Már megint kiürült a ház

Kiürült már megint a házunk, 9 napig itt volt a “kiscsalád” és nagyon megérezni azt, hogy most fele annyira fogyatkoztunk. Nem csak úgy, hogy iszonyat csend lett és kong a ház, hanem lelkiekben is, nagyon rossz ilyenkor amikor hirtelen megint hárman leszünk, valahogy nem találja az ember a helyét. Benji is vasárnap reggel amikor Anyuék már nem voltak itt bement a már üres szobájukba, megkérdeztem, hogy hol van Nagyi? hol van Nagypapi? Ő lemutatott a földszintre. Mondom, nem elmentek, ő elgondolkozott, látszott nagyon, hogy forognak a kerekek a kis fejében, felnézett rám, pápázott és mondta, hogy “gone”. Annak ellenére, hogy dagadok, hogy milyen okos fiam van azért elgondolkoztat, hogy mit érezhet, vajon szomorú ettől? vagy megérti ha mondom neki, hogy újra látni fogja majd őket nemsokára? 

Mindenesetre szerencsére ezekután úgy telt a nap mintha semmi változás nem történt volna, vidáman folytatta a kis napját. Remélem neki ez természetessé fog válni, és csökken majd a lelkiismeret-furdalásom, hogy a hozzátartozói ki-be mászkálnak a kis életéből és ennek én vagyok közvetve az okozója…
Viszont pozitív ebben a csendes ürességben, hogy tele a hűtő mindenféle jóval (kolbász, túró rudi, káposzta), van egy köteg olvasnivaló Nők Lapjám, és gazdagabbak lettünk egy-pár jó emlékkel.
Ahhoz képest, hogy egész héten dolgoztam sikerült egy-pár programot beiktatni a hétbe. Érkezés hétvégéjén kimentünk a Dog Doublet pubhoz, ami a közelünkben van a csatorna parton, nagyon szép idő volt, söröztünk és csodáltuk a tájat, a nagyszülők meg Benjit.
Persze Nagyi és Tanti beiktatott néhány vásárlós programot hétközben (egyik déluátán Benji csak Nagypapival volt és csodák csodája mindketten túlélték…talán ennek köszönhető, de egyik nap tisztán kimondta azt, hogy “nappapi”. azóta se többször..)
Csütörtökön Anyu szülinapját ünnepeltük a Green Man-ben (végül erre esett a választás), nagyon jól sikerül, anyunak is tetszett, hogy tipikus angolos így nem választottunk rosszul. Habár kagyló nem volt…
Pénteken Elaine és Nikki jött át a három hetes kis Daisyvel. Nagyon tündéri baba, egyre jobban érlelődik  bennem a tesó gondolata…Viszont meglepett milyen féltékeny volt Benji. A vicces az, hogy nem is rám, hanem amikor Anyu fogta Daisyt, odament rácsimpaszkodott Anyu lábára és produkálta magát, mintha azt mondaná, hogy “Hé, ő az én Nagyim, csak velem foglalkozhat!” Kiváncsi vagyok mi lesz ha tényleg lesz tesója. 
Szombaton a búcsúnapon pedig Trentham-be mentünk, ahol van egy majom erdő. Lekerítettek egy erdőrészt és oda majmokat telepítettek be, egy kis ösvényen lehet körbe kirándulni úgy, hogy a makik ott császkálnak körülöttünk. Benji teljes eksztázisba esett amikor meglátta őket (mostanában nagyon élethű maki makogást tud kiadni ha könyvben vagy tv-ben meglát egy majmot, rögtön mondja, hogy “uh uh uh”. Mondjuk elég kínos, hogy ezt a hangot adta ki amikor egyik újságban egy fekete DJ-re mutatott…). Körbe-körbe szaladgált, és dupla kövér ujjakkal mutatott a majmokra, hogy “uh uh uh”, szaladgált, rugdosta az avart…nagyon élvezte. Mondanom sem kell, hogy aznap este nem nagyon kellett altatni…
Vasárnap pedig sajna már mentek is haza, így a címre visszatérve kiürült a ház, és az Apu által hátrahagyott pipaszag is lassan elillan… :-((( 
De! Már nincs messze a karácsony, addig is mantrázzuk, hogy idén nem lesz hó aznap amikor repülünk!
Érkezéskor a sok ajándékkal

Tanti Dinával felfedez
Nagypapival botozik

Felirat hozzáadása

“Ő az én Nagyim!!”
Felirat hozzáadása

A cipőket szolalelkűkém hordta szorgalmasan, mégha kb ugyanannyi súllyal bírtak is mint ő maga

