Két-és-felesben Vannes-ban

A Húsvéti négy napos szünet alatt kettesben és egy pocakkal elutaztunk Észak-Franciaországba, Bretagne-ba, azon belül Vannes nevű városkába.
Még Valentin napra kaptam ezt az utat Richardtól, viszont nem szerveztük elég jól meg, mert csak a hely tetszett meg és azt nem kalkuláltuk bele, hogy elég messze van ha a csalagúton keresztül megyünk (mert a komp rohadt drága és hosszú lett volna). Szegény Richard 11 órán keresztül vezetett, így oda is vissza is végül is elment  két nap autóban ücsörgéssel.  De nem baj, így is jól sikerült, bár Benjit kb óránként emlegettük (én az út elejét a kocsiban végig bőgtem, hogy ott kellett hagyni Jayne néniéknél pedig tényleg aranyosak voltak, hogy bevállalták 3 éjszakára).
Vasárnap délelőtt reggel 9-ig aludtunk (tovább is ment volna ha nem indult volna 10-kor a hajónk) amire szerintem lassan két éve nem volt példa. Borzasztó jó volt.
Bár ezt kompenzálta a sors másnap mivel már f5-kor kelni kellett, hogy elérjük hazafelé a vonatot.
De nem baj ez sem, mert hamarabb lehettünk Benjivel, már komoly elvonási tüneteink jelentkeztek a hiányában.
Ő csuda aranyos volt amikor beléptünk röhögve szaladt elénk, hogy “Mami, Daddy” mi meg szétpuszilgattuk a gömbölyded testrészeit. Jayne azt mondta, hogy jó volt, aludt, evett rendesen, nem volt vele gond. Nekünk se duzzogott, amitől féltem így otthon jött is neki a nyuszi. Hozott csirke csokikat, és egy tök jó mágneses játékot (Vannes-ból) ahol állatok fejeit kell összepárosítani a lábukkal. Hát sajnos nem nagyon érdekelt még, de remélem lassan rájön az ízére,  mert ha nem kénytelen leszek én kirakni őket!

Halpiacon
Halvacsi

Hajó kirándulás
Pocak-töltés meleg baguette-el


Tojásfestő mester

A bölcsiben a héten festett tojás szépségversenyt tartottak, megkérték a szülőket, hogy ezen a héten minden gyerek vigyen be egy festett tojást amit főleg ő csinált, és majd megverenyeztetik őket (mármint a tojásokat).
Így vasárnap Daddy tojást fújt, Mami hagymahéj-lé-festő tudományát elevenítette fel, ugyanis itt nem lehet tojásfestéket kapni. De mint kiderült mindegy is volt, hogy befestettem-e vagy sem, mert Benji úgyis szépen bemázolta az egészet.
Megszáradt, lelakkoztuk, és kis szemet meg fület ragasztottunk rá, és kész is lett a szép tarka tojás nyuszi.
Egyébként nagyon aranyosak voltak a bölcsis nénik is, mert a gyerekekkel csináltak kis húsvéti lapot, sárga festékkel rányomták a kezüket, majd szemet és kis háromszög csőrt ragasztottak neki, mintha egy tarajos csirke lenne. Benji is olyan büszkén mutatta, hogy mit csinált, mondta is, hogy “csip-csip”. El is teszem a kis dobozkájába…

Nagykarácsony

Sikeresen megérkeztünk Magyarországra 21-én, bár az utunk megint nem volt zökkenő mentes, mivel annak ellenére, hogy két óránk volt Párizsban átszállni, eltököltük az időt (illetve nem tudtuk pontosan mérni, mivel órát most kaptam karácsonyra a Richardtól…) és mire odaértünk a kapuhoz az bezárt. Könyörgőre fogtuk és persze segített, hogy Benjivel voltunk, mert egy rendes francia fiatalember elfurikázott minket a reptéri kocsijával a gépig és ott lihegve felrobogtunk a lépcsőn, elkullogtunk a sorok között a már becsatolt utasok között és elfoglaltuk helyünk és áldottuk szerencsék és a kedves francia fiatalembert. Így szerencsére itthon karácsonyozhattunk. (bár az egyik bőröndünk egy nap késéssel érkezett, de mi volt ez már akkor!)

