Amikor bekukkantok hozzájuk

On Szerző: dankodalmaitt: UncategorizedMegjegyzés hozzáfűzése

Már említettem, hogy a nap számomra egyik legkedvesebb pontja amikor elalvás előtt bekuckózunk az ágyunkba és mesét olvasunk (illetve Robin esetében megfordulunk és elalszunk).

A nap másik legkedvesebb pontja, amikor én mielőtt lefekszem még benézek hozzájuk, betakargatom a kis alvó testüket, megsimizem a homlokukat és eláraszt, hogy milyen szerencsés is vagyok én. Oké, könnyű alvó gyereket szeretni, de akkor is. Ilyenkor olyan békések, minden duli-fuli ránc elsimul az arcukon és egyszerűen gyönyörűek.

Bár vicces, hogy alvásukban is milyen különbözőek. Robin általában kezét-karját szétvetve, össze-vissza alszik, alvós állatka nélkül, hangosan horkolva-szuszogva. Addig Benji akkurátusan hónaaljig húzza a takaróját, kezébe fogja az elmaradhatatlan Nyünyüt és csendesen piheg.

(A képek nem adják vissza mert pont dög meleg volt)

És még arról a nagy szerencséről ne is beszéljünk, hogy ez a kis csoda mellett alhatok és ébredhetek:

Drága kisfiam…

Drága Kis-Nagy Fiam,

Tudod az úgy van, hogy a lányok nem vallják be ha szerelmesek beléd, ne törjön össze a szíved.
Annyira nagyon megörültél szerdán, futva jöttél elém, hogy jó híred van a Kloé is szeretne a feleséged lenni. Te már régóta (úgy 2 éve) emlegeted, hogy a Kloé lesz a feleséged, eltervezted már hol fogtok lakni, sőt még azt is mondtad egyszer, hogy alig várod, hogy a Kloé hasában is kisbaba legyen (amikor én terhes voltam).

Kérdeztem, hogy honnan tudod, hogy a Kloé is a feleséged szeretne lenni…azt mondtad, hogy az Olivia mondta amikor sorban álltatok és a Kloé visszamosolygott rád. Annyira örültél ennek, hogy “könnyes lett szemed, de nem a szomorúságtól, hanem ezek öröm könnyek voltak”. Ilyen a szerelem kisfiam. Teljesen megértettem, hogy otthon rögtön szerelmes levelet kezdét írni, hogy szereted és tetszik a mosolya. Egész alvásig a Kloé volt a téma, értem is, hogy nem akart kimenni fejedből, ha szerelmes az ember tényleg nem tud másra gondolni.

Másnap alig vártad, hogy odaadd a leveled a Kloénak, még az sem tántorított el, hogy én megpróbáltalak lebeszélni róla, mert féltettelek nehogy kinevessen valamilyen érzelmetlen nagyfiú. De nem, a szerelmes lovagot nem lehet eltántorítani.
Csengettek és én elengedtem a kezed nagyfiam, Te futottál a sorba, oda-oda pillantottál Kloéra, a táskádban ott lapult a szerelmes üzenet. Nagyon furcsa volt otthagyni téged aznap és hazamenni, tűkön ülni egész nap,hogy vajon mi történt, vajon oda merted-e adni és reméltem senki nem nevetett ki. Nagyon furcsa így elengedni a kezed és bízni benne, hogy már nagy vagy és minden rendben lesz.

Viszont délután sajnos morcosan jöttél haza, ledobtad a táskád és elpuffogtad, hogy oda akartad adni a levelet Kloénak de ő azt mondta, hogy ha odaadod neki, akkor ki fogja dobni és nem akar a feleséged lenni. 😦
Szinte éreztem, ahogy az én szívem is meghasad, semmi nem maradt az előző napi nagy vidámságból. Annyira sajnáltalak, de persze próbáltam mondani, hogy nem is baj, a Kloé nem is annyira aranyos, de te még így is megvédted, hogy akkor még a barátod és igenis aranyos…

Nem is tudom mit mondhatnék, bárcsak át tudnám venni tőled a szívfájdalmad, de tudod sajnos ilyen az élet, sokszor fogsz még csalódni emberekben, de túl leszel rajta, az a fontos, hogy Te maradj kedves és érzelmes (hidd el, azt szeretik a lányok)!
Nem gondoltam volna, hogy már 6 évesen kell neked magyaráznom, hogy ne add fel, lehet Kloé még meggondolja magát.

