Úszni voltunk hétvégén, mert Benjinek arra volt kedve, és addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Alig akartak kiszállni a vízből ♥ Robin egyre többet mondja, hogy “pisinike” (pisilni kell), főleg pelus levételkor, de akkor is, szalad a kis csupasz, barack fenekével, ráül a wc-re, és pisil ♥ Megvolt az első szülői az ovijában, és csupa jó dolgot mondtak róla, hogy beszédes, kedves, szépen eszik, alszik, segít másokat, szereti az állatokat, a vizet és maszatolást, késsel-villával (!) eszik ♥ hétvégén mindketten segítettek takarítani, ablakot pucolni, ezért mérhetetlenül hálás vagyok, még akkor is, ha 2 perc múlva újra összemaszatolják ♥ szeretek értük menni a suli/oviba munka után, sötétben hazavezetni a kacskaringós úton, hallgatni, hogy mi történt aznap (általában “semmi” vagy “nem tudom”), együtt énekelni hangosan Demjén: Sajtból van a hold-ot. (Köszi Story magazin az ingyenes Demnjén CD-ért) ♥ Karácsony illatú gyertya ♥ Reggel szobából kibotorkáló, még ágymeleg kis pizsamás testek ♥ Reggeli tejjel/kávéval együtt összebújni a takaró alatt, míg megnézünk egy Thomas-t vagy Umi Zoomi-t ♥ Richard elpakolt minden csetreszt a konyhai polcról ♥ Dolce Gusto kávé kapszulák..-gyors, és mégsem neszkávé…

 Meglátogatott minket Szofi, az egyik leendő kis menyem, Robin oda volt érte. Furcsa volt látni őt ebben a szerepben, eddig mindenhol ő volt a kicsi, most pedig olyan cukin puszilgatta, simizte, hozta neki a játékokat, olyan aranyos gondoskodó volt.

Múlt héten őszi szünet volt, így Benji itthon volt, vagy programozott Jaynéknél vagy Zanderéknál.
De mi is voltunk Disney on Ice előadáson, amit mindkét fiú nagyon  élvezett, tátott szájjal nézték a korcsolyázókat. Nem volt rossz, bár eléggé a szülők lehúzására ment az egész. Ráadásul biztosra vette mindenki, hogy tuti lesz Jégvarázs is (kb minden négyzetmeterre jutott egy Elzának vagy Annának beöltözött kislány..), de nem volt, mert tavasszal lesz kifejezetten “Frozen on Ice”, gondolom, hogy még egy jegyárat le tudjanak akasztani a szülőkről…
Pénteken Halloween rendezvényen voltunk a helyi várban. Eleinte féltek a boszokrányoktól, de amikor rájöttek, hogy pl. egy karika dobásért jár egy nyalóka a bosziktól sokkal bátrabbak lettek. Kifaraktuk életünk első kis tök lámpását is…
Szombaton pedig tüzijátékra mentünk egy környező kis faluban. Itt ilyenkor van Guy Falkes éjszaka, amire máglya rakással és tüzijátékkal emlékeznek.
Tavaly a tüzijátékról haza kellett menekülni, mert annyira féltek, szerencsére idén már csak Robin félt.
Féltem, hogy Benji nem akar majd ma megint iskolába menni, de nem, nagyon várta, sőt, azt is elmondta hogy most már a tornaórát is szeretni fogja, valamilyen egeres játékba is be fog állni (és mindezt ne mondjuk el a nagyiéknak, mert meglepetés lesz :-))
Hétvégén teljesen magától lebetűzte és leírta, hogy “MAMI” és, hogy “PEN”. Imádom!

Robin pedig kétszer szólt, hogy menjünk wc-re, és bele is pisilt (valószínűleg azért, mert megtaláltuk a wc szűkítőt és most még nagy újdonság). Őt is imádom!

