Balatonban, vagy bármilyen szabad vízben jól beúszni, és a csendből figyelni a partot ♥ Igazi magyar barackot és dinnyét enni ♥ Vári cukrászda  ♥ Olvadt fagyit a gyerekek szájáról letörölni ♥  repülőn kedves stewardess-t kifogni, aki a tömött repülön mégis felszabadított egy sor helyet nekünk, hogy tudjunk együtt ülni  ♥ Benji örömét nézni, ahogy megölelgette az állatkáit és megörült az ágyának ♥ rra hazajönni, hogy Jayne két kis virágot ültetett a bejárati ajtó mellé ♥ Hűvös reggelek és hűvös éjszakák, de mégis meleg nappalok ♥ Már érezni a kedvenc évszakom, az ősz illatát a levegőben ♥ Mentás zöld tea ♥ Későn érő paradicsom a kertünkben ♥ Benji sokat beszél magyarul, minden egyes szót öröm hallgatni (még azt is, hogy Dankó Dalmázott a játszótéren, mert egy másik fiú is mamiként hívta az anyukáját)

Immáron már Angliából jelentkezem, szombaton jöttünk vissza, jelenleg éppen átállós depressziós fázisban vagyok. Elég nehéz ilyenkor az első 2-3 nap, mert nagyon visszavágyom. Persze ezt az angol verzióba nem írom bele, de minden jobb otthon, süt a nap, körbevesznek minket a barátok, rengeteg a program, a nagyszülői szeretet és a szülői segítség is egészen más, minden sokkal természetesebb és kevésbé formális, mint itt. Nagyon hiányoznak. 2-3 nap és túllendülök, holnaptól indul az új munkarend is, 3 és fél napban fogok dolgozni újra, Benji pre-school-ba megy, Robinra egyenlőre még Jayne vigyáz, de jövőre ő is bölcsis lesz. Jaj 😦

De ne szaladjunk előre, meg kell itt örökíteni, hogy milyen jó is volt otthon. Adriéknak hála sikerült Balatonfüredre is lejutni, meglátogattuk Veráékat, akinek már csak 2 hete van szülésig, jó volt velük is találkozni. Habár az idő nem volt a legjobb, azért én és a vízbarát gyerekem így is megmártóztunk még Richard és a vízfrászos gyerek homokoztak. Volt lángos, keszeg, fagyizás amíg a fülünkön jött ki, és mivel egy egy-légterű kis lakásban voltunk, altatás után kiszorultunk a kis teraszra borozni-sörözni, és “rákényszerültünk”, hogy egymással beszélgessünk, ami elégg ránk fért.

Veresegyházi Maciparkban is jártunk:

 Már a Balatonnál, első nap anyuék is lejöttek, bár nagyon viharos volt az idő, így csak lángosoztunk

Rákoskeresztúr fesztivál Sebiékkel

Misóék is jártak nálunk (Roskának hála, volt újabb torta)

Dórival és Barnussal, nagyon jó volt többször is találkozni, feltöltődés volt mindkettőnknek

 Nagy bandázás Szandráéknál, ennek is nagyon örülök, hogy ide eljutottunk, Benji is csak elviselhetően volt antiszoc…

Nagyon szeretem, ha esküvőre vagyunk hivatalosak. Szeretem a légkört, csodálni a díszleteket, a párt, élvezni, hogy mindenki boldog. Nagyon örültem, hogy Gyöngyiék meghívtak minket is az esküvőjükre, ami teljesen kielégítette a “csodálás hiányom”. 🙂
Ő, mint menyasszony gyönyörű volt, de nem is gondoltam, hogy máshogy lesz, mert amikor nem menyasszony, akkor is gyönyörű. A ruha meseszép volt, nagyon illet a helyszínhez, a Visegrádi palotához, ami kicsi és meghitt volt egy esküvőhöz, de mégis pompás és díszes. Oda még Robint is elvittük, így látta élete első esküvőjét (a palotában már volt, csak nem sokat láthatott még a hasamból egy évvel ezelőtt).
Benjinek el kellett magyarázni, hogy mi az az esküvő, amíg várakoztunk, mondtuk neki, hogy majd jön a menyasszony, aki szép fehér ruhában lesz. Amikor vonultak be, mutattuk, hogy nézd, itt a menyasszony. Ránézett, majd rámutatott egy fehér zakós férfire:
– Nézd Mami, ott egy másik menyasszony! (hát igen, lehet azzal kellett volna kezdeni, hogy a menyasszony az esetek többségében nő, és egyszerre csak 1 van jelen…)

