Tartjuk a Mikulás hagyományt, Benji már nagyon várta, sőt egy ideje a Mikulás volt a legjobb fenyítő eszköz. Elég volt annyit mondani, hogy a Mikulás mindent lát, és nem hoz neki semmit, ha nem viselkedik jól és máris abbahagyta a csintalankodást (a legtöbbször…). De megbizonyosodott arról is, hogy a Mikulás a jó dolgokat is látja. Ha pl Robinnak puszit adott, rám nézett és kérdezte is rögtön, hogy “Ezt is látja a Mikulás?”

Annyira aranyos, hogy így hisz benne, hogy kicsit lelkiismeretfurdalásom is van, hogy becsapom a saját gyerekem. De annyira aranyos reggelente, ahogy rohan az adventi naptárhoz reggelente (még éppen csak kinyitotta a szemét), hogy megnézze mi van a zsebben.
Robin még csak éppen ismerkedik vele, egyenlőre elfogadja, hogy az ő ajándékát is kiveszi Benji neki.
Kivéve pénteken, amikor kettesben voltunk otthon, na akkor aztán minden zsebet megnézett biztos, ami biztos, ki tudja mikor jut oda legközelebb…

Nagyon szorgoskodnak

Biztonság kedvéért Robin fel is mosott

Már nagyon régen készültünk a látogatásukra, június óta, amióta ők is e kis ország népességét szaporítják.
Nagyon jó volt a hétvége, és iszonyat hamar eltelt sajnos…
Bár azért a 4 fiút nem volt semmi terelgetni. Le a kalappal a több gyerekes családok előtt, mert 4 gyerekre 4-en is kevesen voltunk… A legtöbbet azt lehetett hallani, hogy “Robiiiiiiiiiin, neeeem!” “Robiiiiiiiiiin, az az enyém” “Nem!! add vissza!”…Hiszen 1 helyett 3 gyerektől tudott most csenni. Nagyon vicces egyébként, ahogy odasomfordál a kiszemeltjéhez, gyorsan elveszi, amit kinézett, majd uccu, kuncogva elrohan a kis vaskos lábain, majd vetődik ha kell, mint egy rugby játékos védve a kis kincsét. Hiába, így jár, ha legkisebb az ember…Nem is tudott péntek este elaludni, totál felpörgött, hajnal kettőkor be kellett hozni az ágyunkba, mert nem akart elaludni a sajátjában.
Szombaton még Birmingham-be is bemerészkedtünk, bár meg is futamodtunk, mert a karácsonyi vásár miatt RENGETEGEN voltak bent, és babakocsival képtelenség volt közlekedni. Remélem majd pótoljuk tavasszal, ha újra jönnek hozzánk.
Benji érdekes módon Ábelhez csatlakozott csatlósként, pedig Simonhoz korban közelebb áll, de valamiért az idősebb fiúkkal akar barátkozni.
Mondjuk vasárnap Tamworth játszóterén viszont Simonnal játszottak nagyon jót, amíg a nagyok a várat nézték meg.
Benji másnap reggel csalódottan jött le a nappaliba, hogy hol az Ábel és a Simon…
Kár, hogy nem laknak hozzánk közelebb, hogy többet tudjanak együtt játszani, mondjuk vicces volt, mert másnap a híresen süket szomszédunk, aki 90% hangerőn hallgatja a TV-t esténként, megkérdezte, hogy nem zavart-e minket a hangos TV-je. Mondtuk, hogy nem egyáltalán, mert barátok voltak nálunk, észre sem vettük. Erre Ő,  hogy igen, hallotta :-)) Ő, aki egy méterről sem hallja meg hangosan köszönünk neki 🙂

Már pénteken gyanús volt az étvágytalanság, szombaton már kezdődött Robinnál a köhögés, és a mélabússág, semmi csíny, semmi kaján vigyor, csak bújt, bújt, bújt.

