Másfél éves

Bizony bizony, 18. hónapját is betöltötte a kis zsivány…
Igazából nagy változás nem történt, vagy csak már nem veszem észre. A cipőjét le kellett cserélni, mert hirtelen kinőtte. 6.5G a mérete. Azt hiszem 22.5 magyar méretben és a legszélesebb. Egy jetit nevelek…
Nagyon aktív, tiszta apja, nem tud egy helyben ülni, futkos a szoba egyik végéből a másikba, vagy körbe körbe. Megtanulta a “ready steady go”-t is…odaáll a falhoz, vagy ajtóhoz, mondja nekünk, hogy “go go”, vagy “tedi tedi go”, miután elmondtuk a vezényszót, elkezd futni, és szereti ha kergetjük, akkor ő is kacag és nézi, hátra-hátra sandít, hogy futunk-e még utána…
Legjobb barátja a kis borz báb, még Richard gyerekkorából. Állandóan jön, hogy “Bobo” vagy “boji” (értsd borzi… a szerk..), és borzinak különböző attrakciókat kell végre hajtania. Eteti, itatja, puszilja, nyúzza.

Beszédfejlődésben nincs nagy változás, talán az egy ami új az a “Lo lo” ami “Lorry” vagyis teherautó. Állandóan azokat nézni, és ha észrevesz egyet akkor húúúúúú-zik és mutogat.

Nagyon sok mindent felismer és megmutat, mindkét nyelven. Arcát, szemét, fülét, száját, stb. Meg is mossa magának esténként, sőt kér a kezébe tusfürdőt, hogy majd ő jól megmossa a nagy pocakját.
Magát is felismeri, kérésre megmutatja hogy hol van Benji. Volt már, hogy magát Bebi-nek hívta.. 🙂

Ami vicces, mostanában, hogy ha valami félresikerül akkor teljesen, mint Dustin Hoffman az Esőember-ben “O-ó”-zik. Látni kell a filmet, és hallani Benjit ahogy mondja, hogy vicces legyen. De ez az “o-ó” kisér mindent mostanában, ha eltörik egy keksz, ha maszatos lesz a tenyere, ha lepottyan valami a földre, ha leszakad a papírból egy darab, ha leesik a falat a kanálról stb…
Remélem azért az “esőemberség” megáll itt, és nem így folytatja, hogy “o-ó, naná, hogy három perc múlva Perpatvar, kinyer ma, ki lesz az első….”

Advent

Már a harmadik gyertyát gyújtottuk meg vasárnap, azóta Benjit nem lehet leállítani, állandóan mutatja a koszorút, hogy ő márpedig fújni szeretne. Azóta mindent, ami meleg megfúj, a kandallónk tüzét, ami még logikus, de a fürdővizét is….ami szintén logikus, végülis meleg, csak elég vicces ahogy áll pucéran a kád vízben és fúj lefelé… :-))

Kukucs

Hétvégén felkerültek a lakásba a karácsonyi díszek, felraktuk Benji tavaly készített adventi naptárát is. Idén sokkal jobban értékelte, mint tavaly. Amikor felébredt a délutáni alvásból és jött le a lépcsőn rögtön észrevette a falon és nagy “óóóó”-val rá is csodálkozott. Belerejtettünk a 3-as szám alá egy kis csoki macit, amit kivett, megnézett, kezembe nyomott, majd visszanyúlt a zsebbe, hátha van még ott valami. Miután semmit nem talált, bekukucskált még egy-kettőbe, hátha van ott is valami, majd rámnézett, felhúzta a kis vállait, és megállapította, hogy “gone”, miszerint, eltűnt, elfogyott (illetve mindenre ezt használja ami nincs többé, elment, stb).
Ezután észrevette a kis kerámia rénszarvas csengőt, amit nagyon élvezett, hogy hangot ad ki. (Azóta is, ha egyszercsak eszébe jut odafut, megrázza, röhög és mondja, hogy “tingigigi” (ez valami csingilingi féle lehet).
A csoki kismackó, mivel szerencsére nem annyira fogta fel, hogy az csoki, majd vissza-vissza tér holnap meg holnap után más más zsebben, amíg ki nem szimatolja, hogy az egy csoki.. Bár sütöttem karácsonyi kekszet is, majd abból is lesz benne egy-egy nap.

