Katy és James esküvője

Hétvégén Richard hugának voltunk az esküvőjén, így duplán is sógornőm lett (bár tudom, hogy ilyen nincs, és komolyan kellett gondolkoznom rajta, hogy miért is).
A közelben egy hotelben volt megrendezve, ott volt a ceremónia, a lagzi és ott is aludtunk este. Minden nagyon “katys” volt, a legjobban nekem az általa készített “virágcsokor” tetszett. Színes gombokból volt varrva, nagyon vagány de mégis szép volt. Persze mindent a narancs uralt, mert ez a kedvenc színe. A körmei is ilyenre voltak kifestve. A ceremónia szép is rövid volt és persze magukat nem meghazudtolóan vicces is. A zeneválasztás is és a vers is amit felolvastak. Persze Alexander is nagyon fess volt és megható volt, hogy ő is részt vehetett az esküvőjükön, persze nem értette, hogy  mi is ez a felhajtás és pont a hitvesi csók után amikor síri csend lett megszólalt, hogy “nagyi, nagyon kell pisilnem!’. Persze mindenki röhögött.

Sajnáltam, hogy a mi esküvőnkön még nem volt Benji, mert tényleg olyan szépek voltak így hárman…
Benjink egyébként végig aludta a szertartást és a fotózást a szállodaszobában, szerencsére, mert így legalább nem kellett utána rohangálni. Gyomorgyuriként pont a vacsora kezdetére ébredt fel, gyorsan felöltöztettük (borzasztóan fess volt a kis mellényében és nyakkendőjében) és mentünk is le. (én ekkora elég morcos lettem, mert egy nő megkérdezte, hogy jól látja-e, hogy jön-e a második baba…persze pont akkor amikor végre jobban éreztem magam a bőrömben, mert egy jó ideje futni járok ha tudok és végre rámjött az új ruha is…na ezek szerint többet kell futnom és a fini vacsit se tudtam jóízűen megenni)
A lagzi is illet hozzájuk nagyon, volt vicces fejtörő, fóliából szoborkészítési verseny, James elénekelte a dalukat (fiatalkorában punk zenekara volt).
Benji is nagyon élvezte a sok embert, szaladgált fel-le, persze mindig oda ment ahova nem engedtük, kifelé kacsákat hallgatni, vagy a konyhába megnézni, hogy éppen mi jó készül.
Péter bácsi csinálta a tortát, nem gondoltam volna de nagyon szép lett és még finom is, pedig nagyon nem szokott bejönni ez az angol fajta esküvői torta amit hónapokkal az esküvő előtt készítenek el (alkoholban áztatnak mindenféle aszalt gyümölcsöt aztán érlelik hónapokig) és az a szokás, hogy a felső részét elteszik és az első évfordulón eszik meg. (hogy hogy nem romlik meg addig??? hááát azért nem vetekszik egy jó kis Daubner brazil diós tortával az biztos…)

Torta és a gomb virág csokor

Másnap nagyon fáradtan keltünk mert Benji vagy a meleg szoba miatt, vagy a szokatlan környezet miatt de kétszer kelt este és csak nagyon nehezen lehetett visszaaltatni. Aznap volt a szülinapom, Richard reggel köszöntött és kaptam tőle egy szép fülbevalót és egy doboz gyümölcsös csokit (nem tudom ki eszi meg de én a nő beszólása miatt biztos nem) és rendelt a szállodába egy óriási csokor virágot. Utána visszamentünk Jayne-ékez ahol továbbra is az új párt ünnepeltük de azért nekem is elénekelték a Happy Birthday-t.
Nagyon nagyon fáradtan értünk haza, így végül is nem volt olyan igazi szülinapi ünneplés, jó lesz ha jön a kiscsalád november elején és akkor remélem megünnepeljük utólag.

szülinapi virágok


Táncoslábú

Mostanában ha meghall egy kis dallamot, reklám zenét, kocsiban zenét, ha én énekelek még fürdik, legyen bárhol elkezd mozogni (még ha csak egy kis vállriszálás erejéig is, de akkor is).
A legjobb móka persze Richard mobilja, amin van egy játék, angry birds nevezetű, ahol csipogó madarakkal kell malacokat megdobálni. Nahát ezt nagyon élvezi, nyomogatja a képernyőt, de a legjobb, amikor úgy találja el a gombot, hogy bejön a főzenéje és akkor táncolni is lehet rá. Nincs az az ember aki ilyenkor képes kikönyörögni a kezéből a telefont! (Ha valakit véletlenül Richard megcsörgetett és madárhangokat hallott, akkor most tudja miért is van ez…)