Rajtam alszik

Reggel, már vidáman

Játszóházban a két rosszcsont

Sikerült egy olcsóbb repjegyet kifogni, így hármasban hazalátogattunk 5 napra, 4 éjszakára a múlt héten. Olyan gyors volt, hogy alig ocsúdtam fel már vissza is értünk, de elmondtahom, hogy maximálisan kihasználtuk ezt a kis időt. Volt minden, Kaláka koncert, család, barátok, színház, nagyizás, papizás, dinázás, bicajozás, játszóház. Csak pillanatképeket tudok mutatni:

Reptér odafelé: Hogy lekössem őket vettem nekik 2 Kinder tojást. Le is kötötte őket. 5 percig. Benjiében egy kis pónis karkötő volt (hiába mondtam neki, hogy a rózsaszín papírosban nagy valószínűséggel lányos ajándék lesz, nem érdekelte), rögtön felvette, majd le-fel szaladgált a reptéren azt kiabálva, hogy “I’m a beautiful princess! I’m a beautiful princess!” (értsd: Én egy gyönyörű hercegnő vagyok) ööö.

Még mindig reptér. 5 perc se telik el. Rohangálnak, Robin puff arcra, a játék műanyag autóra. Sírás. Odarohanás, orra, szája vérzik. Klafa. Még el se indultunk. És persze, hogy megjelenik a kijelzőn, hogy nem is az 1-es kaputól, hanem a 16-ostól indul a gép. Cígölhettem a hátamra kötve a másik kapuhoz.

Kaláka koncert: “kezdődjön már, kezdődjön már” Kezdődik. “Mami, szerintem ez szuper lesz” 3 perces dal lemegy. Benji szenved, Robin táncol(gat), anyu jó nagyi módjára egyiket kergeti, másikat kérleli.
45 perc úgy telik el, hogy Benji azt hajtogatja, hogy nem vagyok a barátja (máig  nem tudom mit is vétettem), de a végén bátran odamegy Gryllus Dánielhez és aláíratja az ajándék CD-t, még a nevét is megmondta. Többször is, mert azt nem értették, hogy Laker..
Azért Papinak nagyon megörült a végén.

Otthon. Robin Csodát mutogatja, hogy Dodó, Dodó!, piszkálja az orrát, simizi a hátát, belepacsál az ivővízébe, nagyon bátor. Szerintem azt is mondta, hogy “cica”. Mármint Mosolyra, és nem Csodára…

Hurka után. “Benji kérsz tortát? Vagy Túró Rudit?” “Igen, tortát!” “Nem, Túró Rudit!” Minden nap a rudi volt a nyerő….

Anyu kiönt valamit a wc-be, lehúzza, Benji mellettem a hang hallatán, a nappaliban lelkesen felnéz: “Papi hazajött!” 🙂 no comment…

Doki néninél, nagyon  hősként hagyta, hogy megvizsgálják (széklet gondok…más poszt témája). Aznap este, illetve másnap hajnalban kis lábak jönnek át a szobámba, hogy az én ágyamban szeretne aludni. Nagyon ritkán szokta ezt csinálni, így persze mondtam, hogy jöjjön csak, így ott szuszogott mellettem reggelig. Csuda szerencsés vagyok.

Hazafelé repülőút: sajnos nem voltunk szerencsések, és a 3. folyosó melletti ülésre is ültek, így  mi beszorultunk Robinnal a középső ülésre, Benji az ablak mellé. A  mellettünk ülő hölgy kevésbé volt szerencsés, mert elaludt, 10 percre rá “Mami, pisilni kell”. Nő felébreszt, két gyerekkel kicígöl a wc-ig, Robin totyog kint, Benji bent elintézi a dolgot. Visszacígöl. Nő visszaalszik. Benji 10 percre rá: “Mami kakilni kell”. Nő felébreszt, két gyerekkel kicígöl a wc-ig, Benji bent jajgat (szegénykém irtó hangosan), Robin kint szereli a büfékocsit és műanyag poharakat borogat. De visszacígölünk. Nő mégegyszer visszaalszik. Csak nem lehettünk olyan rosszak, hogy 3-szor(!) aludt el egy örökmozgó 1.3 éves és egy örökdumás 3.5 éves mellett….