És tudom abszolút nem használ ilyenkor, de hidd el, hogy jön majd az a lány, aki értékelni fogja a kedves leveleid és akinek szintén könny szökik majd a szemébe ha rámosolyogsz.
Én meg megtanulom addig elengedni a kezed…
(vagy nem…)

 

 

 

On Szerző: dankodalmaitt: UncategorizedMegjegyzés hozzáfűzése

2 hónapos poszt

On Szerző: dankodalmaitt: UncategorizedMegjegyzés hozzáfűzése

Bizony-bizony, már ennyi idő eltelt, megkapta az első oltásait, szépen kerekedik (úgy látszik ami tejem van az legalább tápláló). Ő is cipelteti a popóját, mint a nagy fiúk tették. Vagy eszik, vagy alszik, vagy járkálni kell vele, magában sajnos nem nagyon van el. Bár ez természetes, nem véletlenül hívják ezt az időszakot 4. trimeszternek. Nagyon eddig rutin nem alakult ki, csak úszunk az árral, de ő egyre mosolygósabb, kiváncsibb. Csak ne lenne ilyem nehéz! 3 hét alatt 2kg-t hízott! Most már 6.3kg! Három szép daliás lovagom lesz!

Iskolába jár az egy (meg most már a kettő is…)

On Szerző: dankodalmaitt: UncategorizedMegjegyzés hozzáfűzése

Kis Bobó is elindult a nagybetűsbe…olyan hihetetlen és olyan önállóan, sírás nélkül, nagyfiúsan ment, hogy megszakad a szívem abba, ahogy rohan az idő. Még jó, hogy van egy kis Brúnónk és még élvezhetem kicsit ezt a kisbaba-kisgyerek létet.

Robin már inkább Benjivel van egy szinten, nagyon összenőttek, jókat játszanak , harcolnak együtt, Robin mindenben Benjit utánozza, de ez segített abban, hogy vidáman kezdje az iskolát, mert Benji nagyon várta, számolta vissza a napokat, hogy újra felvehesse a piros pulcsit. Így Robin is nagyon lelkes volt az első nap reggel. Egyedül csengetéskor bizonytalanodott el kicsit, amikor sorba kellett állni és be kellett menni az épületbe, akkor azért hozzámbújt kicsit…Azóta van két kis barátja is, és egy Gabriel, akit nem szeret, mert állítólag mindenhova követi. 🙂 Szegény Gabriel…

Benjivel is találkoznak szünetekben és ebédkor, Benji szerint figyelt rá. Bár lehet inkább fordítva van, mert Robin bátorítja sok mindenben Benjit. Robin amúgy is mini-tini korszakát éli, ha mi A-t mondunk, akkor ő B-t, mindenben ellenkezik. Még akkor is, ha csak annyit jegyzünk meg, hogy esik az eső, már jön a kontra, hogy “Nem esik!”, vagy mondom, hogy megeresztettem a vizet, már hallom is, hogy “nem eresztetted!”. Fel kel kötni a gatyánkat az biztos. Az a szerencséje, hogy ilyen cuki, mosolygós, bújós feje van!


 

A felmentő sereg

On Szerző: dankodalmaitt: UncategorizedMegjegyzés hozzáfűzése

Itt volt a felmentő sereg Nagy Kacsa és Nagy Viziló személyében. Vagyis nálunk járt Nagyi és Papi és ilyen indián nevekkel látták el őket a fiúk. (A Nagy Kacsa név eredete pedig megmarad családi titokként :-))

Nagyon jó volt, hogy itt voltak, és abszolút le lettek fárasztva azt hiszem…Na de ha valakinek 3 fiú unokája van az kösse fel a gatyáját/szoknyáját. Reggeltől kezdődött, alighogy Benji kinyitotta a szemét és a látóterében feltűnt a Papi már kezdte “Papi, lehet Unózni?” “Lehet focizni?” Rengeteget játszottak, magyarjuk is fejlődött, Robin is nagyon sok mindent ismételgetett és kitünő az Unó-magyarja…Mivel szünidő volt a fiúknak így próbáltunk programot szervezni nekik, voltunk Szafari parkba, kirándulni, tóban fürdeni, rengeteget bicajoztak, fagyiztak (khm khm Nagy Viziló…)

Brúnó is agyon lett dajkálgatva, el lett kapatva, mert azóta csak én maradtam hogy járkáljak vele. Sajnos egy nagyobb alvás viszont azóta is várat magára.