Stratford-upon-Avon

Hétvégén Marináéákkal ellátogattunk kedvenc kis városomba, mert “food festival” (ételek fesztiválja), csupa helyi termelő, sajtok, husik, szószok, csokik, italok…Tobzódtunk. Bár azért Magyarországon egy ilyet is jobban szerveznek meg (elég csak az Etyeki Kezeslábost megemlíteni…), de itt Angliában örüljünk annak, hogy van más program is azon kívül, hogy pubba jár az ember…
Benji is élvezte, abszolút nem volt  benne félelem érzet, állandóan elkolbászolt, mi szemmel tartottuk, de engedtük had menjen, aztán egyszer csak elkezdett a szemeivel keresni minket és amikor észrevett minket kakán vigyorral visszaszaladt. Evett struccból készült hamburgert, spenótos sajtos rudakat, így ő sem maradt ki az élvezetekből. Bár ha kajáról van szó, hogy is maradhatna ki pont ő?! 🙂

Hunglish

Ma hivatalosan is kettős állampolgár lett Benji, ugyanis ma végre csengetett a postás a magyar anyakönyvével. (Végülis 4 hónapba és 65 fontba került és ez még nem jár útlevéllel).
Így végre magyarul is van hivatalos ékezetes neve: Laker Benjámin László. Megnyugtató, hogy bármi történjék is egyik vagy másik országban őt két helyen is szívesen látják.

Nem tudom ennek köszönhető-e, de ma extra huncut volt, kezdődött azzal, hogy már reggel úgy jött le a nappaliba, hogy “dada” “dada” és húzogatta a vállát Daddyt keresve, de be kellett érnie velem egész nap, mert ma Richard focis napja van és csak másnap látja már.
Ide-oda rohangált, kiborította a kekszes zacskót, megtalálta a habverőt, amit totemként végighordozott a lakáson, kipakolta  a táskám és a pénztárcám, majd  azt mint erkölcs csősz kidobta  a szemétbe…Még szerencse, hogy gombóc készítés innen voltam és nem volt semmi gezemice a szemetesben.
Gombóc készítés közben, megszerezte a cukros zacskót, amit 1 másodperc alatt fejjel lefelé fordított és hipp-hopp a konyhát beborította a sok kis barna cukor szemcse….Így maradjak nyugodt, de 10-ig számoltam, megmostam gezemicés kezem, felsöpörtem (az a szerencséje, hogy segített :-)).
A gombi viszont nagyon csúszott, rengeteget evett…
Azért volt kegyes is hozzám, ami elég vicces, mert a szobájában autóztunk reggel amikor véletlenül átesett az autópályás építőjén, amihez én nem nagyon értek (éppen, hogy az autózást sikerült elsajátítani), mert a Richarddal szokták esténként építeni, de azért tettem egy kisérletett, egymásra tettem őket, igaz, hogy az egyik út nem ért a földig, de most lett ugrató. Ő mellettem állt csendben, figyelt mit csinálok, majd mikor befejeztem, felnéz rám, elgondolkozik, majd 5 másodperc után tapsol egyet. Köszi fiam, hogy azért értékeled a “teljesítményt” :-))
Utána mindent le kellett utaztatni rajta, labdát, kinőtt cipőt, vonatot, majd a távirányítót is…

Szerencsére gyorsan elaludt, és remélem “kis hurrikán” húzza majd reggelig, amikor is játszhat Daddyvel, még anya az ágyban Nők Lapját fog olvasni kólát szürcsölgetve…

15 hónapos lett

Tegnap betöltöttük a 15. hónapot, így eme jeles nap alkalmából muszáj vagyok feljegyezni a jövőnek éppen hol tart a fejlődésben.
13 kiló körül van (ezt onnan tudom, hogy anyuéknál múltkor ráállt a mérlegre és ennyit mutatott, itt már nem kell vinni dokihoz 2 éves koráig)
86-os ruhákat hord
5G-s a lába (magyar méret 21-es) – minden zokniját kinőtte, muszáj leszünk neki beszerzni egy köteget a hétvégén.
Fogai száma: még mindg 7…felül 4, alul 3, de tegnap este megéreztem az ujjammal hátul alul az egyik rágó fogát, hogy nyomul kifelé!
Este f9-től reggel 7-f8-ig alszik, és napi kétszer 1-1-5 órát.
Sokat, mindent, jól eszik (tartsa meg ezt a jó szokását) Kanállal próbálkozik, kis joghurtos pohárból egész ügyyesen boldogul

