Már a harmadik gyertyát gyújtottuk meg vasárnap, azóta Benjit nem lehet leállítani, állandóan mutatja a koszorút, hogy ő márpedig fújni szeretne. Azóta mindent, ami meleg megfúj, a kandallónk tüzét, ami még logikus, de a fürdővizét is….ami szintén logikus, végülis meleg, csak elég vicces ahogy áll pucéran a kád vízben és fúj lefelé… :-))

Már régóta született bejegyzés, de nagyon el vagyunk havazva mostanában. Beindult a karácsonyi láz, plusz ehhez társult, hogy Benji múlt héten lebetegedett. Ennyire talán nem viselte meg egy betegség se. Borzasztó nyűgös volt, kb 5  napon keresztül folyamatosan, ehhez társult az anyaragacs-ság, éjszakai nem alvás, de ami a legijesztőbb, hogy nem volt étvágya :-O Igen, neki…abszolút semmi. Nem evett meg semmit, két-három falatot étkezésenként. Tiszta pánikban voltam, hogy oda lesz a nagy pók hasa és a harapdálni való hurkái. Na de pesze túléltük és mára visszatért a rend. Bár a nyűgösség talán még megmaradt.
Mostanában rákattan valamire, és attól nem tágít. Például nem lehet leülni ide a számítógép elé ha ő is a szobában van (most is alszik én meg suttyomban írok ahelyett, hogy dolgoznék..), mert rohan ide kiabálva, hogy “bumm bumm, bumm bumm”. Miszerint “Anya légyszi nézzük meg mégegyszer a you tube-on a Balu kapitány főcimdalát!” (aki nem ismerné, nézze meg a you tube-on, nyilvánvaló fog válni, hogy milyen okos fiam van, hogy így leveszi a “bumm bumm”-ot.
De persze nem elég megnézni egyet, mert okos ez a you tube… miközben nézed kicsiben a videót a jobb oldali szalagsávon ajánl több hasonló mesét. Miszerint Süsü, Ho ho ho horgász, Mekk mester….stb stb stb. És persze okos gyerekem kiszúrja és mutatja, hogy mit kér következőnek.
Már a Magyar Népmesék madaras főcímképét is mutatja miközben fütyüli a dallamot (ok, susogja..).
Ha esetleg nemet próbálnék mondani a kezdeti “bumm bumm”-ra, akkor ütögeti a széket, hogy most azonnal üljek le és hozzá el kezd krokodil könnyeket hullatni. Ha következetes maradok és nemet mondok egész nap ilyen nyűg marad, így egyenlőre maradok gyenge anya, aki fél órákat néz mesét you tube-on és kivűlről fújja az összes főcímdalt. (“Kis mancs, tappancs, rád csap és véged már, bizony meglakol kit elkapnak, ha segély kell, csak szólj…”

Az elmúlt héten nem készült kép, mivel nem vagyunk “katasztófa turisták” és nem fényképezgetjük beteg gyerekünk, de van egy hétvégi autózós videó:

Turbó Benji, nem tudjuk mitől került ilyen állapotba, tényleg nem adtunk neki semmilyen illegális pörgetőt…

Úgy terveztem legalábbis, hogy ez lesz ennek a posztnak a címe az első napsütéses pancsolásról, de hát újfent meg kell, hogy állapítsam, hogy kisfiam fél bizonyos dolgoktól (mondjuk ki betoji), többek között a víztől (és vele járó hajmosástól stb) is.
Mindenesetre a hétvége előtt még reménykedtem, hogy az új elefántos pancsoló (még az ormányából is spriccel a víz!) meghozza majd a kívánt hatást, át is jöttek Dénesék Lencsivel, így ráadásul volt még egy kis pajti is aki bátorította őt.

De Benji így is csak kívülről volt nagy vagány, de onnan nagyon! Pacsizta a vizet, mutogatott az elefántra, bedobálta a homokozós játékokat, fröcskölt, de amint beletettül el nem engedte volta nagymami vezető kezét, és csak tisztes távolból szemlélte a pancsolást élvező Lencsit.

Focizik, egyértelműen rúgja lasztit bármilyen méretű is legyen.
Egyébként napról napra meglep valami újdonsággal mostanában, elles dolgokat, napokig gondolom agyal rajta, emészti, aztán előrukkol valamivel. Például ma elcsente a hajkefémet és szabályszerűen megfésülködött (pedig soha nem fésültük neki és csak néhányszor látott engem), a kilincseket is rendeltetés szerűen használja, le, fel mászik a lépcsőn segítség nélkül. Szól ha éhes, szomjas, mutatja mit szeretne. Pá-pát int és hozzá bye-bye-t mond. Ezt átvitte olyan helyzetekre amikor elege van valakiből vagy valamiből. Ha nem kér többet enni: pápá, ha elég volt a mesekönyv:pápá, menjen haza a nagyi:pápá….

És holnap indulunk haza, nagyon izgulok, és nagyon fog Richard hiányozni mindkettőnknek… :-((( Két hét Daddy nélkül. Sóhaj.

