Hétvégén magyar pikniken voltunk, ahol megint szerveztek mindenféle játékot a gyerekeknek, zsákba ugró verseny, pókmászás, futóverseny stb. Meglepő módon most Benji is be akart állni és versenyezni akart. Eddig mindig a szoknyám szélét fogta és
inkább csak nézelődött.
Olyan jó volt látni, hogy mindenben részt akart verni, és olyan édes volt, ahogy a futóversenyen minden erejét bevetve spurizott, utolérte az előtte futó kisfiút és ő lett az első. Körbe nézett és két kézzel a levegőbe ütött, hogy “Yes!”, amikor észrevette, hogy ő lett az első. Majd rögtön utána kutatott minket, hogy elkapja a tekintetünket, hogy milyen ügyes és milyen büszke vagyunk rá.
(Meglepő módon most Robin nem akart beállni, pedig nem szokott semmi rossznak az elrontója lenni…de azért persze ő is mindig ott loholt Benji után, és mindenbe utánozta)
Azért is volt jó bátornak látni, mert mostanában olyan kis félénk volt, az iskolában az árvízről tanultak és ez lett a legújabb félelme (miután a hurrikántól és vulkántól való félelmet letudtuk). Egyik este kb. 2 órán keresztül kérdezte, hogy milyen az árvíz, mi lesz ha beleesik, hol van árvíz, miért nem kell itt félni az árvíztől. Alig mert elaludni, állandóan nézelődött ki az ablakon, hogy mikor áll el az eső. Állítólag másnap a suliban is sírt amikor eleredt az eső, hogy fél, hogy árvíz lesz. 😦

Robin minden meg akar mászni, a kiránduláson is minden farönkre rámutatott, hogy “arra is!”. Bár ha csalánt látott az elijesztette, mondván “szúrós csalán”, bár azért a magyart még gyakorolnia kell, mert néha a “szúrós csalán” helyett “szaros csalánt” mond. 🙂

Bicikliben pedig mindketten szuperek. Robin simán megy a nagyobb egyensúlyozós bicajjal, Benjinek pedig kipróbáltuk, hogy megy-e kiskerék nélkül, és szerintem maholnap már menni fog, nagyon ügyes (mondom ezt miután 20x oda-vissza lefutottam vele az utcánkat)
Ezenkívül már nagyon számol vissza. 2 alvás és jönnek Papiék (akinek a nyakába fog ugrani-szerinte), és csak 6 alvás az 5. szülinapjáig (amikor is biztos kiesik a foga és nagyon erős lesz.)

 Hosszú hétvége volt, ráadásul suli szünet előtt, meglátogattak minket Boriék és nagyon sok mindent sikerült csinálni, minden családtag nagyon élvezte, jó volt magyar beszédet hallani (habár Richard kedvéért sokszor angulul beszéltünk), az idő lehetett volna jobb is, de azért szerencsések voltunk, mert a vasárnapra hirdetett eső elmaradt, így el tudtunk menni Kenilworthbe a lovagi tornára, amit mondanom sem kell, hogy a 4 fiú (illetve 6…) nagyon élvezett.
Remélem sikerül majd hamarosan ismételni! Sok még az English Heritage látnivaló… 😉

Annyira édesek voltak tegnap, pedig ellőre rettegtem, hogy egyedül leszek velük fürdetéskor és este, mert Richard elment focizni. De nem, minden sokkal flottabbul ment, hallgattak rám, Benji segített Robinnak lehúzni a zokniját, együtt kuncogtak rajtam.
Viszont hihetetlen, hogy már ekkorák, mindjárt 5 éves (!) szülinapot ülünk, és nem sokkal utána egy 3-ast (ha?? Ő még mindig baby…nem lehet három!). Benji naponta meglep valami okos beszólással, tegnap azt fejtegett, hogy a papír az 2D, mert nem lehet felcsippenteni, de a táskája 3D, mert azt fel tudja emelni. (gondolom ezt tanulják most a suliban, de a gondolatmenet kicsit kudarcba fulladt, amikor szerinte ő 3D, mert őt fel lehet emelni, de a Daddy csak 2D,  mert őt nem lehet felemelni…próbáljak vele vitatkozni..)
A legújabb kis szólása pedig “Szuper szeretlek!”, Robin pedig kis makiként utánozza

