Helyzetjelentés

Megkaptuk az oviból Benji 3 éves szint érttékelőjét. 3 oldalas kis grafikon, hogy hol tart, szöveges értékelésekkel. Olyan jó volt olvasni! Mintha betekintést nyerhettem a fiam kis titkos világába, ahova eddig nem nagyon volt belátásom.
Habár úgy is elteszem emlékbe ezt a beszámolót, de azért ide is bepötyögöm, ki tudja, ha elveszne, vagy leégne a házunk vagy ilyesmi.

Érzelmi és szociális fejlődés: Benjaminnek egyre nagyobb az önbizalma, a felnőttekkel jó kapcsolatot alakított ki, és bizonyos gyerekekkel szoros kötődést alakított ki. Benjamin egy gondoskodó gyerek aki már ki tudja fejezni a saját vágyait és, hogy mit szeretne.

Kommunikáció: Csoportos foglalkozások alatt Benjamin nagy érdeklődést mutat, koncentrál és odafigyel. Párbeszédre akkor kapható, ha a téma őt is érdekli.
Összetettebb mondatokat is megért, és szereti ha kisebb feladatokat adnak neki.
Benjamin ügyesen kommunikál, gyakran megosztja az érzéseit, gondolatait és tapasztalatait, ha valami iránt érdeklődik, kérdez.

Fizikai fejlődés: Benjamin szeret kint az udvaron lenni, óvatosan és magabiztosan használja a játékokat.
Jó kéz és szem koordinációval rendelkezik amikor íróeszközt vagy ollót kell használni.
Benjamin magabisztosan használja wc-t, de néha még kis segítségre van szüksége. Kezd egyre önállóbb lenni, próbálkozik a kabát és cipő felvételével.

Olvasás, írás: Benjamin szeret meséket hallgatni, jó irányban tartja a könyveket és egyedül lapoz. Ha érdekli, akkor csatlakozik az énekléshez, mondókázáshoz. Jól használja a rajz eszközöket, és elmagyarázza, hogy éppen mit rajzol.

Matematika: Benjamin sorba rendezi, kategorizálja az őt érdeklő tárgyakat, játékokat. Szeret kirakózni, a 6db-os kirakót egyedül kirakja.
Szeret homokot vagy vizet tálkákba, tartókba öntögetni.

A világ értelmezése: Benjamin megérti a családi kapcsolatait és sokszor beszél a közvetlen családjáról. Szeret a kis város játékokkal játszani, amihez kis vonat és garázs is tartozik. Valamint sok időt tölt el játék laptoppal, fényképezővel és pénztárgéppel is.

Művészet, kreativitás: Benjamin szeret énekelni, bekapcsolódik a közös éneklésbe, ha őt is érdekli.
Benjamin nagyon szereti a szerepjátékokat, nagy képzelőerővel rendelkezik, játékába eszközöket és társait is megpróbálja bevonni.

És ha már itt tartunk, említsük meg Bobint is, ő is egyre ügyesebben lépdel, szerintem nagyon ügyes a labdával, dobja, gurítja, elkapja. Sőt eldobás előtt, mint egy vízilabdás, meglóbálja kicsit a levegőben.
Kanállal evéssel is próbálkozik, fogainak száma még mindig 6, akkora, mint egy koala (79cm) (Benji pedig 101 cm, ami Hüvelyk Matyi méret a falmatrica szerint).
Már vágni kellett a haját, így egyre kevésbé vörös 😦
Ki nem állhatja, ha a lábán zokni van, vagy ha öltözni kell.
Pakolós korszakában van, akár egy óráig is elvan egy filctoll készlettel, ha ki-be teheti a tollakat a dobozba, vagy a konyhában a szekrényből csendben ki-be rámolja a műanyag rekeszeket, habverőt, miközben én főzök. Benji kisautójait is szeretné a dobozba pakolgatni, csak sajnos még a bátyja nem mindig engedi…

Things I love Thursday

♥ Szerencsére Richardnak van még állása, és úgy néz ki, hogy Apunak is lesz ♥ Kihívásokkal teli, és érdekes az új munkám az új csoportban. Az új főnök nem annyira szimpi, de ez ugye a “mit szeretek” poszt most ♥ Benji kilábalt a mandulagyulladásból és újra a régi cserfes énjét élvezhetjük ♥ Reggeli autóút az oviba, Benjinek be nem áll a szája. Mindent és mindent kommentál, és számolja (mostanság éppen) a dzsippeket ♥ Múltkor “szívecskés puszit” adott ♥ Robin egyre ügyesebben topog azokon a vaskos kis lábain, imádom, ahogy neki rúgaszkodik és fújtatva, vigyorogva lépdel ♥ Átaludt éjszaka. 1db, de marha hálás vagyok érte. ♥ Jake Bugg: Two Fingers illetve a Szimfonik és Intim Torna Illegál közös száma. Most ezeket nagyon kedvelem ♥ A három hónap blog szerzője, ismeretlenül is nagyon szeretem.

