Szülinapos napok képekben

A szülinapos napok már 10-én elkezdődtek, amikor megérkezett Nagyi, Papi, és Tanti. Este Ausztráliából még “Uncle Douglas” is beugrott köszönteni egy ausztrál koalával és egy szuper dzsekivel őszre..

 Majd folytatódott Jenny ajándékával egy kis könyvvel, amit azóta is naponta legalább 3-szor el kell mesélni és mutogatni. Mostanában nagy könyv rajongó lett, imádja a képeket nézegetni és követeli újra és újra, hogy lapozzunk, meséljünk, mutogassuk a képeket.

 Majd szülinapja előestéjén megkapta tőlünk az ajándékát egy fa nagy kockát, amivel lépegetni és tologatni lehet, volt nagy öröm:

Majd szerdán a szülinapján átjöttek Jayne néniék, Katy Alexanderral, és a két dédi, és volt nagy ajándékozás, torta és ünneplés:
Benji a két nagyival

Mmmm de finom ez az áfonyás krémsajtos torta!
Alexander csak csipegetett, a torta feléről egyedül Benji ette le az áfonyát…..

 A “bulija” szombaton volt amikor átjöttek az unokatesók, és egy pár barát, még nagyobb hangzavar, káosz, ajándék és ünneplés

Marinától kapott kis ház kibontása
És másnap amikor már bele is mert menni…..

A második torta (ebben az esetben túrós, barackos) torta falása
…és a harmadik fajtától (ebben az esetben csokis áfonyás) bemázolódott arccal
csokis arccal fogadja az ajándékokat az uraság…
Családom minden tagja teli szájjal élvezi a sütögetést :-))
“Segítség szétszednek a csajok!!!”

A kis Ewan csodálata
Nagyon nehéz örökmozgó gyerekekről csoportképet készíteni.

Másnap az új labda ketrec is nagy sikert aratott
Utolsó nap szülőkkel egy tamworthi séta

Isten éltessen sokáig Kicsink!

Eljött ez a nap is, sitty-sutty eltelt egy év, és máris az első szülinapját ünnepeljük. Nagyon furcsa nosztalgikus hangulatban voltam már hetek óta, egyfolytában arra gondoltam, hogy egy éve még fogalmam sem volt, hogy milyen lesz együtt, milyen lesz ő, milyen lesz ha már család leszünk. És eljött 2010 június 15-e hajnal 5, amikor is éreztem, hogy ez lesz a mi napunk, és “röpke” 16 óra után 20.12-kor  már a kezünkben tarthattuk Őt! Felforgatta, megváltoztatta, kitöltötte, lefoglalta, megvidámította kis életünket. Nem mondom, hogy mindig könnyű volt, de visszanézve csak a jóra emlékezem és el sem tudom képzelni már milyen is volt az élet Ő előtte! Sőt, annyira de annyira szeretném még visszahozni amikor kisebb volt és szuszogott a nyakamban, vagy legalább most megállítanám az időt!
Nagyon hamar elrepült ez az egy év, mégis rengeteg minden volt benne, és furcsa, hogy sokkal jobban látható az idő múlása, hiszen centimérterekben, kilókban és fogakban lehetett mérni a hónapok változásait.
Nagyon kis vidám fickó lett belőle, állandóan mosolyog, rengeteg fajta vigyora van: büszke-tapsolós, játéknak örülős, finom étel után megelégedett, csintalan, szemtelen, odabújós, mesenézős, hirtelen megijedős-majd felkacagós, Daddy-nek megörülős, kedvenc macira mosolygós….és még folytathatnám.
Kezdem megérteni mit jelent az, hogy lehet valakit egyre jobban szeretni.
Egyre többet “beszélget” velünk, imádja a könyveket, és menni, menni, menni. Persze még mászva, vagy asztal mellett, még nem indult el.
Ma reggel olyan izgatottan keltünk fel, tanakodtunk Richarddal, hogy felébresszük-e egy puszira mielőtt elmegyünk dolgozni (most itt vannak anyuék így ők vannak otthon vele napközben), én önző anya módjára úgy döntöttem, hogyfelébresztem mert annyira vártam már, hogy szétpuszilgassam a szülinapos meleg nyakzugát, persze nem értett semmit, sőt méltatlankodott de én a könnyeimet nyeltem, hogy milyen nagyfiam van nekem. 
Rossz volt otthon hagyni, és alig várom, hogy hazaérjek és megünnepeljük, legyen torta és ajándék.
Addig is Nagyon nagyon szeretlek Kisfiam!!