 


6 hetes ellenőrzés

On Szerző: dankodalmaitt: UncategorizedMegjegyzés hozzáfűzése

Túlvagyok a 6. Hetes mérföldkövön, orvosilag gyógyultnak nyílvánítottak a császár után, kipipáltak a számítógépen, hogy elbocsátva. (Persze még megkérdezték, hogy fogamzásgátláson gondolkoztunk-e és esetleg nem akarom-e sterilizáltatni magam. Hiába a 3 gyerek az 3 gyerek…)

Örülök, hogy túl vagyok az elmúlt 6 heten és hiába utolsó gyerek, nem fogok nosztalgiával gondolni erre az időszakra. Gondolom sokat nyom a latba, hogy 4 évvel idősebb vagyok és nehezebben gyógyultam, vagy nehezebben tűröm a fájdalmat, nem tudom. Mindenesetre kijutott minden jóból…a sebem nagyon nehezen gyógyult, nagyon fájt, fájdomcsillapítóval is csak görnyedten csoszogtam a házban, ágyból felkelni, vagy megfordulni kész tortúra volt. Egy csodás aranyeret is megnyertem magamnak, pedig azt hittem a császár előnye, hogy nem lesz…ó balga ábránd! Ezt is csak azért írom le, ha esetleg valaki ezzel küzd, annak ajánlom a kókuszolajjal kenegetést, mert csak ez mulasztotta el, pedig olyan szörnyű volt, hogy azt hittem ezt már csak műteni lehet és a kapható összes kenőcsöt kipróbáltam, de semmi nem segített.
Amikor már végre ez is elmúlt akkorra a mellem gyulladt be…kaptam antibiotikumot ez szerencsére gyorsan elmúlt.

Sajnos a szoptatással azóta is küszködünk. Valahogy abban a mellben, ami be volt gyulladva nincsen tej, vaj nehezen indul be a tejleadási reflex, de Brúnó vagy elalszik kortyolás nélkül, vagy le-fel húzza magát és begorombul ha nem jön a szájába semmi. Sajna a másik mellből is egy órán át szopizik és kb két óránként, így szinte egész nap csak szoptatok vagy szoptatások közben Brúnót dajkálom. Nagy fiúkra semmi időm nem marad, magamra meg pláne nem. Ez az időszak arról lesz nevezetes, hogy még egy 5 perces telefonbeszélgetès is luxus, ha meg megtudom mosni a hajam az szinte felér egy wellness hétvégével…

Na de lesz ez még jobb is. Kárpótól egyelőre, hogy annyira aranyosak hárman. A két nagy ajnározza a kicsit, reggel az az első, hogy jönnek, puszilják. Főleg Benji de mivel Robin mindenben Benjit utánozza ezért ő is kedves Brùnóval, pedig ő biztos féltékeny.  Az első Brúnó mosoly is Benjinek járt és azóta is valahogy rá szeret vigyorogni. Erre roppant mód büszke Benji, ma reggel is szórakoztatta a kicsit, aki vigyorgott rá, erre Benji mondja amikor feláll, hogy kicsit könnyes a szeme de ezek öröm könnyek és ez a legjobb nap a világon! (Pusztán mert a kistesója rámosolygott) olyan nagy szíve van, úgy imádom!

Brúnó 8 hetes ellenőrzése van már csak hátra két hét múlva, hogy végleg rendben legyünk!

Tüneményes 4 éves

On Szerző: dankodalmaitt: UncategorizedMegjegyzés hozzáfűzése

Már nagyon várta a szülinapját, mert Benjinek előbb volt, és azóta kérdezgeti, hogy neki mikor lesz. Bár amikor a eljött a napja és neki is feldíszítettük a nappalit persze tipikus blazírt Robinosan vette tudomásul, hogy hát igen ez így természetes, ma van a szülinapom…

Ajándékként szuper hősös legot kért mindenkitől és a bulijára kijelentette, hogy csak fiúkat hívhatunk meg. Tortának pedig Hulk Smash tortát kért. Hála a pinterestnek sikerült egy viszonylag egyszerűbbet találni.