Elindult és már megy Ő is!

Szerdán tette meg az első lépéseket. Tipikus Robinosan, nem ám óvatosan, fél kézzel kapaszkodva, lassan-lassan próbálkozva, mint Benji tette. Nem. Robin fogja magát, vesz egy nagy levegőt, majd uccu neki, 5-6 kis gyors lépés vigyorogva, majd puff, arccal előre bele a földbe. (mivel a kezét nem tanulta még maga elé tenni, így persze orra, homlokra, mit mikor ér. De amint bevágódott, felpillant, ránk néz és ránk vigyorog. Muszáj megtapsolni. Majd az egyre pirosodó homlokát szétpuszilni.

Egyébként napról-napra ügyesebb. Ma, vasárnap, már maga elé teszi a kezét, sőt már ülésből is felállt, sőt, volt olyan, hogy nekiindult, sikerült megállnia, megtapsolta magát, majd seggre huppant.
Azt meg külön élvezi, hogy most már állva is tud táncolni. Megpakaszkodik és ütemre rogyasztgatja a térdeit.
Itt most iszonyú jó időnk volt, így fogtuk magunk és lefestettük a kerítést. Benji segített, tényleg nagyon aranyos volt, és élvezte is, hogy milyen nagyfiú. Szegénykémnek a héten mandula gyulladása volt, így jó látni, hogy visszatért belé az élet.
Ő pedig egyik nap annyira édes volt, fehér ing volt rajtam, este készülődtünk a fürdéshez, elméláz, megsimítja az ingem, majd rám néz: “Mami, nagyon szép vagy.” Csak így. Milyen jó, hogy fiaim vannak! (Mentem is Richardhoz, hogy bezzeg a fia tud bókolni!)

Esküvő

Szombaton Richard kollegájának volt esküvője, ami angol esküvőhöz mérten elég jó volt. Volt buli, jó zene, jó társaság. (ráadásul Richard állásával kapcsolatban is jó híreket kaptunk)
Csak itt úgy van, hogy csak a bulira voltunk hivatalosak, ahol viszont este 10-kor hozták ki a büfé asztalra a vacsorát. Erre nem számítottam, és mivel gyerekekkel mentünk, nem adtam nekik vacsit, gondolván, hogy esküvőben úgy is van kaja dögivel. Na itt nem. Így kénytelenek voltunk elmenni a szomszéd Mekibe. Vicces lehetett, ahogy szépen felöltözve (gyerekek is nyakkendőben) beülünk egy Happy Meal-re. Biztos gondolták, hogy na ezek jól megadják a módját egy mekis vacsorának 🙂
Gyerekek nagyon édesek voltak az esküvőn, táncoltak együtt, bár rányomta a bélyeget a hangulatra, hogy Benjin látszott, hogy beteg lesz, nagyon nyűgös volt. Másnapra tiszta takony is lett szegény. Azóta is beteg…

Kire ütött ez a csini gyerek?


Things I love Thursday

Eltelt egy újabb hét??

5. házasággi évfordulót ünnepelni ♥ Gyerekek nélkül, nyugodtan, borozgatva vacsorázni ♥ Mégis gyerekekről beszélgetni ♥ sült tintahal karikák…nyamm ♥ Shackerstone fesztivál, és pont kiértünk a repülőbemutatóra ♥ Marináék új háza ♥ mentás zöld tea a munkahelyen ♥ újra jóga szerdánként, már nagyon kellett ♥ Contractubex géltől tényleg halványodik a császáros sebem

Elég nehéz volt most a héten összeszedni a dolgokat, ami örömet okozott, mert hidegzuhanyként ért minket a hír, hogy Richardéknál 9-ből 3 embert elbocsátanak, nagyon nem tudom mi lesz ha ő is beleesik. 
Engem is áthelyeztek egy másik csoportba, másik főnök alá, ráadásul egy olyan projekthez, amihez szerintem nem vagyok elég képzett…

Apu is, Dina is még mindig állás nélkül, ebben az állástalanságban most túl sokan vagyunk érintettek, és eléggé rányomja a mindennapokra a bélyegét a jövőért az aggódás, és, hogy hogy és mikor, miből láthatjuk újra egymást.

