Igaz, hogy vonatozott már, de olyan igazi, gőzmozdonyos vonaton, amilyenek a könyvekben is vannak még nem voltunk.
Régóta szerettem volna már megnézni a Severn Trent Valley gőzmozdonyt, mert olyan csodás vidéket jár be, csupa szép képeket láttam katalógusokban róla. Nem is csalódtam, mert igaz, hogy csak 2 megállót mentünk, de az is nagyon szép volt, utána sétáltunk egy kis pubig, ahol megebédeltünk, láttunk egy ingyenes makett vonat kertet, ahonnan Benjit alig lehetett elrángatni, vagy 20-szor kellett megnézni, ahogy a vonat átjön az alagút alatt. A vonatmán bácsiknak, akik önkéntesként fenttartják ezt a terepet mindenesetre nagyon hízelgett ez az érdeklődés.

Benéztünk a múzeumba is, ahol régi gőzmozdonyok vannak kiállítva, mert az volt kiírva, hogy lesz Peppa és George, de a jegy baromi drága volt, így magyar módra beslisszoltunk, mert kapóra jött, hogy Benji berohant, mi csak “elfelejtettük” kihozni.
Ezer hála, hogy nem fizettünk semmit, mert csak egy George-nak beöltözött ember körözött egy kis kordonon belül és fényképezkedni lehetett vele. Amit persze Benji nem akart. Illetve nem mert.

Már akkor is mondták, hogy nagy a feje, amikor még Robin a hasamban volt, és amikor még azt sem tudtuk, hogy Robin Ő. Akkor a szülésre teljesen pozitív gondolatokkal készülvén elhesegettem ezt, hogy biztos csak az ultrahangos ijesztgetett, ráadásul a védőnő azt mondta ez még nem jelent semmit.
Aztán eljött augusztus 1, és csak kiderült, hogy a fejét mégsem az én szülőcsatornámhoz méretezték és mint tudjuk 16 óra vajúdás után császármetszés lett a vége.
Ezután a fejméret nem jött egy darabig szóba, nem is volt nagy, és az orvosok sem mondtak semmit.
Aztán úgy 3-4 hónapos lehetett (talán a 16. heti kontrollon?) a védőnő megmérte a fejkörméretét és a normális értkékek felső határa mellett volt nem sokkal, 96%-os percentil-en.
Ekkor még mindig aggódtam, hiszen a fejlődése nem adott okot rá, és Richard feje is nagy 🙂

De a 6 hónapos státusz ellenőrzésen egy másik védőnő szintén megmérte és 99%-os volt, tehát a normális határérték legfelső határán, és a kutacs mellett a feje tetején lett egy púp is, ami sokkal aggasztóbb volt.
A védőnő kedves volt, mondta, hogy semmi lemaradást nem lát a fejlődésében, szép, okos gyerek, de biztonság kedvéért menjek el a háziorvoshoz.
Elmentünk.
Belenézett a szemébe, megtapogatta a púpját (ezalatt Bobin rendületlenül mosolygott), majd megnyugtatott, hogy nem vízfejű, az agyában nincs nyomás, nem nagy, jól fejlődik, nem kell aggódni, DE beutal gyermekgyógyászhoz biztos ami biztos.
Persze én nem bánom, mert tényleg jobb meggyőzödni minden eshetőségről, na de ha azt mondja nem lát semmit? És miért nem lehet egyből a gyermekgyógyászhoz menni, miért kell várni heteket az új időpontra?
De elérkezett a héten ez az időpont is.
Újabb várakozás, Robin újabb nővérkéket vett le az égnek álló vörös, pihe hajával és fintor vigyorával.
Védőnő lemérte ott is, 10.6 kg, és 72 cm.
A dokinő egy szimpi iraki nő volt, kicsit alaposabban megvizsgálta, újabb púp tapogatás, szembe nézés, kutacsba hallgatás, mászni, ülni produkáltatás…stb. Majd nyugodjak meg, semmi baja, szépen fejlődik, nem hiszi, hogy az agyának baja van, DE: csak, hogy biztosra menjünk inkább beutal minket koponya röntgen-re és ultrahangra, hogy megbizonyosodjunk, hogy a koponya csontok nem kezdtek el idő előtt összenőni, mert azt tapintással nem tudja megállapítani.