Pöttyök, pöttyök, segítség!

Benjin 3 napja rejtélyes pöttyök, foltok jelentek meg. Jönnek, mennek, alvás után jobbak, de aztán újra előjönnek. Nem tudom már mire gyanakodjak, lehet joghurt vagy a sajt? vagy mosószer? De semmit nem váltottam…
Taknyos náthás két hete, lehet ennek a szövődménye lenne?
Láza nincs, kedve, étvágya jó…
Dokinál is voltunk, de persze angol dokihoz méltón semmit nem mondott…hogy idézzem “Lehet, hogy kezdődő bárányhimlő, de az is lehet, hogy valami allergia…bármi lehet.” Ebben a pillanatban majdnem ráordítottam, hogy a google-ról már nekem is van diplomám…de megőriztem “angolos” hidegvérem és hazajöttünk. Antihisztamint adunk neki 2. napja. Meglátjuk, mindenesetre aki már látott ilyet mondja meg mi lehet…

Még egy hétvégi kirándulós kép (lehet, hogy valami pollenre allergiás?)

Jó utat Dave és Chelle!

Hétvégén búcsúztattuk Richard unokatesóját és feleségét, mert kiköltöznek Amerikába, illetve Michelle hazamegy…Így egy vacsi erejéig összejött a nagy család, beszélgettünk, iszogattunk, gyerkőcök játszottak. Benji egy angyal volt, nagyon jól viselte, rengeteget mosolygott, evett (egy egész szelet malac sültet legyűrt egy kis brokkolis krumplipürével, plusz desszertnek egy kis almás pitét) és játszott.
Persze hazafelé rögtön bealudt, úgy kellett felcipelni, és persze most nem kellett neki altatót énekelni…
Jó kis nap volt, jó utat és sok szerencsét David és Michelle!
Indulás előtt, én a szép Mártitól kapott, új nyakláncomban :-))

 Egy utolsó kis játék Daviddel:

 Alexander és Benji persze mindig ugyanazt akarja, jelen pillanatban Granddad-et

Hazaérve, hulla fáradtan Daddy nyakában:
És egy tegnapi videó a nagy attrakcióról, ahogy minden akadályt legyőzve eljut a hőn áhított fa karikákért, megdícsérteti magát, majd amikor észreveszi a paparazzit, odasiet és követeli, hogy a paparazzi azonnal kapcsolja ki a kamerát…

Orrszívó borzszívó….

Ötletet kaptam, és valóban, igen, megérdemel egy posztot ez az okos találmány. Nem mintha otthon ez olyan új dolog lenne, na de itt Angliában! Valahányszor megemlítem egy kolleganőnek, barátnőnek, vagy egy taknyos gyerek anyukájának, hogy bizony Magyarországon mivel szívják le a gyerek orrából a cuccot, úgy néznek rám, mintha egy szado-anyuka lennék, csodálkozom, hogy még nem jöttek ki a gyerekvédelmisek.
Most, hogy kezdünk túl lenni egy hétig tartó taknyos-köhögős betegségen áldom, hogy kettőt is hoztunk otthonról (akkor még nem tudtam, hogy ez a szerkezet ilyen egyszerű és igazából nem tud elromolni).
Amikor Benji úgy két hónapos lehetett akkor lett először taknyos, és akkor még küzdöttünk a mindenféle csodát ígérő kézi szerkezetekkel (egy olyanannal is amit szájjal kellett szívni és utána kiköpni….fúúj) de mindegyik úgy ahogy volt vacak volt, egy bírta egy darabig (amíg meg nem tudtam mi is egy igazi taknyosság…)  de aztán a mikrós sterilizálóban lelte halálát, mert Richard fertőtleníteni akarta, de megolvadt…
Így ruháztunk be a végén a porszívósra, illetve kettőre…
Azóta kínozzuk a gyereket amikor taknyos. Először még nem gyanakodott, azt hitte játszani megyünk, de hamar leolvadt a szájáról a vigyor amikor megtudta mire való. És azóta is sajnos egyre jobban le kell fogni. De mit lehet tenni, a szépségért illetve egészségért meg kell szenvedni.
Viszont nagyon gyorsan meg vagyunk, utána tud aludni, kap levegőt, nem marja ki a takony a szájáig az orrát stb. Szóval orrszívó “fan”-ek lettünk. Csak ne lenne egyre erősebb, mert egyre jobban kell leszorítani szegényt addig a fél percig, és bár ne visítani szívet hasítóan :-(((
Szerencse, hogy süket a szomszédunk…bár ő se hinné el szerintem, hogy ilyenre vetemedtünk, hogy porszívóval szívjuk a gyerek orrát!! 🙂