A magyar, mert persze az angolt is megültük, de nekem a magyar is jár. Sajnos hiába van benne a naptárban bekarikázva, sajnos Richardra még mindig nem lehet számítani abban, hogy megjegyezze, így én gyakorolgattam a gyerekekkel az Orgona ágát  és mondogattam, hogy lesz magyar anyák  napja is. Szerintem Benji megértette, bár reggel figyelmeztetni kellett, hogy ó de nagyon örülnék, ha elénekelné nekem az “orgonaágát”.
Bár véletlen aznap reggel kaptam emlékeztetőt, hogy milyen jó is nekem, mert pont aznap reggel jött át a szobánkba, hogy rosszat álmodott, Richard már fent volt és lent tett-vett, így mondtam Benjinek, hogy bújjon csak az ágyunkba, aludjunk még. Bevackolta magát, megpusziltam a homlokát és megsimiztem az arcát, erre ő odanyúl megsimizi az arcom és ő is homlokon puszil. Mintha így mondaná szavak nélkül, hogy “Te vigyázol rám, és én is vigyázok rád” ♥♥
És egy szép rajzot is kaptam tőle meglepetésként, ő ügyködött rajta, nem lehetett odanézni..
Kicsi Robin is csatlakozott az énekléshez, az utolsó szavakat ismételgette mosolyogva “….ága….virága….ruhába….tosan..”, és igaz, hogy már pár hete, de az ő szájából is elhangzott az első “Szeretlek Mami” ♥♥

Mi vagyunk, sorrendben Richard, én, Benji és Robin. Azért van állítólag Benji és Robin feje felett szív, mert az mutatja, hogy mennyi szeretet jön tőlük felénk..

 Múlt héten ráadásul Benji megint “Star of the week” lett a suliban, mert rendet rakott kérés nélkül, szépen olvas és ír. Kapott oklevelet, kisbarátjával Kiannal együtt:

 Múlt héten makettvonat kiállításon volt a négy unokatesó, négy fiú…imádták…nincs mit hozzátenni 🙂

 A rákövetkező nap pedig St. George nap volt Tamworth-ben, lovagi torna bemutató volt “igazi” kardos St George-al, két fiú…kardozás..lovagok..imádták..nincs mit hozzátenni. (még jó, hogy ilyen gyönyörű virágos már a város központ, csakhogy a család női tagjának is legyen mit csodálni..)

..Kéepekben, mert ennyire van idő, de nagyon-nagyon jó volt. Mindenre volt idő, nem szakadtam szét, sok mindenre volt idő, voltam Balatonon, színházban, gyerekek játszón, bábszínházban, állatkertben, locsolkodtak, Benji elszavalta a “zöld erdőben jártam”-ot (iszonyat büszke voltam), rengeteg tojás, bicaj, bicajozás, medvepark, nudli nyújtás dédikével, papival meccsezés…stb stb. Még ilyet sokat!

Na meg olvas és számol, ja és persze a nap 24 órájában beszél (ok, amikor alszik nem mindig..)

Benjinek meg volt a 2. szülői értekezlete, igazából tudtam, hogy nincs vele gond, egyedül arra voltam kiváncsi, hogy a félszegsége nem hátrány-e, és hogy halasszam-e Robint jövőre az augusztusi születésnapja miatt (miszerint egy évvel később kezdene). De nem volt a válasz mindkét kérdésre. Benji ugyan félénk ugyan, de csak az új szituációkat nem szereti, és van barátja. Számolásban nagyon ügyes, de a tanítónéni szerint nem mutatkozik meg, hogy júniusi születésű és fiú, egy szinten van októberi lányokkal, és diszlexiának nyoma sincs.
Nagyon szeret mostanában otthon írni, és mindent betűz, kijavít, ha nem jól tudom (és megsértődik ha nekem van igazam).

Robin magyarja is sokat javul, a hétvégén volt az első alkalom, hogy fordított. Valami kézzel ehető dolgot adtam neki enni, rám nézett és mondta, hogy “spoon”, de nem értettem, mondogatta, hogy “poo”. Mondom neki, hogy nem értem, egyél. Elgondolkozik, majd megint rám néz és mondja: “Kanál!”. Jaj olyan büszke voltam az okos fejére! Mostanában egyébként vissza szokott kérdezni bizonyos szavakra, hogy Daddy nyelvén hogy van, és Mami nyelvén hogy van.

 

♥ Nagyon jó, amikor egy munkába indulós nap elején, beszállok a kocsiba és a Dire Straights Romeo and Juliet száma megy egészen az állomás parkolójáig, és muszáj addig nem kiszállni, amíg meg nem hallgatom az egész számot, mert annyira jó. (Igen, kb 3 perc autóútra lakunk az állomástól, és igen, még ide is autóval megyek, mert mindig minden fogadalom ellenére elszöszölöm reggel az időt) ♥ 
Vasárnap anyáknapja volt, hát nem jó, hogy nekem kétszer van egy évben anyák napja?! (nem mintha Richardot nem kéne minden évben emlékeztetni minden egyes év május első vasárnapján. ♥ Robin csinált az oviban kis képeslapot, és ültettek nárciszt kis cserépbe (ezért jó, ha farmra jár oviba, bár pont tegnap krumplit dugványoztak, ami lehet már kimeríti a gyermekmunka kizsákmányolás fogalmát) ♥ Benjitől is egy nagyon szép képeslapot kaptam az oviból és egy feldíszített MUM feliratot. ♥ Anyák napján pedig hármasban elmentünk az állatkertbe, baromi büszke voltam magamra, mert legyőzve a félelmem autópályán vezettem odáig. Az állatkert maga nem volt nagy szám, pláne, hogy Benji arra vágyott, hogy zsiráfot lásson – mert “BenLakerAmerikában” már látott azt is – és persze, hogy nem volt egy nyamvadt zsiráf. Amúgy se volt sok fajta állat, főleg majom, mindenféle fajta. ♥ Hazaérve leszereltük Robin ágyáról a rácsat (végre végre!), és nagyon örült neki, ki se akart mászni, büszkén bólogatott, hogy már ő is nagyfiús ágyban alszik. És nem is mászkált ki. ♥ Benji fotográfus lesz, ha nagy lesz. Kijelentette. Azóta állandóan a telefonommal fényképezget és fényképezteti magát. Így történhetett, hogy belenézve a telefonomba találtam vagy 50 képet plüss menyétről, angry birds madarakról, durcás Robinról, kirakott kirakókról, vagy csak a dobozukról, fogmosó Richardról, padlóról…stb.

