Közeledik a Húsvét, idén is kérték Benji bölcsijéből, hogy vigyünk festett tojás, mert lesz tojás szépségverseny. Mivel itt locsolkodni nem tud senkivel, így abszolút nem bántam, hogy fiú létére tojást fest.
Nagyon élvezte, kettőt fújtunk csak ki, de annyira élvezte, hogy még kért tojást miután kipingálta a maradék kettőt. Aznap rántotta lett az ebéd, mert a harmadikat és a negyediket sem sikerült úgy kifújni, hogy ne törjön el 🙂
Még tanítani kell neki, hogy minden szín után kimossuk az ecsetet, mert a végére minden szín és a tojások is egyen libafos színűek lett. De miután megszáradtak tettünk rájuk matricákat így igazán szépek lettek! Pláne, mert ő csinálta őket.
A bölcsi külön kikötötte, hogy külön értékelik ha látszik, hogy a szülő nem segített és a korának megfelelően van kifestve. Én persze ezt komolyan vettem, de igazából meg sem fordult a fejembe, hogy segítsek, mert úgy nem sok értelme van, a szépségverseny meg úgy így hülyeség, úgyis minden szülőnek a saját gyerekének a tojása a legszebb. Legalábbis így kéne lennie.
Felbosszantott, hogy nem minden szülő gondolta így. Hétfőn elfelejtettük bevinni a tojást, kedden vittük volna, de Benji nyavajgott, hogy nem akarja megmutatni (pedig egész hétvégén hordozta körbe olyan büszke volt), amikor bevittük látom, hogy csupa olyan tojás van, amit látszólag nem a gyerek készített (vagy csak az én gyerekem béna), nyuszifülecskék, csirke arc, kis kosárkák vattával kitömve stb.
Úgy zavar, hogy talán B úgy gondolta, hogy az övé nem olyan szép már 😦 Miért kell a szülőknek ebből is versengést csinálni?

(És hamár Húsvét, nyuszi, bárány, Benji kihasználta az ünnep aktualitását és megjelentek a bárányhimlő első jelei míg ezt írom)

Csak figyelem őket és elnézem milyen jó, hogy kezdenek Terstvérek lenni. Már nem csak Benji és tesó van, hanem két külön kis személyiség: Benji és Robin. És olyan jó, hogy Benji is kezd rájönni, hogy Robin is lehet partner neki.
Néha csak odamondja, hogy “Mami játszom Robinnal”, odavisz neki valamit, és egészen közelről vigyorog Rá, hogy “Robiiin”.
Az autóban is koketál neki, vagy ha elkezd sírni odaszalad hozzá és mondja, hogy “itt vagyok Robin, nincsen baj”, és hiába van az én kezemben, és már rég megnyugodott de neki akkor is adnia kell neki egy puszit.
Ez az idill általában csak akkor törik meg ha Richard hazajön, mert Daddy csak egyedül neki jár (engem megkap egész nap, én nem vagyok érdekes…), viszont Richard Robinnal is foglalkozik, de akkor jön Benji, hogy tegye le, vagy “véletlenül” ráfekszik, megrúgja…Szegény kicsi kettecskénk, ha ezt 18 év múlva olvasod látod, hogy jó kiképzésben volt részed. A héten Benji le is ejtett, csak a koppanásra és a sírásra rohantam ki a wc-ből. Benji ártatlanul mondta, hogy csak a székre akart felemelni. Kellett neked 10 kilósra nőnöd 7 hónaposan! (Igen, itt volt a health visitor és 9.6 kg vagy, a fejed körmérete viszont a 99%-os vonalon áll, ami miatt jobban aggódom…) Benji 16kg, de kivágott egy akkora hisztit, hogy ihhaj, pedig csupán arra kérte a “doktorbácsi néni”, hogy álljon a mérlegre.

