Elhagyta a pelust, elindult a nagycsoportba, éppen itt volt az ideje, hogy 3 éves legyen 🙂
Aznapra hívtuk el Richard unokatesóit, akikkel általában évente egyszer találkozunk mert Anglia különböző területein laknak, és csak ez az egy nap jöhetett szóba, így csaptunk egy szülinapi bulit Robinnak és Dannynek is.
Reggel amikor felébredt a kis pizsis (jaj úgy imádom amikor támolyog le a párna nyommal a puha arcán/kezén, alig lát még a ki kis szemein, még mindene meleg és Bobin szagú). Elénekeltük neki a boldog szülinapot, Benji be volt sózva, hogy odaadja neki az ajándékát, amit ő válaszott (Egy szent györgy lovast és valami kis szörnyecskéket), nagyon örült az ajándékoknak, legfőképp a Nicolától kapott szuper favonatoknak.
Utána Anyuék is felköszöntötték a telefonon énekelve, annyira aranyos volt, ahogy a telefon előtt áltt megilletődve, mintha látnák őt. Bárcsak látták volna őt…
Délután megérkeztek a rokonok, és káosz volt egész másnapig. 8 gyerek, 16 felnőtt, 2 kutya, rengeteg kaja/pia, még több ajándék, még egy kis vonat (amivel kb 5 órán keresztül elvoltak a fiúk)
Nálunk aludt az egyik unokatesó és családja és másnap még egy kirándulás is belefért.
Éljen a kis 3 éves és folyt köv az ünneplést a Balatonon!

Annyi minden történik mostanában, és klónozni kéne magamat, hogy arra is legyen időm, hogy itt is dokumentáljam a történéseket.
Benjinek vége a sulinak, Robin elkezdte a pre-schoolt (ami végülis nagycsoport), nekem lett egy puhakézfogású, rettenet és elviselhetetlen törtető főnököm. Ebből kifolyólag az elmúlt pár hét azzal telt, hogy szerveztem, hogy a gyerekek éppen kinél legyenek, miközben este 8-kor is még riportokat küldtem át. Az elmúlt hét konkrétan azzal telt, hogy próbáltam a fejem víz felett tartani, hogy ne csapjanak a fejem felett össze a hullámok.
De mindenféleképpen meg kell örökíteni, hogy Benji megkapta első bizonyítványát, amit itt nem jegyekben mérnek, hanem, hogy bizonyos területeken hogy áll a fejlődésben (átlagos, átlag feletti vagy alatti) Utána pedig szöveges értékelést írt a tanítónéni róla, hogy hogyan illeszkedett be, hogy tanul, hogy viselkedik közösségben stb. Csupa jót írtak (mondjuk itt nem hinném, hogy lehúznák egyik kicsi önértékelését sem).
A legutóbbi bejegyzés óta megünnepeltük Oscar szülinapját, voltunk epret szedni, egy helyi zenei fesztiválon, sok osztálytárs szülinapi zsúrján, mi a Richarddal egy Michelin csillagos étteremben, volt névnapom (amit majdnem elfelejtettem Richarddal egyetemben), megnéztük a Minionos mozifilmet, bicikliztünk, kertészkedtünk.
És….és….dobpergés…Robin wc-be pisil!! Kb. egy hete. Múlt héten döntöttem úgy amikor éppen itthon voltak a gyerekek, hogy na akkor próbáljuk ki, és egész nap ügyesen szólt, ha pisilni kellett aztán futott a wc-re kiabálva, hogy “gyorsan…gyorsan”. A nagy wc-n szereti, nem a bilin, és a Benjit is próbálja már utánozni az állva pisilésben. A kaki dologra még nem nagyon érzett rá, három napig nem volt produktum így visszaadtam rá a pelust, tele is tette. Ez még kétszer volt, de tegnapelőtt sikerült a wc-be! Olyan furcsa ez, hogy ha a pelenkás korszaknak vége, már tényleg nem lesz kisbabám. Amennyire örülök, hogy nem kell pelenkázni és költeni rá, de mégis kicsit meggyászolom…vége egy újabb korszaknak.
A héten kezdett a nagy csoportban a szőlő csoportban. Ő is egy kis szőlőszem. Szerencsére egy nagyon szimpi gondozónő alá került, voltam nála beszélgetésen, ami kb. 1-2 óra beszélgetés a gyerekedről, hogy jobban megismerjék mit szeret, mik a szokásai stb.
Annyira meghatódtam, mert amikor körbevezetett a csoportban, mert ahogy nézelődtem körbe – minden fel van cimkézve, pl “kisautók”, vonatok”, “papír” – nézelődök, és olvasom, hogy “színesceruzák”. Először nem is dolgozta fel az agyam, hogy magyarul olvasok, de aztán látom csak, hogy minden doboz, minden fogas, minden szekrény cimke alatt az angol megfelelő szó alatt ott a magyar szó is. Ékezettel, úgy ahogy kell.
Ahogy ámuldoztam, az egyik fiatal lány a háttérben mondta, hogy “jól írtam? csak a googleból néztem ki”. Annyira aranyos gesztus, annak ellenére, hogy Robin vagy a többi ovis nem tud olvasni, így végülis csak a gondozóknak van odaírva. De akkor is. Valaki vette a fáradtságot és kiguglizott vagy 30-40 szót, kinyomtatta, lelaminálta, mindezt egy darab fél-magyar gyerek miatt.
Emellett még én éreztem magam rosszul, mert az ovónéni olyan lelkes volt, hogy lesz egy más nemzetiségű (még ha félnemzetiség is az) gyerek a csoportjában, hogy kérte, hogy szeptemberre írjam le milyen ünnepeink vannak, miket csinálunk másként otthon stb. Hirtelen a Mikuláson vagy a locsolkodáson kívül nem is jutott más eszembe…(de majd gondolkodom)
(Lenne mit tanulni jelenleg otthon, hogy hogyan is kéne elfogadni a más országból érkezőket…és milyen jól is eshet valakinek ha előítélelek és ellenségeskedés nélkül állnak hozzá és a családjához)

