Újra itt vagyunk az év legártatlanabb időszakában, amikor öröm nézni a gyerekek csodavárását, izgatottságukat egy nagyszakállú miatt.
Benji jobban megérti már, hogy mi micsoda, múltkor a suliból szomorkásan jött haza, aztán kibökte, hogy az egyik kislány azt mondta neki, hogy ha felnőtt lesz, akkor meghal a Mikulás. Kérdezte Benji, hogy tényleg meg fog halni ha felnő? Mit lehet erre mondani? Persze, hogy csak azt, hogy dehogy! Hiszen én is felnőtt vagyok és még mindig van Mikulás, ő soha nem hal meg!
Autópályát kért tőle karácsonyora, így kicsit csalódott volt, amikor a suli karácsonyon volt Mikulás, kapott minden gyerek egy kis könyvet meg cukrot, kibontotta és csalódottan dobta a földre, hogy ő nem ezt kérte, ő autópályát szeretett volna! Próbáltam elmagyarázni, hogy ez csak egy ilyen segítő Mikulás volt, az igazi majd karácsonykor jön. És még ebbe bele kellett építeni a magyar Mikulást, aki csak magyar gyerekeknek jön December 5-én a csizmájukba..
Hát nem tudom, hogy de ezt is elhitték, és csak úgy suvickolták a csizmát előző nap.
Most úgy alakult, hogy nem voltak itthon 5-én este, mert csaj bulit tartottam, így 6-án reggel rohantak fel a szobájukba, hogy jött-e a Mikulás, és persze volt meglepetés és döbbenet, hogy virgácsot is hozott 🙂

Otthon jártunk Anyu 60. szülinapján. Kész csoda,hogy Benjit elengedték suli időben, mert itt nem szokás de nagyon könyörgőre fogtam az igazgatónál, mert a szünetben nagyon drágák a repjegyek és akkor tuti nem tudtunk volna hazamenni.
Szerencsére sikerült megoldani, és nagyon jó kis hetet töltöttünk otthon. Voltunk egy wellness hétvégén Gödön, szerencsére Anyu barátai is el tudtak jönni és sikerült a meglepetés is, azt hiszem jól érezte magát (annak ellenére, hogy azért a szálloda az olcsóbb kategóriába tartozott)
Gyerekek élvezték a medencét, a Duna parti sétát, az egy nagy ágyban alvást, ágyon ugrálást (csak szegény Benji hányt két éjszaka, valószínű a fáradtságtól és az ugrálástól)
Nekem is jó volt az otthonlét, színházba is eljutottunk, Petit, Lencsit és Misót is láttuk, italozni is beültünk Dórival, vacsizni is voltunk a kis családdal (ölni tudtam volna egy kis rántott gombáért és találtunk egy jó helyet a közelben, Kis Tirol étterem)
Voltunk a gyerekekkel a Miniversum-ban ami egy szobákon átívelő vonatpálya, Magyarország emlékműveivel, mozgatható elemekkel. Legalább én is annyira élveztem, mint a gyerekek. Ki kellett találni, hogy mit mozgatsz, hol egy kis libikókát, hol egy buszt, hol a szélmalom kerekét. Azon versenyeztünk, hogy ki veszi előbb észre. 
Sikerült Anyuékat arra is rávenni, hogy jöjjenek ők Karácsonykor idén, mert nekünk baromi drága lett volna hazamenni. Sajnos Dina a munka miatt nem tud jönni, de talán szülinapján ki tud jönni hozzánk, akkor úgy is olcsóbbak a jegyek… 🙂