Így most várunk a május 13-i időpontra, nagyon remélem, hogy nincs semmi baja, és nem kell a kiránynőig menni, hogy valaki ki merje mondani.

Illetve kettő, már pénteken jó nap volt, mert Richard a szülinapja alkalmából itthon maradt, más így egy nap, mint csak hármasban.
A tortát már csütörtökön megsütöttük Benjivel, egy citromos, mákos lett a választás, csak beleragadt a sütőpapírba 😦 Ízre viszont nagyon finom.
Ebédelni Packinton Farm Shop kávézójában ettünk, mert nagyon szép helyen van és tudom honnan származnak az ételek.

Másnap mivel (végre végre) kisütött a nap és ingyenes nap volt a National Trust védett kastélyaiban, ellátogattunk Sudbury Hall-ba. Úgy 45 percre van tőlünk, de megérte az utat, gyerekek végig aludták, ott nagyon élvezték az erdei játszóteret, a tavat, a kastélyt, a játék múzeumot, ahol sok mindent ki lehetett próbálni. És nekünk is végre egy kicsit felnőtt prorgam volt.
A kastéllyal szemben pedig egy nagyon szuper, tipikus régi, zig-zugos angol pub volt, így ott ebédeltünk, a kaja szokásos angol pub ebéd volt, de napon egy (illetve kettő) pohár borral nagyon jól esett.
Közben Benji a füvön rohangált, vagy nézte a nagyobb fiúkat, miközben Robin füvet legelt.

Amikor hazaértünk egész estig sütött a nap így még sikerült egy kis fűszernövényt is ültetni a kertben, miközben Benji rohangált, Robin pedig kavicsot evett. (kis házunkban kb. 5 percenként hangzik el mostanában a “megint mi van a szádban Robin” mondat…)

Viszonylagos rövid időre ugyan, de mind a négyen haza tudtunk menni. Nagyon jót tett ez nekem, mert kezdtem telítődni az angol idővel (tudom, tudom, hogy otthon is rossz idő volt, de a képzeletemben ott mindig süt a nap) és erősödött a honvágyam. Lufthansás átszállásos megoldással repültünk haza, mert így olcsóbb volt. De klasszisokkal jobb, mint egy fapados az átszállás és várakozás ellenére. Kedvesek a stewardessek, ajándékot kaptak a gyerekek, nincs csomag limit, a lábainknak van hely…stb.

Otthon is folytatódott a jó sorozat, mindenkivel sikerült találkozni (kivéve Veráékat sajnos…de lassan a Balatonhoz már annyi lejutni, mint egyikünk repülőjegye…), sokat játszottunk a gyerekekkel, nyertünk egy kicsit a lottón, eljutottam háromszor futni, voltunk úszni és pancsolni Benjivel, hátha megszereti a vizet (az akció nem mondható sikeresnek, kb 10-90 a vízben és a szárazföldön töltött idő aránya, de haladunk…
Szegény Bobin nem jöhetett velünk (pedig ő biztos nagyon élvezte volna a vizet), mert rajta pont az ottlétünk alatt jött ki a bárányhimlő. De elég jól viselte pedig jobban bepöttyösödött, mint Benji.

