Kategória: kisbarátok

Első szülinapi meghívó

On Szerző: dankodalmaitt: bölcsi, kisbarátokMegjegyzés hozzáfűzése

Hétvégén babazsúrba voltunk hivatalasok, az első meghívója! 🙂
Maxi 3. szülinapját ünnepeltük egy játszóházban, így jól kitombolta magát, volt kis harapnivaló (tündériek voltak, ahogy ültek a kisasztal körül), és kaptak kis ajándékot is amikor eljöttünk. (Az itt divatos goodie bag, volt benne kis lufi, autó, kirakó, csoki) Aranyos ötlet, de hogy én is ilyeneket fogok adni a gyerekeknek majd Benji zsúrján, egyenlőre nem tudom elképzelni. Max kézzel készített dolgot, aminek egyik gyerek sem fog örülni annyira, mint egy Thomas vonatnak 🙂

Bölcsivel ezen a héten nagyon jól haladunk, el ne kiabáljam, de már nem sír, csak “panaszkodik” és a gondozónők szerint már játszik, nem csak üldögél a könyv sarokban. Jipííííí! (Mondjuk enni még nem nagyon eszik még mindig bent, de majd csak rájön az “ízére”)

Otthonlét pár képben

On Szerző: dankodalmaitt: http://schemas.google.com/blogger/2008/kind#post, kisbarátokMegjegyzés hozzáfűzése

Már Angliából írok, tegnap hazaértünk ketten Benjivel. Hosszú volt nagyon az út, mert átszállással jöttünk Amszterdamon át, de igazából Benji jól bírta, nem tört el a cérna, csak egész út alatt játszani kellett, bár a második gépen vicces volt, mert lefoglalta magát azzal, hogy utánozta a másik sorban ülő hapi köhögését, aki vette a lapot és a végén direkt köhögött. Az is vicces volt, amikor a hátunk mögött ülő japán (vagy kínai ill más ázsiai ország….) lány elkezdett telefonon beszélni, Benji röhögött és elkezdett ő is “kínaiul” gagyarázni, majd becartam olyan vicces volt…
Persze, ahogy Angliába tettük a lábunk érződött a “sztupidség”, mert persze fél Európán átutazva, tényleg szálltunk már át Németországban, Párizsban, Svájcban, Amszterdamban, Ausztriában….és melyik az egyetlen ország ahol nem teszik a babakocsit a gép aljához, hanem a szalagon jön ki?? Persze, hogy itt…
Pedig direkt tetettem rá rózsaszín szalagot, hogy a kapunál legyen ne a szalagon, na persze itt nem számít. Cipelhettem egyedül a kézitáskát, Benji játékos tatyóját, kabátainkat, és mivel így már Benjit felemelni esélytelen volt így Benji kénytelen volt végig gyalogolni a fél reptéren át míg én szidtam a fél királyi családot. Kb plusz 20 perc alatt értünk így a szalaghoz, ahol persze nem volt már senki, de a babakocsi sem…Mint kiderült az egy másik szalagon jön ki (miért is?) és ami persze a terem másik végében volt, így miután hatodszorra becserkésztem a határőrök felé futó Benjit, és ott hagytam egy kupacban az összes bőröndünk, csomagunk, elhoztam a babakocsit, bele a kiizzadt gyereket, vissza a csomagokért, és végre plusz 40 perc és megszámlálhatatlan néma káromkodás közepette kiértünk Daddy-hez, ahol persze nekem eltörött idegességemben a mécses. “Welcome home”.
Na most, hogy jól kifüstöltem magam, jöjjenek a képek:

Csoda kutyával nagy cimbiklettek, itt is ma hallgatta a kutya ugatást, és mutatott kifelé, hogy “vau vau”?

 Szerencsére sikerült a betegség miatt elmaradt talikat átszervezni, lejutottunk Füredre Veráékhoz, találkoztunk Denéékkel, Lencsiékkel, Boriékkal, én is eljutottam színházba és moziba is Dórival, mindkettő jó volt, de moziban az Életrevalókat ajánlom mindenkinek, nagyon jó.

Rudi dömperére fája foga…
Kacsákat etet
Lencsivel összhangban, Peti és Dénes hajdani játékaival

Zsanival és Adrival Veresen, itt 9-en…

Sebivel gyanakodnak egymásra..

Zalán eteti “éhező” gyerekem

Marcival lufi csata

Ottlétünk alatt Tanti Dina betöltötte a 30-at (Jesszum!), így őt is pont sikerült megünnepelni, persze a tortán a gyertyát Benji fújta el, azóta is azon agyalok, vajon mit kívánhatott… 🙂

Ünnepi lakoma….

