Na meg olvas és számol, ja és persze a nap 24 órájában beszél (ok, amikor alszik nem mindig..)

Benjinek meg volt a 2. szülői értekezlete, igazából tudtam, hogy nincs vele gond, egyedül arra voltam kiváncsi, hogy a félszegsége nem hátrány-e, és hogy halasszam-e Robint jövőre az augusztusi születésnapja miatt (miszerint egy évvel később kezdene). De nem volt a válasz mindkét kérdésre. Benji ugyan félénk ugyan, de csak az új szituációkat nem szereti, és van barátja. Számolásban nagyon ügyes, de a tanítónéni szerint nem mutatkozik meg, hogy júniusi születésű és fiú, egy szinten van októberi lányokkal, és diszlexiának nyoma sincs.
Nagyon szeret mostanában otthon írni, és mindent betűz, kijavít, ha nem jól tudom (és megsértődik ha nekem van igazam).

Robin magyarja is sokat javul, a hétvégén volt az első alkalom, hogy fordított. Valami kézzel ehető dolgot adtam neki enni, rám nézett és mondta, hogy “spoon”, de nem értettem, mondogatta, hogy “poo”. Mondom neki, hogy nem értem, egyél. Elgondolkozik, majd megint rám néz és mondja: “Kanál!”. Jaj olyan büszke voltam az okos fejére! Mostanában egyébként vissza szokott kérdezni bizonyos szavakra, hogy Daddy nyelvén hogy van, és Mami nyelvén hogy van.

 

♥ Nagyon jó, amikor egy munkába indulós nap elején, beszállok a kocsiba és a Dire Straights Romeo and Juliet száma megy egészen az állomás parkolójáig, és muszáj addig nem kiszállni, amíg meg nem hallgatom az egész számot, mert annyira jó. (Igen, kb 3 perc autóútra lakunk az állomástól, és igen, még ide is autóval megyek, mert mindig minden fogadalom ellenére elszöszölöm reggel az időt) ♥ 
Vasárnap anyáknapja volt, hát nem jó, hogy nekem kétszer van egy évben anyák napja?! (nem mintha Richardot nem kéne minden évben emlékeztetni minden egyes év május első vasárnapján. ♥ Robin csinált az oviban kis képeslapot, és ültettek nárciszt kis cserépbe (ezért jó, ha farmra jár oviba, bár pont tegnap krumplit dugványoztak, ami lehet már kimeríti a gyermekmunka kizsákmányolás fogalmát) ♥ Benjitől is egy nagyon szép képeslapot kaptam az oviból és egy feldíszített MUM feliratot. ♥ Anyák napján pedig hármasban elmentünk az állatkertbe, baromi büszke voltam magamra, mert legyőzve a félelmem autópályán vezettem odáig. Az állatkert maga nem volt nagy szám, pláne, hogy Benji arra vágyott, hogy zsiráfot lásson – mert “BenLakerAmerikában” már látott azt is – és persze, hogy nem volt egy nyamvadt zsiráf. Amúgy se volt sok fajta állat, főleg majom, mindenféle fajta. ♥ Hazaérve leszereltük Robin ágyáról a rácsat (végre végre!), és nagyon örült neki, ki se akart mászni, büszkén bólogatott, hogy már ő is nagyfiús ágyban alszik. És nem is mászkált ki. ♥ Benji fotográfus lesz, ha nagy lesz. Kijelentette. Azóta állandóan a telefonommal fényképezget és fényképezteti magát. Így történhetett, hogy belenézve a telefonomba találtam vagy 50 képet plüss menyétről, angry birds madarakról, durcás Robinról, kirakott kirakókról, vagy csak a dobozukról, fogmosó Richardról, padlóról…stb.