Másikat is alkotott, amikor az anyakönyvvezető mondta a beszédét, és ahhoz a részhez ért, hogy húzzák egymás ujjára a gyűrűt, ami a végtelenséget szimbolizálja, hiszen nincs se kezdete, se vége. Ezt elkaphatta Benji, mert hangosan felkiáltott:
“Mami, még nincs vége! Még nincs vége! Nincs vége!”
Még az anyakönyvvezető is mosolygott.

A szertartás után hazavittük Edinának Robint, mi pedig visszamentünk az Udvarház étterembe, ahol a lagzi volt. Nem is ismertem eddig ezt a helyet, ami igazán kár, mert gyönyörű helyen van, fent a Hármashatár-hegy tetején meseszép panorámával Budapestre. Annyi angol rokont láttunk már Pesten vendégül az elmúlt években, milyen jó lett volna onnan fentről megmutatni a kilátást. (na majd legközelebb).
Benji a lagzi alatt meglepően jól viselkedett, talált magának egy kis barátot, egy nagyon cuki kislány, Lili személyében, akivel elfutkároztak együtt. Várta a tortát, de nem tudott olyan sokáig fent maradni, így az utolsó órában elnyomta az ölemben az álom, így én csak egy-ültő helyemből tudtam csodálni a történéséket. Pont a közelünkben rendezett be Tomi (ugyanaz volt a fotós és a ceremóniamester, mint nálunk) egy rögtönzött műtermet, ahol lehetett a párral fotózkodni, vicces parókákkal, szemüvegekkel, boákkal. Szerintem baromi jó képek lesznek, nagyon kíváncsi vagyok rájuk!
Nagyon sokat nosztalgiáztam is közben a mi 5 évvel ezelőtti esküvőnkön, és, hogy milyen jó lenne még egy esküvő csak a buli kedvéért 🙂
Mindenesetre mi nagyon jól éreztük magunk, és sok-sok boldogságot BudaGyöngye!

Ki vezet kit?

Egy kis szoknya igazítás

Éljen az ifjú pár!

Szerencsésen megérkeztünk Magyarországba és egyúttal az igazi nyárba. Egyenlőre még csak hárman, R majd 22-én jön majd utánunk. A repülőutat is túlvészeltem úgy, hogy csak én voltam az egyedüli felvigyázó. Benji már igazi nagyfiú és sok mindenben lehet rá számítani, de biztos az is sokat számított, hogy nagyon lelkes volt és már alig várta, hogy megérkezzünk. Még javában az égben voltunk, de ő már látta a Papit…
Az elmúlt két napban be nem állt a szája, én nagyon látom, hogy már most sokkal több magyar szót használ szerencsére. A kis vízimádónk pedig minden kis pillanatot kihasznál, hogy vízbe kerüljön. Valamiért lázas volt tegnap előtt, de remélem csak múló vdszély volt..

Megtalálta a legkisebb vizet, ahol pancsolhat…

Szabadság előtt a munkát befejezni és időben átadni a helyettesnek ♥ Alvásokat visszaszámolni Benjivel reggel, este az utazás előtt ♥ Már csak 1-et aludni ♥ Megdönteni a beragadt 5.5 km futást, és végre 7.6km-t futni ♥ ha bármelyik étkezésnél nincs hiszti ♥ napsütésben babakocsival sétálni ♥ a Last Leg című chat show, nagyon vicces…♥ pattogatott kukoricát lábosban pattogtatni átlátszó fedő alatt, miközben a gyerekek ujjongva várják, hogy melyik pattan következőként ♥ friss, meleg pattogatott kukoricát enni a fotelben egy tálból, a két oldalamon a két fiammal