Lemaradás

Már régóta született bejegyzés, de nagyon el vagyunk havazva mostanában. Beindult a karácsonyi láz, plusz ehhez társult, hogy Benji múlt héten lebetegedett. Ennyire talán nem viselte meg egy betegség se. Borzasztó nyűgös volt, kb 5  napon keresztül folyamatosan, ehhez társult az anyaragacs-ság, éjszakai nem alvás, de ami a legijesztőbb, hogy nem volt étvágya :-O Igen, neki…abszolút semmi. Nem evett meg semmit, két-három falatot étkezésenként. Tiszta pánikban voltam, hogy oda lesz a nagy pók hasa és a harapdálni való hurkái. Na de pesze túléltük és mára visszatért a rend. Bár a nyűgösség talán még megmaradt.
Mostanában rákattan valamire, és attól nem tágít. Például nem lehet leülni ide a számítógép elé ha ő is a szobában van (most is alszik én meg suttyomban írok ahelyett, hogy dolgoznék..), mert rohan ide kiabálva, hogy “bumm bumm, bumm bumm”. Miszerint “Anya légyszi nézzük meg mégegyszer a you tube-on a Balu kapitány főcimdalát!” (aki nem ismerné, nézze meg a you tube-on, nyilvánvaló fog válni, hogy milyen okos fiam van, hogy így leveszi a “bumm bumm”-ot.
De persze nem elég megnézni egyet, mert okos ez a you tube… miközben nézed kicsiben a videót a jobb oldali szalagsávon ajánl több hasonló mesét. Miszerint Süsü, Ho ho ho horgász, Mekk mester….stb stb stb. És persze okos gyerekem kiszúrja és mutatja, hogy mit kér következőnek.
Már a Magyar Népmesék madaras főcímképét is mutatja miközben fütyüli a dallamot (ok, susogja..).
Ha esetleg nemet próbálnék mondani a kezdeti “bumm bumm”-ra, akkor ütögeti a széket, hogy most azonnal üljek le és hozzá el kezd krokodil könnyeket hullatni. Ha következetes maradok és nemet mondok egész nap ilyen nyűg marad, így egyenlőre maradok gyenge anya, aki fél órákat néz mesét you tube-on és kivűlről fújja az összes főcímdalt. (“Kis mancs, tappancs, rád csap és véged már, bizony meglakol kit elkapnak, ha segély kell, csak szólj…”

Az elmúlt héten nem készült kép, mivel nem vagyunk “katasztófa turisták” és nem fényképezgetjük beteg gyerekünk, de van egy hétvégi autózós videó:

Már megint kiürült a ház

Kiürült már megint a házunk, 9 napig itt volt a “kiscsalád” és nagyon megérezni azt, hogy most fele annyira fogyatkoztunk. Nem csak úgy, hogy iszonyat csend lett és kong a ház, hanem lelkiekben is, nagyon rossz ilyenkor amikor hirtelen megint hárman leszünk, valahogy nem találja az ember a helyét. Benji is vasárnap reggel amikor Anyuék már nem voltak itt bement a már üres szobájukba, megkérdeztem, hogy hol van Nagyi? hol van Nagypapi? Ő lemutatott a földszintre. Mondom, nem elmentek, ő elgondolkozott, látszott nagyon, hogy forognak a kerekek a kis fejében, felnézett rám, pápázott és mondta, hogy “gone”. Annak ellenére, hogy dagadok, hogy milyen okos fiam van azért elgondolkoztat, hogy mit érezhet, vajon szomorú ettől? vagy megérti ha mondom neki, hogy újra látni fogja majd őket nemsokára? 

