Most is összejöttek a dolgok, a múltkori bejegyzés óta úgy fog tűnni, hogy állandóan betegeskedünk pedig azért voltak jobb napok (és én betöltöttem a 40-et is, említessék meg) csak állandóan rohanás van mióta elkezdődött az iskola és a múlt héten tetőztek a dolgok igazán.
A munkahelyen elkezdődött egy projekt ami teljes embert kíván, így a szokásos otthondolgozós hétfői és keddi napomon nem tudtam olyan lazán venni a munkát, mint általában. Éjfélekig dolgoztam, éjszakánként hallgattam, ahogy Brúnó egyre jobban köhög. Másnap rohanás szülőire, gitárra, focira. Megint munka stb. Szerdán jött a hívás napközben, hogy Benjit foci közben mellkason találta a labda, nem kap levegőt és menjünk be, mert nem tudják eldönteni, hogy bevigyék-e a kórházba. Na bumm, Richard rohan, hazaküldték, de szerencsére Jaynéknél jobban lett, talán csak a sokk volt.
Robinért én mentem, hogy elvigyem a a cserkész Halloween buliba, ahol nagyon megszeppent, hogy nagyfiúk mind be voltak félelmetes jelmezbe öltözve, nem akart elengedni, mert nem érkezett meg a barátja. Ott maradtam míg William meg nem jött, de addigra Robin már annyira hozzám ragadt, nem akart elengedni, csak sírt, hogy menjünk haza, pedig általában szereti a cserkészetet, a játékokat. Így inkább hazamentünk, de nem nagyon lehetett hozzászólni, kérdeztem, hogy mi a baj, de csak mérgesen sírt, hogy ne kérdezzem. Otthon Richardnak ugyanez.
Addigra már Benji és Brúnó is otthon volt. Benji odajött nyöszögve mesélni, hogy mi történt, mutatná a sebesülését, Brúnó rohan féltékenyen, lázasan csillogó szemekkel, hogy vegyem ölbe, miközben Robin sírva rohan a wc-be, mert Richard rákérdezett, hogy miért nem akart a cserkészeten maradni.
Na most ilyenkor kit ölelek át először, kinek adok nyugtató puszit? Mindegyiket egyszerre nem lehet, mindegyik magának akar és észreveszik kire figyelek először. Igazából nincs jó megoldás…Próbálok a káosz közepén mindegyikre figyelni, de úgy érzem nincs annyi időnk egyenként mindegyikükre mint amennyire szükségük lenne és ez örök lelkiismeret furdalást okoz.
Ráadásul aznap este Brúnó is belázasodott, így másnap őt is el kellett vinni a dokihoz (munkából kisurranva és miután Robint is elvittem reggel bőrgyógyászhoz az ekcémájával), Brúnó kapott antibiotikumot és szerencsére most 5 nap múlva már jobban van. Én meg drukkolok, hogy ne rúgjanak ki, mert penge élen táncolok a sok csúsztatással…Csak lesz jobb is. 2 nap és jönnek anyuék!