22-én találkoztunk Dórival a Vörösmarty téren, megcsodáltuk a karácsonyi vásárt (megleptük magunk egy csodaszép nagy átmérőjű kerámia tállal otthonra a falunkra dísznek, amit már rég óta kerestünk), most a Bazilika előtt is volt kis vásár, és jégpálya, fény és hangjáték a Bazilikára vetítve, nagyon szép volt. Ismét megállapítottuk, hogy nem is értjük miért a bécsi adventi vásár a híres, mert a mienk sokkal de sokkal szebb és az áruk is kézművesek.

Igazából ez a csütörtök volt az első és utolsó vidám napunk, mert 23-án Benji arra kelt, hogy hány 😦 Folytattam én. Délután csatlakozott Edina. Egész nap a wc-re rohangáltunk, és az ágyat nyomtuk mert egyszerűen nem voltunk képesek felkelni. Legalábbis én annyira gyengének éreztem magam.
Ez folytatódott 24-én, amikor Apu is beállt a sorba, de ő úgy ahogy tartotta magát. De az igazi érdem mégis Anyué, mert szinte egyedül levezényelte az egész karácsonyi sütés-főzést, takarítást, készülődést, bár Richard segített, ahol tudott, de azért halat pucolni azért mégsem…Én fentről a szobából hallgattam mi történik odalent, és, hogy szegény Benji nagyon apás lett mert én  nem voltam ott 😦 Azóta is csak Daddy Daddy Daddy, állandóan vele van. Szegénykém ő 2 napig semmit nem evett, bár nem csodálom, mert én is ugyanígy voltam, semmi de semmi nem csúszott le. Szerencsére inni ivott azért.
Szóval ez a vírus nagyon rányomta a bélyegét a 24-ei ünneplésre is, még szépen felöltözni se volt erőnk, így rólunk a fényképek nem publikusak..
Benji idén nagyra értékelte a fát (ami idén Apu és Richard díszítését dicséri), lejött délutáni alvásból és szimplán annyit szólt, hogy “wow”. Jobban megvolt illetődve, amikor este csengettek az angyalok, le volt oltva a lámpa, égtek a csillagszórók, szólt a Mennyből az angyal….tátva maradt a szája. Persze az ajándékait rögtön kiszúrta, a szánkót el kellett magyarázni, hogy mi is, és azt hiszem még el is kell majd ha lesz hó, mert egyenlőre azt hiszi, hogy az az ő kisszéke, és onnan lehet nézni az eseményeket…
Sajnos idén az ünnepi ebéd is (számunkra) főtt krumpli, és néhány merész falat főtt hús volt. (azért 26-án megkóstoltam a halászlevet és isteni!!)
Ráadásul annyira kimerített minket a betegség, hogy éjféli mise ide vagy oda, mi már 10-kor aludtunk.
Szóval elég faramuci volt idén a karácsony.
Ráadásul a 25-ei és 26-ai nagycsaládos találkozást is el kellett halasztani, mert mindenhol van kisbaba, és érthetően féltették a gyerekeket, hogy el ne kapják a vírust. Timiék aranyosak voltak, mert azért meglátogattak minket 26-án amikor már jobban voltunk, így láttuk csodaszép Sebestyént is, remélem nem lett/lesz semmi baja.
Ugyanígy Patriknak és Gabiéknak sem akiket hosszú idő után először láttunk újra mert ők is bevállaltak minket 27-én. Mit bevállaltak, nagyon finom lakomával vártak minket! Nagyon remélem az ő picurjuknak sem lesz/lett semmi baja.
Sajnos ma 29-én viszont Anyu és Richard robbant le, őket úgy látszik most érte el, így le kellett mondani Denééket és holnap Veráékat is. Nagyon sajnálom, hogy ez a c@r  betegség így közbe tesz, mert igazán én úgy várom ilyenkor, hogy mindenkivel legalább egy kicsit találkozzunk és most úgy érzem, hogy itthon ülünk, telnek a percek, és vesztegetjük az itthon tölthető értékes időt.
Azért remélem Richard és Anyu is gyorsan meggyógyul, és sikerül újra szervezni a találkozókat…
És azt is hogy leesik végre a hó, hogy Benjivel tudjunk szánkózni!!! És legyen igazi tél!

