15 hónapos lett

Tegnap betöltöttük a 15. hónapot, így eme jeles nap alkalmából muszáj vagyok feljegyezni a jövőnek éppen hol tart a fejlődésben.
13 kiló körül van (ezt onnan tudom, hogy anyuéknál múltkor ráállt a mérlegre és ennyit mutatott, itt már nem kell vinni dokihoz 2 éves koráig)
86-os ruhákat hord
5G-s a lába (magyar méret 21-es) – minden zokniját kinőtte, muszáj leszünk neki beszerzni egy köteget a hétvégén.
Fogai száma: még mindg 7…felül 4, alul 3, de tegnap este megéreztem az ujjammal hátul alul az egyik rágó fogát, hogy nyomul kifelé!
Este f9-től reggel 7-f8-ig alszik, és napi kétszer 1-1-5 órát.
Sokat, mindent, jól eszik (tartsa meg ezt a jó szokását) Kanállal próbálkozik, kis joghurtos pohárból egész ügyyesen boldogul

Beszéde is lassacskán fejlődik, ezeket tudja:
Vava – kutya
Huhuhu – Sihuhu=vonat
abda vagy ball – labda
dede – Daddy (apu angolul)
sssszzz – kígyó
brrrrr -autó
car – autó angolul
miau – cica
hammm
pápá
gone – elfogyott angolul (és ehhez felemeli a két vállát – nagyon cuki)

Szimatol, integet, ejnyebejnyét mutat, sípot fúj, hapci virárgra szimatolni kezd, csüccsre leül, tudja mit kell a fogkefével csinálni, puszit ad és dob.
Legújabb, hogy táncol, és gyorsan egy helyben topog (Richard szerint ez a quick step tánc.. :))
Próbáltam levideózni, de csak kicsit csinálta, van úgy, hogy 5 percig topog gyorsan és röhög hozzá, meg kell zabálni:

Újra otthon

Hipp-hopp megjártuk Magyarországot kettesben  Benjivel 5 napra, mert hivatalosak voltunk Marina és Richard esküvőjére. Richard is persze, csak 2 felnőtt repjegyre már nem volt pénzünk, de én nem hagyhattam ki, hogy két barátom összeházasodott!
Anyuék persze nagyon nem bánták, hogy 3 hét múlva imádott kisunoka/kisöcsi újra látogatását tette. És persze én sem, hogy ők vigyáznak rá, így sikerült megint túlszerveznem magam és ide-oda rohantam a 4 nap alatt. Dédi, Dóri, Vera, hasfogyasztás, ajándék vásárlás, úszás és persze az esküvő!
Nagyon jól sikerült (nem is emlékszem mikor maradtam ki hajnal 3-ig utoljára…), szuper volt a csuklós buszos ötlet az esküvő után, habár ők sem úszták meg az angol-magyar esküvőkre jellemző totál leizzadást :-)). Vicces volt nézni a sok angolt, hogy szenved a 30 fokos “kánikulában”…
A vacsi és a buli egy nagyon helyen Budafokon volt megrendezve, már a neve is zseniális szerintem: Borköltők Társasága Pinceétterem. Nagyon finom ételek, nagyon kedves tulajdonosok, meseszép helyszín, szuper terasz, szóval biztos elviszem Richardot is egyszer odaenni (habár tőlünk sajnos nagyon messze van).
Marina nagyon szép volt (nem is ejtett sok könnyet :-)), Richard szép beszédet mondott, kevesen de jót táncoltunk (Richard 87 éves nagypapája nyomta a legjobban a fiatalok szégyenére…).
Jó kis este volt, amit másnap győztem kipihenni…még én úsztam addig Benji anyuval és tantival megjárta Keresztúron a játszóházatt, ami nagyon bejött neki, pedig azt hittem nem fog merni mászkálni, de teljesen fel volt pörögve amikor megérkeztünk, labdázott, vonatozott, ugrálóvárban ugrált, elektromos autóban ült…azt hiszem nem kell kifejtenem, hogy aznap nem nagyon kellett altatni.. 🙂

