Nagyon beindult, tegnap este ide-oda szelte a szobát kettőnk között széles vigyorral a fején, annyira örült magának, hogy milyen ügyes. És persze mi is neki. Hihetetlen, hogy már ennyire nagy, annyira elröpült ez az idő és egyre jobban hiányoznak azok a pillanatok amikor még kicsi volt és ott szuszogott a vállunkon, mindenre csodálkozva nézett, és a legnagyobb szórakozása az ágya feletti forgó szemlélése volt. És most itt ez a kis mini hurrikán. Persze most is minden nap tartogat újdonságot, és imádom nézni, ahogy kis külön személyisége lesz, de kezd múltja is lenni (még  ha csak 1 év is) így kezdenek bizonyos dolgok hiányozni. Pedig hogy bizonygattam magamnak az első hónapokban, hogy úristen nem kell nekünk még egy gyerek, mert még egyel sem boldogulok, most pedig várom, hogy legyen még egy (vagy kettő!) kistesó, hogy visszacsempésszem az eltűnt kis pillanatokat még akkor is ha ez nehéz lesz eleinte.
Na de nagyon elkanyarodtam, íme a tegnapi termés:

Állni tanul, kapaszkodás nélkül. Ezt gyakorolja, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel. Itt a videón éppen kisebb, de persze mielőtt bekapcsoltuk volna a videót azelőtt nagyon ment, még 2 lépést is tett!

Egyébként pont bárányhimlős, vagy valami ilyesmi, mert persze az itteni orvosok nem képesek konkrét diagnózist felállítani. Lázas volt három napig, aztán tegnap jöttek a pöttyök, rosszul, nyűgösen alszik azóta, de nem nyúlkál oda, nem próbálja vakarni, így nem hiszem, hogy viszketne, és nem is hólyagosodik vagy hegesedik, így nem bárányhimlő gyanús. Az a baj, hogy a doki se tudott többet mondani, csak adott rázókeveréket. Huhhhh. Sokat panaszkodnak otthon az egészségügyre, ok ok, hogy kell hála pénzt fizetni, hogy kevés az ágy stb, de legalább az orvos tud konkrét tanácsot adni! (és a nőknek van nőgyógyásza…egyáltalán létezik olyan, hogy nőgyógyász.., én meg várhatok a rákszűréssel míg hazamegyek, mert itt azt is a  háziorvos végzi, és azért azt már mégse…)