Nagyon ritkán találkozunk velük, kb évente egyszer karácsony tájékán,de olyan aranyosak voltak, hogy feljöttek Brisolból, hogy találkozzanak Robinnal és Dannyvel, így ha már ők Bristolból jöttek, meghívtam magunkhoz a Birminghamben élő unokatesókat is, habár velük többször találkozunk, de ők is lássák Laurát, Pete-t és Ewant.
Kicsit hektikus volt ennyi ember egy helyen, Benji is inkább háttérbe vonult, vagy Ollie vigyázott rá, emelgette, kézen fogta, mesélt neki, nagyon aranyos volt.
Szóval hektikus volt de jó értelemben, jó volt mindenkit látni, és karácsonyra csináltunk a nagymamának egy olyan képet ahol mindenki együtt van, és az összes unokája, dédunokája egy képen.

 Kis Töki pedig felfedezte a kezét! Mostanában abban gyönyörködik ha unatkozik, és sokat vigyorog, főleg a hangomra és ha nevetek rá. Nagyon aranyos!

Nagyon szeret segíteni a barna szemű kis nagyfiúnk, így tegnap palacsintát sütöttünk, ami nagyon tetszett neki, csak egyszer merte a kész palacsinta halomra a nyers tésztát így viszonylag kisebb takarítással megúsztuk.

Október 1, beleléptünk a legkisebbik 3. hónapjába. Rohan az idő.
Szegénykém hiszen ő az “ünnepelt” de az örömbe üröm vegyült mert bátyus beteg tegnap óta. Valamilyen megfázás féle, de olyan kedvetlen, nyűgös és étvágytalan.. Teljesen ki van fordulva magából így egyfolytában csak aggódom miatta és úgy szeretném újra látni az én vigyori, zsivány gyerekem, mert nagyon furcsa ez a bújós,engedelmes, csendes Benji.
Szóval szegény Robinomra kevés idő jutott annak ellenére, hogy Benji fél napot bölcsiben volt és tudtunk reggel együtt ébredezni és lazulni. De a gondolataim és az sms-ek akkor is Benji felé vezettek.
Egyébként ez jellemző Robin természetére, amit lassan kezdek megismerni a két hónap alatt. Olyan csendesen érkezett a világra és azóta is csendesen, észrevétlenül simult be a mi kis családunkba. Igazán egy panaszom sem lehet rá, jól eszik, alszik reggel 5-6-ig, nem hasfájós, nem sírós, kedves, és most már  nagyon mosolygós baba.
Néha lelkiismeret furdalásom is van miatta, mert születése előtt annyi kétely volt bennem, hogy vajon fogom-e szeretni annyira, mint Benjit, vagy, hogy hogyan fogok boldogulni két gyerekkel, jó ötlet volt-e ilyen kis korkülönbség…stb?
És akkor jött Ő, és mint aki bizonyítani akar, hogy “nézd Mami, én ilyen jó fiú vagyok, szeress engem is”, legalábbis ezt képzelem, hogy a kis két hónapos fejével ezt gondolja, pedig biztos nem, de mindenestre beleszorul a szívem ha erre gondolok.
Mindenestre ez a két hónap elég volt arra, hogy már nem tudom elképzelni, hogy milyen is volt amikor még csak egy gyerekem volt, és már Robinért is ölni tudnék! Boldog két hónapos szülinapot Szívem!

A legkisebbnél is eljött a nap, hogy meg kellett ejteni az első oltást. Nem is egyet, hanem kettőt!
Csak sajnos most Richard nem tudott jönni, így én mentem vele a 8 hetes ellenőrzésre és nekem kellett erősnek lenni, amikor megkapta a szurit. Na meg persze Robinnak. De ő egy kis hős volt, a méricskélést még jól tűrte, a dokinál eltörött a mécses, mert sokat turkáltak a szájában, mert valamire gyanakodtak, hogy túl magas a szájpadlása, és be is hívott egy másik dokit konzultálni, hogy van-e hátul luk vagy mi, de míg én frászt kaptam mellettük ők megegyeztek a végén, hogy minden ok. (belenéztek az én számba is, és megállapították, hogy biztos örökletes, mert nekem is magas a szájpadlásom. Hát ez is kiderült 34 év után…)
A kis legény 5.7kg és 60cm. Ő se kicsi. Bár furcsa, mert összehasonlítottam, és Benji 2cm-el hosszabb volt és kicsit nehezebb. Valahogy Robin kisebbnek, törékenyebbnek tűnik, de az adatok alapján neki kéne ducinak lennie. Egyébként minden rendben van vele, nagyon szépen fejlődik, és igen, egy db fog kezdeményt már kinyomott….