Most hálás csütörtökön eszeme jutott, hogy jé van egy blogom is…Eléggé összeszaladtak mostanában a dolgok, de túl vagyunk egy plusz egy órás hétvégén, ami ráasául gyerekmentes volt, amiért különösen hálás vagyok, mert kissé másnaposan keltünk vasárnap (jó kis comedy club-ban voltunk, és ahhoz jár a bor…), másnaposan kirándultunk is, esett is, sár is volt, túléltük 🙂

Volt jó idő is, akkor végre bicajoztunk, Benji egyre ügyesebb és kitartóbb bicaján, közben lelkesen mutogatja, hogy hol dobáltak el a “csúnya bácsik” szemetet.

Most hétvégén pedig Bonfire night alkalmából tüzijáték volt Tamworthben, nagyon lelkesek voltunk Richarddal, hogy milyen jó kis program lesz a gyerekeknek, lelkesek is voltak, addig amíg ki nem értünk az ajtón. Aztán: Hideg van. Mikor parkolunk? Miért nem itt parkolunk? Hol van a másik parkoló? Hideg van. Nem kérem a sapkám. Hideg van. Kérem a sapkám. Inkább a meleg kabátom kérem. Hova megyünk. Hol a tüzijáték. Mikor lesz tüzijáték. Hideg van. Tessék Tofee Apple. Éljen. Nem finom a Toffee Apple. Kérek olyan villogós izét. Nincs villogós izé. Kérek villogós izét. Richard mennyibe kerülhet a villogós izé? Hideg van. Mikor lesz tüzijáték? Ok, vegyünk nekik villogós izét. Juhé de jó ez a villogós pörgő izé. Robinét kérem. Inkább a pörgőset kérem. Mindjárt kezdődik a tüzijáték. Folyik az orrom. Hideg van. Nézd kezdődik a tüzijáték. 5.4.3.2.1….Bumm. Vegyél fel. Bumm. Nézd milyen szép! Bumm. Mikor megyünk vissza az autóhoz? Bummm. Nem szeretem a tüzijátékot.

Így ért véget a jó kis családi program. De legalább nem volt hazafelé dugó és van két villogós izénk….

Kicsit enyhült az idő, mindenkinek jobb a kedve, gyerekek kezdenek kibotorkálni a náthából ♥ Azért még nagyon jól esik egy fahéjas, cseresznyés tea ♥ vagy a Pret-ben kapható fűszeres, csicseriborsós, meleg marhahús leves ♥ Jó volt a hétvégén találkozni és beszélgetni Richard családjával, jó, hogy köztünk volt még a nagymama, sőt nagyon jó, hogy Benjinek és Robinnak még 3 dédikéje is van! ♥ Szeretem, ahogy Benji annyira őszintén örül mostanában, amikor sikerül egyedül valamit megcsinálnia, pl. egyedül felvennie a cipőjét, levennie a pulcsiját, és jön vigyorogva, hogy nézzem meg milyen ügyes, és olyan büszkén-kedvesen vigyorog amikor megdícsérjük ♥ Robinban meg azt élveztem a héten, hogy rájöttem, mennyire szeret másokat szórakoztatni. Rájön valamire véletlenül, amin mi nevetünk és addig folytatja a kis a bohóc, amíg ezt a hatást ki tudja váltani és velünk együtt nevet cinkosul, kajánul. Pl. egyfolytában mindenkire villogtatja a direkt morcos nézését, ami nagyon-nagyon vicces. Tényleg. Eddig mindenki hangosan nevetett akire így nézett, pénztárostól kezdve, buszsofőrön át a nagymamáig. Vagy áll a kádban, lehajol, beleteszi az arcát a vízbe, hangosan bugyborékol, majd feláll, habos arccal, vizes szempillákkal mosolyog azon, hogy mi rajta röhögünk. Vagy reggel az autóban Benjit szórakoztatja azzal, hogy beveszi a szájába az ablakánál lógó csörgő figura lábát, és rázza, mint egy kis kutya. Benji gurgulázva kacag ezen. Robin ránéz, mosolyog, majd ismétli rötyögve. Imádom őket ♥ Benji mostanában odamegy Robinhoz, ha nyöszörög, megpuszilja és mondja, hogy “Itt vagyok Robin, itt vagyok Robin, minden rendben!” ♥♥ És milyen jó szórakozást nyújtott órákon keresztül az új szemetesünk doboza…