 Benji készítette:

Farsang is volt a magyar klubban, Könyv világ nap is volt az iskolában, nem volt mese be kellett öltözni. Benjinél ez nem kis feladat, mert semmit nem akar felvenni. Így tavaly is a suliban a könyv napon ő volt az egyetlen egyenruhában a fényképen, és múltkor is, amikor pizsama nap volt, akkor is ő volt az egyetlen aki nem akarta levenni az egyenruhát.
Farsangra sikerült meggyőzni, hogy legyen dínó (lusta anya rögtön a dínó onsie-t nyomatta), de azt is csak akkor vette fel, amikor látta, hogy Robin boldogan öltözött be póknak (lusta anya Halloweenes újrahasznált jelmeze…)

Könyv napon pedig egy könyv szereplőnek kellett beöltözni. Kérdeztem, hogy mi szeretne lenni, először Óz a nagy varázslót mondott, utána pedig az Égig érő paszulyból a kisfiút (Jack and the beanstalk). Ennek nagyon megörültem, mert a jelmez végül is csak egy felső volt, amire ráragasztottuk, hogy JACK, és előző este csináltunk egy égig érő paszulyt arany tojással a tetején (azt szerzi meg az óriástól a fiú-a szerk.), így végül is mátyáskirályosan volt is jelmez meg nem is, vitt is valamit, de otthagyhatta. És lőn megtört a jég! Bement, vitte azt a paszulyt és délután is boldogan mesélte ki micsoda volt. (elég csalódott voltam, mert sok Disney figura volt, meg pókember, Drakula…nem sok köze van a könyvekhez. Biztos más is lusta anya volt…)

Bobinom pedig ovis könyv napon is pók volt. Mentségemre legyen mondva, hogy előző este szóltak, hogy az oviban is beöltöznek, kettő: Robin igazából nem olvas még, 3: nagyon cuki abban a pók jelmezben..

 És ha már könyvnap, kaptak könyveket, Benji olvasott Robinnak:

Hagytam, had pakoljon ki a táskámból, addig is csend van. Csak arra lettem figyelmes, hogy mondogatja, hogy
“Bobin lába fáj, betapasztom…mami pelus”
Felnézek, és ez fogad:

És még otthon is voltunk két hete, de csak 5 napocskát, mindenesetre ez is feltöltött, pedig 3 napot a budapesti irodából dolgozhattam (több szabim marad nyárra…)

Tegnap olyan ügyeseket alkottak a fiúk, hogy muszáj itt is megörökíteni.
Benji vacsi után ült az asztalnál, azt hittem rajzol, de hallottam, hogy betűzget. Aztán odahívott, és mutatta, hogy mit írt. ÍRT. 4.5 évesen. Mondatot írt! Egyedül betűzve, egy kis hibával (The helyett Thi-t írt) Na de akkor is! Első egyedül írt mondatai: The pig is crazy. (A malac őrült) és The goat is sleepy (A kecske álmos).
És még pontot is tett a mondatok végére! Utána malacot is próbált rajzolni, de nem tetszett csak egy neki, így a többit áthúzta, és mondta, hogy azokat nem szabad lefényképeznem, de hát nem tudtam nem lefényképezni.

Robintól pedig kaptam Valentin napra kártyát! Az oviban csinálták, kis ujjlenyomatos szivecskék vannak rajta. És látni kellett volna azt a büszke fejet, amikor odaadta és kidüllesztette azt a cuki pocakját, hogy azt bizony a Bobin csinálta..Két keksz is járt mellé, amit szintén az oviban csináltak. ööö, arról már nincs fénykép. Nagyon finom volt :-))

 Magyar farsangon is voltunk hétvégén, arra készültek a Tini ninja teknős jelmezek, amit persze ott nem akartak felvenni, csak utána a Jaynéknél..

Most már nem csak azon aggódhatok, hogy a Húsos miatt mehetünk dietetikushoz, hanem, hogy nemhogy valaki feldobjon minket a gyerekeken található sebesülések miatt a szociális munkásoknak.
A hétvége termése 1db masszív szem alatti seb és dudor Robinnál (köszönet az asztalnak. pedig kerek..), plusz egy darab sebesre horzsolt orr (“orrzsolt”…:-)) a Benjinek. Köszönet a nem odafigyelésnek és az ennek következtében tipikus pofára esésnek..

