Fél éves történelem

Újabb fél év, újabb mérföldkő. Az idő hihetetlen sebességgel rohan. Úgy érzem magam mint egy öreganyó, amikor ezt mondom, de most született, és hipp-hopp máris egy deltás vízilabdás néz velem szembe. 

9.7kg, 69cm (a magasságmérőjük szerint akkora, mint egy Sas Bagoly (Benji a 92 centijével egy király pingvin))
Oldalra, körbe-körbe forog, próbál négykézlábra is állni, csak a feje olyan nehéz, hogy mindig lehúzza, így most nyakra gyúrunk 🙂
Elkezdett szilárd ételeket is enni, alma, répa, krumpli, paszternák, és a legújabb a cékla. Az első falatra nagyon fintorog, de aztán csapkodja az asztalkáját úgy követelei a következő adagot. 
Beruháztunk neki egy új, összecsukható etetőszékbe,mert olyan kicsi az asztalunk, hogy egyszerűen nem férünk négyen köré, nekem viszont a mániám, hogy együtt együnk legalább vacsorát, így egy összecsukható székbe odahúzhatjuk magunk mellé. Illetve húzhatnánk, ha bágyó ki nem sajátította volna magának abban a szent pillanatban, ahogy kiszedtük a dobozból. Így most Robin Benji székéből eszik de nem baj, mert abban jobban el is fér. Csak mi nem férünk el így az asztal körül. Na de majd kitalálunk valamit.
A legjobb féléves szülinapi ajándéka nekünk, hogy egyszercsak, minden előzmény és átmenet nélkül átaludta az éjszakát (pont a féléves szülinapján, így az elmúlt 3 napban még csak, így nem is merem elkiabálni), de 9-től 7.30-ig aludt. És ezt az elkövetkező három napban is megismételte. Semmi előzménye nem volt, nem lassan tolta ki az alvásidejét, hanem egyszer csak puff, na most én sokáig alszom. Zseniális kis krapek. Mint, aki érezte, hogy állandóan panaszkodom, hogy milyen sokszor kel, úgy döntött, hogy akkor mától márpedig rendes lesz és engedi fáradt anyját aludni egy darabig. Már csak a bátyja alvásán kell csiszolni kicsit és tényleg új ember leszek lassan ennyi alvás után!
Nagyon vidám napközben, most már nagyon aranyosan eljátszik a szőnyegén, néha rám mosolyog, berreg és fintorog egyet és fordul is tovább. Imádja Benjit nézni és rá is rengeteget vigyorog, szerencsére Benji még mindig inkább szeretgeti, minthogy féltékeny lenne.
Annyira jó elnézni kettőjüket, ahogy egyre jobban összenőnek, imádom a két csibészt!
A vízilabdás

A diadalittas, miután megszerezte a széket

Megszökött a guszta segges

Verebet ettem

Itt is hó, ott is hó

Avagy hóból jöttünk, hóba érkezünk.
Hazajöttünk anyu segítségével egy kis galiba után miszerint sikerült elnéznem az indulás időpontunkat, és szombat helyett pénteken indult a gépünk, és ezt sikeresen csütörtök reggel sikerült észrevennem mielőtt lekéstük volna. Mindenesetre így is volt pánik és sírás-rívás, hogy nem tudok normálisan senkitől elbúcsúzni, rohanni kell stb. Félig annak drukkoltam, hogy essen végül akkora hó, hogy otthon maradjunk. De nem esett. Szerencsésen megérkeztünk, Richard már kint várt minket a reptéren, Benji karjaiba rohant (el lett felejtve, hogy a repülőn inkább James-t akarta látni, mint Daddyt ki tudja miért).
Viszont itt már akkora hó esett (5cm!), hogy megbénította a forgalmat és 1.5 óra helyett 3 lett a Lutonból hazafelé az út.
Most is óriási a hó, és most meg azon drukkolok, hogy holnap akkora hó essen, hogy anyu ragadjon itt 🙂

Benji rengeteget fejlődött az otthonlét alatt, nagy dumás, két nyelven, habár keveri még a kettőt. Számol, A-d-ig felismeri a betűket. Aggódióom azért, hogy most, hogy visszajöttünk nehogy visszaessen a magyar beszédben, mert teljesen más amikor magyarul magyaráz valamit. Pláne, amikor odabújik, átöleli a nyakam és azt mondja, hogy “így szeretlek”, és megszorít. Ritka érzelemkitöréseinek egyike, de olyan jó. Mostanában egyébként mindenhez én kellek, gondolom az otthonlét miatt.

