Lekerült a pelus Robinról! Már mindennel próbálkoztunk az elmúlt fél évben, volt bilin üldögélés, kakinak integetés, Kakiország, kaki király mese (igen, ideáig vetemedtünk), ráhagyás, kérlelés, kistesóról mesélés…Semmi.
Aztán egyszercsak amikor láttuk, hogy nyom megkérdeztük, hogy kell-e. Kellett, ment a bilire és kivételesen nem pattant fel, mert Benji is a wc-n nyomta így sikerült a produktum, volt nagy örömködés! Másnap ugyanabban az időben, fürdés előtt megint rákérdeztünk, hogy kell-e, és kellett és lőn megint. És ez így megy már egy hete…sőt tegnap már a nagy wc-be is sikerült.
Éljen-éljen!! Nem fog pelenkában iskolába menni! (Szeptembertől ő is iskolás nagyfiú lesz…❤❤
És adott kb egy hónap szünetet nekünk a pelenkázásban…

Múlt hétvégén nagy fába vágtuk a fejszénket, leadtuk a gyerekeket a hétvégère a Jaynékhez és átalakítottuk a fiú szobát.
Benji régóta könyörgött egy olvasólámpáért, arra vágyott mindennél jobban, hogy este magának olvashasson (pedig minden este van mese olvasás együtt az ágyunkban)
Megvártuk, hogy tényleg kinőjjék az ágyukat, no meg kell a kiságy a kisöcsinek, ès titokban beszereztük az új ágyakat, kis polcokat, matracot és persze olvasólámpákat. Egész hétvègén pakoltunk, szereltünk, szortíroztunk de vasárnapra kész lett a szoba! Nagyon vártuk, hogy hazahozzuk a gyerekeket, hogy mit szólnak majd. Sajna nagyon fáradtak voltak estére így elmaradt a várt hűha meg wow, meg köszimamidaddy, de azért örültek és nagyon sokáig játszottak a kis kuckójukban.
Bónusz, hogy Robinnak mondtuk, hogy a nagyfiús ágyban már nem lehet tejcit üvegből inni (eddig úgy aludt, hogy azt rágogatta) és elfogadta rögtön és azóta is szépen magától alszik. 🙂

Kb. egy hónapja kezdett el mozogni az első kis foga, iskola után szaladt hozzám fülig érő szájjal, hogy végre mozog! Már nagyon várta, mert már jó pár barátja elbüszkélkedett vele, hogy kiesett az első foguk. Azóta minden nap kérdezgette, hogy mikor esik már ki, és nézzük meg, hogy már mennyire mozog.
Aztán tegnap, amikor a dokihoz mentünk Robin horkolásával a parkolóban megbotlott és hopp a kis fogacska kiesett….a fehér kavicsok közé…Nagy riadalom, hogy hogy fogja odaadni a fogtündérnek de szerencsére 5 perc keresgélés után megtaláltuk a kis fogacskát.
Szerintem aznap nem volt nála boldogabb ember az egész Földön. Mindenkinek mutogatta mosolyogva kis hézagot, McDonaldsban, boltos néninek, cipő boltban…
Otthon levelet írt a fogtündérnek, hogy legyen mit a párnája mellett hagyni, mire jön a fogacskáért a fogtündér. (Itt Angliában a párna alá teszik a gyerekek a kiesett fogat és reggelre a “fogtündér” egy pénz érmét hagy helyette).
Benji beleírta, hogy örül, hogy kiesett a foga és reméli, hogy kap egy válasz levélkét.
Így miután elaludt fogtündér lett belőlem, írtam a nevében egy kártyát, hogy köszönöm a szép fehér fogacskát, csak így tovább és mossa mindig reggel-este a fogait, legyen jó és szeretem. Persze 1 fontot és fogkrémet is hagyott tündér…
Alig bírt elaludni, fent akart maradni meglesni a fogtündért, másnap reggel pedig lelkesen ébredt, mutatta nekünk, mi mindent hagyott neki a fogtündér. Annyira imádom ezt a gyermeki ártatlanságot, hogy a legkisebb dolog képes akkora örömöt okozni nekik. Bárcsak mindig így maradnának, csillogó szemű, mosolygós, boldog manók..