Mostanában fejünkre nőttek a gyerekek és minden egyes este a fürdetés ugyanolyan ütemben zajlott,  miszerint mi minimum 20-szor egyre erősödő hangnemben kérjük majd kiabáljuk a gyerekeknek, hogy vetkőzz, pisilj, irány a kád, mosd a fogad, kiszállás, vedd a zoknid, vedd a pizsid…stb.
Reggel aztán ugyanez folytatódik. Mintha delfinek lennének és csak egy bizonyos hangfrekvencia jutna el az agyukig.
Nagyon fárasztó volt ez így, így adtunk egy esélyt a heti matricás dolognak, ami sok barátnál beválni látszik. Ha egy héten összegyűjtenek 10 matricát (egy-egy matrica jár a jó viselkedésért, önállóan elvégzett feladatért, segítésért) akkor kaphatnak egy vágyott dolgot amiben előre megállapodunk. Benji első kérése egy vonalas füzet volt, hogy abba bele tudja írni az ötleteit (imádom. pedig kérdeztem, hogy nem kukabúvár, kisautó biztos? Nem. vonalas füzet. az kell.)
Az első héten nem jött össze a 10 matrica, volt egy kis kiborulás amikor rájött, hogy hétfőn új lappal indul és az addig összegyűjtött 8 matrica elveszett, de aztán belejött. Most már ő mondja, hogy “ne segíts, én egyedül csinálom”. És tényleg. Csak ha nagyon fáradt akkor van még visszaesés, de tényleg sokkal jobban viselkedik. Jön, segít, aztán kérdezi, hogy ezért jár-e matrica.
Volt is öröm amikor először összejött a 10 matrica és együtt elmentünk a papír boltba és választhatott magának kis füzetet. Mintha magamat láttam volna kicsiben. Én is minden füzetet/papírt/tollat/szagos radírt imádtam (imádok..khm)!

És, hogy Robinra hogy hatott? Ugyan már, nem gondolta valaki is, hogy nála beválik holmi katica matrica?! :-DDD
Kérleljük, mondogatjuk neki, hogy “Na, ha elrakod az autókat kapsz matricát! Hú meg hű!” vagy “gyere, kakiljunk a wc-be, kettő matricát is választhatsz!” Robin? Lazán ránk néz, vállat von, elfordul és tojik az elvinkre.. 😀
Minden nap rácsodálkozom, hogy hogy lehet két ugyanolyan génkészlettel rendelkező gyerek ennyire különböző! Szeretem őket, jó nekem! 🙂

 Halloweenre készülődünk, és már ott Elfordban Daisyvel és Oscarral (mondanom sem kell Robin arca azért nincs kifestve, mert ő egyszerűen nem akarta. Megmondta és kész. Neki nem kell :-))