Sebivel méregetik egymást

Persze Tantinak is meg kellett mutatni az új gyertyafújási tudományt…

Mondom, hogy nagyon apás…

Kiskarácsony..

Kiskarácsonyt ünnepeltünk a hétvégén, mert megyünk haza szerdán, és Jayne néniékkel is ünnepeltünk. Bár náluk amúgy is ilyenkor előbb szokott összejönni a család, mert Anglia különböző városaiból jönnek fel hozzájuk, és csak ilyenkor megoldható.
Benjivel már pénteken készülődtünk, és sütöttünk egy kis karácsonyi sütit, hihetetlen, de már megértette, hogy a formával szaggatni kell, ő adogatta, rátette a tésztára, csak tényleg kicsit kellett segíteni, hogy átszúrja a forma a tésztát. Utána pedig boldogan majszolta, azóta is mutat felfelé és kéri, hogy “bibi” (biscuit) vagy “kek” (keksz) mikor éppen melyikhez van kedve..

Szombat is jól sikerült, csak hulla fáradtak voltunk, mert az előző két éjszaka nagyon rosszul aludt Benji, mert nyomja kifelé a második szemfogát. Emiatt megint nem nagyon eszik, a karácsonyi vacsiból sem sok fogyott. Pedig volt terülj terülj asztalkám.
A három fiú (Alexander, Olivér (Richard unokatesójának kisfia) és Benji) elzsiványkodott egész este, bár Benjit annyira még nem vették partnernek, de ő rendületlenül futott utánuk, és autózott a kamionokkal. És ő volt a kis bátor aki a távirányítós pók közelébe mert menni…

Igen, a Laker családban hagyomány a brahi, vicces dolgok ajándékozása. Nagyon jellemző, hogy Betlehem helyett apósom a gyerekekkel kőkorszaki dinoszauruszos betlehemet csinált….

Vacsi után mindegyik dédunoka fiú kapott Grandma Joan-tól egy Duplo készletet. Nagyon szuper, otthon kibontottuk és Benji előre láthatóan nagyon szereti.

Este 11-ig folyt a játék: kincsvadászat, pictionary, gyűszű keresés…Szintén csupa Laker hagyomány…

Sajna Benji este megint sokszor kelt, ráadásul én is megfáztam, így nem nagyon kaptam levegőt, szóval vasárnap csak mág fáradtabb lettem. Alig vártam, hogy menjünk haza, de még ott ebédeltünk.

Kiskarácsony 2:
Úgy döntöttünk, hogy vasárnap este odaadjuk Benjinek a mi ajádnékainkat is, mert persze nem visszük őket magunkkal Pestre, és ne januárban kapja őket.
Míg vacsiztunk, Richard becsempészte őket a kis fánk alá, Benji először rögtön a kisvonat dobozait vette észre, és már adta is nekem, hogy bontsam ki, de megmutattam neki a teherautót, akkor elvolt vele egy darabig, de utána visszatért a kibontatlan vonatos dobozokhoz. Az volt ám a nagy ámulat, amikor összetettünk pár síndarabot, nagyon nagyon tetszett neki, Richard össze szerelte a síneket egy karikába, Benji ült a közepén és tologatta a kis vonatokat. Nagyon jó ötlet volt, és tényleg nagyon jó árban volt az Ikeában. (illetve kisfiam persze, hogy a Jézuska hozta…)
A takarító szettjére rá se bagózott addig míg ki nem bontottuk, de utána nagyon ügyesen azzal is eltakarítgatott. Teljesen meglepődtem, hogy a kis spray flakonnal odament az üvegajtóhoz, és úgy csinált, mintha mosná az üveget. Na most nagyon jó a memóriája, mert kb augusztusban mostam  meg azt az üvegajtót utoljára, és soha nem mutattam neki..
Úgy sajnáltam, hogy le kellett fektetni, mert nem nagyon lesz alkalma játszani velük egészen januárig. Bár biztos vagyok benne, hogy el lesz halmozva minden jóval otthon is Nagykarácsonykor…