Sajnos már itthonról írok, ami azt jelenti,hogy szerencsésen túléltük a repülőutat. A landolás iszonyat volt, később, már ma hallottam a tv-ben, hogy el akarták a járatokat törölni, mert olyan veszélyes szél fújt Londonban. Na de gondolom kellett a pénz, így felszálltunk, háááát ha először repültem volna (mint a szegény mellettem ülő lány) biztos letennék egy időre a repülésről. Én is landoláskor szorítottam Benjit csukott szemmel, bentre mantráztam, hogy “ügyes a pilóta minden rendben lesz” miközben ő mit sem sejtve nyünyüzött és nézte az imbolygó látképet. Egyébként le a kalappal előtt, mindkét repülő utat nagyon jól bírta, csak hagyni kellett sétálgatni (bocs az utasoktól, mert néhányuknak autózott a karfáján, megnyomta a dvd lejátszóját, vagy csak néha-néha belemosolygott az arcukba) de hát inkább ez, minthogy üvöltsön az ölemben. De szerencsére nem minden utas volt mogorva és olyan jól esett, miután landultunk egy néni odajött hozzám és azt mondta “Nagyon szép és kiegyensúlyozott ez a kisfiú, köszönöm, hogy elnézhettem őt az út alatt”. Jól esik néha (sőt mindig) az ilyen ritka pozitív hozzászólás.

Mikor megérkeztünk széles vigyorral fogadta Daddy-t, de olyan fáradt volt, hogy a kocsiban 5 perc után tonhalas szendvics evés közben bealudt:

Katy lánybúcsú

Újabb lánybúcsún vagyunk túl, ezúttal Richard hugát, Katy-t búcsúztattuk el lányságától.
Stratford-upon-Avon mellett Coughton Court faluban béreltek ki egy egész házat, 15-en voltunk összesen, nagyon szuper volt.
Egész hétvégés összejövetel volt, így Benji két napra Richardra maradt, immár otthonról jelenthetem, hogy minden porcikája ép, nem fogyott le (ha!) és állítólag jókat röhögtek, bírkóztak együtt..
Én pedig élveztem, hogy egy szobám volt csak egyedül nekem, hajnal 2-kor kerültem ágyba mindkét este aggódás nélkül,mert tudtam, hogy reggel húzhatom a lóbőrt 11-ig akár! Bár azért az elalvás része nehezebb volt, mert második este nagyon hiányoztak már és furcsa volt, hogy nem mehetek be a szomszéd szobába meglesni, hogy hogy alszik Benji… és persze az se segített, hogy a legtöbb lánynak hasonló korú gyereke van (vagy éppen terhes) és persze sokszor kerültek szóba a gyerkők…
A lánybúcsú igazán csajos volt, Katy nem szeretett volna bulit, így azt találta ki, hogy aki tud osszon meg valami érdekes képességet a többiekkel, így volt origami hajtogatás, muffin díszítés (Katy arccal), maszk készítése amit másnak vettünk fel (már aki) Stratfordban, sörkóstólás (egyik lány egy sörgyárnak dolgozik), csoki felismerő verseny, hullahop tanítás, James (a jövendőbeli) lerajzolása chippendale-ként…stb, ezt persze sok bor elfogyasztása mellett. Wii is volt a házban így este  már azzal rendeztünk táncverszenyt (mindenféleképpen kérek ezt szülinapomra…)
Szombaton Stratford-upon-Avonbe mentünk ebédelni egy francia étterembe, nagyon-nagyon jó kaját, amit utána 1 órás evezős hajózással dolgoztunk le az Avon folyón (egyszerre csak 4 embernek kellett evezni így nem volt nehéz…)
Vasárnap Richard és Benji elénk jöttek mert átmentünk Richard nagynénijéhez aki ott lakik a közleben, már rég elszerettem volna menni hozzá, mert legendák szólnak róla a családban, hogy milyen mesés helyen lakik, na és tényleg…De, hogy ez a nő hogy bír egy ekkora birtokot rendben tartani teljes munkaidős jogi állás mellett férj nélkül??? Érthetetlen.
Kis tipikus angol kunyhó nagyon szép régi bútorokkal egy óriási bírtokon ami tele van állatokkal. Ezek után nem is megyünk Benjivel fizetős állatsimogatós helyre, mert volt itt minden: teknős, rengeteg papagáj, nyuszi, 3 kutya, csirkék, libák, kecskék, szamár, póni és két nagy ló…Mellette rengeteg friss gyümölcs lógott fürtökben a gyümölcsfáról, óriási cukkinik és rengeteg zöldség a kertben, tényleg mint egy varázsföld…
Kár, hogy nem marattunk sokáig, és hogy Benji be volt rezelve minden állattól, csak ha fogtam akkor volt nagylegény…
De most már tuti, hogy ha idősebb lesz, akkor visszatérünk..