Mindenesetre szerencsére ezekután úgy telt a nap mintha semmi változás nem történt volna, vidáman folytatta a kis napját. Remélem neki ez természetessé fog válni, és csökken majd a lelkiismeret-furdalásom, hogy a hozzátartozói ki-be mászkálnak a kis életéből és ennek én vagyok közvetve az okozója…
Viszont pozitív ebben a csendes ürességben, hogy tele a hűtő mindenféle jóval (kolbász, túró rudi, káposzta), van egy köteg olvasnivaló Nők Lapjám, és gazdagabbak lettünk egy-pár jó emlékkel.
Ahhoz képest, hogy egész héten dolgoztam sikerült egy-pár programot beiktatni a hétbe. Érkezés hétvégéjén kimentünk a Dog Doublet pubhoz, ami a közelünkben van a csatorna parton, nagyon szép idő volt, söröztünk és csodáltuk a tájat, a nagyszülők meg Benjit.
Persze Nagyi és Tanti beiktatott néhány vásárlós programot hétközben (egyik déluátán Benji csak Nagypapival volt és csodák csodája mindketten túlélték…talán ennek köszönhető, de egyik nap tisztán kimondta azt, hogy “nappapi”. azóta se többször..)
Csütörtökön Anyu szülinapját ünnepeltük a Green Man-ben (végül erre esett a választás), nagyon jól sikerül, anyunak is tetszett, hogy tipikus angolos így nem választottunk rosszul. Habár kagyló nem volt…
Pénteken Elaine és Nikki jött át a három hetes kis Daisyvel. Nagyon tündéri baba, egyre jobban érlelődik  bennem a tesó gondolata…Viszont meglepett milyen féltékeny volt Benji. A vicces az, hogy nem is rám, hanem amikor Anyu fogta Daisyt, odament rácsimpaszkodott Anyu lábára és produkálta magát, mintha azt mondaná, hogy “Hé, ő az én Nagyim, csak velem foglalkozhat!” Kiváncsi vagyok mi lesz ha tényleg lesz tesója. 
Szombaton a búcsúnapon pedig Trentham-be mentünk, ahol van egy majom erdő. Lekerítettek egy erdőrészt és oda majmokat telepítettek be, egy kis ösvényen lehet körbe kirándulni úgy, hogy a makik ott császkálnak körülöttünk. Benji teljes eksztázisba esett amikor meglátta őket (mostanában nagyon élethű maki makogást tud kiadni ha könyvben vagy tv-ben meglát egy majmot, rögtön mondja, hogy “uh uh uh”. Mondjuk elég kínos, hogy ezt a hangot adta ki amikor egyik újságban egy fekete DJ-re mutatott…). Körbe-körbe szaladgált, és dupla kövér ujjakkal mutatott a majmokra, hogy “uh uh uh”, szaladgált, rugdosta az avart…nagyon élvezte. Mondanom sem kell, hogy aznap este nem nagyon kellett altatni…
Vasárnap pedig sajna már mentek is haza, így a címre visszatérve kiürült a ház, és az Apu által hátrahagyott pipaszag is lassan elillan… :-((( 
De! Már nincs messze a karácsony, addig is mantrázzuk, hogy idén nem lesz hó aznap amikor repülünk!
Érkezéskor a sok ajándékkal

Tanti Dinával felfedez
Nagypapival botozik

Felirat hozzáadása

“Ő az én Nagyim!!”
Felirat hozzáadása

A cipőket szolalelkűkém hordta szorgalmasan, mégha kb ugyanannyi súllyal bírtak is mint ő maga

Pub teszt

Kénytelen voltunk “feláldozni” magunk és pub tesztelésre indultunk, mert 1 hét múlva itt lesz a kis család és anyu szülinapját jó lenne megünnepelni egy jó kis angol tipikus pubban, kandallóval, steakkel, guinnes-el.
Megállapítottam az angol zöld vidéken autózva, hogy nem döntöttünk rosszul amikor egy évvel ezelőtt kijjebb (nem, nem kiljebb) költöztünk a városból, itt annyira szép minden, kedvesek az emberek, farmok vannak, helyi girbe-gurba zöldsét árul a bolt, sok szép falu van a környéken ahol mindenki mindenkit ismer. És sok a falusi kocsma is, bár itt a kocsma teljesen más, mint otthon. Itt ez a vasárnapi családi program, hogy gyerekestül pubba mennek az emberek és “sunday roast”-ot esznek. (ami egyébként sima sült hús lényegében kicsit felcicomázva köretekkel). Ezekben a pubbokban dől el sok minden, és sok mindenkinek ez a kultúra is, vannak helyi kvíz versenyek hetente, teke, kártya, billiárd bajnokságok, comedy, karaoké, mit hol szervez a sörhasú pub tulajdonos.