 Kirándulás és vonatozás Szofi menyjelölttel, és színházban

Elég szomorú, de csak erre futja mostanában. Összecsapnak a fejem fölött a hullámok annyi minden történik mostanában, annyi az elitéznivaló, a befizetnivaló, a munka, a Benji házi, a kisbarátok szülinapja, a futásokra készülni, a megjavítani való, a főzni való, a mosni való… Pedig az elmúlt hónapban kétszer is lett volna alkalmam pihenni, mert volt egy céges rendezvény Londonban és fizették a hotelt, húúú de vártam! Egy egész éjaszka, csak az enyém, senki nem fog felébreszteni hú de jó lesz! Vittem magammal könyvet, egy kis üveg bort, készültem nagyon. De jól elrontottam 😦 Volt vacsi is a többiekkel, szintén a főnök fizette és úgy beettem, hogy hajnal 3-ig csak döglődtem a szállodai szobám csendjében, annyira nem tudtam elaludni.
Most szülinapomon is volt egy éjszakám gyerekek nélkül, mert Richard lement velük az unokatesójukhoz, de nekem meg pont akkorra volt színház szervezve, így kimaradtam fél 12-ig. Mondjuk sikerült aludni fél 10-ig megszakítás nélkül, ami azért istenes volt 🙂
Szóval új főnököm van. Igen, megint. Új ötletekkel, nekem újra bizonyítási kényszerem van így esténként is dolgozom, és állandó lelkiismeretfurdalásom van, ha dolgozom azért, mert a gyerekkel kéne játszani, ha a gyerekekkel játszom, akkor meg arra gondolok, hogy dolgozni kéne…Nem érzem magam jó munkaerőnek, jó anyának, jó háziasszonynak, minden téren csak éppen annyira van erőm-időm, hogy a legszükségesebbeket megcsináljam. Egyenesen adódik, hogy mostanában úgy érzem, hogy semmi nincs kész, semmi nem elég jó…
Benji is rosszalkodott az iskolában, pont aznap amikor “Star of the week”-nek választották azért, mert szépen ír. Büszkén morzsolgattam a büszke könnyeim, míg a végén csendben odajött az igazgató,hogy beszélhetnénk egy percet. Mondom igen (gondolván biztos kap egy magán dícséretet az én szuper gyerekem), erre mondja, hogy ma be kellett hívnia az irodájába (ami itt egy igazgatóinak felel meg), mert lehúzta az osztály közepén a nadrágját és mutogatta a fenekét. Ó az a beégés. Nem is tudtam hirtelen mit mondani. Mondjuk hozzátette, hogy úgy tűnt nagyon megbánta és bocsánatot kért.
És tényleg, mert amikor kijött lehetett látni, hogy sumákol, mondtam neki, hogy ejnye bejnye, erre elsírta magát, hogy nem akarta 😦 Hát remélem nem csinál ilyet többet. Bár sajnos az egyik legrosszabb gyerek a barátja, és azt hiszem nincs rá jó hatással, de nem igazán tudom, hogy ezzel mit lehetne tenni.
Robin meg pont az ellentétje. Ő viszont nem húzza le a gatyáját. Legalábbis kakihoz nem. Fél szobatiszta. Pisi megy, állva, ülve, este-reggel mindenhogy, de kaki csak pelusba. Nyaralás óta ez a patthelyzet áll fent. Egyszerűen nem akar a wc-re, se a bilire ülni. Csak állva. Kicsit pihentetjük ezt a dolgot és remélem rendeződik.
Azon kívül, hogy nagyon úszunk az árral mostanában azért sok jó dolog is történik, sokat kirándulunk, lefutottam 2x 10 km-t, elkezdtük a magyar iskolát (kéthetente szombat), ami nagyon jó, mondókáznak, néptáncolnak, jógáznak, kézműveskednek. Ha lesz időm, majd lesz erről egy új bejegyzés 🙂
De addig van egy pár kép. Ja és Benji egyre szebbeket rajzol és élvezi is, a színezést is (éljen éljen nem csak szuperhősözni, autózni lehet már csak :-)). Szépen olvas és a tanítónéni szerint nagyon fejlett az írása. Szeret is írogatni, teljesen helytelenül írja a szavakat nyelvtanilag, de a tanítónéni szerint ez még abszolút nem fontos, csak hogy szeresse meg az írást, és gyakorolja a formákat.

reggeli közös olvasgatás

iskolai ünnepségen énekel

szülinapi vacsi

Sőt már az iskola is elkezdődött..Nagyon jó három hetünk volt Horvátországban és otthon. Még szerencse, hogy ilyen sokat tudtunk otthon lenni, mert itt Angliában végig esett az eső és azt mondják, hogy nem is volt nyár idén. Így a gyerekek és mi is nagyon kiélveztük a meleget. Habár a Balatonon nem nagyon volt jó időnk, de nekem úgy is dolgoznom kellett és nem fürödhettem volna. Csak a gyerekeket sajnáltam, hogy nem tudták a Balatont jobban kiélvezni. Olyan jó volt nézni, hogy Benji sokkal bátrabb volt, mert sekély volt és homokos a talaj, nem úgy, mint Horvátországban. Miközben ugrált kiabált, hogy “This is the best holiday ever!!”. egy hét Horvátország után a kis hálátlan. De legalább eldőlt, hogy jövőre a Balaton déli partjára megyünk, mert ki-be rohangálhatnak a vízből felügyelet nélkül, és nagyon szép helyeket lehet felfedezni még.
Robin szülinapja még plusz kétszer meg lett ünnepelve, egyszer még lent a Balatonon, egyszer a Dénesékkel otthon is. Sajnos a nyaralás alatt a szobatisztaságban lett visszaesés, a kaki csak pelusba megy azóta is, de majd megoldódik biztos.
Nagyon jó volt ez a nyár, nagyon jó emlékeket gyűjtöttünk mindannyian, Benji magyarja sokat fejlődött, szerették a magyar ételeket, lángost, barackot, görögdinnyét. Kártyáztak, fociztak, Benji legyőzte a víztől való félelmét, Robin agyon abajgatta Csodát (még amíg lehet), esténkét átbicikliztek apuval dédikéhez, bár Benji már inkább a kutyát akarta sétáltatni.