Robin továbbra sem alszik jól, de elkezdtük a hozzátáplálást almával amihez nagy reményeket fűzök, és most már össze is kéne költöztetni őket egy szobába, de amíg 3-szor kel este addig ez lehetetlen vállalkozás. Nagy vigyori ő is egyébként, és úgy 9kg. (Richard mérte csak meg úgy, hogy ő is ráállt a mérlegre). Kedvenc időtöltése a fürdés. Egyszerűen imádja a vizet, csapkod, rugdos, fröcsköl, röhög, nem érdekli ha víz meg szemébe, szájába, csak röhög, röhög és röhög.

Amíg nem figyeltem Benji egy extra Lego Duplo szemet ragasztott Robinnak, csakhogy jobban lásson…

 Már itthon lapátolja. Rendszerető természete imádja, bezzeg a szánkózásra nem tudtuk rávenni, csak húzatja magát, apró dombon sem mer lecsúszni és kétsébe esik ha hó éri a kezét…

A bohóc és a genszter.

Kis karácsony, nagy karácsony

Immáron január 8-án eljutottam odáig, hogy van 5 percem gyorsan a karácsonyi képeket feltölteni az utókornak (bár el ne kiabáljam, mert még csak az első sornál tartok)
Még Magyarországon, Richard már Angliában, Dóri Budakeszin, barátokkal, családdal találkoztunk (Andit, Rózsát kivéve még), egyik  helyről a  másikra rohanással telt az elmúlt két hét mind itthon, mind otthon. Mit nem adnék egy nap szállodában töltött napért. Nem ám kettesben töltött romantikázósért, hanem egyedül, mondjuk valamelyik Budai várra néző szállodában, egyedül, csendben, pohár bor, jó könyv, rohanás mentes és meleg vacsora, egyben 8 óra alvás. Mennyország. Lenne.

Babacsoportos felvezetés Danny-vel

Otthoni csendes kis karácsony
Persze Mr Akkurátus az ajándékokat is sorba rendezte bontás előtt
Bobin csodálja az új forgóját

Karácsonyi angol süti, egy generáció hiányzik…

Ki élvezi jobban az ajándékot

Dénes Misóval

Popcorn

Benjivel pattogatott kukoricát eszünk. Ő minden egyes darabot, amit a szàjába vesz, megnéz majd közli, hogy szerinte mi az. Az elején még érthető volt, hogy az egy virág vagy egy lepke, aztán jöttek a furábbnál furább alakok, mint béka, kutya, sas…de némelyik még így is felismerhető volt.
De amikor egy kis kerek kukoricat hozott oda, hogy az egy nyuszi, muszáj voltam visszakérdezni, hogy hol a füle, mire értetlenül rámnéz, hogy “hát elveszett!”
hát nincs fantáziám 🙂

Ez is megvolt!

Megfordult! Hasról hátra, többször is! Juhééé! Kis izomgolyó egyébként, olyan erős!
Alvása kicsit javulóban, csak 2-3 között kel, majd 6-7 között, és van, hogy utána is vissza tud aludni. Kezd jobb lenni…

Karácsony közeledtével elkezdtük kidekorálni a lakást, és kis pedánsom lelkesen segédkezett. Nagyon élvezte, hogy hópehely matricákat ragasztunk az ablakra, bár a “rend a lelke mindennek” természetét zavarhatta a szép kuszaságban leeső hópelyhek és persze át kellett őket rendezni sorba. Így történt, hogy Lakeréknél függőleges vonalban esik a hó…(azóta is, mert ahányszor titkon este átrendezem, ő jön reggel és újra sorba rendezi őket).
Egyébként vicces, hogy hagyján, hogy a pelyhek sorban esnek, hogy a karácsonyi garland csillagjait egyenként megtörölgette, hogy a pohárja csak asztal egy bizonyos pontján állhat, de múltkor amikor a földön cseréltem Robin kakis pelusát, jött ő is, hogy segít, törölt egyet ő is Bobin fenekén, majd hálásan  ránézett és közölte: “Köszönöm Robin!”…

Jayne néniéknél is lelkesen dekorált

Valamint December 14-én megérkezett barátnőm gyönyörű kisfia Barnabás! Minden gondolatunk Vele és kiscsaládjával van!!

