Kiírtak császárra a kis névtelennel, nem volt min gondolkozni, elmagyarázták, hogy a cukrosság miatt nem engednek a 38. Hétnél tovább, ha természetes szülést szeretnék az csak indított lehet az viszont megnöveli az esélyét annak, hogy a belső csaszis sebem kinyílik a lassú vajúdás miatt és belső vérzésben ott maradok. Nahát akkor inkább vágjanak. Bár erre azért lelkiekben fel kell készülnöm, más ez így önként dalolva bemenni a műtőbe, mint Robinnal a sürgősségi amikor azt sem bántam már ha 4be szelnek…

Mindenestre pénteken meg volt az utolsó munkanap, letettem a lantot, van egy hetem pihenni, készülődni, összepakolni…

Lenne…..ha nem esküdtek volna még az égiek is ellenem. Kezdődött vasárnap…bekrepált a mosogatógép. Ok…már rég rossz volt, már rég koszosabban jöttek ki az edények belőle mint ahogy bekerültek, Richard is felajánlotta, hogy megjavítja, de nem…kisbabával nem lehetnek koszosak az edények, bónuszt is most kaptam így kb 1 óra alatt meg is rendeltem az új mosogató gépet. Itt még jól álltak a dolgok…

Hétfőn reggel megérkezett az új csoda, csak meg kellett várni a délutánt, hogy Richard beszerelje, addig gondoltam bevásárolok, feltöltöm a mélyhűtőt stb. Élveztem az egyedül vásárlást, megtöltöttem a bevásárlókocsit, csevegtem a pénztárossal ami hiba volt, mert amikor fizettem volna a kártyámmal, véletlenül rossz pin kódot ütöttem be, de az agyam lefagyott, csak a rossz kódra tudtam gondolni, meg az előző kártyàm kódjára, Richard kódjára, a magyar kártyám kódjára, csak arra nem…beütöttem mégegyszer a rosszat. Egy esélyem maradt…Nem kockáztathatok…mögöttem a mérges sor, előttem a gondosan, újrahasználható szatyrokba pakolt nagybevásárlás, a pénztáros hívta az ügyfélszolgálatot, eltolták a cuccost, mögötte kullogott a mindenórás majdnem bőgő, férjét keservesen hivogató nő. Megengedték végül, hogy hazaugorjak megnézni a titkos füzetembe beírt kódot (szigorúan 15 perc erejéig engetek el, mert fagyasztott termék is volt a kosaramban).

Autóba bepattan, beindít…kigyullad a motor narancs jelzés…Ááááá…nem baj, motor jár, baj nem lehet irány kódot keresni…kód megtalál, rohanás vissza, bevásárlókosárnyi cucc kifizet, fej ég…autóba bepakol, autó nem indul. Nagy levegő. Férjet újra hív, végre felveszi a telefont (miért is kapná fel a telefont rögtön egy 38 hetes terhes feleségnek?!) Autóba sikerül életet lehelni, irány a legközelebbi szervíz…Diagnosztizálják, de nem tudják megjavítani, kocsi nélkül nem boldogulok (mélyhűtött dolgok olvadnak fel, gyerekekért menni kell a suliba, másnap dokihoz stb…) ezért rizikóztatok, hogy egy hétig nem lesz a baja a kocsinak, hazaindulok. Megjártam utána a sulit is, Richard délután beszerelte az új mosogatógépet, úgy tűnt csillagom újra felragyogni látszik…Fürdetésig…az elektromos zuhany kivágta a biztosítékot (illetve az ùj mosogató a zuhanyt) és feladta a szolgálatot. Nem baj…a gyerekeket nem érinti, majd fürödnek, én meg majd az ő vizükben…Richard pedig felírta a megjavítandó dolgok listájára. Holnap átjön apukájával végig nézik a zuhanyt, a biztosítékot, autót…

Kedd…Benjit elvittem suliba, Robint beszoktatásra, kocsiban lámpa ég és lomha, de megy. Délutánig. Benjit begyűjtve hazafelé 3szor fullad le az autó, egyszer a körforgalom közepén…sikerül sokadszorra újraindítani de kisebbfajta idegösszeomlás után hazaértünk. Szerdán sportnap, doki, fodrász, mozi…Mi lesz így?!? Férjet hív. Elintézi, hogy anyós fuvaroz holnap mindenhova. Csodás. De jönnek apóssal és ha megszerelték a zuhanyt, biztosítékot ránéznek az autóra is. 