 Volt egy plusz “meglepetés” buli is a Cafe Provence-ban, nagyon jó kis hely, igaz, hogy nem a legolcsóbb, de tuti gyereksarok van berendezve, szuper a terasz és isteni a francia csoki tortájuk.

 Utolsó nap kegyes volt a sors, mert leesett egy kis hó, és kb 2 órán keresztül meg is maradt, így gyorsan kipróbálhattuk és megmutathattuk Benjinek milyen is a szánkózás. Egy darabig húzatta magát, de utána jobban érdekelte a latyakban tapicskolás.

Nagykarácsony

On Szerző: dankodalmaitt: ünnepek, betegség, http://schemas.google.com/blogger/2008/kind#post, kisbarátokMegjegyzés hozzáfűzése

Sikeresen megérkeztünk Magyarországra 21-én, bár az utunk megint nem volt zökkenő mentes, mivel annak ellenére, hogy két óránk volt Párizsban átszállni, eltököltük az időt (illetve nem tudtuk pontosan mérni, mivel órát most kaptam karácsonyra a Richardtól…) és mire odaértünk a kapuhoz az bezárt. Könyörgőre fogtuk és persze segített, hogy Benjivel voltunk, mert egy rendes francia fiatalember elfurikázott minket a reptéri kocsijával a gépig és ott lihegve felrobogtunk a lépcsőn, elkullogtunk a sorok között a már becsatolt utasok között és elfoglaltuk helyünk és áldottuk szerencsék és a kedves francia fiatalembert. Így szerencsére itthon karácsonyozhattunk. (bár az egyik bőröndünk egy nap késéssel érkezett, de mi volt ez már akkor!)

22-én találkoztunk Dórival a Vörösmarty téren, megcsodáltuk a karácsonyi vásárt (megleptük magunk egy csodaszép nagy átmérőjű kerámia tállal otthonra a falunkra dísznek, amit már rég óta kerestünk), most a Bazilika előtt is volt kis vásár, és jégpálya, fény és hangjáték a Bazilikára vetítve, nagyon szép volt. Ismét megállapítottuk, hogy nem is értjük miért a bécsi adventi vásár a híres, mert a mienk sokkal de sokkal szebb és az áruk is kézművesek.

Igazából ez a csütörtök volt az első és utolsó vidám napunk, mert 23-án Benji arra kelt, hogy hány 😦 Folytattam én. Délután csatlakozott Edina. Egész nap a wc-re rohangáltunk, és az ágyat nyomtuk mert egyszerűen nem voltunk képesek felkelni. Legalábbis én annyira gyengének éreztem magam.
Ez folytatódott 24-én, amikor Apu is beállt a sorba, de ő úgy ahogy tartotta magát. De az igazi érdem mégis Anyué, mert szinte egyedül levezényelte az egész karácsonyi sütés-főzést, takarítást, készülődést, bár Richard segített, ahol tudott, de azért halat pucolni azért mégsem…Én fentről a szobából hallgattam mi történik odalent, és, hogy szegény Benji nagyon apás lett mert én  nem voltam ott 😦 Azóta is csak Daddy Daddy Daddy, állandóan vele van. Szegénykém ő 2 napig semmit nem evett, bár nem csodálom, mert én is ugyanígy voltam, semmi de semmi nem csúszott le. Szerencsére inni ivott azért.
Szóval ez a vírus nagyon rányomta a bélyegét a 24-ei ünneplésre is, még szépen felöltözni se volt erőnk, így rólunk a fényképek nem publikusak..
Benji idén nagyra értékelte a fát (ami idén Apu és Richard díszítését dicséri), lejött délutáni alvásból és szimplán annyit szólt, hogy “wow”. Jobban megvolt illetődve, amikor este csengettek az angyalok, le volt oltva a lámpa, égtek a csillagszórók, szólt a Mennyből az angyal….tátva maradt a szája. Persze az ajándékait rögtön kiszúrta, a szánkót el kellett magyarázni, hogy mi is, és azt hiszem még el is kell majd ha lesz hó, mert egyenlőre azt hiszi, hogy az az ő kisszéke, és onnan lehet nézni az eseményeket…
Sajnos idén az ünnepi ebéd is (számunkra) főtt krumpli, és néhány merész falat főtt hús volt. (azért 26-án megkóstoltam a halászlevet és isteni!!)
Ráadásul annyira kimerített minket a betegség, hogy éjféli mise ide vagy oda, mi már 10-kor aludtunk.
Szóval elég faramuci volt idén a karácsony.
Ráadásul a 25-ei és 26-ai nagycsaládos találkozást is el kellett halasztani, mert mindenhol van kisbaba, és érthetően féltették a gyerekeket, hogy el ne kapják a vírust. Timiék aranyosak voltak, mert azért meglátogattak minket 26-án amikor már jobban voltunk, így láttuk csodaszép Sebestyént is, remélem nem lett/lesz semmi baja.
Ugyanígy Patriknak és Gabiéknak sem akiket hosszú idő után először láttunk újra mert ők is bevállaltak minket 27-én. Mit bevállaltak, nagyon finom lakomával vártak minket! Nagyon remélem az ő picurjuknak sem lesz/lett semmi baja.
Sajnos ma 29-én viszont Anyu és Richard robbant le, őket úgy látszik most érte el, így le kellett mondani Denééket és holnap Veráékat is. Nagyon sajnálom, hogy ez a c@r  betegség így közbe tesz, mert igazán én úgy várom ilyenkor, hogy mindenkivel legalább egy kicsit találkozzunk és most úgy érzem, hogy itthon ülünk, telnek a percek, és vesztegetjük az itthon tölthető értékes időt.
Azért remélem Richard és Anyu is gyorsan meggyógyul, és sikerül újra szervezni a találkozókat…
És azt is hogy leesik végre a hó, hogy Benjivel tudjunk szánkózni!!! És legyen igazi tél!