Nyugaton a helyzet…

…változatlan. 

Mármint ami Robin alvását illeti. Semmi nem segít. Tudom, hogy sokan azt mondják, hogy fogadjam el, ő ilyen. De nem tudom. Egyrészt megbomlik az agyam a kialvatlanságtól, elsárkányosodom, semmire sincs időm. Kettő, ha 5 hetes korától 3 hónapos koráig végig aludta az éjszakát, akkor valami csak történt, hogy megváltozott. Próbálkozunk, próbálkozunk. Ide-oda tesszük az etetést, több tápszer, kevesebb tápszer, hálózsák, járkálás…stb stb. De egyenlőre Robin kitart és 1 körül, 3 körül, 5 körül, majd reggel 7 és 8 között felkel. Nappal nem sokat alszik. 
Ráadásul Edina is megy haza holnap, így még annak az esélye is úszik, hogy itt-ott lopjak egy-egy óra alvást. De majd csak lesz valahogy.
Pozitív, hogy a vállam javulgat, napról napra magasabbra tudom emelni és kicsit jobban terhelni. Jó az is, hogy Richard kivételével megúsztuk a hányásos vírust, mégis csak hatott, hogy 2 napig fertőtlenítő kendővel jártam a lakást… 
Viszont Benji így is megfázott valahogy, így nem nagyon evett két napig és nyomott volt a hangulata, de most már ez is rendeződni látszik.
Múlt hétvégén eljutottunk a közeli vidámparkpa, ahol van Thomas Land, és be volt ígérve egy Karácsonyi varázsvilág is, amit végül kihagytunk, mert plusz 7 font lett volna és kígyozott a sor, hogy a szegény félénk gyerekek beülhessenek Santa ölébe.
Hozzánk magyar hagyományok szerint 5-én este jött a “Mikolás”, amikor fürdött pont akkor ment el a szánjával, rohant be a szobába, de már csak a fényét lehetett látni, és persze ott hagyott egy kis csomagot a kiscsizmában. Annyira aranyos volt Benji, tátott szájjal, csillogó szemekkel hallgatta a történetet, olyan aranyos ártatlan, bárcsak meg lehetne őrizni ezt a varázst. Lefekvés előtt még ötször elmeséltette, hogy mit csinál a Mikolás, és igen, Zanderhez is megy.

Dina nyerte Nekem!

4 hónapos Csőrös

4 hónapos lett szombaton a legkisebbik Laker, ennek örömére csütörtökön megkapta a 16 hetes oltásait is. Egyből hármat! Kis hős, bártor Sir Robin! 

És nem hiába evett éjt nappallá tévve az elmúlt időszakban, mert 7.7kg, vagyik egy hónap alatt másfél kg-t nőtt 😮 
Megkérdeztem a védőnőt, hogy tudok-e valamit tenni annak érdekében, hogy többet aludjon este, de mint szokásosan, most sem kaptam semmi használható választ. De ne adjak neki vizet este, mert 8 hónapos kor alatt nem ajánlott, ne hagyjam sírni, mert 1 éves kor alatt nem ajánlott ez a módszer. Most neki erre szüksége van, és majd jobb lesz ha elkezdhetjük a hozzátáplálást. Az egyedüli, amit kipróbáltunk is működni látszik, hogy ne lefekvés előtt adjuk a tápszert, hanem akkor szoptassam, és az első ébredéskor (ami eddig 1 körül volt) adjunk neki tápszert és ne akkor szoptassam. Ennek köszönhetően az elmúlt két éjszaka 2.30 és .3.30-kor kelt. Egy 3.30-4 körüli egyszeri ébredéssel már ki lennék békülve. Pláne ha Benji se rendelne magához esténként kétszer….
Ezenfelül a kis négy hónapos egyre ügyesebben fog meg és tart kezében dolgokat, gügyög, imádja a vizet (felcsillan a kis szeme, ahogy elkezdjük vetkőztetni, a vízbe érve pedig kacagva csapkod a kezével, lábábal), nagyon próbálkozik a hasról hátra fordulással, alkalmanként 180ml tápszert eszik (sajnos, hogy mennyit szopik nem tudom megmérni…)
Pont a 4 hónapos fordulón, szombaton volt a Laker karácsony Jayne-éknél, nagyon jó volt mindenkit újra látni, Megan rengeteget nőtt, Jayne nagyon fini lakomát rittyentett, a gyerekek is egész jól bírták délutáni alvás nélkül (pedig azért aggódtam), egyedül az árnyékolta be kicsit, hogy szegény Alexander körbehányta a nappalit, előszobát. Valami vírus lehetett, mert azóta Peter is, Danny is, Ian is rosszul lett. Én pedig azóta rettegek mikor kerül ránk a sor…
Egy béna vállúnak most pont ez hiányozna. Csak a gyerekek el ne kapják :-((
Karácsonyi készülődés Dinával és szép ingben. Ilyen nem törődöm anya vagyok….

