Szuper hétvégénk volt, a “hálás csütörtök” bejött, mert a jó idő maradt, és nagyon élveztem, hogy végre süt a Nap az arcomra, felfújhattuk a kis medencét, a fiúk pancsolhattak (meglepő módon még Benji is bemerészkedett, sőt, alig akart kijönni!)
Viszont nagyon angolos a ruhatárja, mert egy szem sortja sem volt, vagy szandálja, így muszáj voltunk bevásárolni neki, mert jövő héten megyünk Cornwallba, és nagyon remélem ilyen marad az idő!
Vettünk neki szandált, amit csak “holiday shoes”-nak hív, és visszaszámol a nyaraláshoz, pedig nem hiszem, hogy tudná, hogy mit jelent, de ahányszor mondjuk, hogy megyünk nyaralni, nagyon lelkes lesz, és mondja, hogy menjünk rögtön.
Szombaton este búcsú buliban voltunk, mert Carla és családja költözik Ausztráliába, nagyon megható volt, ahogy az összes barát és család ott volt, nem hiszem, hogy én el tudnék ilyen messzire költözni. Viszont a gyerekeknek ott biztos jobb lesz, mint itt.
Délelőtt pedig, a vásárlás és a buli között elmentünk Lichfieldbe, ahol kézműves és helyi ételek fesztiválja volt, de inkább kézműves termékek voltak. Nagyon szeretem ezt a várost, gyönyörű a katedrális (amit Benji szerint egy kastély), nagyon szép parkjai vannak, tavak, zeg-zugos utcák, kedves kis boltok. Piknikeztünk is egy kicsit, mert egy hamburgert azért találtunk ezen az “ételek fesztiválján”…

Vasárnap pedig Benji kisbarátjának, Oscarnak a szülinapi zsúrjában voltunk. Jelmezben kellett menni, aminek gyerekkori hősökhöz kell kötődnie. Nagyon nem szeretem ezt a szokást itt, hogy ha összejönnek a felnőttek feltétlen maskarába kell öltözni (nem csak farsangkor).
Először Mary Poppins szerettem volna lenni, de túl bonyolult lett volna, így Marina ajánlotta, hogy legyek a csacsi a Micimackóból. Az lettem, bár volt aki, Micky Egérnek nézett..na de kérem.
Richard pedig Herbie a bogárhátú versenyautó lett…

Úgy döntöttem csatlakozom Urban Eve kezdeményezéséhez a “Things I love Thursday”-hez, vagyis a Hálás Csütörtökhöz.
Annyi rossz és negatív hír veszi körül az embert, hogy ezentúl figyelni fogom az apró jó dolgokat is, és értékelni fogom a kis pozitív dolgokat is körülöttem.
Hiszen minnél több dologért mondunk hálát, annál több minden fog körülöttünk történni, amiért hálát adhatunk.
Az elmúlt héten hálás vagyok:

A gyönyörű napsütésért, ami Angliában elég ritka * szerencsére Robin fülgyulladása javulóban, és újra rötyög * úgy tűnik mi megúsztuk az anyuék által itt hagyott náthát * sikerült túrót szereznem egy online boltból, ahol magyar termékeket árulnak * megkaptam augusztus utolsó hetét szabinak, így mehetünk haza, jippííííí * kicsivú cukkinikréme isteni! * Először 5.5 km-t futottam és jól esett * Benji kezdi megszeretni az új bicaját, és már elég jól megy neki * péntek esti lazulós Sauvignon Blanc..mmmm * a Libri végre kézbesítette Apu névnapi ajándékát * terem a kertben az eprem * fürdőkádban ázni * illetve hideg-meleg vizes váltó zuhany is nagyon jó ❤

Nagyon jó volt, habár tudom, hogy most anyagilag megterhelő volt nekik, de olyan jó volt, hogy itt tudtak lenni velünk. Most öt nappal a hazautazásuk során kezdem csak megszokni azt csendet (már amilyen csend 2 “mindenlébenkanállal” lehet), amit maguk után hagytak…

Külön jó, hogy pont Benji szülinapján is itt tudtak lenni, és habár anyagi okok miatt annyira most nem tudtunk kirándulni, azért mégis tartalmasan telt, bár lehet Apu a napi boltba járkálást és Anyu a napi főzéseket nem gondolja annak… 🙂

Azért voltunk veterán autó kiállításon, a csatorna melleti kis pubban, Apuék horgásztak is, Dinálval Birminghamben botránkoztunk, Benji zsúrján kisvonatoztunk (angolosan esőben), sárkányt eregettek, kismotoroztak.