3 pub van versenyben, egyik azért jó, mert közel van és tipikus angol kis kunyhó, a másikban viszont jobb a kaja de kicsit messzebb van, a harmadik közel is van, jó is a kaja de nincs hangulata és nem is annyira angolos, szóval van egy hetünk, hogy döntsünk…

Csak kettőről készült kép, mert az egyiket még tegnap néztük meg és oda nem vittem a gépet.
Ez a Rose Inn Baxterley-ben van, nagyon aranyos kis pub, kacsató is van mellette (bár ha este jönnénk ebből nem lehet majd sokat látni), ahol persze Benji megkergette a kacsákat, illetve kergette volna, mert azért megtartotta a kacsa és embergyerek közti illendő távolságot, és érdekes módon most bezzeg fogta Richard kezét, amit amúgy sosem enged….

A másik amit ma megnéztünk a Shuttington-ban lévő Knob, kicsit nagyobb volt és nem volt hangulata bent, bár megjegyeztük magunknak jövő nyárra, mert olyan szép volt a kilátás a teraszról a környező vidékre, hogy láttuk magunk sörrel a kezünkben üldögélni miközben Benji a mászókákon mászik és kertjében rohangál majd.

Játszótér

Még nem nagyon szoktunk oda, mert kicsit hosszú séta vezet oda, és engem senki nem tol babakocsiban. De hétvégén voltunk Richarddal és nagyon élvezte, bár az idő 70%-át még mindig azzal tölti, hogy a nála nagyobb gyerekeket bámulja tátott szájjal. Nem tudom mi lesz ha kicsit hidegebb lesz, lehet, hogy jégcsapok fognak lógni az álla alján, mert néha még a nyála is kicsordul úgy néz…

Odafelé még duzzogott, mert muszáj volt felvennie a Dougtól kapott új vagány dzsekijét…

Muszáj megemlékezni itt arról, hogy már betöltötte a 16. hónapját is.
Egyre nagyobb, a 86-os ruhák még éppenhogy rájönnek. Csak ámulunk Richarddal, hogy milyen nagy már, jó lenne egy kicsit megállítani az időt, mert ez a kor most nagyon élvezetes.
Beszédben nincs nagy ugrás. Új szavak: Bumm (bármi ha leesik)
lala = mazsola
lőlő = szőlő
birdie (madárka angolul)
brumm brumm (mackó)
toktok =tiktak, azaz óra
bá = bácsi, de egyelőre minden ember lazán csak BÁ

Nagyon nagyon sok mindent megért, majdnem minden állatot megmutat a könyvben kérésre, mossa saját fogát, beteszi a koszos pelust a szemetesbe ha kérem, le-fel megy a lépcsőn egyedül.
És még mindig minden zenére táncol. Odáig fejlődött, hogy elég ha Tanti vagy Nagyi elénekli a Brumm brumm Brúnót a telefonba, elkezdi riszálni magát, közben fülig mosolyog és brummog…

Benji a könyvmoly

Imád olvasni, persze ez kép nézegetés még, illetve mostanában megmutatja már a dolgokat és nagyon sok mindent felismer. Van olyan könyv, ahol egy pici kacsát kell kiszúrni az oldalakon és még én is néha bajban vagyok, de Kis Sas-szem rögtön kiszúrja és mutatja is hogy “Ápáp”.
Richard meg olyan aranyos volt, hogy csinált neki egy szuper könyv tartót, amit ő is elér, nem egymáson vannak a könyvek így nem kell nehéz könyveket leemelni róla, és nem is egymás mellett, hogy csak a könyvgerincet lássa, így felismeri, hogy melyik könyvet is akarja éppen olvasni (általában mindegyiket), ráadásul kerekei is vannak így ide-oda tologathatja. Ilyen ügyes az én Uram!

És még egy ilyen játék tartó ládát is csinált, ahová ráadásul Benji is befér, így ő is elzárható ha rosszalkodik, ha nem tudnátok hova tűnt a gyerekünk, most már tudjátok hol keressétek 😉

Amikor elmentek otthonról

Turbó Benji, nem tudjuk mitől került ilyen állapotba, tényleg nem adtunk neki semmilyen illegális pörgetőt…

Egyébként most fürdés közben észrevettem, hogy jön 3 rágója egyszerre, lehet ennek köszönhető a felesleges levezetendő energia…
Érdekesen alakulnak a fogai, felül 4, alul 3, majd üres hely és alul egy rágó, másik irányban két üres hely majd rágó… :-))