Újra itthon

Újra itthon! Bár ez az idő?! Mintha nem is utaztuk volna át a fél kontinenst…
A repülő út elég jó volt, annak ellenére, hogy agyon aggódtam magam, hogy hogy fogok vele bírni egyedül 2 órán át, de tényleg egy nyikkanás se volt, igaz, hogy állandóan jönni-menni, tenni-venni kellett ami engem lefárasztott de Benji iszonyú jól tűrte pedig nem is aludt aznap…
Csak nekem sikerült a biztonsági ellenőrrel összevesznem, mert az hagyján, hogy senki nem segít annak ellenére, hogy látják, hogy egyedül vagyok, de hogy még ki is pécéznek?! Találtak a táskámban egy mini flakon (5ml) gyereknaptejet, mondja, hogy tegyem bele egy átlátszó tasakba (persze, hiszen ott árulják 1 fontért), mondom, hogy de hiszen már átjöttem az átvilágításon és látja,hogy mi az és 1 db. Mondja ez a szabály (grrr kocka angolok!), mondom ok, kiürítettem az almát egy átlátszó szatyorból, hogy ott van. Azt mondja “nem jó, 1l kapacitásúnak kell lennie. Mondom “miért”???????????? Azt mondja “ez a szabály” Mondom  “nem veszek, tegye bele abba, majd úgy megkötöm, hogy 1l kapacitású lesz. Azt mondja nem, mert légmentesnek kell, hogy legyen. Kérdem újra “miért amikor most jöttem át az átvilágításon, és ha akarom kiveszem a zacskóból rögtön ahogy beleraktam!” Azt mondja, hogy légmentesen kell, hogy zárjon. Mondom, hogy az a zacskó se zár légmentesen. Lényeg a lényeg, hogy a végén találtam egy régi reptéri zacskót a tatyómban odaadtam neki ő meg duzzogva bezacskózta és visszaadta. Addig Benji körülöttem kolbászolt, mire felemeli ez a töményen Buta ember a kis doboz előre kevert tápszert, hogy azt ki kell nyitni és kóstoljam meg. Erre megint felment a pumpám, hogy “tessék??? Az előre bedobozolt, steril, kibontatlan tápszert? (olyan mint régen az sulitej volt, és már 3-szor tettük meg az utat Benjivel és ezt a steril dobozt soha nem nyittaták ki), mondom neki, hogy hiszen bontatlan, és arra az esetre van velem, ha sokat késne a gép legyen nálam végszükség esetére, és ha kibontja 2 óra után dobhatom ki. Megint jön azzal, hogy “Ez a szabály, és bent is lehet venni. Na szóval majd mindjárt rá is keresek erre a szabályra és ha nekem van igazam Jaj ennek az ostoba embernek!

Bent minden ok volt Benji elloppot a boltból valami körömlakk lemosó lapocskákat, nem vettem észre mert fizettem és pénztár előtt van egy csomó minden kirakva, jövünk megyünk kb 5 perc után látom, hogy valami rózsaszín dobozt rágogat…na leesett, hogy ott emelhette le a polcról 🙂 Igazán kár nem volt ott valami drága parfüm :-))

Az már csak mellékes, hogy a repülőre felszálláskor is utoljára hagytak, mert nem volt lift vagy rámpa és srác csak azután tudott segíteni, miután mindenkit felbookkolt a gépre.
Felszállok a teli gépre, leülök a helyemre, már a benti széken ült két férfi, mondom angolul viccesen, hogy bocsánat ha éppen nem szeretnék a gyerekeket. Erre a középen ülő megböki az ablaknál ülőt, magyarul, hogy “na nézd már, ezt jól kikaptuk”. Hagytam őket egy darabig, de aztán elkeztem a magyar mesét olvasni Benjinek had égjen a fejük 🙂
Vicces, hogy amikor már leszálltunk és persze nem adták ki a babakocsit a repülő előtt, megint utoljára értem be, kígyózó sorok az útlevél ellenőrzésen, de itt rendesek és intettek, hogy menjek csak előre, és ki elé állítottak be?! Ugyanazelé a két hapsi mellé akik mellett ültem… Mondtam is nekik röhögve, hogy ez nem az ő napjuk…