Beszéde is lassacskán fejlődik, ezeket tudja:
Vava – kutya
Huhuhu – Sihuhu=vonat
abda vagy ball – labda
dede – Daddy (apu angolul)
sssszzz – kígyó
brrrrr -autó
car – autó angolul
miau – cica
hammm
pápá
gone – elfogyott angolul (és ehhez felemeli a két vállát – nagyon cuki)

Szimatol, integet, ejnyebejnyét mutat, sípot fúj, hapci virárgra szimatolni kezd, csüccsre leül, tudja mit kell a fogkefével csinálni, puszit ad és dob.
Legújabb, hogy táncol, és gyorsan egy helyben topog (Richard szerint ez a quick step tánc.. :))
Próbáltam levideózni, de csak kicsit csinálta, van úgy, hogy 5 percig topog gyorsan és röhög hozzá, meg kell zabálni:

Újra otthon

Hipp-hopp megjártuk Magyarországot kettesben  Benjivel 5 napra, mert hivatalosak voltunk Marina és Richard esküvőjére. Richard is persze, csak 2 felnőtt repjegyre már nem volt pénzünk, de én nem hagyhattam ki, hogy két barátom összeházasodott!
Anyuék persze nagyon nem bánták, hogy 3 hét múlva imádott kisunoka/kisöcsi újra látogatását tette. És persze én sem, hogy ők vigyáznak rá, így sikerült megint túlszerveznem magam és ide-oda rohantam a 4 nap alatt. Dédi, Dóri, Vera, hasfogyasztás, ajándék vásárlás, úszás és persze az esküvő!
Nagyon jól sikerült (nem is emlékszem mikor maradtam ki hajnal 3-ig utoljára…), szuper volt a csuklós buszos ötlet az esküvő után, habár ők sem úszták meg az angol-magyar esküvőkre jellemző totál leizzadást :-)). Vicces volt nézni a sok angolt, hogy szenved a 30 fokos “kánikulában”…
A vacsi és a buli egy nagyon helyen Budafokon volt megrendezve, már a neve is zseniális szerintem: Borköltők Társasága Pinceétterem. Nagyon finom ételek, nagyon kedves tulajdonosok, meseszép helyszín, szuper terasz, szóval biztos elviszem Richardot is egyszer odaenni (habár tőlünk sajnos nagyon messze van).
Marina nagyon szép volt (nem is ejtett sok könnyet :-)), Richard szép beszédet mondott, kevesen de jót táncoltunk (Richard 87 éves nagypapája nyomta a legjobban a fiatalok szégyenére…).
Jó kis este volt, amit másnap győztem kipihenni…még én úsztam addig Benji anyuval és tantival megjárta Keresztúron a játszóházatt, ami nagyon bejött neki, pedig azt hittem nem fog merni mászkálni, de teljesen fel volt pörögve amikor megérkeztünk, labdázott, vonatozott, ugrálóvárban ugrált, elektromos autóban ült…azt hiszem nem kell kifejtenem, hogy aznap nem nagyon kellett altatni.. 🙂

Sajnos már itthonról írok, ami azt jelenti,hogy szerencsésen túléltük a repülőutat. A landolás iszonyat volt, később, már ma hallottam a tv-ben, hogy el akarták a járatokat törölni, mert olyan veszélyes szél fújt Londonban. Na de gondolom kellett a pénz, így felszálltunk, háááát ha először repültem volna (mint a szegény mellettem ülő lány) biztos letennék egy időre a repülésről. Én is landoláskor szorítottam Benjit csukott szemmel, bentre mantráztam, hogy “ügyes a pilóta minden rendben lesz” miközben ő mit sem sejtve nyünyüzött és nézte az imbolygó látképet. Egyébként le a kalappal előtt, mindkét repülő utat nagyon jól bírta, csak hagyni kellett sétálgatni (bocs az utasoktól, mert néhányuknak autózott a karfáján, megnyomta a dvd lejátszóját, vagy csak néha-néha belemosolygott az arcukba) de hát inkább ez, minthogy üvöltsön az ölemben. De szerencsére nem minden utas volt mogorva és olyan jól esett, miután landultunk egy néni odajött hozzám és azt mondta “Nagyon szép és kiegyensúlyozott ez a kisfiú, köszönöm, hogy elnézhettem őt az út alatt”. Jól esik néha (sőt mindig) az ilyen ritka pozitív hozzászólás.

