dinát meg nem kell bemutatni.
Még pénteken a játszóházban sokat szórakoztak Edwarddal, de a nagy ugrálásnak meg lett a böjtje, mert még aznap este Benji kihányta a vacsoráját és egész este fent volt 4-szer hányni. De egyem a szívét, olyan kis hős volt, nem panaszkodott, sírt, csak “tette a dolgát”. Emiatt a hétvégénk otthon maradósra sikeredett, ráadásul Dina is hányt vasárnap, így a búcsúvacsora is elmaradt.
Viszont öröm az ürömben, hogy vasárnap reggelre leesett a hó, amit a fiúk már nagyon vártak (konkétan a Mikulástól is ezt kérték) Benji ezer éve vágyott hógolyózni (mindig emlegeti, hogy úgy szeretne megint hógolyózni, mint a Mimiéknél). Meg lett az öröm, mert délelőtt, amíg tartott az a kis hó, jól megdobáltuk a Dinát 🙂
A múlt hét viszont horror volt, pont miután Dina elment, Richard nyakában valamilyen ideg beállt, iszonyat fájdalmai voltak, és semmit nem tudott mozogni. Nagyon megérezni, ha kiesik valaki, a munka mellett,  házi írni, gyerekeket hozni-vinni, ruhát gyorsan kimosni, mesét mesélni, vacsit csinálni. Minden este kipurcantan dőltem ágyba, a mosogatni való pedig 3 napig tornyosult…
Szerencsére péntekre jobban lett, így ő is el tudott az első ultrahangra jönni, hogy megnézzük a legkisebb családtagot. Szerencsére minden ok, pont a korának megfelelő méretű (ami meglepett, mert ez az első terhesség, hogy nem azzal kezdik, hogy “jé, már egy héttel  nagyobb a baba”. Valami talán van a lába között, de ezt csak mi találgattuk, mert itt nem mondanak semmit a 20. hétig. Még 5 hét…..

 Kis breteg:

 Ó és tényleg, a Snowdome-ban is voltunk!

Mutassátok mennyire vagytok szomorúak, hogy hazament a Dina?

Végül a Nicoláéknál töltöttük a szilvesztert, kártyáztunk, társasoztunk, csendben kivártuk az éjfélt és lefekedtünk. (de iszonyat hideg volt náluk!),másnap sétáltunk a közeli parkban, ami gyönyörű volt, és szégyenszemre én még nem is merészkedtem beljebb, pedig olyan közel van és tényleg nagyon szép. Legközelebbre beszerzek egy gumicsizmát és akkor én is tudok majd a mocsarasban lépkedni
Azóta már a díszeket is leszedtük otthonról, Robin megkapta a 3.5 éves státusz oltását. Egy kis hős volt, és tipikus Robinként, blazírtan vette tudomásul amikor megdícsértem, hogy milyen nagyon ügyes volt. “Ez így természetes” gondolta szerintem magában.
Benji hóra vágyik, hógolyózni szeretne, reggelente izgatottan néz ki az ablakon, hogy esett-e a hó, és csalódik, hogy megint nem. Hátha még Februárban lesz otthon még hó, mert ezt ígérgetem neki.
A legkisebbik Laker pedig 12 hetes (hasban lévő 12 hét), jövő héten lesz az első ultrahang, de nemet itt még nem mondanak a 20. hétig. Pedig nagy a nyomás rajtam, mint egy tenyész tehénen, hogy lány legyen. Közhely, de tényleg csak legyen egészséges, pláne, hogy nem vagyok már egy mai csirke és azért most jobban félek, hogy nehogy valami baja legyen, mint a fiúkkal…