Végre megjött egy kis meleg(ebb) idő, így kertészkedtünk kicsit.
Benji segített összeszedni a rothadt almákat, kavicsokat, utánozta Richardot, ahogy fűrészeli az ágakat (jobb híjján egy kis bottal ütögette a bambusz bokrot :-))
Sikerült őket összeterelni egy közös kép erejéig is. Bár Benji mostanában nyavajogni kezd a fényképező láttán, hogy “Nem csííz”.
Elég kis félénk mostanában. Tegnap is szülinapi zsúrban voltunk a kis barátjánál, és volt sok minden, mi gyerek szem-szájnak ingere: ugrálóvár, lufik, cukrok, kis torták, kis székecskék. De ő másfél óra alatt alig mozdult mellőlünk. Aggódom is kicsit, mert amikor beléptünk konkrétan remegett a keze, a másik a szájában, és persze “nem kell csúszda” “nem kell torta” stb. Végül úgy ment kicsit ugrálni, hogy a Richard is bement vele, és csak akkor ha senki nem volt bent. Az asztalhoz is már csak akkor merészkedett oda, amikor mindenki felállt. Érdekes, mert azokkal akiket ismert nagyon csibész és inkább ő a hangadó (pl közte és Alexander között).
Mondjuk Richard azt mondja, hogy mit várok ha mind ő és én is ilyenek voltunk gyerekként. Lehet Benjinél meg duplázódott. Azért remélem az ő érdekében, hogy sulira ez változni fog, és könnyebben szerez majd barátokat.

Legkisebbünk pedig 7 hónapos lett március 1-én. Elkezdett fóka mozgásban kúszni, sőt már a fenekét is emelgeti és dönget előre-hátra.
Nagy vigyori, amint meglét fülig ér a szája, sőt nem csak a szája, hanem az egész arca, szeme keskeny lesz és vigyorog az egész feje!
Alvása nagyon rapszódikus, mostanában megint fel szokott kelni 2-kor és 4-5 között. Bár mindketten taknyosak, így most arra fogom.
Enni is szépen eszik (répa, paszternák, gesztenye, cékla, krumpli, körte, mangó, barack és ma egy kis csirke is!), ivászatban ugyanolyan, mint a bátyja volt. csak egy korty vizet iszik, inkább a tápszer csúszik még.
Csütörtökön jön a védőnő majd, beilliesztem ide, hogy mennyit nyom, de tuti, hogy 10kg körül van már…

Benjivel kezdenek egymásra találni, Benji is inkább még óvatos vele, nem nagyon féltékenykedik, inkább csak akkor, ha Robin éppen elveszi az egyik autóját, persze akkor neki pont az kell.
De egyre gyakrabban mondja, hogy “Mami nézd, játszom Robinnal”, ami annyit tesz, hogy leül mellé és egész közelről belenéz az arcába 🙂
De sokszor puszilgatja, vagy ringatja az autósülésben, vagy bohóckodik neki, amire Robin röhög “Nézd Mami, ezt szereti!, Mutassam” (mostanában egyébként állandóan “mutassam” megy a “hide hide” után)

Készültek videók a kis vízipólósunkról. Igen, le vannak osztva a szerepek, Benji focista lesz (hihetetlen milyen jó labda érzéke van már most, vezeti a labdát, cselezget, hátrafelé rúgja, gólt rúg, emel…), Robin pedig a magyar vízilabda válogatott csapatát erősíti majd úgy 20 év múlva. Guszta kis deltás válla van már most, imádja a vizet, már a pelenkázón röhögve el kezd csapdosni amikor vetkőztetjük, mert tudja, hogy jön a fürdés. Abszolút nem zavarja a hajmosás, bátyjával ellentétben aki viszont mai napig úgy visít, mintha savval önteném le a haját nem vízzel…

Régóta tervezem ezt a bejegyzést, mert kb már 1 hónapja (de talán még régebb óta) tart, hogy Benji állandóan bújócskázna. Minden elől elakar bújni, ami csak egy kicsit is félelmetes is, pl pók, macska, tv-ben oroszlán, a mackós könyv, porszívó, ha hangosan tüsszent a Richard. De ő nem fél, hanem röhög és örül, hogy talált valamit ami elől el lehet bújni. Vagy ha éppen nem talál, örömmel bújócskázik a plüss állatkáival. Kijelöli, hogy számol a rozmár, amíg a bárány és a Süsü elbújnak. Utána rozmár megkérdi őt, hol vannak a többiek, Benji meg úgy tesz, mintha nem tudná. Nagyon vicces. 🙂

Ha éppen talál egy emberszabásút a bújócskázáshoz, akkor is kijelöli ki hova bújhat el amíg ő számol (nagyon szépen számol tízig), ami ellen nincs appelláta. Miután pedig befejezte a számolást jön és úgy tesz, mintha nem tudná hol lennénk. 🙂

Autózáskor is van külön bújócskázás, de gondolom mivel az autók nem ijedhetnek meg medvétől vagy holmi macskától, így az autók az eső ellen bújnak el. Erre nagyon aranyos kevert nyelven kiabálja, hogy “quick, hide, jön az eső!”