Benji persze minden Robin ajándékot ki akart bontani és magának szeretett volna. De viszonylag könmyebben elfogadta, hogy most nem neko van a szülinapja. 

Egyébként tündér volt, ahogy végre mondogathatta, hogy az az ő játéka, ő 4 éves, ő a szülinapos nagyfiú stb, a buliján a barátait körbevezette, megköszönte az ajándékokat, olyan nagyfiú már ő is tényleg. Imádom! ❤ csak ne nőjjetek ilyen gyorsan gyerekeim!!



3 hetes kis tökély

On Szerző: dankodalmaitt: UncategorizedMegjegyzés hozzáfűzése

Eltelt három hét Brúnó születése óta. Ő egy kis angyal, nekem viszont kicsit tovább tartott/tart, hogy rendbe jöjjek. Hiába a +4 év Robin születése óta érezteti hatását, nem vagyok egy friss csirke.

Szülés közben is sok vért vesztettem (1.5l), a belső sebem is égetni kellett, mert nem tudták átvágni (jáj) ezért még most is érzem sebem, de az első két hét alatt konkrétan fájdalom csillapítón éltem és vánszorogni tudtam csak vagy feküdni. Ráadásul ahogy kezdett a fájdalom a sebből elmúlni kijött az aranyerem (jáj 2). Na ez meg jobban fájt mint a seb. Újra kezdtem a reggel-délben-este fájdalom csillapító kombót. Még az ügyeletet is megjártuk hétvégén mert se ülni, se járni nem tudtam. Most kezd jobban lenni. Erre persze a jobb mellem kezdett fájni, gondolom mert csak fekve tudtam szoptatni és nem annyira jön a jobb oldalon tej, mint a balon. Ráadásul pont most van a 3 hetes fejlődési ugrás és állandóan csak enne és enne. Ahogy ébred követeli a jussát és addig cummog amíg tele nem lesz a hasa. Valamikor egy órán keresztül. A hármas számú kis haspókunk. Bár ő a legkisebb, furi is nézni a kis pöttöm kezét, lábát. Most érte el Benji születési súlyát, 4kg, és még 200g és annyi lesz, mint amikor Robin született. Meg is mérték, 52cm. Pöttöm Palkó.

A nagyfiúk továbbra is lelkesek, jönnek reggelente puszilgatni, lesik mikor nyitja ki a szemét, dugdossák a szájába a cumit, hozzák a pelenkát, felváltva akarják ölben tartani, és eddig csak egyszer-egyszer mondták, hogy vigyük vissza a kórházba.

Közben vége lett az iskolának, Benjinek nagyon jó bizije lett. Itt úgy mérik, hogy átlagos, átlag feletti vagy fejlesztésre szorul egy adott tantárgyból. Mindenben az életkorának megfelelő, olvasásból átlag feletti (repes a könyvszerető anyai szívem, már látom lelki szemeim előtt, hogy 15 év múlva egymás kezéből vesszük ki a könyveket nyaralás alatt). Emelett még odaírják azt is, hogy mennyire vesz részt vagy lelkes az adott tantárgyban és egy egész hosszú szöveges jellemzést is adnak.

Robinunk is elballagott az oviból, itt szokás ilyen diplomaosztóra hasonlító ünnepséget szervezni köppennyel, kalappal, kis bizonyítvánnyal. Sajnos pont kórházban voltam és nem láthattam a cuki fejét, de anyu és Richard elmentek és csináltak képeket, amik magukért beszélnek. Utána még egy hétig azt mutogatta, hogy hogy kell kezet fogni és megköszönni a bizonyítványt 🙂 Kis barátjától, Dextertől is elbúcsúzott, ő másik iskolába megy majd és voltunk a suliban ismerkedni is. Nagyon aranyos tanító nénije lesz úgy néz ki, de azért nagyon sajnálom, hogy a szupi oviját és a farmot ott kell hagynia. Nagyon szerettük.



