És ők tudják, hogy mi tudjuk, hogy tudják. Mégis mindannyian úgy csinálunk, mintha igaz lenne, mintha lenne Mikulás.

Bár egyre nehezebb a dolgunk, Benji rákérdez néha, hogy ugye nincs Mikulás? Aztán meggyőzi magát, hogy azért ő mégis hisz, nehogy aztán ne hozzon ajándékot.
Robin követi a Benjit, figyel-fülel, szemfüleskedik, de még lelkesen mutatja a repülőt az esti égen, hogy “nézd ott a Mikulás szánja!”. Szóval ő még hiszi szerintem de megy a bátyja után, nehogy valaki kisfiúnak higyje.

Így idén kihasználtuk még ezt az évet, hogy még mindhárman inkább ártatlanok, megpróbáljuk tartani a varázslatot. Jött a magyar Mikulás is 6-án kis csizmákba, már Benji mutatta lelkesen Robinnak, hogy “Nézd mi van itt, rázd meg a csizmát!”
A kis 24 adventi zsebekbe hoz a karácsonyi manó kis csokikat reggelre, ennek már inkább csak Brúnó örül. Hol is van már amikor Benji rohant le a lépcsőn lelkesen, hogy megnézze, hogy vajon aznap reggel mit talál a kis zsebekben.

Elmentünk egy karácsonyi vonatozásra is, amit itt a városban szerveztek, nagyon hangulatos volt, lehetett mézeskalácsot díszíteni, Mikulásnak levelet írni. Volt éneklő bagoly, rénszarvas és persze volt ott is Mikulás, megkérdezte, hogy mit szeretnének, Brúnó meg volt illetődve még nagyon, Paw Patrol-os kutyát kért, pedig szerintem azt sem tudja mi az, leglábbis itthon még nem néztük ezt a mesét.

Mézeskalács házikót is csináltunk Robinnal (bár szerintem most utoljára, mert miután kétszer szétcsúszott, inkább volt idegőrlő, mint meghitt karácsonyi elfoglaltság……).

Szóval próbáljuk még tartani a varázst egy kicsit, aztán jövőre majd kitalálunk valamit, hogy hogy mondjuk meg a nagyoknak, hogy nincs Mikulás és ne rontsák el Brúnó örömét.
Kár, hogy ilyen gyorsan felnőnek, imádtam a gyerekkori ártatlanságukat
♥ ♥ ♥