Azért álljon itt egy pár kép a gyerkőkről, mert ők most tényleg bearanyozzák a napokat:

Nagyi névnapjára készülve:



Things I love Thursday

Balatonban, vagy bármilyen szabad vízben jól beúszni, és a csendből figyelni a partot Igazi magyar barackot és dinnyét enni  Vári cukrászda  Olvadt fagyit a gyerekek szájáról letörölni   repülőn kedves stewardess-t kifogni, aki a tömött repülön mégis felszabadított egy sor helyet nekünk, hogy tudjunk együtt ülni  ♥ Benji örömét nézni, ahogy megölelgette az állatkáit és megörült az ágyának  rra hazajönni, hogy Jayne két kis virágot ültetett a bejárati ajtó mellé  Hűvös reggelek és hűvös éjszakák, de mégis meleg nappalok  Már érezni a kedvenc évszakom, az ősz illatát a levegőben  Mentás zöld tea  Későn érő paradicsom a kertünkben  Benji sokat beszél magyarul, minden egyes szót öröm hallgatni (még azt is, hogy Dankó Dalmázott a játszótéren, mert egy másik fiú is mamiként hívta az anyukáját)

Balatonnál és a többi

Immáron már Angliából jelentkezem, szombaton jöttünk vissza, jelenleg éppen átállós depressziós fázisban vagyok. Elég nehéz ilyenkor az első 2-3 nap, mert nagyon visszavágyom. Persze ezt az angol verzióba nem írom bele, de minden jobb otthon, süt a nap, körbevesznek minket a barátok, rengeteg a program, a nagyszülői szeretet és a szülői segítség is egészen más, minden sokkal természetesebb és kevésbé formális, mint itt. Nagyon hiányoznak. 2-3 nap és túllendülök, holnaptól indul az új munkarend is, 3 és fél napban fogok dolgozni újra, Benji pre-school-ba megy, Robinra egyenlőre még Jayne vigyáz, de jövőre ő is bölcsis lesz. Jaj 😦

De ne szaladjunk előre, meg kell itt örökíteni, hogy milyen jó is volt otthon. Adriéknak hála sikerült Balatonfüredre is lejutni, meglátogattuk Veráékat, akinek már csak 2 hete van szülésig, jó volt velük is találkozni. Habár az idő nem volt a legjobb, azért én és a vízbarát gyerekem így is megmártóztunk még Richard és a vízfrászos gyerek homokoztak. Volt lángos, keszeg, fagyizás amíg a fülünkön jött ki, és mivel egy egy-légterű kis lakásban voltunk, altatás után kiszorultunk a kis teraszra borozni-sörözni, és “rákényszerültünk”, hogy egymással beszélgessünk, ami elégg ránk fért.

Veresegyházi Maciparkban is jártunk:

És az új Erzsébetligeti strandon (illetve lehet, hogy csak számomra új). Meglepetésünkre inkább Robin félt a víztől (eleinte) és Benji élvezte nagyon (mondjuk segített, hogy Dinával cápásat játszottak). Egyébként nagyon jó lett a strand, nem voltak sokan, bejárható, tiszta vizű, csak kicsit drágállottam.

 Már a Balatonnál, első nap anyuék is lejöttek, bár nagyon viharos volt az idő, így csak lángosoztunk

Balatonarácsi szuper, új (és ingyenes) vadaspark és nyuszietetés Veráéknál

Rákoskeresztúr fesztivál Sebiékkel

Misóék is jártak nálunk (Roskának hála, volt újabb torta)
Dórival és Barnussal, nagyon jó volt többször is találkozni, feltöltődés volt mindkettőnknek

 Nagy bandázás Szandráéknál, ennek is nagyon örülök, hogy ide eljutottunk, Benji is csak elviselhetően volt antiszoc…