Holnap Robin 3 éves!! És 4 nap múlva irány Horvátország majd 10 nap Balaton és Budapest (jippí, jaj de rám fog férni!) Dokumentálni is igyekszem majd 😉

Még mindig azért vagyok főleg hálás, hogy itt voltak anyuék, még mindig belengi a házat a jóérzés, na és persze a maradék töltött paprika, hűtőben a patiszon, Pipapapi illat (ami azért egy hete még “hű de büdös van, csukjuk már be az ajtót” volt, na de a megszépítő messzeség). ♥ Még olyan hülye szentimentális gondolataim is vannak, amikor vezetek és a műszerfalra nézek, hogy de jó, hogy még félig van a tank, mert ez még az a benzin, amit Apu tankolt (pedig biztos vagyok benne, hogy nem puszilt bele tankba…) ♥ Jó olvasni az otthonról hozott magyar mesekönyveket. A mostani nagy kedvenc a Fásli utcai Állatkorház, mindenkinek ajánlom (http://www.libri.hu/konyv/may_szilvia.a-fasli-utcai-allatkorhaz.html) Nagyon vicces, a második kötet is jó. ♥ Bár mostanában nagyokat szoktak rötyögni azon, hogy “láthatatlan könyvből” mesélek, fejből mondom a mesét, és lapozom a láthatatlan lapokat. Nagyon édesek, ahogy nem is figyelnek de kuncognak. ♥ Benjit megint megdícsérték olvasásért, nagyon okos ♥ Tegnap kijelentette, hogy neki nem lesz gyereke, mert a Kian lesz a férje és két fiúnak nem lehet gyereke. Megkérdeztem ezt honnan tudja, azt mondta, ezt mindenki tudja. 5 éves. Döbbenet. Mindenesetre, ha így lesz, ám legyen 🙂 ♥♥  Hétvégén voltunk Nyílt kertek fesztiválján, egy faluban 10 házba be lehetett menni, és megcsodálhattuk a gyönyörű angol kerteket, az egyiknél még boci etetést is láttunk. Ráadásul aznap esett az eső, de valahogy a házaknál mindig elállt, miért lennénk hálásak ha nem ezért ♥ Friss epret ettünk tejszínnel lelocsolva, csutogott benne..mmm ♥ A wizzair szeptembertől repül Birminghambe!!