 Benji készítette:

Farsang is volt a magyar klubban, Könyv világ nap is volt az iskolában, nem volt mese be kellett öltözni. Benjinél ez nem kis feladat, mert semmit nem akar felvenni. Így tavaly is a suliban a könyv napon ő volt az egyetlen egyenruhában a fényképen, és múltkor is, amikor pizsama nap volt, akkor is ő volt az egyetlen aki nem akarta levenni az egyenruhát.
Farsangra sikerült meggyőzni, hogy legyen dínó (lusta anya rögtön a dínó onsie-t nyomatta), de azt is csak akkor vette fel, amikor látta, hogy Robin boldogan öltözött be póknak (lusta anya Halloweenes újrahasznált jelmeze…)

Könyv napon pedig egy könyv szereplőnek kellett beöltözni. Kérdeztem, hogy mi szeretne lenni, először Óz a nagy varázslót mondott, utána pedig az Égig érő paszulyból a kisfiút (Jack and the beanstalk). Ennek nagyon megörültem, mert a jelmez végül is csak egy felső volt, amire ráragasztottuk, hogy JACK, és előző este csináltunk egy égig érő paszulyt arany tojással a tetején (azt szerzi meg az óriástól a fiú-a szerk.), így végül is mátyáskirályosan volt is jelmez meg nem is, vitt is valamit, de otthagyhatta. És lőn megtört a jég! Bement, vitte azt a paszulyt és délután is boldogan mesélte ki micsoda volt. (elég csalódott voltam, mert sok Disney figura volt, meg pókember, Drakula…nem sok köze van a könyvekhez. Biztos más is lusta anya volt…)

Bobinom pedig ovis könyv napon is pók volt. Mentségemre legyen mondva, hogy előző este szóltak, hogy az oviban is beöltöznek, kettő: Robin igazából nem olvas még, 3: nagyon cuki abban a pók jelmezben..

 És ha már könyvnap, kaptak könyveket, Benji olvasott Robinnak:

Hagytam, had pakoljon ki a táskámból, addig is csend van. Csak arra lettem figyelmes, hogy mondogatja, hogy
“Bobin lába fáj, betapasztom…mami pelus”
Felnézek, és ez fogad:

És még otthon is voltunk két hete, de csak 5 napocskát, mindenesetre ez is feltöltött, pedig 3 napot a budapesti irodából dolgozhattam (több szabim marad nyárra…)

Tegnap olyan ügyeseket alkottak a fiúk, hogy muszáj itt is megörökíteni.
Benji vacsi után ült az asztalnál, azt hittem rajzol, de hallottam, hogy betűzget. Aztán odahívott, és mutatta, hogy mit írt. ÍRT. 4.5 évesen. Mondatot írt! Egyedül betűzve, egy kis hibával (The helyett Thi-t írt) Na de akkor is! Első egyedül írt mondatai: The pig is crazy. (A malac őrült) és The goat is sleepy (A kecske álmos).
És még pontot is tett a mondatok végére! Utána malacot is próbált rajzolni, de nem tetszett csak egy neki, így a többit áthúzta, és mondta, hogy azokat nem szabad lefényképeznem, de hát nem tudtam nem lefényképezni.

Robintól pedig kaptam Valentin napra kártyát! Az oviban csinálták, kis ujjlenyomatos szivecskék vannak rajta. És látni kellett volna azt a büszke fejet, amikor odaadta és kidüllesztette azt a cuki pocakját, hogy azt bizony a Bobin csinálta..Két keksz is járt mellé, amit szintén az oviban csináltak. ööö, arról már nincs fénykép. Nagyon finom volt :-))

 Magyar farsangon is voltunk hétvégén, arra készültek a Tini ninja teknős jelmezek, amit persze ott nem akartak felvenni, csak utána a Jaynéknél..