Benji eltörte a kezét. Már 6 hete és azóta a gipsz le is került de annyi minden összejött, hogy nem volt időm írni.

Hogyan is máshogy történt volna, minthogy focizott. Hátrafelé próbált ollórugássa rúgni, vetődött és rosszul esett. A könyöke felett törött el a csont.
Ráadásul pont nem voltam ott. Richard volt hármójukkal, mert amikor Robinnak cserkészete van, nem éri meg hazajönni Benjivel és Brúnóval hanem amikor teheti Richard ott marad a közeli játszótéren, és focizik velük aztán együtt hazajönnek. Richard éppen Brúnót hintáztatta amíg Benji az egyik kis barátjával focizott a parkban, amikor látja, hogy rohan hozzá üvöltve. A kocsi meg 15 perc sétára parkolt, gyorsan elrohant érte amíg a fiújra egy másik anyuka vigyázott, hazafelé hívott, hogy ne induljak jógára, mert baj van… Csak kidobra otthon Brúnót, Robint és rohantak is az ügyeletre. Szegény Benjikémnek tiszta fehér volt a szája és csak azt ismételgette hogy soha többet nem fog focizni.
Ez este f8-kor történt és annyit kellett a kórházban várni, hogy csak hajnal 2-re értek haza. Fekvő gipsszel tért haza, amit egy hét után cseréltek mobilis, könnyű gipszre. Pirosat választott, mert az a Liverpool csapat színe, akiknek szurkol.

A gipszet végülis elég jól viselte (a vége felé túl jól is, mert focizott, ugrált, mintha mindig is gipszben lett volna a keze), egyedül a wales-i nyaraláson nyafogott, mert sok mindenben, amit már régóta várt nem tudott részt venni. Ráadásul Oscar és Robin persze nem hagyta ki a szikla mászást, a sarazást, az úszást, a focizást, így őt sokszor kellett vigasztalni, vagy extra fagyival kárpótolni.
A suliban viszont nem kellett írnia, háziírást is gépelhette, gitárra se kellett járni, a néptáncból is felmentést kapott a magyar suliban (ami mostanában nagyon nem szeretem foglalkozás neki), ráadásul a piros gipsz is szerencsét hozott, mert bajnok döntőt nyert a Liverpool, így voltak pozitív hozadékai is ennek a törésnek.

Fociznia elvileg még 2 hónapig nem szabad, de ember legyen a talpán aki meg tudja állítani!
Úszni is hajtja a versenyszellem, mert Robin amíg a bátyja nem tudott úszni addig ő szinte behozta őt és leúszta az 50m-es távott amire nagyon büszkék vagyunk (amióta úszósulit váltottunk szinte megtáltosodott!)

(Én meg zárójelben jegyzem meg, hogy iszonyat zsúfolt hónapon vagyunk túl, mert gipszes gyerek mellett elkezdtem állásokra jelentkezni, mert csak július végéig van helyem a Vodafonnál, gyorstalpaló tanfolyamokat végeztem, interjúkra készültem miután a gyerekek elaludtak (persze háziírás, teljes munkaidő, helyetteseim betanítása stb mellett), de annyira sikerült rákészülnöm, hogy megkaptam az első állást, amire jelentkeztem.
így induljanak hát a nyári, szülinapos hónapok, és jöjjön az új állás, új korszak, állok elébe!