Kukucs

Hétvégén felkerültek a lakásba a karácsonyi díszek, felraktuk Benji tavaly készített adventi naptárát is. Idén sokkal jobban értékelte, mint tavaly. Amikor felébredt a délutáni alvásból és jött le a lépcsőn rögtön észrevette a falon és nagy “óóóó”-val rá is csodálkozott. Belerejtettünk a 3-as szám alá egy kis csoki macit, amit kivett, megnézett, kezembe nyomott, majd visszanyúlt a zsebbe, hátha van még ott valami. Miután semmit nem talált, bekukucskált még egy-kettőbe, hátha van ott is valami, majd rámnézett, felhúzta a kis vállait, és megállapította, hogy “gone”, miszerint, eltűnt, elfogyott (illetve mindenre ezt használja ami nincs többé, elment, stb).
Ezután észrevette a kis kerámia rénszarvas csengőt, amit nagyon élvezett, hogy hangot ad ki. (Azóta is, ha egyszercsak eszébe jut odafut, megrázza, röhög és mondja, hogy “tingigigi” (ez valami csingilingi féle lehet).
A csoki kismackó, mivel szerencsére nem annyira fogta fel, hogy az csoki, majd vissza-vissza tér holnap meg holnap után más más zsebben, amíg ki nem szimatolja, hogy az egy csoki.. Bár sütöttem karácsonyi kekszet is, majd abból is lesz benne egy-egy nap.

Első Mikulás!

Végre ide értem és meg tudom örökíteni December 6-át, Benji első Mikulását, habár igazából semmit nem fogott belőle még fel, nade mégis neki is jött a magyar Télapó.
Egyébként sokat gondolkoztam, hogy hogyan is lesz ez a jövőben, hogy ne okozzunk neki zavart azzal, hogy ugye Angliában karácsonykor jön a Mikulás 25-én reggel, Magyarországon pedig December 6-án és 24-én pedig a Jézuska és az angyalok hozzák az ajándékokat. Valami hihető sztorit ki kell ötöljünk, akinek van valamilyen jó ötlete írja meg nekem. (Fiam, ha te ezt 18 évesen olvasod és eddig nem jöttél rá kitől kaptad az ajándékokat, akkor valamit nagyon jól csináltunk…és Sorrrry hogy így kellett megtudnod….)

Itt még mit sem sejtve gyakorolja az esti torna gyakorlatait fürdés előtt (valamiért ez a “sunyi” Miki mindig akkor jön ha fürdés van, legalábbis Apu ezt állítja :-))

 Kis csizma előtte és utána…

 És Jaye néni ilyen szuper adventi naptárt csinált (a sünit, a harangot és a szánkót én varrtam), örök darab lesz. Benji nagyon szereti nézegetni reggelente a méhecskéket rajta és segít kiszedni a reggeli csokikat belőle, amiket önfeláldozóan én eszek meg a nap folyamán.

És ilyen a kilátás az ablakunkból és az utcánkban, külön figyelmet érdemel a járdán (illetve fél bicikli úton) található jégpáncél, aminek megint abszurd angol logikátlan története van. Ugye itt precedens jog van, és történt egyszer, hogy valaki megcsúszott egy lelapátolt járdán, és a bíró büntestésre ítélte a ház tulajdonosát vagy önkormányzatot mivel beleszólt a természet rendjébe a lapátolással így közvetve ő felelős az elcsúszásért. Na ettől fogva és büntetéstől félvén szinte senki nem lapátol maga előtt és a járdákon sem az önkormányzat így szinte mindent jégpáncél fed (plusz vegyük hozzá a gyakori angol esőt…). Agyatlanok komolyan mondom….Pont olyan amiért nincsenek szemetesek, az meg azért mert valaki egyszer beledobott egy bombát egy kukába. Ezért úgy döntöttek, hogy mindenhonnan leszerelik a köztéri kukákat, ami miatt pedig minden buszmegálló, park és tér tele van szeméttel és eldobott csokispapírokkal, cigis dobozokkal.
Na de ennyi is a kifakadásból, a táj azért szép….