20 fok van itt Októberben! Süt a nap, avarillatú a levegő, szünet van az iskolában, ma Disney on Ice-ra megyünk Benjivel és Oscarral, holnap Halloween (Benji – természetesen – nem akar beöltözni, azt mondta, hogy Hulk szeretne lenni, féláron találtunk egy zöld fejű Frankenstein-t. Eladtam neki Hulkként. Meglátjuk, hogy holnap felveszi-e…
Reggel nagyon aranyos volt, piszkálja fülét:
– Ha?!? Csipa van a fülemben! Hogy kerül csipa a fülembe?!
– Kisfiam, az valószínű fülzsír, nem csipa..
– De, de ez csipa, szerintem este amíg aludtam a csipa, hopp átugrott a fülembe..így.

Valószínű…
Most pedig sütünk egy málnás-kókuszos muffint, mert megkívántuk/tam…

Hirtelen magunkba süppedésünk csillapítandó ellátogattunk a közeli farmra a hétvégén (igaz, hogy állatkertet ígértünk, de Robin akkorát aludt délután, hogy oda már nem érte volna meg elmenni).
Annyira aranyosak voltak, ahogy ide-oda rohangáltak az állatok között. Igaz, hogy Robinnak meg kellett tanítani, hogy az állatokat nem úgy etetjük, hogy fogunk egy marék szalmát és az arcukba vágjuk (szegény kecske csak úgy prüszkölt a sok orrába-szemébe dobott szalmától), hanem kitartott kézzel hagyjuk, hogy felnyalogassák.
Mondjuk ez még mindig jobb, mint, hogy Benjinek meg azt kellett megmutatni, hogy mégis a nyúl hogy néz ki. Annak ellenére, hogy Mimiéknél már látott és etetett is egy csomót, simán lenyuszizott egy hosszú szőrű tengerimalacot…Már a bejáratnál megmondták nekik, hogy tesznek a vödrükbe répát is, mert a nyulak azt szeretik. Rohangáltak keresték a nyulakat, egyszercsak rohan hozzánk Benji, hogy “Mami, mami, megtaláltam a nyuszikat!!” Gyorsan ketrechez rohanás, leguggolás…”Ezek tengerimalacok kisfiam…” Végülis ki mondta, hogy a nyúlnak hosszú füle kell, hogy legyen?

És itt hagyták nekem a csendes, üres lakást…Igen tudom, itt vannak a gyerekek, de mínusz 3 ember igencsak érezteti a hatását..
Nincsen több egymás szavába kiabálás, hogy “Papi…gyere….cápa”, nincsen több elsuttogott varázsszó, hogy “Matrica-cica-mica-matrica”, nincsen több “Dina, gyere menjünk legfelülre!…nem, nem jó itt lent, gyere fel a Te szobádba!”.
Nincsen több reggeli veszekedés, szobába hangos “Hahóó, wakey Papi!” kiáltás. Nem tudok kit reggel ébreszteni, hogy jöjjön vigyázzon a gyerekekre, mert én indulok a munkába.
Nincsen több palacsinta, töltött paprika, finom leves, kényeztető csokikák.
Nincsen több Ki-nevet a végén, Lúdas Matyi kártya, vonatozás.
Nincsen több “gyertek ki jön velem biciklivel sétálni?”
Nincsen több versengés az egy öl=két térd, és azon hogyan fér el két gyerek miközben mesét néz..
Nincsen több hangos-olaszos vacsorázás, füredni, aludni menni nem-akarás.
Csak a nagyon-nem-szeretem csönd van.:-(
Legalábbis egy darabig, indul a visszaszámlálás karácsonyig!
És legalább Apu szülinapját elmondhatjuk, hogy alaposan megünnepeltük! (Apu küldjed majd a Te képeid is!)