Mikor megérkeztünk széles vigyorral fogadta Daddy-t, de olyan fáradt volt, hogy a kocsiban 5 perc után tonhalas szendvics evés közben bealudt:

Katy lánybúcsú

Újabb lánybúcsún vagyunk túl, ezúttal Richard hugát, Katy-t búcsúztattuk el lányságától.
Stratford-upon-Avon mellett Coughton Court faluban béreltek ki egy egész házat, 15-en voltunk összesen, nagyon szuper volt.
Egész hétvégés összejövetel volt, így Benji két napra Richardra maradt, immár otthonról jelenthetem, hogy minden porcikája ép, nem fogyott le (ha!) és állítólag jókat röhögtek, bírkóztak együtt..
Én pedig élveztem, hogy egy szobám volt csak egyedül nekem, hajnal 2-kor kerültem ágyba mindkét este aggódás nélkül,mert tudtam, hogy reggel húzhatom a lóbőrt 11-ig akár! Bár azért az elalvás része nehezebb volt, mert második este nagyon hiányoztak már és furcsa volt, hogy nem mehetek be a szomszéd szobába meglesni, hogy hogy alszik Benji… és persze az se segített, hogy a legtöbb lánynak hasonló korú gyereke van (vagy éppen terhes) és persze sokszor kerültek szóba a gyerkők…
A lánybúcsú igazán csajos volt, Katy nem szeretett volna bulit, így azt találta ki, hogy aki tud osszon meg valami érdekes képességet a többiekkel, így volt origami hajtogatás, muffin díszítés (Katy arccal), maszk készítése amit másnak vettünk fel (már aki) Stratfordban, sörkóstólás (egyik lány egy sörgyárnak dolgozik), csoki felismerő verseny, hullahop tanítás, James (a jövendőbeli) lerajzolása chippendale-ként…stb, ezt persze sok bor elfogyasztása mellett. Wii is volt a házban így este  már azzal rendeztünk táncverszenyt (mindenféleképpen kérek ezt szülinapomra…)
Szombaton Stratford-upon-Avonbe mentünk ebédelni egy francia étterembe, nagyon-nagyon jó kaját, amit utána 1 órás evezős hajózással dolgoztunk le az Avon folyón (egyszerre csak 4 embernek kellett evezni így nem volt nehéz…)
Vasárnap Richard és Benji elénk jöttek mert átmentünk Richard nagynénijéhez aki ott lakik a közleben, már rég elszerettem volna menni hozzá, mert legendák szólnak róla a családban, hogy milyen mesés helyen lakik, na és tényleg…De, hogy ez a nő hogy bír egy ekkora birtokot rendben tartani teljes munkaidős jogi állás mellett férj nélkül??? Érthetetlen.
Kis tipikus angol kunyhó nagyon szép régi bútorokkal egy óriási bírtokon ami tele van állatokkal. Ezek után nem is megyünk Benjivel fizetős állatsimogatós helyre, mert volt itt minden: teknős, rengeteg papagáj, nyuszi, 3 kutya, csirkék, libák, kecskék, szamár, póni és két nagy ló…Mellette rengeteg friss gyümölcs lógott fürtökben a gyümölcsfáról, óriási cukkinik és rengeteg zöldség a kertben, tényleg mint egy varázsföld…
Kár, hogy nem marattunk sokáig, és hogy Benji be volt rezelve minden állattól, csak ha fogtam akkor volt nagylegény…
De most már tuti, hogy ha idősebb lesz, akkor visszatérünk..