18.30 vacsi majdnem az asztalon…”Hahó én is itt vagyok…” megérkezik anyós és após. Csodás. A ma esti láblógatásból sem lesz semmi…”Nem, köszönöm, nem kérek vacsorát, te csak lásd el a fiúkat” (értsd addig is itt ülök és nézem hogy esztek, és milyen hangosan szólsz rá a gyerekekre, higy ne ugráljanak fel az asztaltól…) 19.30 fürdetni kellene, de apósék a fürdőben szerelik a zuhanyt…PAFFFF!!! Csattanás, elmegy az áram. Mindenki ok? Igen. Az ùj zuhanyba szerelt kapcsoló nem csak az áramot verte le, hanem kiégette a biztosítékot. Sehol semmi áram. 20.00 rohanás az elektromos áruházba, persze zárva. Körbehívtuk a két elektromos szerelő barátot, de sajnos ez a fajta biztosíték ősrégi, ma este áram tuti nem lesz….21.00 anyós-após végre hazamegy…gyerekeknek gyors cicamosdás, félhomályban mese, alvás én meg jobb (ès elektromosság) híjján itt ülök a sötétben és a mobilomon pötyögöm a blog bejegyzést egy órája (klaviatúrán menne ez 15 perc alatt dehát wifi sincs…). Mindenesetre a vörösbort megérdemeltem, holnapra 9-re jön értem anyós…más már tényleg nem jöhet!

Azért délután volt még jobb is….

Lekerült a pelus Robinról! Már mindennel próbálkoztunk az elmúlt fél évben, volt bilin üldögélés, kakinak integetés, Kakiország, kaki király mese (igen, ideáig vetemedtünk), ráhagyás, kérlelés, kistesóról mesélés…Semmi.
Aztán egyszercsak amikor láttuk, hogy nyom megkérdeztük, hogy kell-e. Kellett, ment a bilire és kivételesen nem pattant fel, mert Benji is a wc-n nyomta így sikerült a produktum, volt nagy örömködés! Másnap ugyanabban az időben, fürdés előtt megint rákérdeztünk, hogy kell-e, és kellett és lőn megint. És ez így megy már egy hete…sőt tegnap már a nagy wc-be is sikerült.
Éljen-éljen!! Nem fog pelenkában iskolába menni! (Szeptembertől ő is iskolás nagyfiú lesz…❤❤
És adott kb egy hónap szünetet nekünk a pelenkázásban…

Múlt hétvégén nagy fába vágtuk a fejszénket, leadtuk a gyerekeket a hétvégère a Jaynékhez és átalakítottuk a fiú szobát.
Benji régóta könyörgött egy olvasólámpáért, arra vágyott mindennél jobban, hogy este magának olvashasson (pedig minden este van mese olvasás együtt az ágyunkban)
Megvártuk, hogy tényleg kinőjjék az ágyukat, no meg kell a kiságy a kisöcsinek, ès titokban beszereztük az új ágyakat, kis polcokat, matracot és persze olvasólámpákat. Egész hétvègén pakoltunk, szereltünk, szortíroztunk de vasárnapra kész lett a szoba! Nagyon vártuk, hogy hazahozzuk a gyerekeket, hogy mit szólnak majd. Sajna nagyon fáradtak voltak estére így elmaradt a várt hűha meg wow, meg köszimamidaddy, de azért örültek és nagyon sokáig játszottak a kis kuckójukban.
Bónusz, hogy Robinnak mondtuk, hogy a nagyfiús ágyban már nem lehet tejcit üvegből inni (eddig úgy aludt, hogy azt rágogatta) és elfogadta rögtön és azóta is szépen magától alszik. 🙂