Annyira de annyira gyönyörű az ősz! Mondják, hogy az emberek általában azt az évszakot szeretik, amelyikben születtek. Hát ez velem biztos így van. Imádok ilyenkor kinézni az ablakon, beleszippantani a levegőbe, érezni, hogy valahol égetik az avart. Kardigánt venni, mert délutánra biztos le fog hűlni a levegő. ♥
Grandma Joan is biztos az őszt szereti a legjobban, mert neki is most volt a szülinapja.  ♥
Apu is, de őt holnap már élőben meg tudom erről kérdezni, mert jönnek ide! Ahogy Benji számolja: már csak egy alvás!  ♥
Benji a hét sztárja lett az iskolában, ma volt a ceremónia, minden osztályból két hetente választanak két gyereket, akik valamiért jobban teljesítettek, mint a többiek. A felső osztályokban dícsérték  szép írást, olvasást, úszást. Benjit meg azért, mert udvariasan és kedvesen viselkedett az új tanító nénivel.
Annyira édes volt, ahogy büszkén ott állt és várta az oklevelet. Azért féltem attól, hogy el fogja sírni magát a nagy izgalomban, mert nagyon grimaszolt, és ugye tudjuk mennyire nem szeret szerepelni.
Imádom és nagyon büszke vagyok rá! ♥♥

Itt az ősz ♥ Benji megjegyezte, hogy ugye milyen szép színesek a fák ♥ szeretem, ahogy Robin egyre többet beszél, ismétel, mindezt azzal a komisz, csak rá jellemző vigyorral ♥ Benji odabújás ♥ végre hidegben futni ♥ forró fürdőben élvezni a csendet, és a meleget a testem körül ♥ végre visszakaptam az autóm, éljen az autómata sebességváltó! ♥ saját patiszon a kertből ♥ és ebből következőleg rántott patiszon…mmmm ♥ Robin új ovija, és az új kedves, figyelmes ovónéni (lány) ♥ csirkék, kacsák, malac, csacsi, ló, tehén, és egy láma! Mindez az oviban. Lehet ezt nem szeretni?? ♥ És most már igazán kikeveredhetnénk ebből a hányós-fosós vírusból, azért nagyon hálás lennék ♥♥♥

Ugyanis Benji nem szereti. Végre megszoktuk az új rutin, Benji is élvezi az iskolát, de a torna óra egyszerűen nem jön be eddig neki. Úgy döntött, hogy nem öltözik át, és nem fogja szeretni, megmakacsolja magát, hisztizik, még az igazgatót is behívták,hogy segítsen meggyőzni.
Itthon azt mondta, hogy azért nem szereti, mert nem akarja, hogy a többiek meglássák a gatyóját, illetve,hogy nem szeret valami egeres játékot, és nem tudja a babzsákot egyensúlyozni a fején.
Ez a félelme addig tetőzött, hogy egész hétvégén azt kérdezgette, hogy holna Hétfő lesz-e, mert Hétfőn torna óra van, és azt nem szereti. Tegnap kénytelenek voltunk megmondani, hogy igen, holnap hétfő lesz. Erre bömbölni kezdett szívszaggatóan, hogy ő nem szeretni menni iskolába, mert nem szereti a torna órát. Mondtam neki,hogy menjen a wc-be átöltözni, ha nem szeretné,hogy a többiek meglássák a gatyóját. Illetve bíztattuk, hogy mi sem tudjunk babzsákot egyensúlyozni a fejünkön, az nem olyan nagy dolog.
Végül ma úgy mentem érte, hogy mégis csak tornázott, és azt mondta, hogy a wc-ben öltözött át. Egyem a kis szívét…
Múlt héten megvolt az első szülői értekezlet is, a tanítónéni nagyon érti, hogy milyen is ő, hogy félénkebb, de azt mondta, nagyon vicces, jó a humorérzéke, és öröm őt a csoportban tudni. Ügyesen számol, de a betűk írása még nem köti le.

Robin is túl van az első héten az új oviban. Az első két nap sírt, amikor eljöttem, de a hét vége felé, már integetett. Az ovónénije mondta, hogy nagyon barátkozós, mosolygós, és Rá is mondták, hogy öröm, hogy a csoportban van (milyen büszke is vagyok, hogy ilyen kis “napsugár” gyerekeim vannak), nagyon magabiztos, szereti az állatokat (most születtek kis csirkék, és tengeri malacok, amiket minden reggel megsimogatnak? teljesen neki való ez a hely). Szóval őt is kezdik kiismerni. Sokkal boldogabb vagyok, hogy ebbe az oviba járhat. Remélem ő is az lesz.