És egy kis lufis vidámkodás:

Segítség mindjárt durran…

Repül a…repül a….

Lemaradás

El vagyok maradva egy héttel, bár igazából sok minden nem történt. Betegek vagyunk/voltunk mindhárman, így főleg punnyadás volt hétvégén is. Bár Richard tevékenykedett a konyhán (egyre szebb és szebb) ez viszont már rég nem bír hírértékkel.

A meló is nehezebb volt a héten itthon, mint gondoltam, de lehet csak azért, mert a microsoft összes programja összeesküdött ellenem, ráadásul betegen a tűrőképességem sem volt csúcson, így csak remélhetem, hogy Benji nem csak a vau-vau-t nem érti még hanem a cifrábbnál cifrább *****-okat sem.
Mindenesetre újult erővel nézek az eheti csütörtök elé és remélem most a főnök nem kér be sürgős “nem stresszelni akarlak de tíz perc múlva kéne” kimutatást miközben a gyerekem bömbölve éhesen kapaszkodik a hátamon, miközben lefagy az excelem…
Hát ez most ilyen nyafogós poszt lett…
De van itt még múlt hétvégéről kertben kergetőzős és ablakon bekukucskálós kép (felavattuk a szép, zöld gyepet):

 És egy mostani kis breteg:

És ha megszorolunk lehet, hogy kiadom a cirkusznak zsonglőrnek, bár amint elnézem nem lenne túl nyereséges a vállalkozás:

Már csak egy hónap…

Már csak egy hónap a nagy, első szülinapig!!! Hihetetlen, de nagyon megy már a visszaszámlálás, már csak azért is, mert akkor jön Nagyi, Nagypapi és Tanti is, így egy kicsit nekem is szülinapom lesz :-)))

Brigantinknál nagyon jól indult a 11. hóforduló, vidáman ébredt, pedig aggódtam, hogy rossz éjszakánk lesz, mert tegnap már láttam, hogy egyszerre nyom kifele két fogat. Ebből reggelre áttört egy, így a 11. hófordulót + 1 foggal ünnepeljük, immáron 5 fogasan!
10.700g és 76cm (bár már 80-as ruhákat hord)

Mozgás fejlődésben nagyot lendült, mert állandóan álldogálna, húzza fel magát mindenhova, pakol le-fel az asztalról/asztalra. (a pakolászást egyébként is nagyon szereti, bármi ami üreges és belefér bármi kis dolog azzal el van, mint a csacsi a Micimackóban a lufival, imádja ki-be pakolni a kockákat egy üres dobozba)
Az elmúlt héten kezdett el szabályosan mászni, de ha gyorsan kell menekülni pl az apja elől, akkor még mindig kommandózik.
A védőnő azt mondta, hogy mozgásban innentől már csak az számít, hogy 18 hónapos koráig járjon.