Jöjjenek a képek:

Elhagyta a pelust, elindult a nagycsoportba, éppen itt volt az ideje, hogy 3 éves legyen 🙂
Aznapra hívtuk el Richard unokatesóit, akikkel általában évente egyszer találkozunk mert Anglia különböző területein laknak, és csak ez az egy nap jöhetett szóba, így csaptunk egy szülinapi bulit Robinnak és Dannynek is.
Reggel amikor felébredt a kis pizsis (jaj úgy imádom amikor támolyog le a párna nyommal a puha arcán/kezén, alig lát még a ki kis szemein, még mindene meleg és Bobin szagú). Elénekeltük neki a boldog szülinapot, Benji be volt sózva, hogy odaadja neki az ajándékát, amit ő válaszott (Egy szent györgy lovast és valami kis szörnyecskéket), nagyon örült az ajándékoknak, legfőképp a Nicolától kapott szuper favonatoknak.
Utána Anyuék is felköszöntötték a telefonon énekelve, annyira aranyos volt, ahogy a telefon előtt áltt megilletődve, mintha látnák őt. Bárcsak látták volna őt…
Délután megérkeztek a rokonok, és káosz volt egész másnapig. 8 gyerek, 16 felnőtt, 2 kutya, rengeteg kaja/pia, még több ajándék, még egy kis vonat (amivel kb 5 órán keresztül elvoltak a fiúk)
Nálunk aludt az egyik unokatesó és családja és másnap még egy kirándulás is belefért.
Éljen a kis 3 éves és folyt köv az ünneplést a Balatonon!

