Hétvégén Richard unokatestvérének, Steve-nek az esküvőjére voltunk hivatalosak, egy Bath melletti csodás kis faluban volt megrendezve így mivel 2 óra kocsi útra volt tőlünk ott aludtunk szombaton. Katy szervezte a szállást, ami szintén gyönyörű helyen volt, egy farm panzió csodás angol dombság (legelő tehenek, bárányok) kellős közepén. Egy szóval: idill. 

Ezt az idillt törtük meg két darab 3 éven aluli fiú érkezésével, akiknek persze a régi rugós ágyakon kellett ugrálni, egymást kergetni a szobák között és a rajtunk kívül ott lakó idős párocsak szobájába kellett persze kopogtatni ha a jól edzett szülők éppen nem figyeltek oda.

Még szerencse, hogy két óra múlva már az esküvőn kellett lennünk…Magára a szertartásra nem voltunk hivatalosak (itt pont fordítva van, mint otthon, hogy a szertartásra és vacsira hívnak kevés embert, és magára a lagzira pedig a távoli ismerősöket is) így kb f8-ra értünk oda, és f11-ig maradtunk. Le a kalappal Benji előtt, mert nagyon jól bírta.

Mondjuk kellett hozzá, hogy minden percben csodálja és beszéljen hozzá valaki, és ha éppen unalmasnak találta az illetőt fogta magát besétált a bárpult mögé és udvarolt a báros csajoknak. Különösen egynek lebegtette a hosszú szempilláit…a kópé.

Persze a büfé menüt is végig kóstolta és a 3 féle tortát is leellenőrizte mielőtt én beleharaphattam volna (gondolom aggódott  nehogy mérgezett legyen…)