Ezer éve nem jelentkeztem be, iszonyat gyorsan indult a 2020, rengeteg mindent kellett beillesztenünk a napi rutinba. Alig vártam már, hogy jöjjek és elmondjam, hogy az egyik oka annak, hogy nagyon be voltam havazódva, hogy Balatoni nyaraló tulajdonosok lettünk.
Mióta tavaly megkaptam a végkielégítést a Vodafontól, azóta nézegetem a hírdetéseket azzal a céllal, hogy befektetjük egy kis nyaralóba a Balaton környékén, amit mi is ki tudunk használni, de hosszú távon a gyerekeknek is befektetés az életkezdésükhöz. Hosszas keresgélés után megtaláltuk Balatonkenesén a kis parasztházat amire beleszerettem és szerencsére Richard is látta benne a lehetőséget amikor ő is megnézte Karácsonykor.
Így januárban tettem rá ajánlatot, amit elfogadtak és Februárban megtörtént az adás-vételi szerződés, és juhé miénk a ház.
Tele voltunk tervvel, gondolatban mindent elterveztünk, kőművest kerestünk aki ért a vályogházakhoz, képeket nézegettünk a telefonunkon, hogy milyen lehet majd a konyha, fürdőszoba, szabit fogaltunk Húsvétra, terveztük a két hetes lentlétet.

DE. Szinte egyik napról a másikra felfordult a világ. Megérkezett a Korona vírus. Lezárták a határokat, eltörölték a gépeket, kijárási tilalmat rendeltek el, otthonról tanítjuk a gyerekeket mert iskola sincs, wc papírt kajtatunk a boltban, féltjük, hogy mi lesz az állásunkkal, jövőnkkel.
Miközben ma (kb 3 hónappal az első eset után) a világban 30 ezer halott van, Anlgiában 760, Magyarországon 10.

Minden hír erről szól, napról napra éljük az életünk, egybezárva, szüleinkért és gyerekeink jövőjéért aggódva.

Várj meg minket kis Kenesei ház. Remélem minél hamarabb együtt leszünk ott és magunk mögött tudjuk ezt a rettenetet.

• 

• 

• 

• 

•