Isten hozott Brúnó Laker

On Szerző: dankodalmaitt: szüléstörténetMegjegyzés hozzáfűzése

Az utolsó borongós posztom másnapján Július 11-én reggel 9.31-kor egészségesen 3820 gramm súllyal megszülettél, és hihetetlen, hogy ennek már egy hete…

Ezek a száraz tények, de Neked is van ám születés történeted…Ott hagytuk abba, hogy várom, hogy bekössék az inzulint. Ezt 3.30-kor sikerült is abszolválni (miután kifogtam egy koszovói albánnak kinéző bunkó doktornőt aki konkrétan a kezembe döfte a katétert majd egy nővérke hibája miatt összecseréltek valakivel és majdnem más gyógyszerét adták nekem, valamint kétszer kellett vért venni emiatt mert másnak a nevét ragasztották az első ampullára…) de 3.30-kor végre csorgott az inzulin és sikerült pár óra alvás időt is lopni. Reggel 8-ra Richard is visszajött és együtt próbáltuk elhessegetni egymás rossz gondolatait és megegyezni, hogy mégis Brùnó vagy Edvin legyél végül…

Felkészítettek minket, hogy aznap reggel 5-en várnak császárra, de a diabéteszesek előnyt élveznek, rajtam kívül még egy nő volt ugyanebben a helyzetben de ő ikreket várt így mondtáķ, hogy én leszek a 2. és kb. 10 felé kerülök sorra. Őszintén alig vártam mert se inni se enni nem lehetett előző este óta és a falat kapartam volna egy korty vízért ha én lettem volna az ötödik a sorban. De fél óra múlva jött egy kis csoport orvos (doktornő, anaszteziológus, nővérkék), hogy mégis én leszek az első mert az ikres nőnél még várnak a vérvétel eredményére). Fel is gyorsultak az események, beindult a futószalag…Richardot elküldték beöltözni, rám került a szexi trombózis elleni zokni, kikérdeztek allergiáról, kivehető protézisről, és levették minden ékszerem.

Indulás a műtőbe, zene szólt gondolom megnyugtatás végett, itt mindenki írtó kedves volt, próbálták a gondolataim elterelni mert látták, hogy ennek biztos sírás lesz a vége. Felültettek a műtőasztalra, a kedves szemüveges műtős az otthonmaradt gyerekekről érdeklődött, mire persze feltört belőlem az addig sikeresen nyeldesett könny áradat…A kedves-szemüveges hozott zsepit és megnyugtatott, hogy jó kezekben leszek. A doktornő is bemutatkozott, valamilyen távol keleti országból származhatott, Tin-tinnek hívták és komoly de nyugodt hangon elmagyarázta mi fog történni, de én csak arra tudtam koncentrálni, hogy Richard még mindig sehol…

“Görbítse a hátát, mint egy kiscica ès ne mozogjon”-szólt az anaszteziológus és szúrta is a hátamba az epidurált. Miközben jobb híjján szorítottam a kedves-szemüveges kezét aki valamilyen viccet próbált mondani mert a könnyeim még mindig folytak és kérdezgettem, hogy hol a férjem. (Aki mint később kiderült az ajtó előtt állt arra várva, hogy beengedje valaki..)

Már az asztalon feküdtem, az aneszteziológus hideg spray-vel végig fújta a testem, hogy ellenőrizze, hogy biztos nem érzek semmit amikor végre feltűnt Richard a szexi műtős szerelésben. Én ekkor kezdtem úgy érezni, hogy megy ki a fejemből a vér (pedig feküdtem), izzadok, csak annyit tudtam mondani, hogy el fogok ájulni. Ès lőn. A következő amire emlékszem, hogy 3-an legyeznek, mérik a vérnyomásom és mondják, hogy elájultam. Rám került az oxigén maszk, nagy levegőket kellett venni, “Jobban érzi magát?”…”Igen”…”Akkor kezdjünk”. Nincs itt lacafaca, lélekápolás, ha még 4-en várnak, hogy én magamhoz térjek nincs mit tenni. 