Kb. egy hónapja kezdett el mozogni az első kis foga, iskola után szaladt hozzám fülig érő szájjal, hogy végre mozog! Már nagyon várta, mert már jó pár barátja elbüszkélkedett vele, hogy kiesett az első foguk. Azóta minden nap kérdezgette, hogy mikor esik már ki, és nézzük meg, hogy már mennyire mozog.
Aztán tegnap, amikor a dokihoz mentünk Robin horkolásával a parkolóban megbotlott és hopp a kis fogacska kiesett….a fehér kavicsok közé…Nagy riadalom, hogy hogy fogja odaadni a fogtündérnek de szerencsére 5 perc keresgélés után megtaláltuk a kis fogacskát.
Szerintem aznap nem volt nála boldogabb ember az egész Földön. Mindenkinek mutogatta mosolyogva kis hézagot, McDonaldsban, boltos néninek, cipő boltban…
Otthon levelet írt a fogtündérnek, hogy legyen mit a párnája mellett hagyni, mire jön a fogacskáért a fogtündér. (Itt Angliában a párna alá teszik a gyerekek a kiesett fogat és reggelre a “fogtündér” egy pénz érmét hagy helyette).
Benji beleírta, hogy örül, hogy kiesett a foga és reméli, hogy kap egy válasz levélkét.
Így miután elaludt fogtündér lett belőlem, írtam a nevében egy kártyát, hogy köszönöm a szép fehér fogacskát, csak így tovább és mossa mindig reggel-este a fogait, legyen jó és szeretem. Persze 1 fontot és fogkrémet is hagyott tündér…
Alig bírt elaludni, fent akart maradni meglesni a fogtündért, másnap reggel pedig lelkesen ébredt, mutatta nekünk, mi mindent hagyott neki a fogtündér. Annyira imádom ezt a gyermeki ártatlanságot, hogy a legkisebb dolog képes akkora örömöt okozni nekik. Bárcsak mindig így maradnának, csillogó szemű, mosolygós, boldog manók..

Aki olyan szerencsés, hogy mind a négy nagyszülője és három dédije él, oda négyszer jön a nyuszi

 

Tegnap volt Benji második szülőije. Illetve kettesben (vagy hármasban, ha az apuka is el tud menni) beszélgetés a tanítónénivel.
Csupa jót hallotam róla. Az olvasása egy 6.5 éves szintjén van, egy évvel előbbre jár, mint amire a kora szerint képes lenne. (azt hiszem feladom a parám, hogy Richardtól örökölte a dyslexiát), írásban is meghaladja a korosztályát. Büszkén hallgattam, ahogy mesélte a tanító néni, hogy múlt pénteken miután megjöttek a Legoland-ből, fogalmazást kellett írniuk arról, hogy mi tetszett a legjobban, és Benji állítólag egy A4-es oldalt betöltött. A tanító szerint ez elég ritka az ő korában és meg is mutatta az igazgatónak, hogy milyen ügyes. ♥♥♥
Matekból szeptemberben, amikor felmérték még nem a szintjének megfelelő, de most februárban, amikor újra mérték már 6 évesnek megfelelő a matek tudása is. 4 hónap alatt 11 hónapnak megfelelő szintet ugrott.
Nagyon büszke vagyok és szerencsések vagyunk, hogy ilyen iskolában tanulhat, ahol nincs teljesítmény kényszer, felelés, jegyek (sőt, most, hogy belenézhettek a munkafüzetükbe, láttam, hogy itt azt tanítják, hogy maguk nézzék végig, amit írtak/számoltak és értékeljék maguknak egy mosolygós/szomorú/semleges smiley-val, ami arra tanítja őket, hogy vegyék észre a különbséget maguk is a jó és rossz között)
Amikor rákérdeztem, hogy mennyire javítsam ki a helyesírást, vagy gond-e, hogy tükörfordítja a betűket, a tanító néni mondta, hogy ebben a korban természetes, majd belejön.
Örülök, hogy a gyerekeket a maguk képességeihez mérik, minden játékos, pl azt is elmagyarázta a tanítónéni, hogy ne várjam, hogy a gyerek megértse papíron, hogy 6+6=, de ha odarak elé 12 kockát és megkéri, hogy felezze el, Benji gond nélkül megcsinálja. Vagy lemérnek dolgokat, hogy mi hosszabb, boltost játszanak pénzzel, olyan feladatokat kapnak, hogy a legkevesebb érmével fizessen valamit, ami 12 penny pl.
És mindenzt 5-6 évesen. És imád iskolába járni! Így is lehet.
Ráadásul ma délután egész délután kint voltak az udvaron, fa hasábokból kellett libikókát építeni, lemérni, hogy mi a nehezebb, saraztak, leveleket gyűjtöttek, állatokat utánoztak és a végén ittak egy forró csokit, hogy felmelegedjen a kezük. 

Ennyit az iskoláról, hétvégénk is nagyon jól sikerült, Boriéknál voltunk, csak sajnos most csak két napot, így hamar elrepült. Leeds várába mentünk el (köszönjük a belépőt Kriszti/Laci!), nagyon megérte, gyönyörű vár, szép parkkal, érdekes történelemmel, szuper játszótérrel, sólymászattal, labirintussal. Simán eltöltöttünk ott egy fél napot. (igaz a hazafelé út kalandos volt, lemerült telefon, ritkán járó vonat…de fáradtan de mégis hazaért mindenki)
Várunk Titeket is hozzánk tavasszal!

Állítólag csak itt vannak fekete hattyúk Angliában