Sikeresen megérkeztünk Magyarországra 21-én, bár az utunk megint nem volt zökkenő mentes, mivel annak ellenére, hogy két óránk volt Párizsban átszállni, eltököltük az időt (illetve nem tudtuk pontosan mérni, mivel órát most kaptam karácsonyra a Richardtól…) és mire odaértünk a kapuhoz az bezárt. Könyörgőre fogtuk és persze segített, hogy Benjivel voltunk, mert egy rendes francia fiatalember elfurikázott minket a reptéri kocsijával a gépig és ott lihegve felrobogtunk a lépcsőn, elkullogtunk a sorok között a már becsatolt utasok között és elfoglaltuk helyünk és áldottuk szerencsék és a kedves francia fiatalembert. Így szerencsére itthon karácsonyozhattunk. (bár az egyik bőröndünk egy nap késéssel érkezett, de mi volt ez már akkor!)

22-én találkoztunk Dórival a Vörösmarty téren, megcsodáltuk a karácsonyi vásárt (megleptük magunk egy csodaszép nagy átmérőjű kerámia tállal otthonra a falunkra dísznek, amit már rég óta kerestünk), most a Bazilika előtt is volt kis vásár, és jégpálya, fény és hangjáték a Bazilikára vetítve, nagyon szép volt. Ismét megállapítottuk, hogy nem is értjük miért a bécsi adventi vásár a híres, mert a mienk sokkal de sokkal szebb és az áruk is kézművesek.

Igazából ez a csütörtök volt az első és utolsó vidám napunk, mert 23-án Benji arra kelt, hogy hány 😦 Folytattam én. Délután csatlakozott Edina. Egész nap a wc-re rohangáltunk, és az ágyat nyomtuk mert egyszerűen nem voltunk képesek felkelni. Legalábbis én annyira gyengének éreztem magam.
Ez folytatódott 24-én, amikor Apu is beállt a sorba, de ő úgy ahogy tartotta magát. De az igazi érdem mégis Anyué, mert szinte egyedül levezényelte az egész karácsonyi sütés-főzést, takarítást, készülődést, bár Richard segített, ahol tudott, de azért halat pucolni azért mégsem…Én fentről a szobából hallgattam mi történik odalent, és, hogy szegény Benji nagyon apás lett mert én  nem voltam ott 😦 Azóta is csak Daddy Daddy Daddy, állandóan vele van. Szegénykém ő 2 napig semmit nem evett, bár nem csodálom, mert én is ugyanígy voltam, semmi de semmi nem csúszott le. Szerencsére inni ivott azért.
Szóval ez a vírus nagyon rányomta a bélyegét a 24-ei ünneplésre is, még szépen felöltözni se volt erőnk, így rólunk a fényképek nem publikusak..
Benji idén nagyra értékelte a fát (ami idén Apu és Richard díszítését dicséri), lejött délutáni alvásból és szimplán annyit szólt, hogy “wow”. Jobban megvolt illetődve, amikor este csengettek az angyalok, le volt oltva a lámpa, égtek a csillagszórók, szólt a Mennyből az angyal….tátva maradt a szája. Persze az ajándékait rögtön kiszúrta, a szánkót el kellett magyarázni, hogy mi is, és azt hiszem még el is kell majd ha lesz hó, mert egyenlőre azt hiszi, hogy az az ő kisszéke, és onnan lehet nézni az eseményeket…
Sajnos idén az ünnepi ebéd is (számunkra) főtt krumpli, és néhány merész falat főtt hús volt. (azért 26-án megkóstoltam a halászlevet és isteni!!)
Ráadásul annyira kimerített minket a betegség, hogy éjféli mise ide vagy oda, mi már 10-kor aludtunk.
Szóval elég faramuci volt idén a karácsony.
Ráadásul a 25-ei és 26-ai nagycsaládos találkozást is el kellett halasztani, mert mindenhol van kisbaba, és érthetően féltették a gyerekeket, hogy el ne kapják a vírust. Timiék aranyosak voltak, mert azért meglátogattak minket 26-án amikor már jobban voltunk, így láttuk csodaszép Sebestyént is, remélem nem lett/lesz semmi baja.
Ugyanígy Patriknak és Gabiéknak sem akiket hosszú idő után először láttunk újra mert ők is bevállaltak minket 27-én. Mit bevállaltak, nagyon finom lakomával vártak minket! Nagyon remélem az ő picurjuknak sem lesz/lett semmi baja.
Sajnos ma 29-én viszont Anyu és Richard robbant le, őket úgy látszik most érte el, így le kellett mondani Denééket és holnap Veráékat is. Nagyon sajnálom, hogy ez a c@r  betegség így közbe tesz, mert igazán én úgy várom ilyenkor, hogy mindenkivel legalább egy kicsit találkozzunk és most úgy érzem, hogy itthon ülünk, telnek a percek, és vesztegetjük az itthon tölthető értékes időt.
Azért remélem Richard és Anyu is gyorsan meggyógyul, és sikerül újra szervezni a találkozókat…
És azt is hogy leesik végre a hó, hogy Benjivel tudjunk szánkózni!!! És legyen igazi tél!

Sebivel méregetik egymást

Persze Tantinak is meg kellett mutatni az új gyertyafújási tudományt…

Mondom, hogy nagyon apás…