Mindenesetre mikor pakoltak Benji megjegyezte, hogy ő is megy repülővel 😦
És mikor hazamentek meg kellett tanítani neki, hogy mit jelent az, hogy valaki hiányzik neked. Most is ha este kérdezem, hogy hiányoznak-e neki a Nagyiék, mondja, hogy igen, és műsírással mondja, hogy “sírok”. (gondolom azért, mert mondtam, hogy nekem is hiányoznak és szomorú vagyok.)

Tegnap este pedig kicsit meghasadt a szívem, hogy mikre emlékezik. Jön be hozzám este a fürdőszobába, hogy nézzem, hogy dob puszit “Nagyinak” és fújja a kis tenyerével, majd Papinak, Dinának is sorban.
Kérdezem, hogy Csodának nem dob? (ő a kutyánk otthon, és mostanában egyébként ő lett a képzeletbeli pajtása)
Mosolyog és neki is fúj egyet, majd mondja, hogy Mosoly cicának is dob.
“Jaj, de örülnek otthon a nagyiék!” – mondom, erre ő felemeli a kis mutatóujját és szemrehányóan mondja, hogy:
“Nem még! Van másik cica is!!”
(A szomorú ebben az, hogy ennyire nem vette észre, hogy szegény Szaffi cica pont akkor halt meg, amikor otthon voltunk. Végülis jó, hogy nem tűnt fel neki, de reméltem elfelejti majd…)
Így dobtunk Szaffinak is egy puszit, és utána már elégedetten ment el aludni…

Már három hete, de még nem volt időm bepötyögni, na de most, hogy itt vannak Anyuék!

Már nagyon készültünk erre a szülinapra, mert ez az első, amit már meg is értett. Már napok óta visszaszámláltunk, hogy még mennyit kell aludni a szülinapjáig, és mondogatta is, hogy 3 éves, és 3 gyertyája lesz.

Már régóta tervezem ezt a bejegyzést, hogy kell-e, nem kell-e bilire szoktatni a gyerekeket. Aztán addig húztam-halasztottam míg nálunk is megoldódott a dolog. Szóval a lényeg a lényeg, hogy nem kell, mert ha megérnek rá, egy hét és hipp-hopp lekerül a pelus.

Igazából nem csináltunk semmit, fürdés előtt néha kérdeztük, hogy ráül-e, vagy sem, néha ráült, jött is, néha meg nem akart és nem erőltettük. Egyedül a környezettel kellett “megharcolni”, meg nyomással, hogy “na még mindig pelusos?”, “az én lányom már 1.5 éves korától bilizik”, “rá kéne minden reggel ültetni a bilire” stb stb stb. Viszont én tudtam, hogy nem fog pelusban érettségizni.

És lőn. Kb. 3 hete szóltak a bölcsiben, hogy a héten mindig szólt, ha kellett pisilnie, és mi lenne, ha másnap úgy vinnénk be, hogy nem adunk rá pelust, csak vigyünk plusz ruhát. Először megijedtem, mert nem hittem el, hiszen otthon nem szólt még, csak kakihoz, de gondoltam ám legyen. Másnap úgy vittük, csak egy baleset volt, és utána otthon is szólt már, és követelte a sok “Good Boy” matricát, amit a bölcsiben szoktak adni, ha szólt és bilibe pisilt. Így végül is 1 hét leforgása alatt szobatiszta lett. Ebbe beletartozik, hogy 2 napig vissza is adtam rá a pelust, mert először nem szólt itthon. Mégse zavarta össze. 3. napon levettem újra.
Sőt este még mindig ráadom a pelust, pedig mindig száraz reggel, de még nem volt időm vízhatlan lepedőt beszerezni ha mégis történne baleset. A matracot meg fogalmam sincs hogyan mosnám ki.