Jól telt nagyon, és rossz visszajönni, pláne, hogy a fél ruhatáromnak otthoni öblítő illata van, amit Anyu szokott használni, így most csak kínoz ez az otthon-illat amíg újra nem mosok…

Ibolya parfüm készítése ibolya szedéssel kezdődik…

Lego boltban

 Már hazafelé a repülőn, agyon dícsérték őket a körülöttünk ülők, hogy milyen jó gyerekek

Tanakodtunk, hogy hogyan legyen ez a nyuszi dolog, hiszen idén  már biztos érti majd és feltétlen szeretnénk, hogy Neki is emlékezetesek maradjanak majd ezek az ártatlan pillanatok.
Szerencsére mindkét kultúrában egyezik, hogy a tojásokat el kell rejteni, és azt a kis delikvenseknek meg kell keresni. Richard szerette volna átmenteni az ő gyerekkorából a hagyományt, hogy a nyuszi ott hagyja a lábnyomát amerre jár és azt kell követni (lisztbe mártott három ujj a titok…), én meg nem tiltakozni, mert nem volt miért, olyan aranyos. Ráadásul idén örülhettünk, hogy nem a hóba jött a nyuszi olyan hideg van, így a házba “tojt”.
Reggel sikerült korábban felkelnünk (ami nem egyszerű, mert Kisvörösmókus 6 felé kel mostanában, és a Nagyvidámsün is követi őt úgy 7 felé.
De sikerült titokban “belábnyomozni” a lakást, így a reggeli nagy ágyban hancúrt követhette az “Ú meg Á”. Bár inkább félve fogta a kezem úgy mutogatott, hogy mi az a fehér nyom a földön. (mostanában amúgy is félénk az új vagy szokatlan helyzetekben), de rájött az ízére, és utána szabadon keresgélte a csokikat és nagyon örült a két kis könyvnek is. Egyik könyv most nagy kedvenc, egy Spot nevezetű kutya bújkál itt-ott és meg kell keresni. Ennek a könyvnek a hátulján kicsiben lehet látni a sorozat többi részét, ahogy Spot ilyen-olyan kalandokba keveredik. Minden este ezt mostanában nézegeti és mutatja, hogy “ezt is megvesszük, ezt is megvesszük”, és most úgy örült, hogy kapott még kettőt. Azóta is azt a mesét olvastatja este.

Idén Robin is kapott jelzésként csokit és egy könyvet, csakhogy Benji tudja, hogy nem mindegyik az övé, persze beletelt egy kis időbe, még elfogadta, hogy a 6 csokiból 1 nyuszi az nem az övé 🙂

Idén nagyon kitettem magamért és kalácsot is sütöttem, ami igazán finom lett, csak kicsit lapos és odakozmált, de majd a következő jobb lesz külalakra is!

Sajnos a nyuszi vadászat csak videón van meg, és nagyon nagy méretre és nem fér ide (de a Benjis képnél lehet a háttérben látni a nyomokat). De csináltunk pár képet előző nap, amikor kisvonatozni voltunk. (Benji szintén félt, alig akart felülni, Robin összetojta magát, esett a hó, majd megfagytunk, de nem tántorodtunk el! 🙂

Kicsit lapos, kicsit égett, de a Miénk!

Közeledik a Húsvét, idén is kérték Benji bölcsijéből, hogy vigyünk festett tojás, mert lesz tojás szépségverseny. Mivel itt locsolkodni nem tud senkivel, így abszolút nem bántam, hogy fiú létére tojást fest.
Nagyon élvezte, kettőt fújtunk csak ki, de annyira élvezte, hogy még kért tojást miután kipingálta a maradék kettőt. Aznap rántotta lett az ebéd, mert a harmadikat és a negyediket sem sikerült úgy kifújni, hogy ne törjön el 🙂
Még tanítani kell neki, hogy minden szín után kimossuk az ecsetet, mert a végére minden szín és a tojások is egyen libafos színűek lett. De miután megszáradtak tettünk rájuk matricákat így igazán szépek lettek! Pláne, mert ő csinálta őket.
A bölcsi külön kikötötte, hogy külön értékelik ha látszik, hogy a szülő nem segített és a korának megfelelően van kifestve. Én persze ezt komolyan vettem, de igazából meg sem fordult a fejembe, hogy segítsek, mert úgy nem sok értelme van, a szépségverseny meg úgy így hülyeség, úgyis minden szülőnek a saját gyerekének a tojása a legszebb. Legalábbis így kéne lennie.
Felbosszantott, hogy nem minden szülő gondolta így. Hétfőn elfelejtettük bevinni a tojást, kedden vittük volna, de Benji nyavajgott, hogy nem akarja megmutatni (pedig egész hétvégén hordozta körbe olyan büszke volt), amikor bevittük látom, hogy csupa olyan tojás van, amit látszólag nem a gyerek készített (vagy csak az én gyerekem béna), nyuszifülecskék, csirke arc, kis kosárkák vattával kitömve stb.
Úgy zavar, hogy talán B úgy gondolta, hogy az övé nem olyan szép már 😦 Miért kell a szülőknek ebből is versengést csinálni?