Újra itthon

Újra itthon! Bár ez az idő?! Mintha nem is utaztuk volna át a fél kontinenst…
A repülő út elég jó volt, annak ellenére, hogy agyon aggódtam magam, hogy hogy fogok vele bírni egyedül 2 órán át, de tényleg egy nyikkanás se volt, igaz, hogy állandóan jönni-menni, tenni-venni kellett ami engem lefárasztott de Benji iszonyú jól tűrte pedig nem is aludt aznap…
Csak nekem sikerült a biztonsági ellenőrrel összevesznem, mert az hagyján, hogy senki nem segít annak ellenére, hogy látják, hogy egyedül vagyok, de hogy még ki is pécéznek?! Találtak a táskámban egy mini flakon (5ml) gyereknaptejet, mondja, hogy tegyem bele egy átlátszó tasakba (persze, hiszen ott árulják 1 fontért), mondom, hogy de hiszen már átjöttem az átvilágításon és látja,hogy mi az és 1 db. Mondja ez a szabály (grrr kocka angolok!), mondom ok, kiürítettem az almát egy átlátszó szatyorból, hogy ott van. Azt mondja “nem jó, 1l kapacitásúnak kell lennie. Mondom “miért”???????????? Azt mondja “ez a szabály” Mondom  “nem veszek, tegye bele abba, majd úgy megkötöm, hogy 1l kapacitású lesz. Azt mondja nem, mert légmentesnek kell, hogy legyen. Kérdem újra “miért amikor most jöttem át az átvilágításon, és ha akarom kiveszem a zacskóból rögtön ahogy beleraktam!” Azt mondja, hogy légmentesen kell, hogy zárjon. Mondom, hogy az a zacskó se zár légmentesen. Lényeg a lényeg, hogy a végén találtam egy régi reptéri zacskót a tatyómban odaadtam neki ő meg duzzogva bezacskózta és visszaadta. Addig Benji körülöttem kolbászolt, mire felemeli ez a töményen Buta ember a kis doboz előre kevert tápszert, hogy azt ki kell nyitni és kóstoljam meg. Erre megint felment a pumpám, hogy “tessék??? Az előre bedobozolt, steril, kibontatlan tápszert? (olyan mint régen az sulitej volt, és már 3-szor tettük meg az utat Benjivel és ezt a steril dobozt soha nem nyittaták ki), mondom neki, hogy hiszen bontatlan, és arra az esetre van velem, ha sokat késne a gép legyen nálam végszükség esetére, és ha kibontja 2 óra után dobhatom ki. Megint jön azzal, hogy “Ez a szabály, és bent is lehet venni. Na szóval majd mindjárt rá is keresek erre a szabályra és ha nekem van igazam Jaj ennek az ostoba embernek!

Bent minden ok volt Benji elloppot a boltból valami körömlakk lemosó lapocskákat, nem vettem észre mert fizettem és pénztár előtt van egy csomó minden kirakva, jövünk megyünk kb 5 perc után látom, hogy valami rózsaszín dobozt rágogat…na leesett, hogy ott emelhette le a polcról 🙂 Igazán kár nem volt ott valami drága parfüm :-))

Az már csak mellékes, hogy a repülőre felszálláskor is utoljára hagytak, mert nem volt lift vagy rámpa és srác csak azután tudott segíteni, miután mindenkit felbookkolt a gépre.
Felszállok a teli gépre, leülök a helyemre, már a benti széken ült két férfi, mondom angolul viccesen, hogy bocsánat ha éppen nem szeretnék a gyerekeket. Erre a középen ülő megböki az ablaknál ülőt, magyarul, hogy “na nézd már, ezt jól kikaptuk”. Hagytam őket egy darabig, de aztán elkeztem a magyar mesét olvasni Benjinek had égjen a fejük 🙂
Vicces, hogy amikor már leszálltunk és persze nem adták ki a babakocsit a repülő előtt, megint utoljára értem be, kígyózó sorok az útlevél ellenőrzésen, de itt rendesek és intettek, hogy menjek csak előre, és ki elé állítottak be?! Ugyanazelé a két hapsi mellé akik mellett ültem… Mondtam is nekik röhögve, hogy ez nem az ő napjuk…

Lényeg, hogy itt vagyunk Benji az átállást észre se vette, alszik, eszik (mit eszik?! Fal, tunkolja a halászlevet, tömi a dinnyét…) kergeti szegény Csodát egyfolytában, közben kabál és mutogat, hogy “va-va”. A macska szintén nagy kedvenc…
Lehet focista helyett állatorvos lesz? 🙂
(Valamiért Edina gépe (a matuzsálem) csak portré módban engedi beszúrni a képeket, tessék fejet forgatni)