Lényeg, hogy itt vagyunk Benji az átállást észre se vette, alszik, eszik (mit eszik?! Fal, tunkolja a halászlevet, tömi a dinnyét…) kergeti szegény Csodát egyfolytában, közben kabál és mutogat, hogy “va-va”. A macska szintén nagy kedvenc…
Lehet focista helyett állatorvos lesz? 🙂
(Valamiért Edina gépe (a matuzsálem) csak portré módban engedi beszúrni a képeket, tessék fejet forgatni)

Beni 9 hónapos…

Ma lép a 10. hónapjába, te jó ég már csak 3 röpke hónap és 1 éves lesz!!!! Teljesen értem már miért mondta minden idősebb néni/bácsi amikor kisebbek voltunk és megláttak minket, hogy “Te jó ég, hogy elszaladt az idő, tegnap még a kezemben dajkáltak!” Hát igen, én is így érzek, egyszerűen fel nem tudom fogni, hogy 1 évvel ezelőtt még a hasamban volt és élveztem a pocakos lét semmittevős szépségét, most pedig velünk él egy hurrikán Harry aki nélkül egy lépést se lehet tenni.
Szó szerint, ugyanis a hónap fő változása, hogy egyszem fiunk nagyon erősen elkezdett szeparációs szorongani (Nem tudom ezt jobban leírni…), ahogy valaki kisétál a látóteréből keservesen üvölteni kezd. Viszont a mászással még nem fejlődött annyit, hogy követni tudjon, így csak hasal és keservesen hullajtja a krokodil könnyeit (gyanús, hogy az új krokodiljától tanulta el….).
Így én az elmúlt hetekben átalakultam egyszemélyes cirkusszá, a háztartás pedig szalad, mert nem engedi, hogy egy lépést tegyek nélküle. Vele teregetek, együtt tesszük be a mostalan edényeket a mosógépbe, együtt emaileztünk a főnökömnek, hogy mikor kezdek dolgozni, sőt volt arra is példa, hogy ő egy üres wc papír gurigával játszott, míg én…….. tem.
Sajna a szorongás elkezdett az alvására is kihatni, mert 3-szor 4-szer felriad esténként és csak annyit vár, hogy odaguggoljak a kiságya mellé. Párszor ellenőrzi, hogy ott vagyok-e majd újra álomba szenderül.
Remélem nem tart sokáig ez a korszak, de sajnos a gugli azt írja, hogy 18 hónapos körül van a vége. Ajajajaj…..

Egyébként szépen fejlődik, két hete mérték, akkor volt 10200g, így átléptük a bűvös 10kg-t. Minden nap mondom neki, hogy “drága fiam tanulj már meg járni, vagy legalább mászni mert nagyon nehéz vagy” De nem egy szófogadó típus, sőt a múltkor hangosan kiröhögött ahogy cipeltem fel a lépcsőn (aznap kb tizedszerre) és közben hangosan lihegtem és mondtam milyen nehéz. Kaján vigyor volt a válasz…

Inni már iszogatja a higított almalevet, de csakis kizárólag a kék, kutyás csőrös pohárból.

Még mindig csak két foga van…viszont az elmúlt három-négy napban nagyon erősen nyálzik és egyfolytában a szájában van az ökle. Lehet az esti felkelések mégis a fogzásnak tudhatóak be és nem a szeparációs szorongásnak?

A konyha felújítás lassan halad, a munkalap fent van, csak le kell csiszolni, csempét hétvégén veszünk. Majd csinálok valamikor képet is, de mindig elfelejtem.

Új képek múlt péntekről vannak, amikor Jayne és Peter 40 éves házassági évfordulóját ünnepeltük a kedvenc kínai éttermünkben. Benji nagyon jól viselkedett, szépen elvolt a rákszirmokkal és egy csonttal. (persze vittünk könyvet is és Ló Szerafint, de csak néhány percig foglalták le)

El sem hiszem, hogy ilyen hosszú lett a bejegyzés és ő még mindig a délutáni álmát alussza! Vajon az angol verziót is engedi begépelni?