Esküvőn jártunk

Nagyon szeretem, ha esküvőre vagyunk hivatalosak. Szeretem a légkört, csodálni a díszleteket, a párt, élvezni, hogy mindenki boldog. Nagyon örültem, hogy Gyöngyiék meghívtak minket is az esküvőjükre, ami teljesen kielégítette a “csodálás hiányom”. 🙂
Ő, mint menyasszony gyönyörű volt, de nem is gondoltam, hogy máshogy lesz, mert amikor nem menyasszony, akkor is gyönyörű. A ruha meseszép volt, nagyon illet a helyszínhez, a Visegrádi palotához, ami kicsi és meghitt volt egy esküvőhöz, de mégis pompás és díszes. Oda még Robint is elvittük, így látta élete első esküvőjét (a palotában már volt, csak nem sokat láthatott még a hasamból egy évvel ezelőtt).
Benjinek el kellett magyarázni, hogy mi az az esküvő, amíg várakoztunk, mondtuk neki, hogy majd jön a menyasszony, aki szép fehér ruhában lesz. Amikor vonultak be, mutattuk, hogy nézd, itt a menyasszony. Ránézett, majd rámutatott egy fehér zakós férfire:
– Nézd Mami, ott egy másik menyasszony! (hát igen, lehet azzal kellett volna kezdeni, hogy a menyasszony az esetek többségében nő, és egyszerre csak 1 van jelen…)

Másikat is alkotott, amikor az anyakönyvvezető mondta a beszédét, és ahhoz a részhez ért, hogy húzzák egymás ujjára a gyűrűt, ami a végtelenséget szimbolizálja, hiszen nincs se kezdete, se vége. Ezt elkaphatta Benji, mert hangosan felkiáltott:
“Mami, még nincs vége! Még nincs vége! Nincs vége!”
Még az anyakönyvvezető is mosolygott.

A szertartás után hazavittük Edinának Robint, mi pedig visszamentünk az Udvarház étterembe, ahol a lagzi volt. Nem is ismertem eddig ezt a helyet, ami igazán kár, mert gyönyörű helyen van, fent a Hármashatár-hegy tetején meseszép panorámával Budapestre. Annyi angol rokont láttunk már Pesten vendégül az elmúlt években, milyen jó lett volna onnan fentről megmutatni a kilátást. (na majd legközelebb).
Benji a lagzi alatt meglepően jól viselkedett, talált magának egy kis barátot, egy nagyon cuki kislány, Lili személyében, akivel elfutkároztak együtt. Várta a tortát, de nem tudott olyan sokáig fent maradni, így az utolsó órában elnyomta az ölemben az álom, így én csak egy-ültő helyemből tudtam csodálni a történéséket. Pont a közelünkben rendezett be Tomi (ugyanaz volt a fotós és a ceremóniamester, mint nálunk) egy rögtönzött műtermet, ahol lehetett a párral fotózkodni, vicces parókákkal, szemüvegekkel, boákkal. Szerintem baromi jó képek lesznek, nagyon kíváncsi vagyok rájuk!
Nagyon sokat nosztalgiáztam is közben a mi 5 évvel ezelőtti esküvőnkön, és, hogy milyen jó lenne még egy esküvő csak a buli kedvéért 🙂
Mindenesetre mi nagyon jól éreztük magunk, és sok-sok boldogságot BudaGyöngye!

Ki vezet kit?

Egy kis szoknya igazítás

Éljen az ifjú pár!

A szülinap folytatódik

Szerencsésen megérkeztünk Magyarországba és egyúttal az igazi nyárba. Egyenlőre még csak hárman, R majd 22-én jön majd utánunk. A repülőutat is túlvészeltem úgy, hogy csak én voltam az egyedüli felvigyázó. Benji már igazi nagyfiú és sok mindenben lehet rá számítani, de biztos az is sokat számított, hogy nagyon lelkes volt és már alig várta, hogy megérkezzünk. Még javában az égben voltunk, de ő már látta a Papit…
Az elmúlt két napban be nem állt a szája, én nagyon látom, hogy már most sokkal több magyar szót használ szerencsére. A kis vízimádónk pedig minden kis pillanatot kihasznál, hogy vízbe kerüljön. Valamiért lázas volt tegnap előtt, de remélem csak múló vdszély volt..

Megtalálta a legkisebb vizet, ahol pancsolhat…

Things I love Thursday

Szabadság előtt a munkát befejezni és időben átadni a helyettesnek ♥ Alvásokat visszaszámolni Benjivel reggel, este az utazás előtt ♥ Már csak 1-et aludni ♥ Megdönteni a beragadt 5.5 km futást, és végre 7.6km-t futni ♥ ha bármelyik étkezésnél nincs hiszti ♥ napsütésben babakocsival sétálni ♥ a Last Leg című chat show, nagyon vicces…♥ pattogatott kukoricát lábosban pattogtatni átlátszó fedő alatt, miközben a gyerekek ujjongva várják, hogy melyik pattan következőként ♥ friss, meleg pattogatott kukoricát enni a fotelben egy tálból, a két oldalamon a két fiammal