Aki olyan szerencsés, hogy mind a négy nagyszülője és három dédije él, oda négyszer jön a nyuszi

 

Tegnap volt Benji második szülőije. Illetve kettesben (vagy hármasban, ha az apuka is el tud menni) beszélgetés a tanítónénivel.
Csupa jót hallotam róla. Az olvasása egy 6.5 éves szintjén van, egy évvel előbbre jár, mint amire a kora szerint képes lenne. (azt hiszem feladom a parám, hogy Richardtól örökölte a dyslexiát), írásban is meghaladja a korosztályát. Büszkén hallgattam, ahogy mesélte a tanító néni, hogy múlt pénteken miután megjöttek a Legoland-ből, fogalmazást kellett írniuk arról, hogy mi tetszett a legjobban, és Benji állítólag egy A4-es oldalt betöltött. A tanító szerint ez elég ritka az ő korában és meg is mutatta az igazgatónak, hogy milyen ügyes. ♥♥♥
Matekból szeptemberben, amikor felmérték még nem a szintjének megfelelő, de most februárban, amikor újra mérték már 6 évesnek megfelelő a matek tudása is. 4 hónap alatt 11 hónapnak megfelelő szintet ugrott.
Nagyon büszke vagyok és szerencsések vagyunk, hogy ilyen iskolában tanulhat, ahol nincs teljesítmény kényszer, felelés, jegyek (sőt, most, hogy belenézhettek a munkafüzetükbe, láttam, hogy itt azt tanítják, hogy maguk nézzék végig, amit írtak/számoltak és értékeljék maguknak egy mosolygós/szomorú/semleges smiley-val, ami arra tanítja őket, hogy vegyék észre a különbséget maguk is a jó és rossz között)
Amikor rákérdeztem, hogy mennyire javítsam ki a helyesírást, vagy gond-e, hogy tükörfordítja a betűket, a tanító néni mondta, hogy ebben a korban természetes, majd belejön.
Örülök, hogy a gyerekeket a maguk képességeihez mérik, minden játékos, pl azt is elmagyarázta a tanítónéni, hogy ne várjam, hogy a gyerek megértse papíron, hogy 6+6=, de ha odarak elé 12 kockát és megkéri, hogy felezze el, Benji gond nélkül megcsinálja. Vagy lemérnek dolgokat, hogy mi hosszabb, boltost játszanak pénzzel, olyan feladatokat kapnak, hogy a legkevesebb érmével fizessen valamit, ami 12 penny pl.
És mindenzt 5-6 évesen. És imád iskolába járni! Így is lehet.
Ráadásul ma délután egész délután kint voltak az udvaron, fa hasábokból kellett libikókát építeni, lemérni, hogy mi a nehezebb, saraztak, leveleket gyűjtöttek, állatokat utánoztak és a végén ittak egy forró csokit, hogy felmelegedjen a kezük. 

Ennyit az iskoláról, hétvégénk is nagyon jól sikerült, Boriéknál voltunk, csak sajnos most csak két napot, így hamar elrepült. Leeds várába mentünk el (köszönjük a belépőt Kriszti/Laci!), nagyon megérte, gyönyörű vár, szép parkkal, érdekes történelemmel, szuper játszótérrel, sólymászattal, labirintussal. Simán eltöltöttünk ott egy fél napot. (igaz a hazafelé út kalandos volt, lemerült telefon, ritkán járó vonat…de fáradtan de mégis hazaért mindenki)
Várunk Titeket is hozzánk tavasszal!

Állítólag csak itt vannak fekete hattyúk Angliában

Pedig volt történés bőven….

• Jártunk azóta otthon (de rég is volt már, és mindjárt megyünk újra) 
• Benji és Robin elkezdett úszóleckékre járni vasárnaponként. Furcsa, mert fordítva alakult, mint gondoltam. Azt hittem Robint nem kell majd kérlelni, hogy vízbe menjen, ehhez képest ő az aki sírdogál kezdéskor. Benji először félt, nem akart bemenni a vízbe, de aztán vette a bátorságát, bement, és végig csinálta a fél órát, sőt még bele is ugrált a medencébe a víz széléről!! (:-o) Most a 3. alkalom után már kérdezte, hogy mikor mehet megint, mert szeret úszni. Ki gondolta volna…
• Benjinek az első foga is elkezdett mozogni, emiatt nagyon izgatott. Minden nap többször ellenőrizni kell és tervezi, hogy hogy marad fent este, hogy megvárja és meglesse a fogtündért 🙂 Iskolában nagyon ügyes, megdícsérték olvasásért, írásért, matekot még gyakorolni kell. Szerintem nem érett még rá, hogy olyan absztrakt fogalmakat, mint 2×4 felfogjon, így hagyom inkább. Igazából az iskola se erőlteti. (Jövő héten lesz a 2. szülői, akkor rákérdezek, hogy kell-e valamit gyakorolni)
• Robin egy szeretet gombóc, bújik, napi 100x elmondja, hogy “Szeretlek Mami”, “Szeretlek Daddy” “Szeretlek Mindenki” vagy csak szimplán “Szeretlek Túró Rudi”, mikor mi….Csak sajna már kb. egy hónapja küzködünk a köhögésével, egyszerűen nem tud belőle kilábalni. Mi nem katuk el, így nem fertőző, szerintem a kruppja így ragad le. Esténként nagyon köhög 😦
• Megünnepeltük itt az anyák napját, a gyerekek választottak nekem két kerti műanyag nyuszit virág helyett, szerintük én erre vágytam. Richard mondta, hogy örüljek, hogy ezt kaptam, mert úgy kellett őket lebeszélni az életnagyságú műanyag Snauzerről…
• Farsangolni is voltunk a magyar iskolában, Pán Péter és Hook kapitány voltak. Imádtak beöltözni. Azóta is többször kérik, hogy hagy vegyék fel. 
• Buborékfújóról (név kötelez, lásd alább) pedig kiderült, hogy ő is fiú, így azóta állandóan azt dúdolgatom, hogy “Egy boszorka van, három fia van…..”stb stb 🙂

Buborékfújó, aki majd ül a padon és a dudáját fújja nagyon…

Ebben a sorrendben, és mindkettőt nagyon vártuk. Edward az osztály macija, akire minden héten más vigyáz és dokumentálni kell a kis naplójában, hogy kinél mit csinált. Dinát meg nem kell bemutatni.
Még pénteken a játszóházban sokat szórakoztak Edwarddal, de a nagy ugrálásnak meg lett a böjtje, mert még aznap este Benji kihányta a vacsoráját és egész este fent volt 4-szer hányni. De egyem a szívét, olyan kis hős volt, nem panaszkodott, sírt, csak “tette a dolgát”. Emiatt a hétvégénk otthon maradósra sikeredett, ráadásul Dina is hányt vasárnap, így a búcsúvacsora is elmaradt.
Viszont öröm az ürömben, hogy vasárnap reggelre leesett a hó, amit a fiúk már nagyon vártak (konkétan a Mikulástól is ezt kérték) Benji ezer éve vágyott hógolyózni (mindig emlegeti, hogy úgy szeretne megint hógolyózni, mint a Mimiéknél). Meg lett az öröm, mert délelőtt, amíg tartott az a kis hó, jól megdobáltuk a Dinát 🙂
A múlt hét viszont horror volt, pont miután Dina elment, Richard nyakában valamilyen ideg beállt, iszonyat fájdalmai voltak, és semmit nem tudott mozogni. Nagyon megérezni, ha kiesik valaki, a munka mellett,  házi írni, gyerekeket hozni-vinni, ruhát gyorsan kimosni, mesét mesélni, vacsit csinálni. Minden este kipurcantan dőltem ágyba, a mosogatni való pedig 3 napig tornyosult…
Szerencsére péntekre jobban lett, így ő is el tudott az első ultrahangra jönni, hogy megnézzük a legkisebb családtagot. Szerencsére minden ok, pont a korának megfelelő méretű (ami meglepett, mert ez az első terhesség, hogy nem azzal kezdik, hogy “jé, már egy héttel  nagyobb a baba”. Valami talán van a lába között, de ezt csak mi találgattuk, mert itt nem mondanak semmit a 20. hétig. Még 5 hét…..

 Kis breteg:

 Ó és tényleg, a Snowdome-ban is voltunk!

Mutassátok mennyire vagytok szomorúak, hogy hazament a Dina?

Végül a Nicoláéknál töltöttük a szilvesztert, kártyáztunk, társasoztunk, csendben kivártuk az éjfélt és lefekedtünk. (de iszonyat hideg volt náluk!),másnap sétáltunk a közeli parkban, ami gyönyörű volt, és szégyenszemre én még nem is merészkedtem beljebb, pedig olyan közel van és tényleg nagyon szép. Legközelebbre beszerzek egy gumicsizmát és akkor én is tudok majd a mocsarasban lépkedni
Azóta már a díszeket is leszedtük otthonról, Robin megkapta a 3.5 éves státusz oltását. Egy kis hős volt, és tipikus Robinként, blazírtan vette tudomásul amikor megdícsértem, hogy milyen nagyon ügyes volt. “Ez így természetes” gondolta szerintem magában.
Benji hóra vágyik, hógolyózni szeretne, reggelente izgatottan néz ki az ablakon, hogy esett-e a hó, és csalódik, hogy megint nem. Hátha még Februárban lesz otthon még hó, mert ezt ígérgetem neki.
A legkisebbik Laker pedig 12 hetes (hasban lévő 12 hét), jövő héten lesz az első ultrahang, de nemet itt még nem mondanak a 20. hétig. Pedig nagy a nyomás rajtam, mint egy tenyész tehénen, hogy lány legyen. Közhely, de tényleg csak legyen egészséges, pláne, hogy nem vagyok már egy mai csirke és azért most jobban félek, hogy nehogy valami baja legyen, mint a fiúkkal…

Idén sajnos nem jutottunk haza, mert iszonyat drágák voltak a repülőjegyek és négyünknek most nem fért bele a családi kasszába, de sikerült meggyőzni anyuékat, hogy ők jöjjenek ki 26-án, így végül is nem volt nagy magamba fordulás és magyar karácsony hiányolás, mert 3 napig szinte csak a fiúk kacaját lehetett hallani, annyit hülyéskedtek Apuval. Dina pedig jön két hét múlva így akkor tényleg teljes lesz a létszám.
Mivel most itthon voltunk volt igazi fenyőfánk is, mert nem kellett itthagyani, tudtunk készülődni, díszeket gyártani, időben feldíszíteni a fát (nálunk már 17-én állt és sokkal jobb volt így, mert 24-e nem volt stresszes és olyan jó hangulat volt már egy héttel ezelőtt)
24-én csak négyesben ünnepeltünk, Jézuska hozta az ajándékokat, 25-én pedig Jaynékhez a Santa. Aztán 26-én Anyuék hozták azokat az ajándékokat, amit nálunk hagyott a Jézuska.
Háááát, szerintem nem sokáig tudjuk ámítani a gyerekeket a Jézuska/Mikulás hozza az ajándékot, mert még mi is belekavarodtunk sokszor….Pedig annyira édes az ártatlanságuk, ahogy lelkesen szórták a rénszarvas eledelt a füvünkre (zab, csillámpor, amit a suliban csináltak), hogy jobban lássa a Mikulás hogy hova kell jönni. Benji lelkesen díszített, be volt sózva, hogy mikor szólal meg a csengő, aztán futott le. Imádtam, ahogy látni vélte a Hold előtt elhúzni a Mikulás szánját és azt lelkesen mutatta a kisöccsének. Legszívesebben becsomagolnám ezeket az ártatlan pillanatokat, hogy maradjanak mindig ilyenek!
A meglepetés pedig az utolsó kép….

 

Mondta ezt a nagyobbikom duzzogva, miután nem engedtem, hogy egyen egy második csokis brióst. Kezd öntudatára ébredni az biztos, próbálgat nemet mondani, egy kis 5 éves tini. De még mindig inkább szabály tisztelő, elfogadja, max duzzog, hogy bár csak azt csinálhatná, amit akarna. És alig várja, hogy 18 éves legyen (mivel ezt a kort szabtam meg neki, hogy majd akkor azt csinálhatja, amit akar)
Az önbizalma is egyre nagyobb, bár még mindig közelébe se érhet Robinénak…Kezd visszabeszélni, hallatlanul szemtelen, ugyanakkor szeret segíteni, felveszi a más által eldobott szemetet, visszapakolja a leesett müzlis dobozokat a Tescoban a polcra és egyre több nevet említ az iskolából barátjaként.

Képek hétvégéről, még több Mikulás! Volt a magyar suliban is előadás, elénekelték a Hull a pelyhest, Robin nem mert kiállni, csak akkor sunnyogott előre, amikor a Mikulás már osztotta a csomagokat és akkor is csak Benji kezét fogva mert oda menni hozzá. Vasárnap is volt Mikulás, oda az Oscarékkal mentünk, nagyon kedves Miki volt, beszélgetett a gyerekekkel, Benji elárulta neki, hogy autópályát szeretne, Robin viszont nagyon meg volt szeppenve, rá sem mert nézni.
A héten még a suliba-oviba is jön Mikulás….Mikulás dömping!!