Benji és az autók

Da-da-da-da – sajna még az odaillő hangot nem találta meg, de ezt mondogatja ha autózik. Igaz ugyanezt a hangsort használja a szivárvány csőrű kakadújának a megnevézésre is (ráadásul úgy, hogy az igazi, odaillő Dada mellette áll).

Igen, elkezdett autózni, és engem is kijavít nap, mint nap, mint hozzá nem értő nőszemélyt, hogy azt nem úgy kell ámm,  hogy ide-oda húzzuk és brümmögünk, nem ám! Felvesszük, levesszük, bekapjuk, letesszük, az odaillő sofőrt kivesszük, helyette lovat ültetünk…úgy kell azt!
Pláne azóta megy ilyen jól neki, mióta Daddy ölében IGAZI autót is vezethetett. Ment ám a nagy csodálkozás, meg nyálcsorgatás, én még azt is láttam, mintha a parkolóban mellettünk elhaladó idősebb hölgynek odafüttyentett volna….

Első Mikulás!

Végre ide értem és meg tudom örökíteni December 6-át, Benji első Mikulását, habár igazából semmit nem fogott belőle még fel, nade mégis neki is jött a magyar Télapó.
Egyébként sokat gondolkoztam, hogy hogyan is lesz ez a jövőben, hogy ne okozzunk neki zavart azzal, hogy ugye Angliában karácsonykor jön a Mikulás 25-én reggel, Magyarországon pedig December 6-án és 24-én pedig a Jézuska és az angyalok hozzák az ajándékokat. Valami hihető sztorit ki kell ötöljünk, akinek van valamilyen jó ötlete írja meg nekem. (Fiam, ha te ezt 18 évesen olvasod és eddig nem jöttél rá kitől kaptad az ajándékokat, akkor valamit nagyon jól csináltunk…és Sorrrry hogy így kellett megtudnod….)

Itt még mit sem sejtve gyakorolja az esti torna gyakorlatait fürdés előtt (valamiért ez a “sunyi” Miki mindig akkor jön ha fürdés van, legalábbis Apu ezt állítja :-))

 Kis csizma előtte és utána…

 És Jaye néni ilyen szuper adventi naptárt csinált (a sünit, a harangot és a szánkót én varrtam), örök darab lesz. Benji nagyon szereti nézegetni reggelente a méhecskéket rajta és segít kiszedni a reggeli csokikat belőle, amiket önfeláldozóan én eszek meg a nap folyamán.

És ilyen a kilátás az ablakunkból és az utcánkban, külön figyelmet érdemel a járdán (illetve fél bicikli úton) található jégpáncél, aminek megint abszurd angol logikátlan története van. Ugye itt precedens jog van, és történt egyszer, hogy valaki megcsúszott egy lelapátolt járdán, és a bíró büntestésre ítélte a ház tulajdonosát vagy önkormányzatot mivel beleszólt a természet rendjébe a lapátolással így közvetve ő felelős az elcsúszásért. Na ettől fogva és büntetéstől félvén szinte senki nem lapátol maga előtt és a járdákon sem az önkormányzat így szinte mindent jégpáncél fed (plusz vegyük hozzá a gyakori angol esőt…). Agyatlanok komolyan mondom….Pont olyan amiért nincsenek szemetesek, az meg azért mert valaki egyszer beledobott egy bombát egy kukába. Ezért úgy döntöttek, hogy mindenhonnan leszerelik a köztéri kukákat, ami miatt pedig minden buszmegálló, park és tér tele van szeméttel és eldobott csokispapírokkal, cigis dobozokkal.
Na de ennyi is a kifakadásból, a táj azért szép….