Vasárnap Jaynéknél ünnepeltük Robin és Danny 1. szülinapját. (kicsit másnaposan, mert előtte mi is, Katy-ék is buliban voltak, így jobban dőltünk jobbra-balra, mint a gyerekek).
De jó volt látni a nagymamákat együtt, ritka pillanat. Próbáltunk is képet csinálni a 4 dédunokával, de egy képbe terelni őket lehetetlen vállalkozás volt. Ezek lettek a legjobb képek, a készített kb 25-ből..
A tortát én csináltam, most répatorta lett, szerintem nagyon finom lett 🙂

Újabb hálás csütörtök, de ma nem is lehet kérdés miért adok hálát. Ma 1 éves kis Robinunk, aki a 12 kg-jával, 76 centijével nem is olyan kicsi már.
Írhatnék csupa közhelyt, hogy milyen hamar eltelt az év, és olyan gyorsan felnő, és milyen jó, hogy itt van velünk, persze mindez nem is kérdés. Minden így jó, ahogy van, még ha néha nagyon próbára teszi az amúgy se nagy türelmemet a két gyerekes lét, és örökös időhiányban szenvedek. Egyszerűen már nem tudom elképzelni, és valahogy nehéz is visszaemlékezni már az 1 gyerekes létre. (azon kívül, hogy “ó Istenem, mit találtam én nehéznek egy gyerekkel”!.
Kicsit féltem attól, hogy hogy fogok bírni két fiúval, hogy majd a fejemre nőnek, de igazából nincs panaszom. Imádom nézni őket, ahogy elcsibészkednek együtt, és imádom, hogy Bobin olyan tűzről pattant, merész, csibész, betyár. Jó, hogy nagyon különböznek, mert így Őt is olyan izgalmas felfedezni, mint a bátyját, érdekes, ahogy egyre többet megmutat a kis személyiségéből.
Nem tudom, hogy örüljek-e, vagy essek kétségbe, de nincs benne félelem érzet, szereti feszegetni a határait (és a miénket), ugyanakkor nagyon bújós, jön és puszil (most még inkább nyal vagy harap), bucázik, imádnivaló.
Ma egyébként nosztálgiáztam sokat magamban, hogy mi volt egy évvel ezelőtt (és, hogy a császáros sebem még mindig nem halványodott), és olyan furcsa, hogy, amikor letettem délután aludni úgy f2-kor, kb 1 órát szokott aludni, de most már f4-kor már nézem az órám, hogy mi van már. Erre pont 16.04-kor felsír, pont abban az órában és percben, amikor született. (tényleg. nem csak sztorizok). Persze szétpusziltam azt a gyönyörű, pihe-puha arcát, hogy pont most jelez!

Csináltam neki pici köles-túró-barack tortát, amiből már délben evett (öööö..ettünk) egy kicsit, így estére egy karikányit vágtam ki neki belőle, hogy mégis legyen ünneplés. Habár vasárnap lesz a családdal, és biztos vagyok benne, hogy otthon anyuéknál is lesz ünneplés egy hét múlva…(nem lesz torta hiánya)
Ajándékot is kapott sokat, Marina is átjött köszönteni, így mini-buli is volt, habár azért lelkiismeret furdalásom van, hogy Benjinek volt nagy családi összejövetele az 1 éves szülinapján. Remélem Bobin nem hányod majd a szememre, ha nagy leszel, de most nem úgy jött ki a lépés, aminek főleg anyagi okai vannak…
A lényeg, hogy lesz még legalább 50 évünk együtt, hogy bepótoljuk!!
Isten éltessen sokáig Kisfiam!