Idén sajnos nem jutottunk haza, mert iszonyat drágák voltak a repülőjegyek és négyünknek most nem fért bele a családi kasszába, de sikerült meggyőzni anyuékat, hogy ők jöjjenek ki 26-án, így végül is nem volt nagy magamba fordulás és magyar karácsony hiányolás, mert 3 napig szinte csak a fiúk kacaját lehetett hallani, annyit hülyéskedtek Apuval. Dina pedig jön két hét múlva így akkor tényleg teljes lesz a létszám.
Mivel most itthon voltunk volt igazi fenyőfánk is, mert nem kellett itthagyani, tudtunk készülődni, díszeket gyártani, időben feldíszíteni a fát (nálunk már 17-én állt és sokkal jobb volt így, mert 24-e nem volt stresszes és olyan jó hangulat volt már egy héttel ezelőtt)
24-én csak négyesben ünnepeltünk, Jézuska hozta az ajándékokat, 25-én pedig Jaynékhez a Santa. Aztán 26-én Anyuék hozták azokat az ajándékokat, amit nálunk hagyott a Jézuska.
Háááát, szerintem nem sokáig tudjuk ámítani a gyerekeket a Jézuska/Mikulás hozza az ajándékot, mert még mi is belekavarodtunk sokszor….Pedig annyira édes az ártatlanságuk, ahogy lelkesen szórták a rénszarvas eledelt a füvünkre (zab, csillámpor, amit a suliban csináltak), hogy jobban lássa a Mikulás hogy hova kell jönni. Benji lelkesen díszített, be volt sózva, hogy mikor szólal meg a csengő, aztán futott le. Imádtam, ahogy látni vélte a Hold előtt elhúzni a Mikulás szánját és azt lelkesen mutatta a kisöccsének. Legszívesebben becsomagolnám ezeket az ártatlan pillanatokat, hogy maradjanak mindig ilyenek!
A meglepetés pedig az utolsó kép….

Mondta ezt a nagyobbikom duzzogva, miután nem engedtem, hogy egyen egy második csokis brióst. Kezd öntudatára ébredni az biztos, próbálgat nemet mondani, egy kis 5 éves tini. De még mindig inkább szabály tisztelő, elfogadja, max duzzog, hogy bár csak azt csinálhatná, amit akarna. És alig várja, hogy 18 éves legyen (mivel ezt a kort szabtam meg neki, hogy majd akkor azt csinálhatja, amit akar)
Az önbizalma is egyre nagyobb, bár még mindig közelébe se érhet Robinénak…Kezd visszabeszélni, hallatlanul szemtelen, ugyanakkor szeret segíteni, felveszi a más által eldobott szemetet, visszapakolja a leesett müzlis dobozokat a Tescoban a polcra és egyre több nevet említ az iskolából barátjaként.

Képek hétvégéről, még több Mikulás! Volt a magyar suliban is előadás, elénekelték a Hull a pelyhest, Robin nem mert kiállni, csak akkor sunnyogott előre, amikor a Mikulás már osztotta a csomagokat és akkor is csak Benji kezét fogva mert oda menni hozzá. Vasárnap is volt Mikulás, oda az Oscarékkal mentünk, nagyon kedves Miki volt, beszélgetett a gyerekekkel, Benji elárulta neki, hogy autópályát szeretne, Robin viszont nagyon meg volt szeppenve, rá sem mert nézni.
A héten még a suliba-oviba is jön Mikulás….Mikulás dömping!!