Pedig igazából jó kis nap volt ez a vasárnap. Találtunk egy jó és megfizethető uszodát, pont jó méretű medencével, és abban pont megfelelő létszámű úszó gyerekkel.
Élvezték az úszást, aztán kisütött a nap, ezért elmentünk bicajozni a játszótérre, még otthon Richard tortát sütött. Tortát. Sütött. Ő. Talán ez a 2. ilyen alkalom amióta ismerem, ami úgy 12 év.

Sebesülések száma, itt még egy..

Mennek a napok, igazából semmi lényeges nem történik, emiatt néha magamba fordulok, hogy miért mennek ilyen gyorsan a napok, semmit nem csinálunk, eltelik az élet és semmi nem történik…stb stb. Ilyenkor kell magamat megráznom és körülnézni, hogy ok, nem járunk fényes bulikba, nincsenek hétvégén kempingezések, nagy családi ebédek, kirándulások. Van úgy, hogy csak otthon vagyunk, a gyerekek egymást csépelik, ordibálnak, ordibálunk, van úgy, hogy egészséges kaja helyett csak egy nutellás kenyérre futja az időből, van úgy, hogy vasárnapi nagyszülőzés helyett csak a telefonon eldarált “jól vagyunk-minden ok” marad. Vannak ilyen napok. És utána a bűntudat, hogy miért volt ez így. Ilyenkor kell magam emléztetnem, hogy:
mindketten egészségesek ♥ Benji, ahogy játsza a nagy és okos báty szerepét, ahogy Robinhoz fordul reggel, hogyi “gyere Robin, segítek kigombolni a pizsamád” ♥ ahogy odafutnak hozzám, amikor begyűjtöm őket az oviból/suliból és hazafelé be nem áll a szájuk úgy mesélnek ♥ Benji eltanulta Papitól, hogy “fenerosseb”, nagyon vicces, ahogy oda nem illő helyzetkeben használja ♥ számomra is meglepő, de rájöttem, hogy szeretek este autót vezetni. Egyedül. a kihalt kacskaringós utakon Benji iskolája felé. Zene szól, hamisan dúdolok, és kacskaringózok a sötét de kivilágított utakon ♥ Anyunak sikerült jegyet szerezni a bábszínházba, és már mindjárt otthon vagyunk! ♥ Megengedte a főnök, hogy bedolgozzak a budapesti irodából, így kevesebb szabit kell kivennem, míg otthon vagyok. Hát ez már maga megér egy külön hálaadást, ki még ilyen szerencsés? ♥ végre Boriékat is meglátogatjuk mielőtt hazamegyünk, azért ez is összejött két betáblázott család ellenére, nagyon várom ♥ Dina is megoldotta, hogy ne akkor menjen Dobogókőre míg otthon vagyunk, így a fiúk őt is kiélvezhetik..már ha nem beteg éppen (he.he.) ♥ Bobinomnak meg volt a 30 hónapos státusz vizsgálata, produkáltatták, minden ok, nagyon ügyi, de a súlya a felső határon mozog, befenyített a health visitor, hogy dietetikushoz kell menni ha 3 évesen is így marad (miután kikérdezett, hgy mit eszünk otthon), viszont akármilyen kedves is volt, bocsánat, de mi köze hozzá? Benji ennél is kövérebb volt, most tökéletes. Robin is lemozogja majd. Abszolút nem aggódom, kedves, kerek imádnivaló, egészséges Bobin! ♥ A legjobban mostanában az estéket szeretem. Mese után, mennek az ágyukba, de mostanában egy kicsit nyitva kell hagyni az ajtót, hogy beszűrődjön a fény amíg elalszanak. Szeretem azt a pár percet, amikor elalvás előtt benézek a szobájukba mielőtt becsukom az ajtót, szuszognak…karok, lábak szétvetve…nyál csorog, béke van, a párna nyoma az arcukon, semmi nem számít. Gyönyörűek. Kiveszem Robin kezéből a tejcis üveget, szuszog egy kicsit, majd visszakuckózik az alvós pozícióba, én meg csak nézem, és arra gondolok, hogy én vagyok a világon a legszerencsésebb ember a világon, hogy két ilyen szép fiam van!