Úgy látszik itt Angliában fordítva működik az időjárás, mint otthon, itt hétközben car idő van, hétvégére viszont kisüt a nap. Ugyan közel nincs olyan rekkenő hőség, mint most otthon, így a stranddal várni kell még augusztusig, de ha a hőmérséklet már meghaladja a 20 fokot akkor már örülünk :-).
Tegnap is napsütésre keltünk így hirtelen ötlettől vezérelve (de már rég fontolgattuk) Richard elment és vett egy gyerekülést a bicajára, amit Benji alvása után ki is próbáltunk és elmentünk 1 órát tekerni a csatorna parton. Benji nagyon élvezte, én mentem mögöttük és csak azt láttam, hogy néha egy kis mutatóujj jobbra, majd egy hurkás kis bal kéz balra mutat valami miközben kommentálja a dolgokat. Néha ráhajtotta a fejét a Richard hátára és úgy nézelődött. Nem tudom, hogy lesz ezek után jó neki egy sima babakocsi, max majd futok vele… 🙂
Rám hárult a fényképezés feladata, de én is tényleg tekertem még ha nem is látszik:

Egyszerűen imádom ezt a kis várost. Gyönyörű, hangulatos, tiszta, sok az érdekes kis bolt…Szerencsére nincs is messze tőlünk, így amikor vasárnap is szép időre ébredtünk rávettem Richardot, hogy menjünk oda piknikezni. Olyan szerencsénk volt, hogy pont aznap volt “water festival” az Avon folyón. Az összes kis lakóhajó fel volt díszítve, volt kézműves vásár (angol módra, azért otthon százszor szebb dolgokat lehet kapni…), családi vállalkozásban készített házi sajtok, sonkák, mártások, lekvárok (ezek viszont szerintem itt jobbak)
Volt egy elég érdekes oda nem illő opera énekes is, szegény egyedül a színpadon próbált valamit alakítani, de csak nyivákolt. Nem nagyon illet a helyhez…
Ebédelni egy helyi kis pub kerthelyiségében ebédeltünk, hal és hús tapast, Benji is ebből falatozott, két kutya kergetés és szökőkút nézegetés között.
Jó kis nap volt na….

El vagyok maradva egy héttel, bár igazából sok minden nem történt. Betegek vagyunk/voltunk mindhárman, így főleg punnyadás volt hétvégén is. Bár Richard tevékenykedett a konyhán (egyre szebb és szebb) ez viszont már rég nem bír hírértékkel.

A meló is nehezebb volt a héten itthon, mint gondoltam, de lehet csak azért, mert a microsoft összes programja összeesküdött ellenem, ráadásul betegen a tűrőképességem sem volt csúcson, így csak remélhetem, hogy Benji nem csak a vau-vau-t nem érti még hanem a cifrábbnál cifrább *****-okat sem.
Mindenesetre újult erővel nézek az eheti csütörtök elé és remélem most a főnök nem kér be sürgős “nem stresszelni akarlak de tíz perc múlva kéne” kimutatást miközben a gyerekem bömbölve éhesen kapaszkodik a hátamon, miközben lefagy az excelem…
Hát ez most ilyen nyafogós poszt lett…
De van itt még múlt hétvégéről kertben kergetőzős és ablakon bekukucskálós kép (felavattuk a szép, zöld gyepet):

 És egy mostani kis breteg:

És ha megszorolunk lehet, hogy kiadom a cirkusznak zsonglőrnek, bár amint elnézem nem lenne túl nyereséges a vállalkozás:

Legújabb szenvedély: mosógépben pörgő ruhák nézegetése:

Időközben elkezdtem dolgozni, teljes munkaidőben, de két napot itthonról dolgozhatok, így kicsit lehetek Benjivel is. Eddig nem volt nagyon megerőltető, mondjuk még nincs annyira munkám…
Hétfőtől szerdáig így Jayne néni vigyáz rá, szerencsére jól viseli, csak reggelente sírdogál kicsit, de az első alvása után állítólag mintha mi se történt volna, vidámkodik egész nap. Sokat segít, hogy délutánonként már Alexander is ott van, így egymással már jól eljátszanak.

Tegnap este pedig először fektette le más a nagyszülőkön kívül. Mivel a család színházba ment, így Nikki vigyázott rá, etette és altatta, és állítólag akkor sem volt gond. Angyal gyerekem van! :-))) (Már amikor az akar lenni…)

Hát mégse mondta vissza se William se Kate az esküvőt, így pénteken persze mi se bírtuk ki, hogy legalább a TV-ben meg ne nézzük. Egyébként az egész ország már hónapok óta királyi esküvő lázban égett. Speciális esküvős pitét is kihozott a helyi boltunk…de persze volt esküvős sajt, desszert, sör és bor is…
Viszont vicces, hogy szinte senki nem tudja mi is Vilmos vezetékneve (nem, nem Herceg…) lehet googleozni :-))
(állítólag 700-szor annyian kerestek rá arra, hogy mi a vezetékneve az elmúlt héten, mint azt általában…)
Benji nem nagyon értékelte, hogy milyen szerencsés, hogy 2011-re már megszülethetett és részese lehetett a nagy eseménynek, így nem nagyon bagózott a TV-re…

Viszont ahányszor a piros-fehér ruhás fiú kórus énekelt tátva maradt a szája (a képen éppen csukva…):