Újra itt vagyunk az év legártatlanabb időszakában, amikor öröm nézni a gyerekek csodavárását, izgatottságukat egy nagyszakállú miatt.
Benji jobban megérti már, hogy mi micsoda, múltkor a suliból szomorkásan jött haza, aztán kibökte, hogy az egyik kislány azt mondta neki, hogy ha felnőtt lesz, akkor meghal a Mikulás. Kérdezte Benji, hogy tényleg meg fog halni ha felnő? Mit lehet erre mondani? Persze, hogy csak azt, hogy dehogy! Hiszen én is felnőtt vagyok és még mindig van Mikulás, ő soha nem hal meg!
Autópályát kért tőle karácsonyora, így kicsit csalódott volt, amikor a suli karácsonyon volt Mikulás, kapott minden gyerek egy kis könyvet meg cukrot, kibontotta és csalódottan dobta a földre, hogy ő nem ezt kérte, ő autópályát szeretett volna! Próbáltam elmagyarázni, hogy ez csak egy ilyen segítő Mikulás volt, az igazi majd karácsonykor jön. És még ebbe bele kellett építeni a magyar Mikulást, aki csak magyar gyerekeknek jön December 5-én a csizmájukba..
Hát nem tudom, hogy de ezt is elhitték, és csak úgy suvickolták a csizmát előző nap.
Most úgy alakult, hogy nem voltak itthon 5-én este, mert csaj bulit tartottam, így 6-án reggel rohantak fel a szobájukba, hogy jött-e a Mikulás, és persze volt meglepetés és döbbenet, hogy virgácsot is hozott 🙂

Otthon jártunk Anyu 60. szülinapján. Kész csoda,hogy Benjit elengedték suli időben, mert itt nem szokás de nagyon könyörgőre fogtam az igazgatónál, mert a szünetben nagyon drágák a repjegyek és akkor tuti nem tudtunk volna hazamenni.
Szerencsére sikerült megoldani, és nagyon jó kis hetet töltöttünk otthon. Voltunk egy wellness hétvégén Gödön, szerencsére Anyu barátai is el tudtak jönni és sikerült a meglepetés is, azt hiszem jól érezte magát (annak ellenére, hogy azért a szálloda az olcsóbb kategóriába tartozott)
Gyerekek élvezték a medencét, a Duna parti sétát, az egy nagy ágyban alvást, ágyon ugrálást (csak szegény Benji hányt két éjszaka, valószínű a fáradtságtól és az ugrálástól)
Nekem is jó volt az otthonlét, színházba is eljutottunk, Petit, Lencsit és Misót is láttuk, italozni is beültünk Dórival, vacsizni is voltunk a kis családdal (ölni tudtam volna egy kis rántott gombáért és találtunk egy jó helyet a közelben, Kis Tirol étterem)
Voltunk a gyerekekkel a Miniversum-ban ami egy szobákon átívelő vonatpálya, Magyarország emlékműveivel, mozgatható elemekkel. Legalább én is annyira élveztem, mint a gyerekek. Ki kellett találni, hogy mit mozgatsz, hol egy kis libikókát, hol egy buszt, hol a szélmalom kerekét. Azon versenyeztünk, hogy ki veszi előbb észre. 
Sikerült Anyuékat arra is rávenni, hogy jöjjenek ők Karácsonykor idén, mert nekünk baromi drága lett volna hazamenni. Sajnos Dina a munka miatt nem tud jönni, de talán szülinapján ki tud jönni hozzánk, akkor úgy is olcsóbbak a jegyek… 🙂

Mostanában fejünkre nőttek a gyerekek és minden egyes este a fürdetés ugyanolyan ütemben zajlott,  miszerint mi minimum 20-szor egyre erősödő hangnemben kérjük majd kiabáljuk a gyerekeknek, hogy vetkőzz, pisilj, irány a kád, mosd a fogad, kiszállás, vedd a zoknid, vedd a pizsid…stb.
Reggel aztán ugyanez folytatódik. Mintha delfinek lennének és csak egy bizonyos hangfrekvencia jutna el az agyukig.
Nagyon fárasztó volt ez így, így adtunk egy esélyt a heti matricás dolognak, ami sok barátnál beválni látszik. Ha egy héten összegyűjtenek 10 matricát (egy-egy matrica jár a jó viselkedésért, önállóan elvégzett feladatért, segítésért) akkor kaphatnak egy vágyott dolgot amiben előre megállapodunk. Benji első kérése egy vonalas füzet volt, hogy abba bele tudja írni az ötleteit (imádom. pedig kérdeztem, hogy nem kukabúvár, kisautó biztos? Nem. vonalas füzet. az kell.)
Az első héten nem jött össze a 10 matrica, volt egy kis kiborulás amikor rájött, hogy hétfőn új lappal indul és az addig összegyűjtött 8 matrica elveszett, de aztán belejött. Most már ő mondja, hogy “ne segíts, én egyedül csinálom”. És tényleg. Csak ha nagyon fáradt akkor van még visszaesés, de tényleg sokkal jobban viselkedik. Jön, segít, aztán kérdezi, hogy ezért jár-e matrica.
Volt is öröm amikor először összejött a 10 matrica és együtt elmentünk a papír boltba és választhatott magának kis füzetet. Mintha magamat láttam volna kicsiben. Én is minden füzetet/papírt/tollat/szagos radírt imádtam (imádok..khm)!