Beszédfejlődésben semmi változás, csak gagyog, de én nem hallok ki semmi érthetőt már. Se Ági néni, se nénje…Néha azt mondja, hogy mamama, de nem tudom, hogy már tudatos-e

Így indult a reggelünk:

Majd napközben nagy játék szanálást tartottunk, mert azon kaptuk magunk, hogy elönt minket a műanyag…
“Ezt sem engedem, hogy kiszanáld, és ezt sem, és ezt sem…”

Richardnak sikerült megjavítania a táncoló, hápogó kacsát amit még Dinától kapott, Benji nagyon értékelte (bár ezen a videón még csak hápogott és zenélt, de egy óra múlva beindult a mozgásfejlődése is…)

Nézek, mint a moziban…

Legújabb szenvedély: mosógépben pörgő ruhák nézegetése:

 

Időközben elkezdtem dolgozni, teljes munkaidőben, de két napot itthonról dolgozhatok, így kicsit lehetek Benjivel is. Eddig nem volt nagyon megerőltető, mondjuk még nincs annyira munkám…
Hétfőtől szerdáig így Jayne néni vigyáz rá, szerencsére jól viseli, csak reggelente sírdogál kicsit, de az első alvása után állítólag mintha mi se történt volna, vidámkodik egész nap. Sokat segít, hogy délutánonként már Alexander is ott van, így egymással már jól eljátszanak.

Tegnap este pedig először fektette le más a nagyszülőkön kívül. Mivel a család színházba ment, így Nikki vigyázott rá, etette és altatta, és állítólag akkor sem volt gond. Angyal gyerekem van! :-))) (Már amikor az akar lenni…)

Majálisoztunk

Hétvégén itt hosszú ünnep volt, mert hétfő is szabadnap volt, ráadásul gyönyörű időnk volt, így inkább a szabadban próbáltunk lenni amennyit lehet.
Vasárnap Jayne néniéknél voltunk ebédelni, mert ott volt mindkét nagymama/dédi, így őket is láthattuk ami sajnos idő szűkében nem sokszor szokott előfordulni (mea culpa…illetve nostro culpa vagy valami ilyesmi azt hiszem a mi bűnünk) Benji agyon lett dícsérve, hogy milyen ügyesen eszik, alszik és milyen vidám (úgy látszik csak nekünk mutatja ki a foga fehérjét). De tényleg jókat játszott, szerintem Alexander is közre játszik a dologban, mert egyszerűen bálványozza, mindenhova követi, próbálja utánozni, aminek persze az említett nem nagyon örül…
Ennek ellenére még hétfőn is csatlakoztak hozzánk amikor majálisozni mentünk a környéken lévő régi kastélyba, volt májusfa táncolás, bábszínház, tombola, kincskeresés, régi játékok és persze az elmaradhatatlan tea minden mennyiségben….

Királyi esküvő

Hát mégse mondta vissza se William se Kate az esküvőt, így pénteken persze mi se bírtuk ki, hogy legalább a TV-ben meg ne nézzük. Egyébként az egész ország már hónapok óta királyi esküvő lázban égett. Speciális esküvős pitét is kihozott a helyi boltunk…de persze volt esküvős sajt, desszert, sör és bor is…
Viszont vicces, hogy szinte senki nem tudja mi is Vilmos vezetékneve (nem, nem Herceg…) lehet googleozni :-))
(állítólag 700-szor annyian kerestek rá arra, hogy mi a vezetékneve az elmúlt héten, mint azt általában…)
Benji nem nagyon értékelte, hogy milyen szerencsés, hogy 2011-re már megszülethetett és részese lehetett a nagy eseménynek, így nem nagyon bagózott a TV-re…

Viszont ahányszor a piros-fehér ruhás fiú kórus énekelt tátva maradt a szája (a képen éppen csukva…):

Annak ő sokkal jobban örült, hogy amint vége lett elmentünk Tamworthbe sétálni abban reménykedve, hogy biztos belebotlunk valamilyen ünneplő seregbe, vagy utca fesztiválba…de nem..
Viszont megejtettük Benji első hintáztatását, neki ez lett 2011 április 29 nagy eseménye: