Holnap Szilveszter napja és utazunk vissza Angliába. Igen, már vissza, gyorsan jöttünk, mentünk.

3 karácsonyi vacsi, 3 karácsonyfa, 3 ajándékozás, 3 lerogyás a kanapéra este tíz körül. Közben persze repülőtér, repülőùt és holnap vissza. De a zsúfoltság ellenére jó karácsonyunk volt, sikerült rákészülni, lassítani a tempón (kicsit…mondjuk otthon kb 2m magas mosatlan ruha kupac vár és ki tudja milyen és mennyi megíratlan házi feladat).

Ez volt talán az utolsó év amikor még be tudtuk lopni a varázslatot, a hitet, hogy van csoda, hogy jön a Mikulás és meghozza a vágyott ajándékot. Habár résen kellett lenni, mert az iskolában már nagyon mondogatják egymásnak, hogy nincs Mikulás és a szülők hozzák az ajándékot, Benji egyfolytában kérdezgetett és próbált minket rajta kapni, amikor Richarddal egymással beszélgettünk, hogy mi hogy legyen. Elég rossz érzés is, hogy átvágjuk őket végülis. De Brúnó miatt megéri még húzni egy kicsit és Szenteste egy mobil appnak köszönhetően (be lehetett állítani karácsonyi csengettyű hangot lent a nagyszobában) így amíg mindenki a fenti szinten a hálóban öltözött és lent szólt a csengő (ugye ott az alibi, hogy mi nem csengethettünk) még Benji szemeiben is felcsillant a fény és lelkendezve rohant le a lépcsőn, hogy “tényleg van Mikulás, ez most már egyértelmű!” ❤ A két kicsi szintén extázisban követte és annyira aranyosak voltak ahogy együtt ámultak a fa alatt. Az ajándékoknak is nagyon örültek, egyedül a karácsonyi vacsinál volt fujjogás mert ragaszkodtam ahhoz, ahogy Szenteste hal legyen így szinte egyedül kellett megennem a fincsi spenótos lazacot.

Másnap úgyis volt nagy pulyka vacsi a Jaynéknél. Plusz sok ajándék és játék/csínytevés az unokatesókkal míg a felnőttek elnyúlva emésztettek.

Másnap hajnalban kelés és irány a repülőtér, délben halászlé és újabb finomságok (fiúknak 5 napig szinte az imádott Leves!). Újabb ajándékok, csocsózás, darts, majd este újabb ejtőzés.

5 nap után sok családi és baráti találkozás után már az utolsó esti bort kortyolgatom, holnap nem hiszem, hogy lesz nagy Szilveszterezés, de az új év első napján remélem sikerül elmenni valahova kirándulni együtt, hogy fitten induljon a 2020 mert nagyon ránk fér a testmozgás….

És ők tudják, hogy mi tudjuk, hogy tudják. Mégis mindannyian úgy csinálunk, mintha igaz lenne, mintha lenne Mikulás.

Bár egyre nehezebb a dolgunk, Benji rákérdez néha, hogy ugye nincs Mikulás? Aztán meggyőzi magát, hogy azért ő mégis hisz, nehogy aztán ne hozzon ajándékot.
Robin követi a Benjit, figyel-fülel, szemfüleskedik, de még lelkesen mutatja a repülőt az esti égen, hogy “nézd ott a Mikulás szánja!”. Szóval ő még hiszi szerintem de megy a bátyja után, nehogy valaki kisfiúnak higyje.

Így idén kihasználtuk még ezt az évet, hogy még mindhárman inkább ártatlanok, megpróbáljuk tartani a varázslatot. Jött a magyar Mikulás is 6-án kis csizmákba, már Benji mutatta lelkesen Robinnak, hogy “Nézd mi van itt, rázd meg a csizmát!”
A kis 24 adventi zsebekbe hoz a karácsonyi manó kis csokikat reggelre, ennek már inkább csak Brúnó örül. Hol is van már amikor Benji rohant le a lépcsőn lelkesen, hogy megnézze, hogy vajon aznap reggel mit talál a kis zsebekben.

Elmentünk egy karácsonyi vonatozásra is, amit itt a városban szerveztek, nagyon hangulatos volt, lehetett mézeskalácsot díszíteni, Mikulásnak levelet írni. Volt éneklő bagoly, rénszarvas és persze volt ott is Mikulás, megkérdezte, hogy mit szeretnének, Brúnó meg volt illetődve még nagyon, Paw Patrol-os kutyát kért, pedig szerintem azt sem tudja mi az, leglábbis itthon még nem néztük ezt a mesét.

Mézeskalács házikót is csináltunk Robinnal (bár szerintem most utoljára, mert miután kétszer szétcsúszott, inkább volt idegőrlő, mint meghitt karácsonyi elfoglaltság……).

Szóval próbáljuk még tartani a varázst egy kicsit, aztán jövőre majd kitalálunk valamit, hogy hogy mondjuk meg a nagyoknak, hogy nincs Mikulás és ne rontsák el Brúnó örömét.
Kár, hogy ilyen gyorsan felnőnek, imádtam a gyerekkori ártatlanságukat
♥ ♥ ♥