Annyi minden történik mostanában, és klónozni kéne magamat, hogy arra is legyen időm, hogy itt is dokumentáljam a történéseket.
Benjinek vége a sulinak, Robin elkezdte a pre-schoolt (ami végülis nagycsoport), nekem lett egy puhakézfogású, rettenet és elviselhetetlen törtető főnököm. Ebből kifolyólag az elmúlt pár hét azzal telt, hogy szerveztem, hogy a gyerekek éppen kinél legyenek, miközben este 8-kor is még riportokat küldtem át. Az elmúlt hét konkrétan azzal telt, hogy próbáltam a fejem víz felett tartani, hogy ne csapjanak a fejem felett össze a hullámok.
De mindenféleképpen meg kell örökíteni, hogy Benji megkapta első bizonyítványát, amit itt nem jegyekben mérnek, hanem, hogy bizonyos területeken hogy áll a fejlődésben (átlagos, átlag feletti vagy alatti) Utána pedig szöveges értékelést írt a tanítónéni róla, hogy hogyan illeszkedett be, hogy tanul, hogy viselkedik közösségben stb. Csupa jót írtak (mondjuk itt nem hinném, hogy lehúznák egyik kicsi önértékelését sem).
A legutóbbi bejegyzés óta megünnepeltük Oscar szülinapját, voltunk epret szedni, egy helyi zenei fesztiválon, sok osztálytárs szülinapi zsúrján, mi a Richarddal egy Michelin csillagos étteremben, volt névnapom (amit majdnem elfelejtettem Richarddal egyetemben), megnéztük a Minionos mozifilmet, bicikliztünk, kertészkedtünk.
És….és….dobpergés…Robin wc-be pisil!! Kb. egy hete. Múlt héten döntöttem úgy amikor éppen itthon voltak a gyerekek, hogy na akkor próbáljuk ki, és egész nap ügyesen szólt, ha pisilni kellett aztán futott a wc-re kiabálva, hogy “gyorsan…gyorsan”. A nagy wc-n szereti, nem a bilin, és a Benjit is próbálja már utánozni az állva pisilésben. A kaki dologra még nem nagyon érzett rá, három napig nem volt produktum így visszaadtam rá a pelust, tele is tette. Ez még kétszer volt, de tegnapelőtt sikerült a wc-be! Olyan furcsa ez, hogy ha a pelenkás korszaknak vége, már tényleg nem lesz kisbabám. Amennyire örülök, hogy nem kell pelenkázni és költeni rá, de mégis kicsit meggyászolom…vége egy újabb korszaknak.
A héten kezdett a nagy csoportban a szőlő csoportban. Ő is egy kis szőlőszem. Szerencsére egy nagyon szimpi gondozónő alá került, voltam nála beszélgetésen, ami kb. 1-2 óra beszélgetés a gyerekedről, hogy jobban megismerjék mit szeret, mik a szokásai stb.
Annyira meghatódtam, mert amikor körbevezetett a csoportban, mert ahogy nézelődtem körbe – minden fel van cimkézve, pl “kisautók”, vonatok”, “papír” – nézelődök, és olvasom, hogy “színesceruzák”. Először nem is dolgozta fel az agyam, hogy magyarul olvasok, de aztán látom csak, hogy minden doboz, minden fogas, minden szekrény cimke alatt az angol megfelelő szó alatt ott a magyar szó is. Ékezettel, úgy ahogy kell.
Ahogy ámuldoztam, az egyik fiatal lány a háttérben mondta, hogy “jól írtam? csak a googleból néztem ki”. Annyira aranyos gesztus, annak ellenére, hogy Robin vagy a többi ovis nem tud olvasni, így végülis csak a gondozóknak van odaírva. De akkor is. Valaki vette a fáradtságot és kiguglizott vagy 30-40 szót, kinyomtatta, lelaminálta, mindezt egy darab fél-magyar gyerek miatt.
Emellett még én éreztem magam rosszul, mert az ovónéni olyan lelkes volt, hogy lesz egy más nemzetiségű (még ha félnemzetiség is az) gyerek a csoportjában, hogy kérte, hogy szeptemberre írjam le milyen ünnepeink vannak, miket csinálunk másként otthon stb. Hirtelen a Mikuláson vagy a locsolkodáson kívül nem is jutott más eszembe…(de majd gondolkodom)
(Lenne mit tanulni jelenleg otthon, hogy hogyan is kéne elfogadni a más országból érkezőket…és milyen jól is eshet valakinek ha előítélelek és ellenségeskedés nélkül állnak hozzá és a családjához)

Holnap Robin 3 éves!! És 4 nap múlva irány Horvátország majd 10 nap Balaton és Budapest (jippí, jaj de rám fog férni!) Dokumentálni is igyekszem majd 😉