(És hamár Húsvét, nyuszi, bárány, Benji kihasználta az ünnep aktualitását és megjelentek a bárányhimlő első jelei míg ezt írom)

Csak figyelem őket és elnézem milyen jó, hogy kezdenek Terstvérek lenni. Már nem csak Benji és tesó van, hanem két külön kis személyiség: Benji és Robin. És olyan jó, hogy Benji is kezd rájönni, hogy Robin is lehet partner neki.
Néha csak odamondja, hogy “Mami játszom Robinnal”, odavisz neki valamit, és egészen közelről vigyorog Rá, hogy “Robiiin”.
Az autóban is koketál neki, vagy ha elkezd sírni odaszalad hozzá és mondja, hogy “itt vagyok Robin, nincsen baj”, és hiába van az én kezemben, és már rég megnyugodott de neki akkor is adnia kell neki egy puszit.
Ez az idill általában csak akkor törik meg ha Richard hazajön, mert Daddy csak egyedül neki jár (engem megkap egész nap, én nem vagyok érdekes…), viszont Richard Robinnal is foglalkozik, de akkor jön Benji, hogy tegye le, vagy “véletlenül” ráfekszik, megrúgja…Szegény kicsi kettecskénk, ha ezt 18 év múlva olvasod látod, hogy jó kiképzésben volt részed. A héten Benji le is ejtett, csak a koppanásra és a sírásra rohantam ki a wc-ből. Benji ártatlanul mondta, hogy csak a székre akart felemelni. Kellett neked 10 kilósra nőnöd 7 hónaposan! (Igen, itt volt a health visitor és 9.6 kg vagy, a fejed körmérete viszont a 99%-os vonalon áll, ami miatt jobban aggódom…) Benji 16kg, de kivágott egy akkora hisztit, hogy ihhaj, pedig csupán arra kérte a “doktorbácsi néni”, hogy álljon a mérlegre.

Végre megjött egy kis meleg(ebb) idő, így kertészkedtünk kicsit.
Benji segített összeszedni a rothadt almákat, kavicsokat, utánozta Richardot, ahogy fűrészeli az ágakat (jobb híjján egy kis bottal ütögette a bambusz bokrot :-))
Sikerült őket összeterelni egy közös kép erejéig is. Bár Benji mostanában nyavajogni kezd a fényképező láttán, hogy “Nem csííz”.
Elég kis félénk mostanában. Tegnap is szülinapi zsúrban voltunk a kis barátjánál, és volt sok minden, mi gyerek szem-szájnak ingere: ugrálóvár, lufik, cukrok, kis torták, kis székecskék. De ő másfél óra alatt alig mozdult mellőlünk. Aggódom is kicsit, mert amikor beléptünk konkrétan remegett a keze, a másik a szájában, és persze “nem kell csúszda” “nem kell torta” stb. Végül úgy ment kicsit ugrálni, hogy a Richard is bement vele, és csak akkor ha senki nem volt bent. Az asztalhoz is már csak akkor merészkedett oda, amikor mindenki felállt. Érdekes, mert azokkal akiket ismert nagyon csibész és inkább ő a hangadó (pl közte és Alexander között).
Mondjuk Richard azt mondja, hogy mit várok ha mind ő és én is ilyenek voltunk gyerekként. Lehet Benjinél meg duplázódott. Azért remélem az ő érdekében, hogy sulira ez változni fog, és könnyebben szerez majd barátokat.