Úszás

Nem kaptuk el Richard iszonyat torokgyulladását ♥ Éljen a grapefruit csepp! Tényleg nagyon jó, csak a gyerekeknek 500 féleképpen kellett cselezni, hogy megigyák, mert nagyon keserű, akármibe is kevertem. ♥ Simán visszaszoktak az oviba/bölcsibe, Benjit megint megdícsérték az olvasásért ♥ Robinnak vettünk szuper “újmelegcipőt”, amibe fel-le rohangál azt kiabálva, hogy “fast shoes!’ ♥ Egyre többet beszél, utánoz, füléhez szorít bármit és “telefonál”, amit “efelon”-nak hív. A tabletet is. “Nagy efelonnak” (végülis…). Nagyon szereti rajta az autómosós játékot. ♥ Sokat segít, mindent egyedül szeretne, kidobja a szemetet, levetkőzik, hozza a saját táskáját, egyedül akar enni állandóan ♥ Meglátogattak minket Szofi babáék, tündéri egyszerűen, ahogy körül ajnározzák, főleg Robin. Már mielőtt megérkeztek, kérdezgette, hogy “Szofi baba?” (értsd: mikor jön már), odakészítette a fotelre a játékokat (mert emlékezett, hogy ott feküdt múltkor), és a nyomatékosság kedvéért odafutott hozzám a konyhába, odamutatott “Oda, játék, Szofi baba”. Amikor megérkezett, puszilgatta, simizte, de azért nem engedte, hogy az Ő anyukájának az ölében csak úgy egyedül üldögéljen, persze, hogy oda kellett ülni a másik lábamra. 🙂

Távirányítós cápa Peteréknél, amitől Robin szegény frászt kapott

Csak képekkel, mert így 12-én már csak erre van időm 😦 Pedig nagyon jó volt, volt színház, mozi, fényvillamos, forralt bor a jéghideg Vörösmarty téren, Alma koncert, Csík koncert, Balatonfüred, Richarddal kettesben mozi-vacsi, és sok-sok evés-ivás (Benji azóta is gubát kérne..), csocsó bajnokság, kártya parti, Csoda imádat, Balatonon még hógolyózni és szánkózni is sikerült, ami végülis Robin első hó tapasztalata volt…

 Mínusz tíz is volt:

 Társasozós szilveszter:

24-e van, 20.26. Holnap 6-kor indul a gépünk haza, de muszáj most feltennem a képeket, mert soha nem lesz időm. Pedig elég jól beosztottam az időt, nem őszültem meg, nem volt nagyobb válság. Még a mézeskalácsba is belefogtam tegnapelőtt, pedig már letettem róla, hogy idén lesz. DE Benji kapott egyet a Daisytől a hétvégén, és olyan lelkesen mondta, hogy “Mami, van egy jó ötletem! Mi is csináljunk ilyet, mert az olyan “fun”!”. Nagy levegő. Ok, menjünk lisztet venni. És mentünk, és csináltunk, fél adagot, de csináltunk. És nagyon élvezték, és idén Benji tényleg segített, nem csak lisztet szórt, vagy szagatott egyet és utána letette, mint tavaly. Nyújtott, szagattot, díszített, közben büszkén mondta, hogy melyiket, kinek csinálja. Robin inkább csak mutogatott, és szorította azt az egy kis karácsonyfát, amit ő szaggatott ki.
Még ma is azt ettük, mert tényleg finom volt, és végre puha! Benj kérdezgette, hogy, na csak még egyet had egyen…

Igaz, hogy még csak 24-e van, de karácsony már 3x volt. Vasárnap a Jayne-éknél, majd kedden újra, mert Richard unokatesója most jött haza Amerikából, így ők is eljöttek. Majd ma Szent Este volt, ahogy én szeretem, este, nem pizsamában, vacsival utána. Persze a fiúk veszekedtek, Benjinek Robin ajándéka kellett, Robin megijedt a sötéttől, és a csillagszórótól, de összeséggében jó kis karácsony volt. És folyt köv!

Suliban, karácsonyi ünnepségen

Harry Potter…