Benji a társas lény

Nagyon szociális a kis fickó, ezen a héten legalább 20 új embert ismert meg, és 15 új ember kezeiben fordult meg, és mit ne mondjak nagyon jól tűrte, nagyon büszke vagyok rá. Minden új arcot kíváncsian figyelget, bár ha később rossz lesz az arc memóriája az ennek a korai behatásnak lesz köszönhető, mert olyan sok új arcot ismert meg, hogy győzze megjegyezni.
A szerencsésebbekre még mosolygott is vagy a nagyon szerencséket pedig nagy kacajjal köszönti. Szegény Nagypapi nem tartozik mostanában ezek közé, mert valamiért ahányszor hosszabban ránéz Benji sírásba tör ki. Szerintem a szemüvege miatt, mert sötétedős… Minden estre jó oldala is van, mert ha így marad akkor később tudjuk, hogy ki fogja fegyelmezni egy pillantással…
Voltak nálunk a Noncsikáék, Verusék Pannával (tündéri az a kislány, bánom, hogy nem kaptam elő a gépem…), Dóri Zolival, Csütörtökön pedig magamra kötöttem és bementünk a városba találkozni a “klubbal”. A Mamami boltban találkoztunk (nagyon jó kis bolt, jó hordozókat, mosható pelusokat, igényes játékokat és könyveket árulnak és nagyon kedves az eladó lány) utána átmentünk a Feneketlen tóhoz sétálni, majd beültünk a Hemingwaybe. Néztek is az étteremben nagyot, amikor 5 babakocsis baba és 2 kendős + 7 anyuka asztalt keresett. De itt is meglepően kedvesek voltak.
Kép az “amígókról”:

Úton a városba, Benji vonatozik

És én a fanti U-Go hordozókendőmmel

 

Szombaton szerencsére még nem volt eső így kijutottunk Etyekre a borfesztiválra. Találkoztunk Dórival és szüleivel, és végre készült vele is Benjis kép, már nagyon érett. Jó volt a fesztivál, és is kóstolgattam bort, mert úgyis fejek és nem szoptatok, Benji pedig a kendőből kukucskált, vagy alukált mikor úgy gondolta. A bort kicsit drágán árulták, de szerencsére kaptunk a nagyon fini “pink” borból is, ami nem rosé, csak úgy néz ki.

Vasárnap pedig Timi unokahúgom ünnepeltük szülinapja alkalmából (illetve én még nem gratuláltam neki a leendő babájukhoz), kicsit nyűgös volt, de így is mindenki megszeretgette.

Itt már barátkozik Nagypapival….
És vígan vagyunk a nagyszülőkkel:
Plusz egy videó arról, hogy egyre ügyesebb és a csörgőt és a rágógát megtanulta rendeltetás szerűen használni:

A hollywoodi sztár

Láb és kéznyomatot vettünk Benjitől. Még a kollegáktól kaptam ajándékba egy készletet ahol egy agyagféleségbe lehet kéznyomatot venni a babáktól és egy fénykép keretbe rögzíteni, de eddig csak halogattuk, vagy annyira fáradtak voltunk, hogy nem volt rá időnk és energiánk, de most hogy itt volt anyu ezt is megejtettük. Elég jól tűrte szegénykém, mert kritikus szemű szüleinek csak a 3. verzió felelt meg, és addig gyúrtuk újra az agyagot még jó nem lett.
A sztár várakozik míg a gipsz készül:

Lábnyomat:
Kéznyomat:
A kész eredmény:

35. hétbe léptünk….

Már leírni is izgi és félelmetes egyszerre. Még mindig nincs ház 😦
De, hogy legyen egy kis örömünk szombaton “babavásárlást” rendeztünk, és beszereztünk egy-két nagyon fontos dolgot, mint mellszívó kézikészülék, mellbetét, betét, szoptatós melltartó, légzésfigyelő, na és persze pár cuki rövid ujjú ruha Benjinek.
És kinéztük a babakocsit is, megnéztünk, hajtogattunk, tologattunk nagyon sok félét, és az Oyster babakocsi jött be a topon, meg Bebeconfort Loola, de a Richardnak az nem tetszett. Neki egy nagyon kicsi összecsukható jött be a Quinny Zapp, de azt meg én vétóztam le, mert nem ledönthető, így ha elalszik, akkor összecsuklik a nyaka, mert nem lehet fekvő helyzetbe dönteni. Megnéztük a Dénes által ajánlott Micralite Torot is, de nehezebb, meg valahogy nyaklósabb, mint ez az Oyster. Szóval úgy néz ki ez lesz.
Mostanában Benji újdonsága, hogy napi min 3x rájön a csuklás… Hát hiába, állítólag most tanulnak nyelni, és ezek szerint még nem fejlesztette ezt még annyira tökélyre… 🙂
Olyan vicces, mert percekig csak ütemesen rezeg a hasam hiába ijesztgetem vagy simizem a hátát vagy fenekét, vagy éppen mit érek…