(nem is annyira zárójelben, de mégis, hogy nagyon büszke vagyok rá, mert a bölcsis szülőin megdícsérték, hogy nincs vele gond, szépen beszél, sőt egy kis görög fiút felkarolt, és állítólag ő mondja neki az angol szavakat)

Újabb fél év, újabb mérföldkő. Az idő hihetetlen sebességgel rohan. Úgy érzem magam mint egy öreganyó, amikor ezt mondom, de most született, és hipp-hopp máris egy deltás vízilabdás néz velem szembe. 

A diadalittas, miután megszerezte a széket

Megszökött a guszta segges

Verebet ettem

Avagy hóból jöttünk, hóba érkezünk.
Hazajöttünk anyu segítségével egy kis galiba után miszerint sikerült elnéznem az indulás időpontunkat, és szombat helyett pénteken indult a gépünk, és ezt sikeresen csütörtök reggel sikerült észrevennem mielőtt lekéstük volna. Mindenesetre így is volt pánik és sírás-rívás, hogy nem tudok normálisan senkitől elbúcsúzni, rohanni kell stb. Félig annak drukkoltam, hogy essen végül akkora hó, hogy otthon maradjunk. De nem esett. Szerencsésen megérkeztünk, Richard már kint várt minket a reptéren, Benji karjaiba rohant (el lett felejtve, hogy a repülőn inkább James-t akarta látni, mint Daddyt ki tudja miért).
Viszont itt már akkora hó esett (5cm!), hogy megbénította a forgalmat és 1.5 óra helyett 3 lett a Lutonból hazafelé az út.
Most is óriási a hó, és most meg azon drukkolok, hogy holnap akkora hó essen, hogy anyu ragadjon itt 🙂

Benji rengeteget fejlődött az otthonlét alatt, nagy dumás, két nyelven, habár keveri még a kettőt. Számol, A-d-ig felismeri a betűket. Aggódióom azért, hogy most, hogy visszajöttünk nehogy visszaessen a magyar beszédben, mert teljesen más amikor magyarul magyaráz valamit. Pláne, amikor odabújik, átöleli a nyakam és azt mondja, hogy “így szeretlek”, és megszorít. Ritka érzelemkitöréseinek egyike, de olyan jó. Mostanában egyébként mindenhez én kellek, gondolom az otthonlét miatt.

Robin továbbra sem alszik jól, de elkezdtük a hozzátáplálást almával amihez nagy reményeket fűzök, és most már össze is kéne költöztetni őket egy szobába, de amíg 3-szor kel este addig ez lehetetlen vállalkozás. Nagy vigyori ő is egyébként, és úgy 9kg. (Richard mérte csak meg úgy, hogy ő is ráállt a mérlegre). Kedvenc időtöltése a fürdés. Egyszerűen imádja a vizet, csapkod, rugdos, fröcsköl, röhög, nem érdekli ha víz meg szemébe, szájába, csak röhög, röhög és röhög.

 Már itthon lapátolja. Rendszerető természete imádja, bezzeg a szánkózásra nem tudtuk rávenni, csak húzatja magát, apró dombon sem mer lecsúszni és kétsébe esik ha hó éri a kezét…

A bohóc és a genszter.

Immáron január 8-án eljutottam odáig, hogy van 5 percem gyorsan a karácsonyi képeket feltölteni az utókornak (bár el ne kiabáljam, mert még csak az első sornál tartok)
Még Magyarországon, Richard már Angliában, Dóri Budakeszin, barátokkal, családdal találkoztunk (Andit, Rózsát kivéve még), egyik  helyről a  másikra rohanással telt az elmúlt két hét mind itthon, mind otthon. Mit nem adnék egy nap szállodában töltött napért. Nem ám kettesben töltött romantikázósért, hanem egyedül, mondjuk valamelyik Budai várra néző szállodában, egyedül, csendben, pohár bor, jó könyv, rohanás mentes és meleg vacsora, egyben 8 óra alvás. Mennyország. Lenne.

Babacsoportos felvezetés Danny-vel

Otthoni csendes kis karácsony

Persze Mr Akkurátus az ajándékokat is sorba rendezte bontás előtt

Bobin csodálja az új forgóját

Karácsonyi angol süti, egy generáció hiányzik…

Ki élvezi jobban az ajándékot

Dénes Misóval