Még mindig azért vagyok főleg hálás, hogy itt voltak anyuék, még mindig belengi a házat a jóérzés, na és persze a maradék töltött paprika, hűtőben a patiszon, Pipapapi illat (ami azért egy hete még “hű de büdös van, csukjuk már be az ajtót” volt, na de a megszépítő messzeség). ♥ Még olyan hülye szentimentális gondolataim is vannak, amikor vezetek és a műszerfalra nézek, hogy de jó, hogy még félig van a tank, mert ez még az a benzin, amit Apu tankolt (pedig biztos vagyok benne, hogy nem puszilt bele tankba…) ♥ Jó olvasni az otthonról hozott magyar mesekönyveket. A mostani nagy kedvenc a Fásli utcai Állatkorház, mindenkinek ajánlom (http://www.libri.hu/konyv/may_szilvia.a-fasli-utcai-allatkorhaz.html) Nagyon vicces, a második kötet is jó. ♥ Bár mostanában nagyokat szoktak rötyögni azon, hogy “láthatatlan könyvből” mesélek, fejből mondom a mesét, és lapozom a láthatatlan lapokat. Nagyon édesek, ahogy nem is figyelnek de kuncognak. ♥ Benjit megint megdícsérték olvasásért, nagyon okos ♥ Tegnap kijelentette, hogy neki nem lesz gyereke, mert a Kian lesz a férje és két fiúnak nem lehet gyereke. Megkérdeztem ezt honnan tudja, azt mondta, ezt mindenki tudja. 5 éves. Döbbenet. Mindenesetre, ha így lesz, ám legyen 🙂 ♥♥  Hétvégén voltunk Nyílt kertek fesztiválján, egy faluban 10 házba be lehetett menni, és megcsodálhattuk a gyönyörű angol kerteket, az egyiknél még boci etetést is láttunk. Ráadásul aznap esett az eső, de valahogy a házaknál mindig elállt, miért lennénk hálásak ha nem ezért ♥ Friss epret ettünk tejszínnel lelocsolva, csutogott benne..mmm ♥ A wizzair szeptembertől repül Birminghambe!!

5 5 5 !!!
Már nagyon számoltunk visszafelé. Illetve Benji. Már emlegette, hogy ha 5 éves lesz akkor izmosabb lesz a karja, ha 5 éves lesz, akkor mozogni fog a foga, ha 5 éves lesz egyedül fog öltözködni…és ezen felül gondolatban megszámolta az összes szülinapi ajándékát, amit majd kapni fog.
Szerencsés is volt, mert Nagyipapidina is meglátogatott minket, hogy ők is velünk ünnepeljék a szülinapost. A zsúrján megint kisvonatozás volt a Kingsbury parkban, mint a 3. szülinapján, csak most az egész osztályt meghívtuk (bízva abban, hogy legalább a fele nemet mond majd), de kettő gyereket kivéve mind eljöttek, 20 gyerek volt. Még éppenhogy kordában lehetett ennyi gyereket tartani, a két óra hipp-hopp el is telt. Szerintem a szülinapos is boldog volt, angry birds tányérok, az általa kívánt csoki torta (aka brownies szelet), temérdek lufi, Oscar, Kian jóbarátok, asztalnyi ajándék, gumicukor hegyek…mind-mind az ő boldogságát szolgálták.
Amikor énekeltük neki a “Happy Birthday”-t és behoztuk a tortát annyira édesen elvörösödött. Imádom!!

Egyébként nagyon szerencsés, mert a zsúr vasárnap volt, így 15-e hétfőre esett és akkorra is jutott a jóból, még egy torta, otthoni ajándékok, köszöntés “Boldog születésnapot” a Happy Birthday helyett.
Papival focizás a kertben, bicajozás a ház előtt…megint minden az ő örömét szolgálta.
(Ráadásul az iskolában is köszöntötték, de erről csak keveset árul el. Valami dobozból vesznek ki édességet és énekelnek a szülinaposnak?)

Itt is Boldog Szülinapot elsőszülött, okos, gyönyörű gyerekem!!
(Nagyipapidinának meg köszi, hogy itt voltatok, nagyon hiányoztok most már!)

Nem tartott sokáig, két délután gyakoroltunk kis kerék nélkül a bicajozást, egyszercsak ráérzett és tekert-tekert egyedül! Ő akart gyakorolni egyedül, addig amíg nem megy (így mondta), és kb 10 perc után már ment is eyedül. Imádom a kitartásáért, a saját magára büszke mosolyáért! Megállíthatatlan lett az én nagyfiam, még egy mérföldkővel kevesebb…