Úgy esett, hogy egy nap két szívem melengítő dolog is történt egyszerre.
Vasárnap Benji először mondta, hogy szeret (ami a legeslegjobb “szerelmi vallomás” életemben) és Robin először elmosolyogta magát (ami szintén nagyon jó érzés 6 hétnyi csücsörítés után).

Úgy esett, hogy lefekvés előtt szokásosan elmondtam Benjinek, hogy jó éjt, szép álmokat és nagyon szeretem, erre odajön, átölel és azt mondja, hogy “szeret Mami” ❤ ❤

Ezelőtt pedig csak fél órával esett meg, hogy öltöztettem Robint, gügyögök hozzá, rám néz és elhúzza a szája szélét! :-))

Jó anyának lenni!

Kis rabszolgát fogadtunk

Aki fellázadt és behajtotta jussát:

Szombaton betöltötte az első hónapját Robinunk. Nagyon gyorsan telik az idő második gyerekkel, ki tudja miért.
4850g, nagyon szépen fejlődik, szerencsére a szopi is már megyeget, nagyon büszke vagyok magamra, hogy még nem kapott tápszert és fejnem is csak a tejláz idején kellett (Benji már két hetesen kapott pótlást). Minden nap úgy fekszem le, hogy “na még egy nappal több ideig kapott anyatejet és képzeletben megveregetem a vállam, vagy mondhatnám azt is dagad a mellem, mert tényleg… :-))
Borzasztó erős, már emelgeti és fordítja a fejét hason fekve, kezével nagyon erősen szorít. Nézelődik a nagy szemeivel, nagyon szereti a vizet, a bátyjával ellentétben fürdéskor megnyugszik, sóhajtozik, nézelődik, mint egy öreg ember a Lukácsban.
Jobb napjain alszik hajnal 4-5-ig, amivel én már nagyon boldog vagyok.
Szóval nincs panasz.

Benji is nagyon jó kis báty, olyan büszke, csilingelő hanggal köszönti reggelente, hogy “Hello Bobbin!” és megy is puszilni, vagy kéri az ölébe. Játékait mutogatja neki, múltkor épített egy hatalmas Lego tornyot, és mutatta Robinnak, hogy “nézd bébi”, ha látógatóink vannak, vagy mi megyünk valahova, akkor is büszkén mutogatja az ismerősöknek, hogy “bébi Bobin”.
Ilyesmi amikor büszke:

Hétvégén már annyira aktívnak éreztem magam, hogy állatkerbe és egy fesztiválra is eljutottunk, plusz még Jayne néniéket és Katy-éket is meglátogattuk, összehasonlítottuk az “ikreket” is.

Zsiráf! De a markoló volt a legérdekesebb “állat”

Béka lesen

Daniel és Robin

Anyu szerdán hazament, azóta nem is volt nagyon időm idejönni írni,  mintha most el lett vágva volna egy nagy hajó kötele, és kiutaztunk volna a nyílt tengerre, mint négy tagú család.
Furcsa, hogy pont úgy alakult, hogy aznap született Robin, mint amikor anyu landolt, így három hétig tényleg nem éreztem nehezebbnek a két gyerekes létet. (csak fizikailag fárasztó a mellgyulladás és az éjszakázás, de nem nehezebb, mint egy gyerekkel)
Viszont most az elmúlt négy napban eléggé úgy érzem, hogy csak úszunk az árral, pedig Richard kivette a maradék apa szabadságát, és ő is itthon volt velünk, de egyikünk csak arra kell, hogy lefoglalja Benjit, a másikunk pedig viszi a háztarást és Robin is be van iktatva a szünetekbe. Nem tudom, hogy fogok boldogulni egyedül kettőjükkel, de majd csak alakul valahogy, az biztos, hogy a lefagyasztott töltött paprika és a rengeteg Maggi leves bevetésre kerül majd.
És az is tuti, hogy ha netán lesz harmadik gyerekünk az csakis megint úgy ha besegít Anyu…Kár, hogy nem nyugdíjas még, hogy itt tudnám tartani hosszabb időre 😦 Messze van még ez az október vége, hogy újra lássuk egymást, illetve, hogy Apu és Dina megismerje a kis Csőröst…
Ma ilyen lehangolt vagyok, biztos azért, mert Robinnak “kézben levős” napja volt, semmi nem volt jó, csak a cici és a ringatás…
Gyere vissza “Nadi”!!!
(A képeken is látszik, hogy milyen sokat mosott Anyu, mert tényleg nem csak ez az egy kék pólója van :-))