 A Hugó Hami játék az új generációnál is nagy sikere volt. És James-nél is…

 A kis 4 hónapos:

Nagy a lemaradás

Elhanyagoltam szegény kis blogot, pedig bőven lett volna miről írni, de semmire sincs időm, mert jóságos Robin “elromlott”, éjjel-nappal 1.5-2 óránként eszik, eszik és eszik, és nem alszik jól éjszaka. Mint akit kicseráltek. Ráadásul 4 napja  hasra vágódtam este és elszakadt egy izom a vállamban emiatt emelgetni sem tudok, se Robint, se más 7 kilós alakot. Így Jayne néniék vendégszeretetét élveztem három napig, és most jött hozzánk Dina.
Pedig egy hete jöttünk vissza. Igen, ez is kimaradt…Robinnak is megvolt az első repülőútja, három hétig voltunk otthon. Sok minden történt, de megint csak képekben van időm beszámolni….

Macska imádat (ájjjj)
Kutya imádat

Nagyi szülinapján

Sebivel

Végre nagy ágyban alszik

Reggeli hancúr

Reggeli pózolás
Dédivel

Fürdi után

Medveparkban:

Rend a lelke mindennek

Borzasztó rendmániás lett a nagyobbik. Illetve az, hogy ha az akar lenni. Ha játszik az autókkal, akkor mindegyiket sorrendbe rendezi, egy vonalba állítja, mindennek egyfelé kell nézni. Ha legózik, csak egy fajta elemeket lehet egymásra tenni, ha valami rákenődik az ujjára, azt gyorsan le kell törölni, az asztalt is, de azt csak azért, hogy elhasználhassa a popsi törlőkendőket…

Bár lehet ezt a fajta precizitást, ami azért rendetlenséggel párosul tölem örökölte. Emlékszem, amikor otthon színsorrendbe tettem anyuék könyveit amik persze író és téma szerint voltak rendszerezve…vagy a suli könyvtárban azt a színes útikönyveket (már nem tudom milyen sorozat volt) szintén átrendeztem ABC sorrendből, színsorrendbe…a könyvtáros néni boldog volt…

A kisebbik pedig betöltötte a 12. hetet, megkapta a következő két szuriját, amit mindketten hősiesen vettünk. 6250g, 61cm. Szépen gyarapszik, megdícsérték, és megcsodálták.
Már nem csak a kezét szereti csodálni, hanem a bal lábát is. Addig emelgeti a kis székben, amíg bele nem kerül a látóterébe, és akkor ott nézegeti, nem is tudja eldönteni, hogy akkor most a keze vagy a lába tetszik jobban.
Már csak 3-at kell aludni, és megyünk haza, “Dina segítség” megérkezett, Benji le sem száll róla azóta sem, és persze most mindent Dinának kell csinálnia.
Nagypapi pedig küldött egy szuper markolót, amit szintén nem lehetett első nap kivenni a kezéből, és ennek a finom vacsorám látta kárát, illetve az én súlyom, mert nekem kellett megenni. Ej Ej Nagypapi, biztos csuklottál….