Bath és esküvő

Hétvégén Richard unokatestvérének, Steve-nek az esküvőjére voltunk hivatalosak, egy Bath melletti csodás kis faluban volt megrendezve így mivel 2 óra kocsi útra volt tőlünk ott aludtunk szombaton. Katy szervezte a szállást, ami szintén gyönyörű helyen volt, egy farm panzió csodás angol dombság (legelő tehenek, bárányok) kellős közepén. Egy szóval: idill. 
Ezt az idillt törtük meg két darab 3 éven aluli fiú érkezésével, akiknek persze a régi rugós ágyakon kellett ugrálni, egymást kergetni a szobák között és a rajtunk kívül ott lakó idős párocsak szobájába kellett persze kopogtatni ha a jól edzett szülők éppen nem figyeltek oda.
Még szerencse, hogy két óra múlva már az esküvőn kellett lennünk…Magára a szertartásra nem voltunk hivatalosak (itt pont fordítva van, mint otthon, hogy a szertartásra és vacsira hívnak kevés embert, és magára a lagzira pedig a távoli ismerősöket is) így kb f8-ra értünk oda, és f11-ig maradtunk. Le a kalappal Benji előtt, mert nagyon jól bírta.
Mondjuk kellett hozzá, hogy minden percben csodálja és beszéljen hozzá valaki, és ha éppen unalmasnak találta az illetőt fogta magát besétált a bárpult mögé és udvarolt a báros csajoknak. Különösen egynek lebegtette a hosszú szempilláit…a kópé.
Persze a büfé menüt is végig kóstolta és a 3 féle tortát is leellenőrizte mielőtt én beleharaphattam volna (gondolom aggódott  nehogy mérgezett legyen…)
Mintha Michael Jackson veszett volna el benne…de nem táncol, hanem valamilyen ehető dolog irányába mutogat…
A menyasszony csodálása…Leesett az álla, vagy valaki éppen azt igazítja vissza?
Összeöltöztünk (Marina te ezt csukott szemmel olvasd, mert az esküvődön is ebben leszek 🙂

Kilátás a szobánkból, mondom, hogy idill…

Katy az unokatesókkal

Reggel persze a farmon lévő csirkéket is meg kellett csodálni, persze kizárólag azután miután hangos “a-vava” kiáltások közepett megkergette a pásztor kutyát…

Másnap nem hagyhattuk ki a közelben lévő Bath körbesétálását, villám látogatás volt, de biztos vissza szeretnék majd még ide menni, mert nagyon szép. Mint egy kis olasz városka, tiszta, zegzugos, szép…

Balatoni nyaralás képekben

Képekben, mert nincs egyszerűen időm beírni a sok eseményt, és a képek úgyis beszédesebbek

Richard megérkezett a reptéren Benji mutatja az utat
Balatoni ház medencéjében hűsölés

Esti fiús szivarozás

Hááááát ez a Balaton nem jön be annyira

Nem, még a hal sem segít…

A medencében azért már sokkal jobb, illetve egy fokkal…

Sebi baba is meglátogatott minket

“Hmm, ez a kis husi vajon befér még a lángos után?”

Tihanyban a csapat

Badacsonyi kirándulás
“Ezt a jó kis Cabernet Savignon-t megkóstolom”

…és borozó meglátogatása után, csak a kamera miatt homályos a kép…tényleg…
A híres cápás fürdőgatya

És a hírhedt pocak

Alexanderrel is megkezdődött a barátkozás…

Katy, Alexander a tihanyi kompon

“Nagyi, hogy is kell fújni ezt a sípot?”

Alexander éppen most vette észre, hogy ugyanolyan a pólója, mint Benjinek és persze rögtön le kellett venni 🙂

Fiúk horgásznak..
Már Budapesten légiparádé (a tüzijátékról nem lett kép)
Hazafelé a gépen szegény Nanna szórakoztatott…

Ó jaj úgy élvezem én a strandot!

Úgy terveztem legalábbis, hogy ez lesz ennek a posztnak a címe az első napsütéses pancsolásról, de hát újfent meg kell, hogy állapítsam, hogy kisfiam fél bizonyos dolgoktól (mondjuk ki betoji), többek között a víztől (és vele járó hajmosástól stb) is.
Mindenesetre a hétvége előtt még reménykedtem, hogy az új elefántos pancsoló (még az ormányából is spriccel a víz!) meghozza majd a kívánt hatást, át is jöttek Dénesék Lencsivel, így ráadásul volt még egy kis pajti is aki bátorította őt.

De Benji így is csak kívülről volt nagy vagány, de onnan nagyon! Pacsizta a vizet, mutogatott az elefántra, bedobálta a homokozós játékokat, fröcskölt, de amint beletettül el nem engedte volta nagymami vezető kezét, és csak tisztes távolból szemlélte a pancsolást élvező Lencsit.
Az új homokozót is még gyanakvással figyeli és homokozásnál is csak kintről vagány: szélsebesen seperi a homokot a széléről befelé, vagy böködi a hurkás ujjaival gombócokat kintről, de amint bent találja magát rögtön úgy dönt, hogy kintről mégis csak jobb ez a homokozósdi…