És, hogy Robinra hogy hatott? Ugyan már, nem gondolta valaki is, hogy nála beválik holmi katica matrica?! :-DDD
Kérleljük, mondogatjuk neki, hogy “Na, ha elrakod az autókat kapsz matricát! Hú meg hű!” vagy “gyere, kakiljunk a wc-be, kettő matricát is választhatsz!” Robin? Lazán ránk néz, vállat von, elfordul és tojik az elvinkre.. 😀
Minden nap rácsodálkozom, hogy hogy lehet két ugyanolyan génkészlettel rendelkező gyerek ennyire különböző! Szeretem őket, jó nekem! 🙂

 Halloweenre készülődünk, és már ott Elfordban Daisyvel és Oscarral (mondanom sem kell Robin arca azért nincs kifestve, mert ő egyszerűen nem akarta. Megmondta és kész. Neki nem kell :-))

 Kirándulás és vonatozás Szofi menyjelölttel, és színházban

Elég szomorú, de csak erre futja mostanában. Összecsapnak a fejem fölött a hullámok annyi minden történik mostanában, annyi az elitéznivaló, a befizetnivaló, a munka, a Benji házi, a kisbarátok szülinapja, a futásokra készülni, a megjavítani való, a főzni való, a mosni való… Pedig az elmúlt hónapban kétszer is lett volna alkalmam pihenni, mert volt egy céges rendezvény Londonban és fizették a hotelt, húúú de vártam! Egy egész éjaszka, csak az enyém, senki nem fog felébreszteni hú de jó lesz! Vittem magammal könyvet, egy kis üveg bort, készültem nagyon. De jól elrontottam 😦 Volt vacsi is a többiekkel, szintén a főnök fizette és úgy beettem, hogy hajnal 3-ig csak döglődtem a szállodai szobám csendjében, annyira nem tudtam elaludni.
Most szülinapomon is volt egy éjszakám gyerekek nélkül, mert Richard lement velük az unokatesójukhoz, de nekem meg pont akkorra volt színház szervezve, így kimaradtam fél 12-ig. Mondjuk sikerült aludni fél 10-ig megszakítás nélkül, ami azért istenes volt 🙂
Szóval új főnököm van. Igen, megint. Új ötletekkel, nekem újra bizonyítási kényszerem van így esténként is dolgozom, és állandó lelkiismeretfurdalásom van, ha dolgozom azért, mert a gyerekkel kéne játszani, ha a gyerekekkel játszom, akkor meg arra gondolok, hogy dolgozni kéne…Nem érzem magam jó munkaerőnek, jó anyának, jó háziasszonynak, minden téren csak éppen annyira van erőm-időm, hogy a legszükségesebbeket megcsináljam. Egyenesen adódik, hogy mostanában úgy érzem, hogy semmi nincs kész, semmi nem elég jó…
Benji is rosszalkodott az iskolában, pont aznap amikor “Star of the week”-nek választották azért, mert szépen ír. Büszkén morzsolgattam a büszke könnyeim, míg a végén csendben odajött az igazgató,hogy beszélhetnénk egy percet. Mondom igen (gondolván biztos kap egy magán dícséretet az én szuper gyerekem), erre mondja, hogy ma be kellett hívnia az irodájába (ami itt egy igazgatóinak felel meg), mert lehúzta az osztály közepén a nadrágját és mutogatta a fenekét. Ó az a beégés. Nem is tudtam hirtelen mit mondani. Mondjuk hozzátette, hogy úgy tűnt nagyon megbánta és bocsánatot kért.
És tényleg, mert amikor kijött lehetett látni, hogy sumákol, mondtam neki, hogy ejnye bejnye, erre elsírta magát, hogy nem akarta 😦 Hát remélem nem csinál ilyet többet. Bár sajnos az egyik legrosszabb gyerek a barátja, és azt hiszem nincs rá jó hatással, de nem igazán tudom, hogy ezzel mit lehetne tenni.
Robin meg pont az ellentétje. Ő viszont nem húzza le a gatyáját. Legalábbis kakihoz nem. Fél szobatiszta. Pisi megy, állva, ülve, este-reggel mindenhogy, de kaki csak pelusba. Nyaralás óta ez a patthelyzet áll fent. Egyszerűen nem akar a wc-re, se a bilire ülni. Csak állva. Kicsit pihentetjük ezt a dolgot és remélem rendeződik.
Azon kívül, hogy nagyon úszunk az árral mostanában azért sok jó dolog is történik, sokat kirándulunk, lefutottam 2x 10 km-t, elkezdtük a magyar iskolát (kéthetente szombat), ami nagyon jó, mondókáznak, néptáncolnak, jógáznak, kézműveskednek. Ha lesz időm, majd lesz erről egy új bejegyzés 🙂
De addig van egy pár kép. Ja és Benji egyre szebbeket rajzol és élvezi is, a színezést is (éljen éljen nem csak szuperhősözni, autózni lehet már csak :-)). Szépen olvas és a tanítónéni szerint nagyon fejlett az írása. Szeret is írogatni, teljesen helytelenül írja a szavakat nyelvtanilag, de a tanítónéni szerint ez még abszolút nem fontos, csak hogy szeresse meg az írást, és gyakorolja a formákat.