Éles láncfűrész szerű hang (mint később kiderült égetni kellett az előző csaszis sebet mert olyan vastagon összenőtt, hogy vágni már nem lehetett)…gyömöszkölés…mintha mosógép lennék és forognának bennem a ruhák…”el fogok ájulni” -éreztem és mondtam és lőn. Most gyorsan rámkerült az oxigén maszk, jobb volt de végig kerülgetett ez az ájulás érzés. Az aneszteziológus szóval tartott minket, mondta, hogy neki is két fia van otthon és a felesége most kérleli egy harmadikért. “Nagy levegő be…kifúj…nagy levegő be…kifúj”

Ekkor elkezdték mondani, hogy már látnak, mindjárt itt vagy…nagyon koncentráltam a nagy levegőre nehogy pont lemaradjak a születésedről. “Itt van! Kisfiú!” Egy haloványka nyöszörgés sírás helyett de tudattad a letakart paraván mögül, hogy “Igen Anya itt vagyok”. Nekem meg mint mázsás kövek szaladt rajtam végig a megkönnyebbülés és törtek újra fel a könnyek. A Richard már nem rám figyelt, hanem ahova elvittek bebugyolálni ès megmérni. 3820 gramm. A legkisebb kisfiunk…

Odahoztak kis magzatmázosan, Richard foghatott amíg engem összevarrtak és csak néztünk Téged, próbáltunk betelni az újabb csodával…”Nincs egybefüggő szemöldöke…nincs zika feje, egyszerűen gyönyörű, gyönyörű…” a fejem csak balra tudtam tartani, ahol Te voltál. Nem szóltál, nem sírtál, csak csendben megérkeztél közénk…

Isten hozott drága kisfiam, Brúnó Laker! ❤❤❤

Nagy nap előtti este egyedül

On Szerző: dankodalmaitt: UncategorizedMegjegyzés hozzáfűzése

Már a kórházban egyedül a gondolataimmal, várom, hogy beállítsák az inzulint, aztán óránként ébresszenek, hogy megmérjék a cukorszintemet…addig megpróbálom pozitív mederbe terelni a gondolataimat. Ott hagytuk a fiúkat a Jayneéknél, édesdeden aludtak én meg nem tudtam elhessegetni a gondolatot, hogy most puszilom meg őket utoljára…

Benji is olyan furi volt egész délután, reggel még szülinapi zsúrban volt, pizzát sütöttek, hazajött így csak hármasban voltunk (Robin Jayneeknél) és olyan felnőttesen viselkedett. Segített, rajzolt, gyurmázott, pedig áltában nem tudja magát egyedül lefoglalni. Társasoztunk és egész jól megértette a szabályokat, nem nyafogott mint mostanában. Szófogadó volt. Csak csodáltam milyen nagy fiam van…

Aztán átmentünk Jaynékhez vacsizni, ott megpuszilgattam kis Napsugár Robint. Ő pedig extrán ölelgetős, bújós és csintalan volt…Annyira szeretem őket. Remélem nem bojgatja meg a kis lelküket nagyon a 2. Tesó…

Ő iránta is lelkiismeret-furdalásom van. Mi van, ha még nem áll készen, mit fog érezni, hogy egyszercsak kinyitják a kényelmes kis kuckóját és kiemelik a fényes hangos nagyvilágba. A holnap lenne az ő ideje tényleg? Furi így befeküdni, hogy nem ment el a magzatvizem…

És amennyire vágyom, hogy már kint legyen annyira szeretném még bent tartani. Tudva, hogy ő lesz az utolsó gyerekünk, szeretném kiélvezni a terhesség utolsó perceit. Hiába kívánom már a tűszúrásokat a hátam közepére, és alig várom, hogy hason is tudjak aludni meg mehessek futni, de ez azt is jelenti, hogy nem fogom érezni a kis rúgkapálásokat, a csuklásokat és már nem fogok senkivel ilyen szimbiózisban újra létezni. Még csak ő vagyok meg én. Egy testben két lélek. Még csak az enyém, én vigyázok rá, ha valaki tudni akar róla valanit (értsd: rúgdos?) akkor engem kérdez. Holnaptól ez megváltozik…más is megismeri, ő is megismer másokat és nekem sokkal jobban kell majd vigyáznom Rá…

Csak legyen már holnap…legyen egészséges….legyen minden rendben…legyen ügyes az orvos…had szerethessem a 3 kisfiam még nagyon-nagyon sokáig…