5 5 5 !!!
Már nagyon számoltunk visszafelé. Illetve Benji. Már emlegette, hogy ha 5 éves lesz akkor izmosabb lesz a karja, ha 5 éves lesz, akkor mozogni fog a foga, ha 5 éves lesz egyedül fog öltözködni…és ezen felül gondolatban megszámolta az összes szülinapi ajándékát, amit majd kapni fog.
Szerencsés is volt, mert Nagyipapidina is meglátogatott minket, hogy ők is velünk ünnepeljék a szülinapost. A zsúrján megint kisvonatozás volt a Kingsbury parkban, mint a 3. szülinapján, csak most az egész osztályt meghívtuk (bízva abban, hogy legalább a fele nemet mond majd), de kettő gyereket kivéve mind eljöttek, 20 gyerek volt. Még éppenhogy kordában lehetett ennyi gyereket tartani, a két óra hipp-hopp el is telt. Szerintem a szülinapos is boldog volt, angry birds tányérok, az általa kívánt csoki torta (aka brownies szelet), temérdek lufi, Oscar, Kian jóbarátok, asztalnyi ajándék, gumicukor hegyek…mind-mind az ő boldogságát szolgálták.
Amikor énekeltük neki a “Happy Birthday”-t és behoztuk a tortát annyira édesen elvörösödött. Imádom!!

Egyébként nagyon szerencsés, mert a zsúr vasárnap volt, így 15-e hétfőre esett és akkorra is jutott a jóból, még egy torta, otthoni ajándékok, köszöntés “Boldog születésnapot” a Happy Birthday helyett.
Papival focizás a kertben, bicajozás a ház előtt…megint minden az ő örömét szolgálta.
(Ráadásul az iskolában is köszöntötték, de erről csak keveset árul el. Valami dobozból vesznek ki édességet és énekelnek a szülinaposnak?)

Itt is Boldog Szülinapot elsőszülött, okos, gyönyörű gyerekem!!
(Nagyipapidinának meg köszi, hogy itt voltatok, nagyon hiányoztok most már!)

Nem tartott sokáig, két délután gyakoroltunk kis kerék nélkül a bicajozást, egyszercsak ráérzett és tekert-tekert egyedül! Ő akart gyakorolni egyedül, addig amíg nem megy (így mondta), és kb 10 perc után már ment is eyedül. Imádom a kitartásáért, a saját magára büszke mosolyáért! Megállíthatatlan lett az én nagyfiam, még egy mérföldkővel kevesebb…

Hétvégén magyar pikniken voltunk, ahol megint szerveztek mindenféle játékot a gyerekeknek, zsákba ugró verseny, pókmászás, futóverseny stb. Meglepő módon most Benji is be akart állni és versenyezni akart. Eddig mindig a szoknyám szélét fogta és
inkább csak nézelődött.
Olyan jó volt látni, hogy mindenben részt akart verni, és olyan édes volt, ahogy a futóversenyen minden erejét bevetve spurizott, utolérte az előtte futó kisfiút és ő lett az első. Körbe nézett és két kézzel a levegőbe ütött, hogy “Yes!”, amikor észrevette, hogy ő lett az első. Majd rögtön utána kutatott minket, hogy elkapja a tekintetünket, hogy milyen ügyes és milyen büszke vagyunk rá.
(Meglepő módon most Robin nem akart beállni, pedig nem szokott semmi rossznak az elrontója lenni…de azért persze ő is mindig ott loholt Benji után, és mindenbe utánozta)
Azért is volt jó bátornak látni, mert mostanában olyan kis félénk volt, az iskolában az árvízről tanultak és ez lett a legújabb félelme (miután a hurrikántól és vulkántól való félelmet letudtuk). Egyik este kb. 2 órán keresztül kérdezte, hogy milyen az árvíz, mi lesz ha beleesik, hol van árvíz, miért nem kell itt félni az árvíztől. Alig mert elaludni, állandóan nézelődött ki az ablakon, hogy mikor áll el az eső. Állítólag másnap a suliban is sírt amikor eleredt az eső, hogy fél, hogy árvíz lesz. 😦

Robin minden meg akar mászni, a kiránduláson is minden farönkre rámutatott, hogy “arra is!”. Bár ha csalánt látott az elijesztette, mondván “szúrós csalán”, bár azért a magyart még gyakorolnia kell, mert néha a “szúrós csalán” helyett “szaros csalánt” mond. 🙂

Bicikliben pedig mindketten szuperek. Robin simán megy a nagyobb egyensúlyozós bicajjal, Benjinek pedig kipróbáltuk, hogy megy-e kiskerék nélkül, és szerintem maholnap már menni fog, nagyon ügyes (mondom ezt miután 20x oda-vissza lefutottam vele az utcánkat)
Ezenkívül már nagyon számol vissza. 2 alvás és jönnek Papiék (akinek a nyakába fog ugrani-szerinte), és csak 6 alvás az 5. szülinapjáig (amikor is biztos kiesik a foga és nagyon erős lesz.)