Sebivel méregetik egymást

Persze Tantinak is meg kellett mutatni az új gyertyafújási tudományt…

Mondom, hogy nagyon apás…

Húsvéti hosszú szünet

On Szerző: dankodalmaitt: húsvét, kert, kisbarátokMegjegyzés hozzáfűzése

Iszonyat jó idő van itthon! Remélem nem ennyi volt a nyár de nagyon jól telt a 4 napos ünnep. Richard előtte szabin volt, így elég sokat tudtunk együtt lenni. Bár Richard sokat tett-vett a konyhában (igen még mindig…talán soha nem lesz vége ennek a felújításnak) A héten itt volt Alistair is és sokat segített neki. Felszedték a kertben a beton téglákat, hogy készen álljon a szombati füvezéshez.
Pénteken így én inkább le is léptem, ne legyünk Benjivel láb alatt, találkoztunk Nicolával és Oscarral és elmentünk a közeli parkba egy kis piknikre, a fiúk nagyon jól kijönnek, bár jó lett volna ha a fiam nem néz ki minden guszta falatot Oscar szájából….Oscarnak viszont nagyon bejöhetett, hogy látta, hogy eszik Benji, mert Nicola elmondása szerint soha nem evett ilyen jót, almába még bele sem harapott eddig. Mindenesetre nekem nem úgy tűnt, mert ottlétünk alatt elpusztított egy almát, fél körtét és két szendvicset…

Szombaton Nikki, Elaine és John átjött segíteni letenni a gyepszőnyeget, viszont mert Nikkiről kiderült, hogy babát vár, Eline-nek szem műtétje volt pénteken így jól jött Alistair pénteki segítsége, hogy felszedjék a téglákat.
Nagyon szép napot fogtunk ki, le a kalappal a fiúk előtt, hogy az izzasztó melegben is cipelték, rakosgatták, taposták a földet. Délutánra kész is lett és megérdemelten koccinthattunk a kész gyepre. Végre! “Csak az a szép zöld gyep” hiányzott!

Vasárnap Katy-ékhez mentünk húsvéti barbecue-ra. Kezd összenőni a két fiú. Már elautózgattak ketten, csak néha kellett odafigyelni, hogy ne tépjék egymás haját.

Hétfőn jött a nyuszi, bár be kell, hogy valljam nem nagyon készültünk, mert úgyse érti még, plüss állatot nem szereti, csokit nem eszik, de azért a kezébe adtunk egy tojást és megengedtünk, hogy beleharapjon egy kicsit.
Én viszont elhervadtam, mert Richard még mindig nem jegyezte meg mi a hagyomány otthon. 8. éve magyarázom, hogy reggel meg kellene locsolnia, mégha csak vízzel is. Talán majd jövőre…a remény hal meg utoljára…
Tojás és tojások:

Jövő héten újra négy napos ünnep a királyi esküvő miatt, juhéééé!
Bár titokban reménykedem, hogy William vagy Kate betojik és visszalép, olyan kiváncsi lennék, hogy mit csinálna a világ pénteken, mi lenne azzal a sok előre befoglalt műsoridővel, bulival, itallal, esküvős előrenyomott disztárgyakkal, esküvős dísz ételekkel, tortákkal, lezárt utakkal….stb…stb