Sőt így már január 14-én teljesen vissza is rázódtunk a napi rutinba.
Megjártuk Magyarországot, otthon is nagyon jót karácsonyoztunk, szerencsére 2 napig hó is volt, így a fiúk tudtak hóembert építeni, hógolyózni, szánkózni. Aznap amikor leesett a hó, Robint alig lehetett leállítani, felébredt és még pizsamában, azon nyomban ki akart a kertbe menni szánkózni.

Szilveszterkor otthon voltunk, társasoztunk és igazából számoltuk a perceket, hogy legyen már éjfél és mehessünk aludni 🙂
Másnap két éjszakára lementünk Kenesére – anyuéknak hála a karácsonyi ajándékért – szuper családi szobába, a fiúk élvezték az önállóságot, az osztatlan figyelmet, a medencét, játszóházat, büfé asztalt, esti társasozást. Szuper volt, csak nagyon rövid. Húsvétkor ismételni kell.

Nekem is elég sok program belefért, mozi, színház, koktélozás, Visegrádi kirándulás, Füredi látogatás, sőt még egy tüntetés is! (hiába, ki kell hasztálni az időt)

Mondhatnám, hogy nagyon jó dolgunk volt, ha nem lett volna keser-édes a hazalátogatásunk, sajnos Dédikénk, Mamókánk nagyon nincs jól. Karácsony előtt műteni kellett, mert egy dagant elzárta a beleit. Karácsony előtt pont kiengedték, de sajnos újév első napján vissza kellett vinni a kórházba, mert semmi nem maradt meg benne. Máig igazából csak találgatnak mi lehett/lehet a baj, ő meg egyre csak gyengébb és gyengébb. Nagyon szomorú így látni, próbáltam segíteni, ahogy tudtam, de nehéz, nem tudja az ember mivel, hogy tesz jót, mit mondjon, hogy segítsen, csak tehetetlenül téblábol várva egy bíztató információt az orvosoktól, bízva a túlterhelt nővérkékben, hogy ha nem vagyunk ott akkor is vigyáznak rá.
Bízom abban, hogy át tudjuk adni hatodik érzéken keresztül, hogy gondolunk rá, sokan szeretjük, átérezzük a fájdalmát és tudom, hogy 93 év alatt olyan sok szép emléket felhalmozott már, hogy az unalmas, rideg kórházban is van mire-kikre gondolnia, egy jobb “világba” elmerülnie…❤️❤️❤️