Legkisebbünk pedig 7 hónapos lett március 1-én. Elkezdett fóka mozgásban kúszni, sőt már a fenekét is emelgeti és dönget előre-hátra.
Nagy vigyori, amint meglét fülig ér a szája, sőt nem csak a szája, hanem az egész arca, szeme keskeny lesz és vigyorog az egész feje!
Alvása nagyon rapszódikus, mostanában megint fel szokott kelni 2-kor és 4-5 között. Bár mindketten taknyosak, így most arra fogom.
Enni is szépen eszik (répa, paszternák, gesztenye, cékla, krumpli, körte, mangó, barack és ma egy kis csirke is!), ivászatban ugyanolyan, mint a bátyja volt. csak egy korty vizet iszik, inkább a tápszer csúszik még.
Csütörtökön jön a védőnő majd, beilliesztem ide, hogy mennyit nyom, de tuti, hogy 10kg körül van már…

Benjivel kezdenek egymásra találni, Benji is inkább még óvatos vele, nem nagyon féltékenykedik, inkább csak akkor, ha Robin éppen elveszi az egyik autóját, persze akkor neki pont az kell.
De egyre gyakrabban mondja, hogy “Mami nézd, játszom Robinnal”, ami annyit tesz, hogy leül mellé és egész közelről belenéz az arcába 🙂
De sokszor puszilgatja, vagy ringatja az autósülésben, vagy bohóckodik neki, amire Robin röhög “Nézd Mami, ezt szereti!, Mutassam” (mostanában egyébként állandóan “mutassam” megy a “hide hide” után)

Készültek videók a kis vízipólósunkról. Igen, le vannak osztva a szerepek, Benji focista lesz (hihetetlen milyen jó labda érzéke van már most, vezeti a labdát, cselezget, hátrafelé rúgja, gólt rúg, emel…), Robin pedig a magyar vízilabda válogatott csapatát erősíti majd úgy 20 év múlva. Guszta kis deltás válla van már most, imádja a vizet, már a pelenkázón röhögve el kezd csapdosni amikor vetkőztetjük, mert tudja, hogy jön a fürdés. Abszolút nem zavarja a hajmosás, bátyjával ellentétben aki viszont mai napig úgy visít, mintha savval önteném le a haját nem vízzel…

Régóta tervezem ezt a bejegyzést, mert kb már 1 hónapja (de talán még régebb óta) tart, hogy Benji állandóan bújócskázna. Minden elől elakar bújni, ami csak egy kicsit is félelmetes is, pl pók, macska, tv-ben oroszlán, a mackós könyv, porszívó, ha hangosan tüsszent a Richard. De ő nem fél, hanem röhög és örül, hogy talált valamit ami elől el lehet bújni. Vagy ha éppen nem talál, örömmel bújócskázik a plüss állatkáival. Kijelöli, hogy számol a rozmár, amíg a bárány és a Süsü elbújnak. Utána rozmár megkérdi őt, hol vannak a többiek, Benji meg úgy tesz, mintha nem tudná. Nagyon vicces. 🙂

Ha éppen talál egy emberszabásút a bújócskázáshoz, akkor is kijelöli ki hova bújhat el amíg ő számol (nagyon szépen számol tízig), ami ellen nincs appelláta. Miután pedig befejezte a számolást jön és úgy tesz, mintha nem tudná hol lennénk. 🙂

Autózáskor is van külön bújócskázás, de gondolom mivel az autók nem ijedhetnek meg medvétől vagy holmi macskától, így az autók az eső ellen bújnak el. Erre nagyon aranyos kevert nyelven kiabálja, hogy “quick, hide, jön az eső!”

(nem is annyira zárójelben, de mégis, hogy nagyon büszke vagyok rá, mert a bölcsis szülőin megdícsérték, hogy nincs vele gond, szépen beszél, sőt egy kis görög fiút felkarolt, és állítólag ő mondja neki az angol szavakat)