Hát nem. Nem jó a kezdet.

Derűlt égből villámcsapás, január 22-én mindekit behívattak az irodába, újabb átcsoportosítás, megszűnik a Birminghami iroda, mindent délre csoportosítanak. Július végéig van állásom. Hát ez a Brexit miatt nagyon nem jókor jött. Így sem tudom, hogy uniós tagország állampolgáraként milyen státuszt kapok, és milyen állást vállalhatok majd március után, nem tudom milyen esélyekkel indulok újra az álláspiacon. Amúgy sem szeretem a bizonytalanságot, de bizakodjunk, nyárig még sok minden történhet.

Éppen csak kezdtem helyre rázni a gondolataim amikor sajnos 27-én elhunyt Mamó. Ez nem ért váratlanul minket, mert már december óta nem volt jól, de így is nagy űrt hagyott maga után és még mindig helyre kell raknom magamban az emlékeket, hogy meg tudjam érdemben fogalmazni, hogy mit érzek.

Mondanám, hogy a fiúkról legalább jó hírek vannak, de a héten a szülőin róluk sem kaptam jó híreket.
Benji kezd lemaradni az osztálytól olvasásból és angolból, pedig tavaly még az élmezőnyben volt. Sajnos a foci imádat mindent átvett és jobban a körmére kell nézzek ezek szerint és még nem bízhatom rá az önálló tanulást.
Robinról a tanára azt gyanítja, hogy diszpraxiája van, röviden összefoglalva “ügyetlenség szindróma”, de utánaolvasva teljesen ráillik minden. Kihat a beszédre, viselkedésre, finom motors képességekre, koncentrációra. Szóval szerintem is van benne valami. Az iskolában fel fogják mérni és lehet kell majd neki fejlesztés, ami végül is pozitív…
Brúnó pedig éppen megint nagyon köhög, neki minden a mellkasára megy.

Próbálok az elmúlt két hétben pozitívat találni, hogy ne süllyedjek mély apátiába, Benji a cserkészeten bronz kitüntetést kapott, ami a korosztályában az elérhető legmagasabb érem, a tamworthi polgármester adta át az oklevelet és a díjat személyesen.
Robin pedig megint a hét sztárja volt a suliban, az illedelmes, udvarias viselkedéséért.
Brúnó múlt héten pedig feljebb lépett az oviban, ami itt már “pre-school” tehát elő-iskola. Hihetetlen. De jól vette az akadályt, simán beszokott az új terembe, új ovónénihez.
Nagyon nagyon büszke vagyok mindhárom gyönyörű gyerekemre! Majd csak lesz valahogy, az élet megy tovább…