Ludas Matyi nézés közben

Zajlik az élet és ez meg is mutatkozik a posztok számában (illetve hiányában).
A sulikezdéssel egyidőben barátunk kutyájára is vigyáztunk egy hétig, ami nem is volt gond, imádták a gyerekek, csak hát etetni kellett, sétáltatni kellet, a sulis beszoktatás, kaja csomagolás, és a teljes munkaidő megkezdése mellett nehéz volt menedzselni a sok teendőt. A 6. házassági évforduló megülését már meg sem emléítem. Ja és múlt héten az autómat is feltörték. Ó és Benjinek fülgyulladása is van…

Mindent leszámítva Benji beszokott a suliba, az első hét rögös volt, minden reggeli sírással, de második héten már büszkén ment, szülők is bemehettek 3 délelőtt játszani. Mert igazából nincs iskola hangulat bent, inkább mint egy nagy óvoda, sok-sok játék, kreatív eszközök, rajzolás. Ezen héten azért hozott haza egy kis tájékoztatót a szülőknek, melyben le van írva, hogy a héten a S, A, T és I betűket gyakorlják. Inkább a hangzást és, hogy tudják a betű képét a hanghoz kötni.
Pl. van egy nagy karton dobozból készített robotuk bent, és robot hangon kell beszélni, segítve a hangzók elkülönítését. Ezt otthon is előszeretettel csinálja, amit persze Robin is eltanult. Nagyon vicces, ahogy robot mozgással mennek le-fel a szobában..

“Büdösbetyár” Robin is egyre okosabb, minden szót megismétel, ebben is olyan más a két gyerek. Benji emésztette a sok információt, majd egyszer csak kimondta. Robin mindent ismétel, magyarul-angolul. Így valahogy úgy tűnik, hogy már nagyon sok szót tud.
“Buborka”, “Morzsa”, “Másicsik (értsd másik…), “koszos”, “sonka”, “Sajt”, “mókusa” (értsd mókuska).
Jövő héten ő is új ovit kezd, ami egy nagy farmon van, rengeteg állattal, szuper lesz, csak essünk túl a beiratkozáson. Tegnap a mostani ovijából megkaptuk a kis összegző könyvét, fényképekkel alátámasztva, hogy miket csinált, hogy fejlődött az elmúlt egy év alatt.
Az éves zárómondat az volt, hogy “Robin egyre erősebben fejezi ki saját akaratát, és önállósodási törekvéseit.” Végülis ez nem más, mint finom angolsággal tudtunkra hozták, amit eddig is tudunk, hogy egy Robin iszonyat akarnok :-))

Hétvégén Madárijesztő fesztiválon voltunk, nagyon jó, egyszerű ötlet, szavazni lehetett a legjobbra, volt vagy 50 fajta, sütögetés, urálóvár, gyönyörű idő…

Még egy kicsit el kellett engednem ezen a héten. Elkezdődött az iskola. Minden nap 9-15-ig más kezébe kell adnom. Ha az alvást nem számolom bele több időt fog tölteni mással, mint velünk. Nehéz, nagyon nehéz. Pláne, hogy a 4 napból négyszer sírva ment be, és nagyon haza szeretne jönni. Pedig nagyon kedves az iskola, csak 18-an vannak, kedves a tanító néni (lány), de ő mégis félve megy. Pedig nagyon bátor addig, amíg meg nem szólal a csengő, és otthon is mondja, hogy nem fog sírni, de, ahogy megszólal a csengő, ő elkezd kapaszkodni belém, és győzködni kell, hogy menjen be. Aztán amikor fél óra múlva telefonálok a sulinak, mondják, hogy már kirakózik, vagy szuperhősözik, és 1-2 percig tartott a sírás. De akkor is. Úgy szeretném megkönnyítené a helyzetét. Felnyalábolni, mellé ülni, barátokat szerezni neki. De nem tudok. Ezt neki kell megoldania, egyedül. Nekem pedig csak a szívem hasogat….