Things I love Thursday vagyis Hálás Csütörtök, ami jó volt a héten:

♥ Robinnak megjött végre a koponyaröngten eredménye, és minden ok ♥ Richard térd műtétje is rendben ment ♥ borsóleves saját borsóból ♥ említett borsólevesből szuperül ettek a gyerekek ♥ igazi, édes nektarin találni ♥ 6km-t futni ♥ másnapi izomláz ♥ meleg időben, este hideg fehérbort kortyolni miután lefeküdtek a fiúk ♥ törökszegfű illata a kertben ♥ White Queen sorozat ♥ 1 éves szülinapra készülni ♥ gurgulázós kacagva egymást kergető, egészséges gyerekeim

Barátokkal találkozni jó, rég nem látott barátokkal találkozni még jobb, rég nem látott barátokkal Angliában találkozni a legjobb! És úgy néz ki nem utoljára, mert Boriék Londonba (pontosabban Kentbe) költöztek egy időre, így 1-ről, 2-re növelték az Angliában élő barátaim számát 🙂
Pénteken vezettünk le gyerekestül, csak késő alvás lett belőle, mert mind a mi fiaink, mind Ábel és Simon felpörögtek az újdonságtól, így még volt egy kis esti játék.
Egyébként nagyon szuper a ház, a környék pedig sokkal jobb, mint, ahogy London közeli helyekről gondoltam volna. Nagyon sok zöld, a park (fel is fedeztünk két szuper játszóteret), a városkában is minden meg van, jobb a piac, mint itt, és nem is volt drágább. Jó helyük lesz, na 🙂
Persze a nap hosszú idő után pont most  nem sütött, de a barbeque nem maradhatott el. Jó volt végre magyarul is beszélgetni, jó volt látni, hogy Benji Ábellel is beszélt kicsit magyarul. Bár meg kell valljam Benji eléggé antiszoc volt, mint mostanában egyre gyakrabban. (nem tudom, hogy azért-e, mert mostanában sokat volt itthon velünk, alig volt bölcsiben vagy társaságban, vagy csak valami kor jellemző dolog ez).
Robin pedig hozta a formáját, és egyszerre legalább 3 szempárnak kellett rá figyelni, a lépcsőket elbarikádozni, stb…
Nagyon hamar elrepült ez a hétvége egyébként… 😦
Jó volt nagyon Nálatok, és alig várjuk, hogy Ti is gyertek hozzánk!!!

Fenséges lakoma

Olyan szerencsénk volt/van, hogy Richard nagybátyjáéknak vagy egy kis álló lakóautójuk Dél-Angliában, és amíg itt iskola idő van, ők nem mennek le, így üresen állt és megengedték, hogy addig mi lemenjünk egy, csütörtöktől-hétfőig tartó hosszú hétvégére.
Duplán szerencsénk volt, mert Angliához képest iszonyat jó időt fogtunk ki végig. Tűzött a nap, meleg volt a lakóautóban, de nem panaszkodom, mert tényleg minden jól alakult.
Benji már napokkal az indulás előtt számolta, hogy a nyaralásig még meddig kell aludnia, és annyira lelkesen várta, pedig nem hiszem, hogy lenne fogalma arról, mi is az a “nyaralás”.
A vízbe önmagát nem meghazudtolva nem mert belemenni, ha a hullám hozzáért a lábához rohant vissza a homokos részre.
De a homokozást, kis hal keresést, fagyizást nagyon élvezte. Annak ellenére, hogy délután nem aludt, nagyon jól bírta, sokat sétáltunk és ő is bírta nyafogás nélkül, igaz sokszor olyan lassan jött, hogy szinte már állt…
Robin önmagát nem meghazudtolva imádta a vizet, pancsolt, megevett vagy fél kiló homokot, imádta, ha halat ettünk, és tőle szokatlan módon reggel 8-9-ig aludt, amire abszolút nem volt panasz. Ő is egyébként minden hiszti nélkül bírta a sétákat (a hisztit szegény Richard produkálta, aki általában a hátán-ami első nap jól leégett a “nemkellanapkrémígyleszbarna” hülyeség miatt- cipelhette a 12 kilóját..)
De inkább beszéljenek a képek:

Hajóztunk is, sőt fókát is láttunk!

A híres homokcápa…

A lelkes, és a kevésbé lelkes rákvadász

A kifogott nagy rák

Itt is ott a rák

3 kishal eredmény

Tintagel vár romjainál, valami meseszép…

….viszont rengeteg lépcső vezetett le-fel, és persze, hogy a legtetején felejtettem a pelenka táskát, amiért Richard hősként visszamászott.

Hazafelé kidőlten