reggeli közös olvasgatás

iskolai ünnepségen énekel

szülinapi vacsi

Sőt már az iskola is elkezdődött..Nagyon jó három hetünk volt Horvátországban és otthon. Még szerencse, hogy ilyen sokat tudtunk otthon lenni, mert itt Angliában végig esett az eső és azt mondják, hogy nem is volt nyár idén. Így a gyerekek és mi is nagyon kiélveztük a meleget. Habár a Balatonon nem nagyon volt jó időnk, de nekem úgy is dolgoznom kellett és nem fürödhettem volna. Csak a gyerekeket sajnáltam, hogy nem tudták a Balatont jobban kiélvezni. Olyan jó volt nézni, hogy Benji sokkal bátrabb volt, mert sekély volt és homokos a talaj, nem úgy, mint Horvátországban. Miközben ugrált kiabált, hogy “This is the best holiday ever!!”. egy hét Horvátország után a kis hálátlan. De legalább eldőlt, hogy jövőre a Balaton déli partjára megyünk, mert ki-be rohangálhatnak a vízből felügyelet nélkül, és nagyon szép helyeket lehet felfedezni még.
Robin szülinapja még plusz kétszer meg lett ünnepelve, egyszer még lent a Balatonon, egyszer a Dénesékkel otthon is. Sajnos a nyaralás alatt a szobatisztaságban lett visszaesés, a kaki csak pelusba megy azóta is, de majd megoldódik biztos.
Nagyon jó volt ez a nyár, nagyon jó emlékeket gyűjtöttünk mindannyian, Benji magyarja sokat fejlődött, szerették a magyar ételeket, lángost, barackot, görögdinnyét. Kártyáztak, fociztak, Benji legyőzte a víztől való félelmét, Robin agyon abajgatta Csodát (még amíg lehet), esténkét átbicikliztek apuval dédikéhez, bár Benji már inkább a kutyát akarta sétáltatni.

Jöjjenek a képek: