Visszérkeztünk Angliába, még kicsit lógatom az orrom emiatt, és szerintem Benji is, mert hiába örült Richardnak, valahogy úgy láttam, hogy másnap reggel hiányolja a megszokott dolgokat. Nincs kutya, cica, nagyszülők és nagynéni egymás kezéből veszik ki őt örömmel, csak anya és apa…. Úgy látom, hogy most minden új neki és hozzá kell szoknia dolgokhoz. Még szerencse, hogy most 4 napos ünnep lesz és mindketten otthon leszünk vele.

Feltöltöttem a képeket, itt lehet őket elérni:
Képek

És íme pár videó az otthonlétünkről
Benji Csodakutyát nyúzza:

Benji és Lencsi a szülinapos tortáját gyömöszölik:

Nagyon gyorsan telnek a napok itthon, minden napra jut valami, így nem nagyon volt/van időm számítógép elé ülni, pláne, hogy már csak 1 hét maradt a jóból és megyünk haza, ráadásul május elején kezdődnek a munkás napok…próbálok még nem gondolni rá.

Az elmúlt héten voltunk Akasztón veteményest gondozni, ahol már érezni lehetett valami bajnak az előszelét, mert hiába a jó levegő, dédi, nagypapi Őuraságának semmi nem volt jó. Este mikor hazaértünk, kb végig sírt lefekvésig, majd éjszaka is nagyon sokszor kelt. Éreztem én, hogy valami nem stimmel, reggel gyorsan lázat mértünk 38.7!! Kis életében soha nem volt szinte még hőemelkedése sem így irány a doki, aki nagyon rendes volt, mert annak ellenére, hogy Benjinek nincs magyar TB száma és nekem is csak EU-s egészségügyi kártyám, megvizsgálta őt, és még pénzt sem fogadott el. (bárcsak mindenhol ilyen aranyos dokinénik lennének, mint Rákoscsabán). Azt mondta, hogy látja a manduláján, hogy tüszős kicsit és a füle alatt a mirigye be van egy kicsit duzzadva, de erre még nem kell antibiotikum, csak adjak neki Nurofent 3x naponta. Szerencsére 2 nap múlva el is múlt olyan gyorsan, ahogy jött. A Nurofent pedig úgy megszerette ez az édesszájú, hogy amikor már csak közelítek a szája felé a kanállal már becsukja a szemét, és olyan élvezettel nyalogatja le róla, mint egy drogos…és amint elkezdem rácsavarni a kupakot elkezd kalimpálni a kezeivel, hogy még-még…

Voltunk hétvégén Sárbogárdon is meglátogatni Benji 3 hete született kis másod-unokatestvérét Sebestyént. Nagyon tündéri baba! Olyan furcsa volt kézben tartani újra ilyen pici babát. Szinte nem is volt súlya, pedig ő is szép súllyal született! Valahogy már nem is emlékszem, hogy Benji is volt ekkora, Richarddal is beszéltük és ő is így van vele, hogy nagyon nehéz felidézni milyen volt amikor egész picike volt mivel a szemünk előtt változott folyamatosan. Annyira hamar eltelt ez az egy év, mégis olyan nehéz visszaidézni a kezdeti időket…

Vasárnap pedig, mivel jó idő volt elnéztünk a Vadasparkba, Benji az állatsimogatót még élvezte de bent a séta alatt már eltörött a mécses, mert sajna pont alvásidőben értünk oda, viszont valahogy most nem tudott elaludni a babakocsiban (hogy miért is nem vittem magammal a hordozót?!!). Így kénytelen voltunk rövidre fogni a vaddisznó nézegetést és beültünk a Szép Ilonkába, ami régen a családi helyünk volt, és most olyan szépen felújították, hogy muszáj voltunk kipróbálni és nosztalgiázni kicsit. Sajna az ételek viszont jobbak voltak régen…

A héten még Benji nélkül is el tudtam szabadulni, kétszer be a városba barátnőzni, iszogatni. Voltam shoppingolni és futni is, mert hiányzik az otthoni torna.
Egy szó, mint száz telnek a napok de nagyon….

Két képet elküldtem emailen a mobilomról drága roaming pénzért, de muszáj, hogy Richard is lássa, aki szegény már nagyon hiányolja egy szem csemetéjét…

Az új nagypapitól kapott kukásautóval…

“Jaaaaj, vigyetek innen!!”

Bazsarózsát ugyan nem ültetett, de hallgattunk galamb turbékolást, kavicsot néztünk és szórtunk, bottal hadonásztunk, egy szóval felfedeztük a kertünket. Egész héten olyan szép, napos, meleg idő volt, hogy sokat sétáltunk és végre kitelepedhettünk kicsit a kertünkbe.
Hétvégén Richard szülei átjöttek segíteni megmetszeni kertünk egyetlen fáját, mert túl ágas-bogas volt már. (annyira, hogy a szomszéd süket Roynak szúrta a szemét…).
A fiúk annyira belejöttek a fa megmetszésébe, hogy a végeredmény elég érdekesen alakult. Mint amikor az ember lánya elmegy a fodrászhoz, hogy csak igazítson a frizurán, a fodrász egyforma hosszúra akarja vágni kétoldalt a hajat, egymáshoz méregeti, “na még innen egy kicsit”, “most meg a másik rövidebb, most ahhoz igazítom” és a végén állig ér a hajam a váll helyett.
Szegény fa koronája is erre a sorsra jutott. Csak nézegették a fiúk, nézegették, mondogatták egymásnak, hogy “na még balról azt a nagy ágat nyessük le”, lenyesték “most jobb oldalt nagyobb, azt vágd le” Egy szó, mint száz: alig maradt fa…. Több ág hevert a földön, mint a fa törzsén.
Most van egy csálé, fél oldalas fánk, de a mienk!!! 🙂
Ma délelőtt boltba menet pedig észrevettem, hogy milyen szépen kinyiltak az utcán a nárciszok, és mivel Benjin is épp sárga pulcsi volt, nem mulaszthattam el az alkalmat, hogy a közepébe ne ültessem őt.
Hát, kicsit betoji volt inkább, minthogy élvezte volna….

A féloldalas fa….

A hétvégén Richard családjánál pótkarácsonyt ültünk, mivel az igazit elmosta a hó, utána pedig mi Magyarországon voltunk. Most tudta mindenki megoldani, hogy az ország különböző pontjaiból együtt összejöjjön Jayne-éknél. Kivéve Laurát, de ő igazoltan volt távol, mert 7.5 hónapos terhes. (Már nincs sok hátra, és mi William-re fogadunk, mert nem árulják el hogy fogják hívni, csak annyit, hogy régi angol név…megöl a kiváncsiság)
Jó volt mindenkit látni, bár aznap jó mozgalmasra sikeredett, mivel aznap jött Edina is hozzánk és sikerült eladnunk az ebayen a régi gáztűzhelyünket jó áron, viszont az vevő késett, így minden csúszott, Benji későn evett, én még gyorsan pizza korongokat sütöttem, Dina pedig úgy elfáradt, hogy a végén nem is jött Jayne-ékez.
Végre készült közös kép a 3. generációról (a második generáció szégyellős volt….)

Drága kisfiam, tudom, hogy most egy kicsit összezavarodtál a hétvégén, mert egyszer fél vállról vették a kedves közeledésed, viszont másnap 2 lány felváltva kereste a kegyeidet, ők viszont téged nem érdekeltek. Hát így van ez, bár nem gondoltam, hogy ilyen fiatalon megtanulod ezt a játszmát… Minnél jobban kimutatod az érdeklődésed annál kevésbé leszel érdekes, viszont ha flegma vagy bomlanak utánad a nők… (nő lévén nagyon nem értek egyet ezzel, de Te csak tanuld meg mert tisztelet a kívételnek tényleg így van…)

Szóval az úgy volt, hogy csütörtökön udvarolni mentünk Isabelle-nek, Benji bevetette a legszélesebb, legbájosabb mosolyát, de sajna Isabelle nem mosolygott vissza 😦 Pedig Benji egy óvatlan pillanatban még a kezét is megfogta, de Isabelle gyorsan vissza is húzta. Aztán Benji megpróbált felvágni, és megmutatni neki, hogy kell fordulni de ez se jött be sajna. Lehet Isabelle kicsit idősebbekre bukik nem elég neki a 3 hónap… 🙂 Mindenesetre Benji gyorsan vígasztalódott egy Leapfrog játszóülés félével. Nagyon szupi, bele kell ülni, körben van minden féle gomb, zengő-bongó alkalmatosság, nézelődni és piszkálgatni való miközben az ülés forog körbe. Szerintem mi is be fogunk egy ilyet szerezni mert nagyon tetszett neki.

Szombaton viszont mi mentünk barátokkal találkozni ahol volt két 3-4 éves kislány, és ők viszont rajongtak Benjiért, Tanaya kb minden percben odajött széles mosollyal, hogy “Hello Ben, hello Ben”, szállította neki a kedvenc falatokat és játékokat, míg a másik kislány fésülte, simogatta. Kész hárem. Viszont ebből meg Benji nem kért, lehet neki meg az idősebb nők nem jönnek be. Így férfi módjára, szórakozott…evett….ivott….

Levágtuk, igen, megadtam magam a népakaratnak és lenyisszantottam fiam hosszú haját. Pedig aki ismer (és aki 7 éve is ismerte Richardot) az tudja, hogy nekem semmi kivetni valóm nincs a hosszú hajú férfiakkal szemben, sőt én igen szeretem őket…
Viszont már mindenhonnan csak azt hallgattam, hogy mikor vágjuk már le Benji haját, és én is láttam, hogy már elég viccesen kezd kinézni a barna hajvégű, de szőke tövű hosszú, se nem göndör, se nem egyenes hajtincseivel. Így szerdán fogtam az ollót és evés közben lenyisszantottam úgy 3 cm-it a híres hajzuhatagból.
Íme az eredmény:
Ilyen volt:

És ilyen lett:

 És a megmaradt “gyapjú”:

Szombaton szerencsésen visszaérkeztünk Angliába. Annak ellenére, hogy München-ben át kellett szállni elég jó utunk volt, Benji jól viselkedett, csak az utolsó 15 percben nyűgösködött. Nagy a különbség a Lufthansa és a Ryanair között, az átszállás ellenére sokkal jobb utunk volt, éreztem, hogy figyelnek ránk, kedvesek a stewardessek, nem kellett fizetni 8kg túl súlyért (Ryanairnél 1kg plusz 20£…), előre hívtak minden sorban, segítettek amikor leültünk és bekapcsoltuk magunk stb..és persze a fedélzeten ingyen adnak szendvicset és italt. Tessék neked Ryanair, nem is baj, hogy kivonultatok Magyarországról! (Bár ez inkább a Budapest Airport miatt volt, na de mindegy)
Itthon semmi nem változott, habár Richard nagyon kicsinosította a lakást, jó azért kutya és macska szőr mentes lakásban leülni 🙂
Most úgy láttam, hogy Benji emlékezett a Richardra, most rögtön rávigyorgott, nem úgy mint múltkor amikor megszeppenve szemlélte.
A szobájában viszont csak kapkodta a fejét, mintha valamilyen új helyre érkezett volna, és volt nagy “hűűűű” meg “haaaa”. Viszont amint meglátta a “Benjamin” feliratot az ajtaján széles szájjal elvigyorodott.

Le van merülve még a gépem ezért még nincs kép, de itt egy vigyori Benji videó, ahogy egy sétapálcán röhög. Sétapálca, ugyanis Tantija elesett ahogy a HÉV-hez futott és elszakadt a bokaszalagja…

Íme az utókornak a már bokatartós és nem gipszes Kucu láb:

Bizony bizony, kijött végre az első fog!

Mivel sajna valamiért a mobilom nem tud most képet küldeni, így íme Daddynek néhány fogas kép (rá kell zoomolni, de ott van!!!)





Csak azért sem mutatom!!!