Családi összejövetel volt hétvégén Jayne-éknél, az ő oldaláról voltak ott Richard unokatesói, nagybácsi, nagynéni, stb, 24-es összesen. Nagyon ritkán látjuk egymást, és jó volt látni mindenkit, le a kalappal Jayne előtt, hogy megszervezte.
Volt káosz is rendesen a 7 db 8 éven alatti gyerekkel, amiből 6 fiú…autók, repülők, traktorok, és azok hangkísérete…szegény dédi csak csendben ült és nézte a felfordulást.

Nem volt valami jó hetünk…

Felirat hozzáadása

Le kell mérni mekkora a rekord méretű lego torony

Hétvégén miután eljutottam fodrászhoz, és értem jött Jayne, beugrottunk palacsintázni a mellette lévő Treat Street nevezetű kis kávézóba, ami tele van jobbnál-jobb édességgel, gyerekparadicsom tényleg. Fent a plafonon még egy kis vonat is megy körbe-körbe. Benji nem is tudta mit kérjen, de nagyon büszke vagyok rá, mert egy héttel később még mindig itthon van a fél tubus cukorka, mert ha kér megérti, hogy most csak egyet (vagy kettőt, mikor milyen kedvemben talál), elfogadja, és nem forszírozza, hogy egyen többet. Néha rákérdez, hogy “és vacsora után”, és akkor, ha engedek még egyet, azt is elfogadja. Pedig szeme előtt van, el is éri, de nem élt még vissza vele. Nagyon rendes nagy fiam van!

Miket szerettem a héten?

A szülinapomat, de arról már írtam ♥ Benji megkapta első influenzia elleni oltását, az orrába spray formájában, abszolút sírás és hiszti mentesen ♥ Őszi időben kint bicajozni, szelíd gesztenyét gyűjteni, és kis figurákat csinálni belőle (igaz főleg én és Marina csináltuk, de az első 10 percet Benji is nagyon élvezte ♥ Benji életében először nem sírt hajmosás közben (tripla juhé), borzasztó aranyos volt, látta, hogy Robin mosolyog, amikor leöntjük a haját és dícsérjük. Látszott, hogy nagyon elgondolkozik, majd amikor rákerült a sor, felállt, hátrahajtotta a fejét és kijelentette, hogy nem fog sírni. Egyem a szívét remegett a térde, a szemét apró csíkká szorította, de mondta, hogy “nem sírok, nagy fiú vagyok”. És tényleg nem sírt, látszott, hogy nem élvezi, de nem sírt. Agyon lett dícsérve. ♥ Imádom, hogy a legapróbb dologtól is képes belelkesedni, pl a héten egy csomag új alsógatyától..10 percenként kukucskált a nadrágja alá mosolyogva, hogy tényleg új van rajta ♥ Robin annyira ügyesen totyog már, táncol (egy lábba hátrarúg, mint egy bokros kecske, puszit dob, integet és mondja hozzá, hogy “Báá” ♥ beköszöntött a hideg, de olyan jó bent a melegben, este takaró alatt kuckózni ♥ forró, cseresznyés, fahéjas tea ♥ az új pulzusmérőmmel futni ♥ sikerült befoglalni repülőjegyet november 11-15 közé

Igazán szerencsés vagyok (ez most az elmaradt “Hálás csütörtök” helyett): Nagyon jó családba születtem, a hozott családom is nagyon aranyos, és az általunk létrehozott kis család nélkül pedig már az életet sem tudom elképzelni.