Ennyit a nagyon okos és ügyes nagyfiamról. Borzasztó büszke vagyok rá!

A kisebbik fiam is nagyon ügyes, mert végre, végre kinyomta az első fogát, sőt, egyszerre kettőt. Egyet felül, és egyet közvetlen alatta. Mostanában felfedezte, hogy tudja csikorgatni őket, nagyon vicces. És annyira tündéri, ahogy azzal a két pici fog kezdeményével rötyög. Imádom!

Hétvégén 10 hónapos lett mini Bobin, aki nem is olyan mini. Sőt. Kb. úgy 11 kg lehet (egy hónapja volt 10.5), de nagyon kis guszta teste van, vállas, husi, harapdálni való.
Imád meztelenkedni, ahogy lekerül róla a pelus, uccu, nekiiramodik és alig lehet elkapni, csak röhög, vagy hisztizik ha öltöztetni próbáljuk. A meztelen lét imádata még mindig megmutatkozik abban is, ahogy fürdik: rötyög, csapkod, kacag, fröcsköl, és nem szeret kijönni a kádból (bátyja totál ellentéte, aki mai napig visít hajmosáskor, és nem örömében)

Az elmúlt két hétben elkezdett mászni is, és már nagyon gyorsan megy neki (főleg ha meztelen, lásd fent :-)) Már állásba is fel tudja húzni magát az asztalon kapaszkodva, tapsol, gagyog, integet.
Foga még mindig nincs egy sem, de egy hónapja már minden nap azt hiszem, hogy na már nincs sok hátra, mert annyira be van dagadva az ínye. Ráadásul az elmúlt három este sírva kel fel éjszaka, és alig lehet megnyugtatni. Tuti a foga. (aztán jövök változatlanul egy hét múlva).
Viszont a pürés kaja nem kell neki, csak amit rágni lehet! Na de hát ha nincs mivel?! Akkor aggódós anyuka egyfolytában lesi éppen mit nem tud lenyelni egyben…ej.

Kis vörös haja sajnos kezd szőkülni a tövénél, így úgy néz ki, hogy szöszi lesz.

Hétvégén megint szép, napos idő volt (ritka az olyan, hogy itt jobb idő legyen, mint otthon…), kertészkedtünk, Tamworthbe is belátogattunk a játszóra, ahol egy kis vidámpark is volt, Benji felmerészkedett Richarddal a kis repülőre (kész csoda).

Végre megint kisütött a Nap! Richard pont dolgozott a hétvégén, ráadásul egy hete Jayne-éknél lakunk, mert tetőt újítanak fel náluk, viszont ők elutaztak. Így legalább mi is mini-nyaralunk.
Mivel Richard nem volt otthon, Katy-ék felajánlották, hogy menjünk el Sutton Parkba együtt. Nagyon jól sikerült, Benji rengeteget futkosott, focizott, fára pisilt (a pelust elhagytuk, de erről majd lesz egy másik poszt, ha lesz időm), piknikeztünk, fagyit ettünk. Teljesen ki is dőlt ma este, nem kellett extra mese, gyorsan elaludt és fél órával korábban.
Bobin pedig leégett szegény, mert kis puha bőre nincs hozzá szokva még ehhez a tavaszi naphoz sem.

Egyre jobban foglalkoztatja Benjit mostanában a barátság gondolata. A kisautók is csak párban járnak, megmondja, hogy a kéknek a Ferrari a barátja, vagy a markoló éppen a Colás kamionnal spannol.
A plüssöknek is megvannak a kiérdemelt barátai, azt is tudom, hogy a bölcsiben a Harry és Olivia a barátai, de a Declan nem.
Múltkor néztük a esküvői képünket, amelyiken mindenki rajta van, sorba vettük az embereket, akiket felismert rajta, majd Doug-ra mutatva megkérdezte, hogy ő kicsoda. Mondom a Daddy legjobb barátja.
Eltelt egy-két perc, tettünk-vettünk, majd rám néz:
– Mami?
-Tessék?
– My best friend is Dina. (az én legjobb barátom Dina)
De ezt olyan kedvesen aranyosan mondta, hogy kedvem volt felemelni és szétpuszilni azt az okos fejét.
(Kár, hogy az érintett nem látta…)