 Hosszú hétvége volt, ráadásul suli szünet előtt, meglátogattak minket Boriék és nagyon sok mindent sikerült csinálni, minden családtag nagyon élvezte, jó volt magyar beszédet hallani (habár Richard kedvéért sokszor angulul beszéltünk), az idő lehetett volna jobb is, de azért szerencsések voltunk, mert a vasárnapra hirdetett eső elmaradt, így el tudtunk menni Kenilworthbe a lovagi tornára, amit mondanom sem kell, hogy a 4 fiú (illetve 6…) nagyon élvezett.
Remélem sikerül majd hamarosan ismételni! Sok még az English Heritage látnivaló… 😉

Annyira édesek voltak tegnap, pedig ellőre rettegtem, hogy egyedül leszek velük fürdetéskor és este, mert Richard elment focizni. De nem, minden sokkal flottabbul ment, hallgattak rám, Benji segített Robinnak lehúzni a zokniját, együtt kuncogtak rajtam.
Viszont hihetetlen, hogy már ekkorák, mindjárt 5 éves (!) szülinapot ülünk, és nem sokkal utána egy 3-ast (ha?? Ő még mindig baby…nem lehet három!). Benji naponta meglep valami okos beszólással, tegnap azt fejtegett, hogy a papír az 2D, mert nem lehet felcsippenteni, de a táskája 3D, mert azt fel tudja emelni. (gondolom ezt tanulják most a suliban, de a gondolatmenet kicsit kudarcba fulladt, amikor szerinte ő 3D, mert őt fel lehet emelni, de a Daddy csak 2D,  mert őt nem lehet felemelni…próbáljak vele vitatkozni..)
A legújabb kis szólása pedig “Szuper szeretlek!”, Robin pedig kis makiként utánozza

A magyar, mert persze az angolt is megültük, de nekem a magyar is jár. Sajnos hiába van benne a naptárban bekarikázva, sajnos Richardra még mindig nem lehet számítani abban, hogy megjegyezze, így én gyakorolgattam a gyerekekkel az Orgona ágát  és mondogattam, hogy lesz magyar anyák  napja is. Szerintem Benji megértette, bár reggel figyelmeztetni kellett, hogy ó de nagyon örülnék, ha elénekelné nekem az “orgonaágát”.
Bár véletlen aznap reggel kaptam emlékeztetőt, hogy milyen jó is nekem, mert pont aznap reggel jött át a szobánkba, hogy rosszat álmodott, Richard már fent volt és lent tett-vett, így mondtam Benjinek, hogy bújjon csak az ágyunkba, aludjunk még. Bevackolta magát, megpusziltam a homlokát és megsimiztem az arcát, erre ő odanyúl megsimizi az arcom és ő is homlokon puszil. Mintha így mondaná szavak nélkül, hogy “Te vigyázol rám, és én is vigyázok rád” ♥♥
És egy szép rajzot is kaptam tőle meglepetésként, ő ügyködött rajta, nem lehetett odanézni..
Kicsi Robin is csatlakozott az énekléshez, az utolsó szavakat ismételgette mosolyogva “….ága….virága….ruhába….tosan..”, és igaz, hogy már pár hete, de az ő szájából is elhangzott az első “Szeretlek Mami” ♥♥

Mi vagyunk, sorrendben Richard, én, Benji és Robin. Azért van állítólag Benji és Robin feje felett szív, mert az mutatja, hogy mennyi szeretet jön tőlük felénk..

 Múlt héten ráadásul Benji megint “Star of the week” lett a suliban, mert rendet rakott kérés nélkül, szépen olvas és ír. Kapott oklevelet, kisbarátjával Kiannal együtt:

 Múlt héten makettvonat kiállításon volt a négy unokatesó, négy fiú…imádták…nincs mit hozzátenni 🙂

 A rákövetkező nap pedig St. George nap volt Tamworth-ben, lovagi torna bemutató volt “igazi” kardos St George-al, két fiú…kardozás..lovagok..imádták..nincs mit hozzátenni. (még jó, hogy ilyen gyönyörű virágos már a város központ, csakhogy a család női tagjának is legyen mit csodálni..)

..Kéepekben, mert ennyire van idő, de nagyon-nagyon jó volt. Mindenre volt idő, nem szakadtam szét, sok mindenre volt idő, voltam Balatonon, színházban, gyerekek játszón, bábszínházban, állatkertben, locsolkodtak, Benji elszavalta a “zöld erdőben jártam”-ot (iszonyat büszke voltam), rengeteg tojás, bicaj, bicajozás, medvepark, nudli nyújtás dédikével, papival meccsezés…stb stb. Még ilyet sokat!