Kiürült már megint a házunk, 9 napig itt volt a “kiscsalád” és nagyon megérezni azt, hogy most fele annyira fogyatkoztunk. Nem csak úgy, hogy iszonyat csend lett és kong a ház, hanem lelkiekben is, nagyon rossz ilyenkor amikor hirtelen megint hárman leszünk, valahogy nem találja az ember a helyét. Benji is vasárnap reggel amikor Anyuék már nem voltak itt bement a már üres szobájukba, megkérdeztem, hogy hol van Nagyi? hol van Nagypapi? Ő lemutatott a földszintre. Mondom, nem elmentek, ő elgondolkozott, látszott nagyon, hogy forognak a kerekek a kis fejében, felnézett rám, pápázott és mondta, hogy “gone”. Annak ellenére, hogy dagadok, hogy milyen okos fiam van azért elgondolkoztat, hogy mit érezhet, vajon szomorú ettől? vagy megérti ha mondom neki, hogy újra látni fogja majd őket nemsokára?
Mindenesetre szerencsére ezekután úgy telt a nap mintha semmi változás nem történt volna, vidáman folytatta a kis napját. Remélem neki ez természetessé fog válni, és csökken majd a lelkiismeret-furdalásom, hogy a hozzátartozói ki-be mászkálnak a kis életéből és ennek én vagyok közvetve az okozója…
Viszont pozitív ebben a csendes ürességben, hogy tele a hűtő mindenféle jóval (kolbász, túró rudi, káposzta), van egy köteg olvasnivaló Nők Lapjám, és gazdagabbak lettünk egy-pár jó emlékkel.
Ahhoz képest, hogy egész héten dolgoztam sikerült egy-pár programot beiktatni a hétbe. Érkezés hétvégéjén kimentünk a Dog Doublet pubhoz, ami a közelünkben van a csatorna parton, nagyon szép idő volt, söröztünk és csodáltuk a tájat, a nagyszülők meg Benjit.
Persze Nagyi és Tanti beiktatott néhány vásárlós programot hétközben (egyik déluátán Benji csak Nagypapival volt és csodák csodája mindketten túlélték…talán ennek köszönhető, de egyik nap tisztán kimondta azt, hogy “nappapi”. azóta se többször..)
Csütörtökön Anyu szülinapját ünnepeltük a Green Man-ben (végül erre esett a választás), nagyon jól sikerül, anyunak is tetszett, hogy tipikus angolos így nem választottunk rosszul. Habár kagyló nem volt…
Pénteken Elaine és Nikki jött át a három hetes kis Daisyvel. Nagyon tündéri baba, egyre jobban érlelődik bennem a tesó gondolata…Viszont meglepett milyen féltékeny volt Benji. A vicces az, hogy nem is rám, hanem amikor Anyu fogta Daisyt, odament rácsimpaszkodott Anyu lábára és produkálta magát, mintha azt mondaná, hogy “Hé, ő az én Nagyim, csak velem foglalkozhat!” Kiváncsi vagyok mi lesz ha tényleg lesz tesója.
Szombaton a búcsúnapon pedig Trentham-be mentünk, ahol van egy majom erdő. Lekerítettek egy erdőrészt és oda majmokat telepítettek be, egy kis ösvényen lehet körbe kirándulni úgy, hogy a makik ott császkálnak körülöttünk. Benji teljes eksztázisba esett amikor meglátta őket (mostanában nagyon élethű maki makogást tud kiadni ha könyvben vagy tv-ben meglát egy majmot, rögtön mondja, hogy “uh uh uh”. Mondjuk elég kínos, hogy ezt a hangot adta ki amikor egyik újságban egy fekete DJ-re mutatott…). Körbe-körbe szaladgált, és dupla kövér ujjakkal mutatott a majmokra, hogy “uh uh uh”, szaladgált, rugdosta az avart…nagyon élvezte. Mondanom sem kell, hogy aznap este nem nagyon kellett altatni…
Vasárnap pedig sajna már mentek is haza, így a címre visszatérve kiürült a ház, és az Apu által hátrahagyott pipaszag is lassan elillan… :-(((
De! Már nincs messze a karácsony, addig is mantrázzuk, hogy idén nem lesz hó aznap amikor repülünk!
 |
| Érkezéskor a sok ajándékkal |
 |
| Tanti Dinával felfedez |
 |
| Nagypapival botozik |
 |
| Felirat hozzáadása |
 |
| “Ő az én Nagyim!!” |
 |
| Felirat hozzáadása |
 |
| A cipőket szolalelkűkém hordta szorgalmasan, mégha kb ugyanannyi súllyal bírtak is mint ő maga |
Egy boszorka van.....Három fia van.... 